Eredeti megjelenés időpontja: 2026. június 1., helye: hang.hu
Május végén nem szokásos Európa nyugati (óceáni) részén a 30-35, Indiában a 40, Pakisztánban az 50 fok. Mégis ennyit mértek ezekben az országokban, régiókban. Persze mondhatnánk, hogy ez a természetes variancia része, meg mindig is volt ilyen meleg, és ez igaz is lenne. Mégsem felmentés.
Képzeljük el, hogy egy adott repülőgép típusból havonta egyszer egy lezuhan. Minden alkalommal több száz halott. Jó válasz erre, hogy régebben is voltak repülőgép-szerencsétlenségek, ez belefér, a légi közlekedés zavartalansága fontosabb? Vagy, mondjuk, egy bizonyos régióban, akkugyárak környékén, ahol mért módon rendszeresen kerülnek rákkeltő, meddőséget okozó anyagok a talajba, levegőbe, szignifikáns módon megnövekszik az emlőrák és hererák gyakorisága. Jó válasz erre, hogy régebben is voltak rákos emberek, és az elektromobilitás, a gazdasági növekedés mindent felülír?
Ugye, hogy nem.
A minket is érintő extrém időjárási események gyakorisága és a hőmérsékleti rekordok tendenciája nem pusztán figyelmeztető jel, azon már rég túl vagyunk.
Ezek már előre jelzett események. Persze nem úgy, hogy megmondták, 2026-ban Pakisztánban május végén 50 fokot fognak mérni; hanem, hogy meglehetős biztonsággal kijelentették a szakemberek, hogy ilyen események lesznek a világ minden táján. Egyre gyilkosabb hőségek és szárazságok fogják váltogatni egymást pusztító árvizekkel. A természetformáló emberi tevékenységnek következményei vannak: bolygónk zárt rendszert alkot, amelyet ritkán zavarnak meg kozmikus események.
A klímatudósok szó szerint évtizedek óta kongatják a vészharangot, gondoljunk csak Teller Ede 1959-es előadására vagy James Hansen 1988-ban a Kongresszus előtt elhangzott beszámolójára. Akkor 2040, 2050, sőt, 2100 volt az elképzelt legrosszabb forgatókönyv bekövetkezésének dátuma. A politikusok meg a közvélemény erre két vállrándítással reagáltak: ha ez igaz is, még messze van; másfelől, ha igaz, addig úgyis megoldjuk. Fő a gazdaság, a versenyképesség, hogy a vásárlóerő és a jómód növekedjen, gyarapodjon.
Másfél évtizede a klímatudósok előálltak azzal, hogy rosszak voltak a becsléseik, a klímaváltozás sebessége növekszik, a legrosszabb forgatókönyveik jöttek be, vagy még azok se voltak elég rosszak a megfigyelt változásokhoz és azok sebességéhez képest. Az óceánok vízszintje nem évenként pár milliméterrel, hanem közel fél centivel emelkedik, azaz 10-15 év, és akár 7-8 centis emelkedés is lehet, 2050-re, 2100-ra pedig katasztrofálisak lehetnek a következmények – egy több ezer évig visszafordíthatatlan, elszabaduló, kontrollálhatatlan felmelegedés kapujában állunk. Ebből a politikusok és az átlagemberek ezt hallották meg: a tudósok tévedtek az előrejelzéseiket illetően, száz év múlva már itt se lesznek, hogy kiderüljön, mennyit és miben tévedtek. Inkább foglalkozzanak azzal, amivel a XX. században: növeljék felfedezéseikkel, találmányaikkal az életszínvonalat, a jólétet, ne riogassanak valamivel, ami vagy bekövetkezik, vagy nem, megvoltunk eddig is, megleszünk ez után is, ne arra költsék az adófizetők pénzét, hogy olyan vészforgatókönyveket vázolnak fel, amelyek bekövetkeztének elkerüléséhez vissza kéne fogni a fogyasztást, az energiahasználatot, a műtrágyahasználatot, ami ismét luxussá tenné a repülést vagy a külföldi turistáskodást.
Az emberek jól akarnak élni, békében, aggodalom nélkül, nem pedig zöldbe öltözött neomarxisták hadoválását akarják hallgatni arról, hogy a globális kapitalizmus, a megvett törvényhozók segítségével, reménytelen helyzetbe hozták, egy új globális kihalási hullám kapujába kormányozták, az elszabaduló üvegházhatás áldozatává tették a bolygót!
S a világ emiatt megy tovább úgy, ahogy eddig, bele a katasztrófába, az összeomlás felé, optimistán, hogy majd átmegyünk a hídon, ha ott lesz – ha meg nem lesz ott, majd épìtünk egyet addigra. És mi van, ha a tudósok tévednek? Tévedtek már máskor is. Majd megoldjuk. Megoldjuk?
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
2
0
Leave a Reply