Eredetileg megjelent három részletben a facebookon. Megjelenés időpontjai: 2026. szeptember 22., szeptember 24. és szeptember 25.
Bár 2022-ben már blogoltam rendszeresen, környezetvédelmi, természetvédelmi és klímavédelmi kérdésekbe ilyen mélyen még nem ártottam magam bele. James Lovelock neve persze ismerős volt nekem, ő volt a Gaia-hipotézis “atyja” (Lynn Margulis, Carl Sagan első felesége pedig az “anyja”) vagyis inkább névadó keresztapja (és keresztanyja); ebben az évben halt meg, mégsem figyeltem fel halálhírére, ahogy egyébként a magyar nyelvű sajtó sem. Talán azért, mert 103 évet élt; 1919-ben született, 2022-ben hunyt el, senki se tudta talán, hogy még életben van, nem tudom. Gaia amúgy a görög mitológiában a földanya-istennő neve, a hipotézisnek a nevet William Golding adott. Ez a hipotézis az 1970-es évekből származik, és a lényege az, hogy a földbolygót, a rajta lévő flóra és fauna összességével, tehát az egész ökoszisztémával együtt magát a bolygót, sőt, magát az élettelen részeit is a bolygónak, egyetlen élő szuperorganizmusnak tekinti.
Minthogy ezt a 70-es években dolgozták ki, jogos volt a feltételezés részemről, hogy Lovelock már rég elhunyt — holott 103 évesen, alig pár éve távozott ő csak az élők sorából. (Margulis már 2011-ben elhunyt.) Na de él még Noam Chomsky is (bár már inkább csak vegetál, pár éve sztrokot kapott), aki szintén a 70-es évekre felépítette nyelvészeti tudományos életművét, és azóta inkább filozófiai kérdésekkel foglalkozik.
Lovelock nem volt akárki. Kiskorában Jules Verne és H. G. Wells regényeit olvasta, tudományos érdeklődése nekik köszönhetően alakult ki. Kémikusként végzett, és, minthogy kvékerként nevelkedett, lelkiismereti okokból regisztrálta magát a behívóparancsot megtagadók listájára — annak ellenére, hogy, mint egyetemi kutató, eleve mentességet élvezett a besorozást illetően. (A leghíresebb ilyen lelkiismereti okokból behívást megtagadó Cassius Clay volt, azaz, Muhammad Ali. “Semmi bajom a vietkongokkal, ők nem hívtak még sosem niggernek”, mondta.) Annyira komolyan vette a kvéker neveltetését, hogy amikor azt vizsgálta, hogy a hősugárzás hogyan hoz létre égési sérüléseket, akkor azt nem elkábított nyulakon, hanem a saját bőrén tesztelte. Utólag azt mondta, ez “gyötrelmesen kínzó” volt. Igazságszerető kvéker vérére jellemző, hogy amikor viszont megtudta, hogy micsoda szörnyűségeket követtek el a nácik, be akart sorozódni — ekkorra viszont már a sorozóbizottság mondta azt, hogy kutatásai sokkal fontosabbak az ország számára a kémiai laborban, mintsem hogy engedjék fegyvert ragadni.
Ha a Gaia-hipotézis nem lenne a életművének a csúcsa, akkor az lenne, hogy ő jött rá, hogy a CFC-gázok (klórozott-fluorozott szénhidrogének) roncsolják az ózonréteget, mégpedig egy általa 1957-ben megépített eszköz, az elektronelfogó detektor használatával. Önmagában ez a teljesítmény elég lett volna szerintem egy természetvédelmi Nobel-díj megkapására, de ahogy matematikai vagy közgazdasági Nobel sincs, úgy természetvédelmi sincs; azaz, csak a fizikaira lett volna esélye.
Lovelock 1961-től dolgozott a NASA-nak, olyan szerkezetet kellett terveznie és építenie, ami képes más bolygók légkörének és felszínének vizsgálatára; nyilván az elektronelfogó eszközének sikere miatt kérte őt fel a NASA erre. A Marsot kutató Viking-misszió az ő műszereit is felhasználta. Ekkor, amikor a Naprendszer többi bolygója felszínének és légkörének vizsgálata volt a munkája, tünődött el Lovelock azon, hogy mennyire úgy tűnik, mintha a Földön az élethez szükséges módon lenne minden környezeti feltétel finomra hangolva. (Valójában a válasz ennél egyszerűbb, a földi fajok a földön tapasztalható környezeti feltételekhez adaptálódva evolválódtak, azaz, ha az óceán lúgosabb-savasabb lenne, vagy a légkörben több lenne az oxigén, olyan élőlények népesítenék be a bolygót, amelyek ezekhez a környezeti feltételekhez adaptálódtak.)
Ez után az angol titkosszolgálat, az MI5 alkalmazásában állt természetesen titokban, évtizedeken keresztül. Nem viccből írom: mintha róla mintázta volna Fleming Q-t a James Bond-sorozatból (a Star Trekes Q egy másik Q). 94 évesen szerelték le, azaz, 2013-ban.
