Eredeti megjelenés időpontja: 2026. október 15., helye: facebook
1990-ben nem akárki, Donella Maedows (a római klub egyik tudósa) írt egy cikket az idősebb Bush-féle Fehér Ház klímapolitikájáról a Los Angeles Times napilapba.
Ez a cikk ingyen elolvasható 36 év távlatából. Így kezdődik (meglehetősen szabatos fordítás): “Bár az tudományosan nem világos, hogy mi várható a globális felmelegedést illetően, az egyre világosabb, hogy mi a vélemény erről a Fehér Házban. Előző héten Bush elnöknek lehetősége lett volna bemutatni, hogy csak egy kicsit is érdekli a bolygónk sorsa, de elhárította magától a lehetőséget.”
“Tavaly novemberben az Egyesült Államok és Japán megakadályozott egy nemzetközi éghajlatváltozási megállapodást azzal, hogy elzárkóztak az üvegházhatású gázok kibocsátásának konkrét, határidőhöz kötött csökkentéséről szóló tárgyalásoktól. Ezen a találkozón is Bush csapata csupán további vizsgálatok elvégzését szorgalmazta.”
“Ez az elodázó magatartás annak az eredménye, hogy a Fehér Házon belüli hatalmi harcban a John H. Sununu által vezetett konzervatív erők kerekedtek felül. Sununut jelentős mértékben segítette egy konzervatív tudósokból álló csoport, amely az üvegházhatással kapcsolatos szakmai bizonytalanságokat áltudományos politizálássá formálta. Ők – számos kollégájuk megdöbbenésére – azt állítják, hogy talán nem is létezik semmilyen globális felmelegedés.”
Egy picit mélyüljünk el a klímamúltunkban, ha már klímajövőnk a jövő bizonytalanságánál is sokkal bizonytalanabb a nemlineáris módon bekövetkező várható kaszkádhatás miatt! John H. Sununu csak egy politikus-senki volt, valaki olyan, aki sokkal fontosabbnak tartotta a saját politikai érdekeit képviselni a jövő képviselete helyett. Valamilyen igaza volt, hiszen neki ez volt a dolga; nem érdekelte őt a 30, 40, 50 év múlva bekövetkező válság (ami nekünk már nem 50, 40 vagy 30, hanem 20 vagy 10 vagy 5 vagy 3 év múlva előttünk van), hiszen az ő dolga kabinetfőnökként az volt, hogy a Bush-adminisztráció megnyerje a hidegháborút.
Viszont az a három tudós, a korábbi tábornok és külügyminiszter nevét viselő George C. Marshall Intézetből, akik Sununut megvezették, azok a tudomány árulói, sőt, az emberiség árulói. Velük kezdődött az a tudományellenes korszellem, ami manapság nem csak klímaváltozás-tagadásban, de oltásellenességben és más összeesküvés-elméletek hangoztatásában is gyümölcsözik.
Frederick Seitz volt az egyikük, a Marshall Intézet egyik alapítója. Nem a klímaváltozás szakértője, de nagynevű, elismert szilárdtest-fizikus, a Rockefeller Egyetem igazgatója, a Nemzeti Tudományos Akadémia 17-ik elnöke, számos elismerés és kitüntetés birtokosa, igazi hidegháborús héja, az 1950-es években a NATO tudományos tanácsadója. A tudományt Seitz nem (csak) a klímavitában árulta el, hanem akkor, amikor a dohánylobbi szolgálatába állt. Ez 1979-ben történt. Ekkor már a dohányipari cégek számára teljes mértékben tudott és ismert volt, hogy a termékük nem csak függőséget okoz, de jó eséllyel borzalmas szenvedésekkel járó tüdőrákot is. 1979-ben Seitz beállt a dohányipar szolgálatába, és a dohányipari cégek pénzéből létrehozott intézet élén olyan kutatásoknak járó támogatások odaítéléséről döntött, amelyek kétségbe vonták a dohányzás és a függőség, a dohányzás és a tüdőrák kapcsolatát.
