Eredeti megjelenés időpontja: 2026. október 12., helye:

Rengeteg minden történik ugyan, de sokkal több rengeteg minden történt a múltban, és a jelenkori folyamatok megértéséhez szükség van bizonyos múltbeli azaz történelmi tudásra is.

1989. októberében vagyunk. A BIlly Joel által megénekelt történelmi események az előző hónapban értek véget. Valahogy megérett a világ; a liberális korszellem a világon mindenhol sikert-sikerre halmoz. Dánia ebben a hónapban, a világon elsőként, engedélyezi azonos nemű párok élettársi kapcsolatát, Colin Powell lesz az egyesített vezérkari főnök Amerikában, első fekete bőrűként. A kommunista blokk recseg-ropog, hamarosan összeomlik; az MSZMP ekkor alakul át MSZP-vé, a korabeli kb. 750 ezer tagból mindössze 50 ezren lépnek át az új pártba. Kelet-Németországban hatalmas tüntetések vannak, melynek hatására Erich Honecker lemond 18 évnyi főtitkárkodás után. Dél-Afrikában az apartheid összeomlásának küszöbén vagyunk: Walter Sisulu ebben a hónapban szabadul. Ebben a hónapban 23-án kiáltják ki a harmadik magyar köztársaságot, Alain Prost pedig harmadik világbajnoki címét ünnepli, miután ráhúzta a kocsiját az agresszíven előzni akaró Ayrton Sennára, a csapattársára (ezt egy év után Senna visszaadja majd Prostnak).

S történt még valami, ami a klímatörténetet kutatóknak érdekes. William Reilly, az Environmental Protection Agency vezetője összeütközött John Sununuval, idősebb Bush elnök kabinetfőnökével (igaz, egyikük sem esett ki a futamról, mivel ez politikai ütközés volt, nem pedig a kocsijaik karamboloztak). Akinek a Sununu név ismerős, igen, ez ugyanaz a Sununu vezetéknév, de nem ugyanaz a Sununu: ő John H. Sununu volt, a fia, John E. Sununu 2003-tól 2009-ig volt New Hampshire szenátora és indul most újra, hogy ismét ő lehessen a szenátor 2027-től (a közvéleménykutatók 5-8% előnyt adnak a demokrata Pappasnak), míg másik fia, Chris Sununu, ugyanezen államnak volt kormányzója 2017-2025 között. De min különbözött össze Reilly és Sununu?

Az Egyesült Államok kormányzatának érvényes meghívója volt 1989 november elejére Hollandiába, a hivatalosan Miniszteri Konferencia a Légköri Szennyezésről és a Klímaváltozásról nevű rendezvényre. A célja a miniszteri szintű találkozónak pontosan ez volt, mint ami a neve: noha folyamatosan emelkedett az utóbbi időben a légköri üvegházhatású gázok kibocsátása (lásd mellékelt ábra, bár az csak a co2-kibocsátást mutatja), a konferencián azt a célt tűzték ki a résztvevő államok, hogy az 1988-as szinten kellett volna ezeket az üvegházhatású gázokat tartani a kibocsátást illetően, és 2005-re pedig vissza kellett volna vágni a légkörbe eresztésüket 20 százalékkal, azaz, el kellett volna kezdeni a dekarbonizációt.

Ekkoriban ugyanis, 1989-ben, már egyértelmű volt, hogy van felmelegedés, és az is, hogy az üvegházhatású gázok tehetnek róla, amelyeket viszont az ember bocsátja ki. Noha ez a felmelegedés csak 0,5-0,6 fokos volt, az akkori idők tudósai ezt már átlátták. Ismét felhívnám a figyelmet Carl Sagan 1985-ös és James Hansen 1988-as kongresszusi meghallgatására, hát még arra, hogy Teller Ede már 1957-ben és 1959-ben is előadást tartott fosszilisipari cégeknek arról, hogy a tevékenységük megolvaszthatja a sarki jégsapkákat, és 2000-re nagyobb lesz a kiadásuk a környezeti problémák orvoslásainak kényszere miatt, mint a bevételük, amit a fosszilisenergia eladásából szereznek majd. (Ezekben tévedett, senki se perelte még be a Shellt, Exxont, BP-t és társaikat azok miatt a károk miatt, amiket nem közvetlenül, hanem közvetett módon okoztak.)