Az akkorra már többszörös doktor Lovelock 1964-ben egyszerre két egyetemen lett tanár; Houstonban és Readingben. Egyetemi tanári évei alatt dolgozta ki Carl Sagan első feleségével, Lynn Margulis-szal közösen a Gaia-hipotézist. A teljes elméletet 1979-ben publikálta (Gaia: egy új szemlélet a földi életről), később még további könyvekben finomította az elképzeléseit: Gaia korszakai (1988), Gaia: hogyan működik egy bolygószintű mechanizmus (1991), Gaia: gyógymód egy haldokló bolygó számára (2005), Gaia bosszúja: hogyan küzd ellenünk a bolygó és mit tehetünk az emberiség fennmaradásáért (2006) illetve Gaia eltűnő arca: végső figyelmeztetés, és élvezzétek ki az életet, amíg lehet (2009). Elég jól megfigyelhető, hogy előbb egyre pontosabb választ adott a bolygószintű rendszer bemutatásának kérdésére, majd arra figyelmeztet, hogy ez így nagyon nem lesz jó, végül arról ír, hogy oké, baszhatjuk, vége, de amíg nem üt be a krach, addig még van egy pár jó évünk, amit akár ki is élvezhetnénk, ha már mást úgysem tudunk tenni. Nem akarom elszopórollerezni, de szerinte emberek milliárdjai fognak meghalni a klímaváltozás következtében. 500 milliós népesség, ennyit bír el Földanya.
Lovelock kémikus volt, ráadásul élettani doktorátusa is volt a kémiai mellé, így tökéletesen tisztában volt a szén, a nitrogén vagy akár a kén és foszfor szerepével az életet illetően és azok természetes körforgásával is, a biológia végül is nem más, mint élő kémia (miközben a kémia nem más, mint szelidített fizika, a fizika pedig nem más, mint alkalmazott matematika). Ennek ellenére a pontos kidolgozáshoz kellett a mikrobiológus Margulis segítsége is, nem megtagadva, hogy Lovelocké a fő érdem. Elképzelése szerint Gaia nem más, mint maga a Föld bolygó, ami egészében véve úgy viselkedik, mint egy szuperorganizmus — a bolygón lévő élő és a bolygó élettelen részei egyetlen közös egységbe foglalva, és ezek az élő és élettelen részek összekapcsolódva közösen tartják fenn az élethez szükséges feltételeket azaz magát az életet. Egészen pontosan így fogalmazta meg a Gaia-hipotézist:
Gaia nem más, mint a Föld bioszféráját, atmoszféráját, óceánjait és talaját magában foglaló összetett egység; amelynek összessége olyan visszacsatolásos vagy kibernetikai rendszert alkot, amely az élet számára optimális fizikai és kémiai környezetre törekszik ezen a bolygón.
Más szavakkal, Lovelock arra jutott, hogy amint a bolygón kialakul az élet, az olyan visszacsatolásokat és körforgásokat hoz létre a bolygón (és nem csak annak bioszférájában, hanem az óceánokban, az atmoszférában), amely kedvező az élet megmaradása szempontjából, azaz, az élet, mint rendszer, önfenntartó és önszabályozó, a bolygón megtelepedő élet csillapítja a bolygó klimatikus kilengéseket, tompítja az esetleges természeti eseményeket és újraindítja katasztrófák esetén a biológiai folyamatokat. (Példaként: a légköri oxigénszintet, amely a bolygón élő növények és állatok számára kulcsfontosságú, maguk a bolygón élő növények és állatok szabályozzák.) Hipotézise megmagyarázza azt, hogy hogyan tudott a bolygó különböző katasztrófákból újra kijönni. Lovelock hipotézisében (a hipotézis nem emlélet, azaz, csak feltevés, nem bevett tudományos tény) az élet állandó körforgása nem engedi sem túlmelegedni, sem túlságosan lehűlni a bolygót, röviden: az élet számára optimális életfeltételeket maga az élet jelenléte tartja fenn. S itt ér össze Lovelock Gaia-hipotézise és a klímaváltozás, aminek Lovelock szintén szakértője lett az évtizedek alatt — meglehetősen pesszimista szakértője. Ugyanis világosan látta, hogy amit az ember tesz a klímával, az túlmegy minden természetes folyamaton, és megakadályozza az általa öngyógyítónak vélelmezett bolygót abban, hogy az élet fennmaradása szempontjából fontos természeti határok (túl hideg, túl meleg stb.) ne legyenek átlépve.
Bár kezdetben meglehetősen nagy szkepszissel fogadták a tudóstársak az elképzelést, az az idővel egyre inkább teret nyert, a közgondolkodásban is egyre többen gondolkodnak így bolygónkról (főleg a fantasynek és science-fictionnak köszönhetően, ahol gyakorlatilag teljes mértékben bevettnek nevezhető, gondoljunk csak az Alapítvány-regényfolyam lezárására). Manapság az Earth System Science tudományában jelenik meg a gondolat, itt már az antropomorfizáció nélkül, és teljes tudományos polgárjoggal.