A másik olyan tudós, akire rámondhatjuk, hogy a tudomány és az emberiség árulója, Robert Jastrow csillagász és planetológus volt, a NASA korábbi munkatársa. Köze a légkörfizikához neki sem volt túl sok, amellett, hogy saját szakterületén belül ő is elismert tudós volt. Dolgozott a Pioneer- és a Voyager-programban is, több, mint százszor szerepelt a tévében szakértőként az Apollo-program idején. Jastrow az 1983-as “Star Wars”-kezdeményezés egyik proponense volt, hivatalosan ugye ez az SDI volt, a Strategic Defence Initiative, azaz, annak a híve, hogy egyfajta csillagháborús védelmi kupolát kell az Egyesült Államok fölé vonni, amivel megakadályozható lenne a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták amerikai földön való becsapódása.
William Nierenberg volt a harmadikuk, fizikus és oceanográfus. Dolgozott még a Manhattan-projecten is, és társalapítója volt a Marshall Intézetnek. Már 1980-ban a Carter-elnökség idején foglalkozott a klímaváltozással, és 1983-ra készült el az általa vezetett bizottság klímaváltozás-jelentése, amelyik felhívta a figyelmet arra, hogy a légköri üvegházhatású gázok felmelegedést okoznak; 1,5-4,5 fokos felmelegedés várható, a sarkokon az átlagos 2-3-szorosa, és kb. 70 centivel fog emelkedni a jégsapkák elolvadása után az óceáni vízszint. Ez a jelentés volt az, ami után a politikai (és nem szakmai-tudományos!) viták kereszttüzébe került a globális felmelegedés kérdése — mindezt akkor, amikor a mérhető felmelegedés gyakorlatilag még nem létezett. Csakhát Nierenberg a jelentést megpróbálta elszaboltálni (legalábbis Naomi Oreskes tudománytörténész szerint). A jelentés felét közgazdászok írták, és nem pedig tudósok, akik eltúlozták az üvegházhatású gázokról való leállás gazdasági következményeit, ám lekicsinylették azok a klímára való hatásait. Nierenberg ügyes intrikákkal megakadályozta, hogy a bizottságban lévő tudósok egységes és határozott álláspontot képviseljenek a tudományos kérdéseket és a problémákra adandó politikai válaszokat illetően. Nierenberg pár évvel később egy olyan bizottságot is elnökölt, amelyik a savas esők kérdésével foglalkozott, és nem meglepő módon arra jutott, hogy a veszély valós ugyan, ám nem jelentős.
Hármójuk nevét viseli a “Globális felmelegedés: mit mond valójában a tudomány?” című jelentés, ami tudományos köntösben, de teljes mértékben ellentmondó módon viszonyul a James Hansen, Stephen Schneider és a többi valódi klímatudós által prezentált adatoknak és következtetéseknek. Szerintük egy felmelegedési trend az 1940-es években volt, aztán kimondottan hűvösebbre fordult a klíma kb. 1975-ig, és azóta érzékelhető felmelegedés megint csak. Minthogy a légköri széndioxid-szint folyamatos növekedésével ez nem egyeztethető össze, tagadták az üvegházhatású gázok által okozott üvegházhatás létezését, és a naptevékenység változására fogták a klimatikus változást. (Képként csatolom azt, amit ők bizonyítékként tekintettek. Valójában az ipar környezetvédelmi korlátozások híján ipari mennyiségű légköri szennyező anyagot, aeroszolt juttatott a légkörbe, ami megnövelte a légköri albedót és visszafogta a felmelegedést, eközben persze savas esőket okozott szerta a világ északi felén.)
A legrosszabb az egészben, hogy mindhárom tudós meg volt győződve az igazáról, azzal együtt, hogy egyikük sem volt klímakutató. Két fizikus és egy csillagász, bármilyen elismertek is voltak, mégis, egyszerűen nem voltak benne abban a tudományos diskurzusban, amiben a valódi klímakutatók. Minden bizonnyal egyszerűen csak élesen antikommunista, internacionalizmus-szkeptikus módon nacionalista és maximálisan piacbarát módon viszonyultak a kérdéshez, és előzetes elképzeléseikhez igazították a végeredményt. Ha nem a fosszilisek égetése felelős a felmelegedésért, akkor nincs szükség azok korlátozására. Ennyire egyszerű volt a logikájuk. Tudományos tekintélyükből fakadó elbizakodottságuk, nagyképűségük és kiválóságtudatuk elhomályosította tudományos ítéletüket.
Naomi Oreskes nem hiába nevezi őket a “kételkedés vámszerdőinek”. (Merchants of Doubt — How a handful os scientists obscured the truth on issues from tobacco smoke to global warming.)
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
3
0
Leave a Reply