Sununu azon az állásponton volt, hogy az Egyesült Államoknak ki kell hagynia a konferenciát — ekkoriban a globális kibocsátás ötödéért felelt az ország (jelenleg már csak a kilencedéért, de nem azért, mert kevesebb lett a kibocsátás, hanem azért, mert növekedett más országoké, elsősorban Kínáé). Sununu teljesen jól belátta, hogy ha a fosszilisek égetésének visszafogása mellett foglalna az Egyesült Államok állást, akkor az jelentős gazdasági veszteségekkel járna rájuk nézve, ráadásul az energiát valahonnét pótolni kéne. Na de nem véletlenül volt az utóbbi időben akármelyik republikánus elnök fő támogatója a fosszilisipar: annak a lehetősége, hogy a kibocsátások vissza legyenek fogva, elképzelhetetlen volt. Végül az a félmegoldás született, hogy az Államok képviseltette ugyan magát — ám Japánnal és a Szovjetunióval együtt (ekkor még létezett ez a gonosz birodalom) amellett foglaltak állást, hogy nincs itt semmi látnivaló.

A Fehér Ház három olyan fizikus tanácsára hallgatott, akik a George C. Marshall Intézet kutatói voltak, és akik szerint a valósan mért felmelegedés (az akkori a mostani harmada!) megmagyarázható a napenergia váltakozásával. Természetesen egyikük sem volt klímatudós, és rohadtul tévedtek, sőt, hazudtak. Mindannyian hidegháborús héjának számítottak, és a környezetvédelmet kriptokommunista ármánykodásnak gondolták (mai, divatos hasonlattal görögdinnyének vélték őket: kívül zöldnek, belül pirosnak, azaz, kommunistának); úgy hitték, a környezetvédő szervezeteket egyenesen Moszkvából finanszírozzák-irányítják, hogy ezzel belülről tegyék tönkre az amerikai hadiipart és nehézipart.

A valódi klímakutatók teljesen le voltak döbbenve. “Hallom, hogy Sununu a Marshall-jelentést mindig magánál tartja, és bárkinek az orra alá lóbálja, mintha keresztet mutatna fel egy vámpírnak, aki az üvegházhatású gázok levegőbe eresztésének lassítása mellett foglal állást”, mondta Stephen Schneider, aki az első IPCC-jelentések atyja volt, és Nixon óta szolgálta az aktuális elnököt tudományos tanácsadói minőségében (egészen Obamáig; Schneider 2010-ben, 65 éves korában halt meg; magyarul A nagy földi laboratórium – Kísérlet, melyben bolygónk a tét címmel jelent meg könyve 1999-ben, a Vince Kiadó gondozásában).

Hogy mi történt azóta, tudjuk. Semmilyen globális megállapodási kísérlet nem vezetett eredményre, a párizsi egyezménynek nincs jogi relevanciája, csak egy darab papír, amit aláírtak, és vagy betartják az aláírók a vállalásaikat, vagy nem. A másfél fokot átléptük, jó esélyünk van arra, hogy elmegyünk a 2,5-ig is. Az ENSZ szerint esélye nincs annak, hogy 1,5 fokos felmelegedés alatt maradjunk a jövőben, min. 1,8 fokot jeleznek előre. S hogy ez miért probléma? Mert ez nem azt jelenti, hogy minden nap 1,5-2 fokkal melegebb van, mint 30 éve volt, hanem, mert felborul a klimatikus rendszer, visszafordíthatatlanul.

1989-ben még lett volna esély arra, hogy ne így legyen, de teljesen érthető, ha az emberek figyelmét a kommunista és fasiszta rendszerek bukása kötötte le. A következő évtized, az 1990-2000-es évek, az lett volna a legjobb esélyünk, de kihagytuk. S mindig van valami, ami sokkal fontosabb, mert azonnal megoldandó, és nem pedig valami, ami majd 50, 40, 30, 20 vagy 10 év múlva fog bekövetkezni. Vagy jövőre, két év múlva, nem tudjuk, csak azt, hogy visszacsinálni már késő lesz.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.