Lovelock hét olyan természeti katasztrófát mondott egy interjújában, amelyikből a természet mind ki tudott jönni (mármint az emberi faj fennállása óta, mert előtte bőven sokkal több ilyen katasztrófa volt). Minthogy az interjúban ezek nincsenek megnevezve, és a könyveit (még) nem olvastam, csak gondolom, hogy ezek lehettek azok:
1. A Toba szupervulkán kitörése (kb. 74 ezer éve)
Szumátra szigetén egy gigászi vulkánkitörés elhozta a Carl Sagan által megfogalmazott nukleáris telet; az atmoszférában lévő óriási hamu- és pernyemennyiség eltakarta a bolygót a napsugárzás elől, ami azonnali és hatalmas hőmérséklet-csökkenést okozott, az emberiség létszámát alig pár ezer főre visszavetve. (Emiatt szoktak mitokondriális Éváról beszélni; egy feltevés szerint [Bryan Sykes: Éva hét leánya, 2002], amelyik az emberi sejtekben lévő mitokondrium alapján próbálja fajunk történetét megfejteni, mindössze hét nőtől származik az európai népesség 95 százaléka.)
2. Az utolsó jégkori maximum (kb. 20 ezer éve)
A legutóbbi jégkori maximum idején masszív jégtakaró borította Észak-Amerika és Európa nagyrészét. Az akkori emberek állandóan vándorló kis csoportokba kényszerültek, hogy túléljék az extrém hideget — és vele együtt az extrém szárazságot.
3. A kb. 16 800 évvel ezelőtti Heinrich-esemény
A legutóbbi jégkorszak az észak-amerikai kontinens északi felét letartolta teljesen (a mai New York ekkor úgy nagyjából 2,5-3 km vastag jégtakaró alatt állt). Ahogy ezek a masszív jégmezők kiolvadtak, előbb gleccsertavakat alkottak, majd, még több jég olvadásával a víz nyomása olyan erős lett, hogy átszakította a természetes gátakat, és azok kitörtek az óceán felé. (Ilyen volt az Agassiz-tó is.) Ez a nagy mennyiségű hideg édesvíz az észak-atlanti áramlásokat megállította, amely viszont gyors lehűlést idézett elő az óceán európai partjánál. (Erről szólt a Holnapután című film is.) Ez a gyors lehűlés akár 10 fokos is lehetett. És pontosan ez történt
4. A fiatalabb Dryas idején, kb. 12 800 éve.
Ekkor Európa északi része ismét jégkorszakihoz hasonló klimatikus viszonyok közé esett vissza közel 1200 éven át. Ezt az eseményt szokták a mezőgazdaság kialakulásának kezdetéhez tenni, bár én ebben kételkedem, Jared Diamond megfigyelése szerint a földművesség kialakulása párhuzamosan és lassan ment végbe a vándorló és gyűjtögető életmód feladásával — Pápua Új-Guinea szigetén ugyanis megfigyelte, hogy a törzsek vándorlásaik során szándékosan ültettek el gyümölcsfákat és bogyót hozó cserjéket, tisztították azok környezetét meg mindig, amikor ott jártak, nem lehetetlen a feltevés, hogy ez folyamatos és fokozatos átmenet volt, nem pedig egy váratlan időjárási esemény következtében beálló drasztikus változás.
5. Aztán ugyanez 8200 évvel ezelőtt. Ez párszáz évig tartott viszont csak.
6. 4200 évvel ezelőtti megaszárazság — ez okozhatta az egyiptomi óbirodalom bukását, ahogy pár száz évvel később az indus-völgyi civilizáció bukását is.
7. A késő bronzkori összeomlás kb. 3200 évvel ezelőtt azaz kb. i. e. 1200-ban
Ez volt a tengeri népek támadásának ideje, amikor egy sor ókori mediterrán civilizáció omlott össze. Valószínűleg a hosszan tartó aszályokból fakadt minden, sőt, biztosan, ezt ma már tudjuk. Az aszályok a mezőgazdasági termelés volumenének csökkenését okozták, az pedig mindent borított. Lehet, hogy még vulkánkitörés is közrejátszott ebben (Hekla-3 kitörés Izlandon, ami a legnagyobb vulkánkitörés volt a holocénben, azaz, az elmúlt 11 200 évben). A Hekla-3 után kimutathatóan 18 évig tartó folyamatos lehűlés következett be — a vulkánkitörések a légkörbe annyi pernyét és hamut juttatnak, amelyek eltakarják a napot, hogy több civilizációs katasztrófában is szerepet játszottak. Egy Robert Drews nevű történész szerint az ekkor történt összeomlás a világtörténelem legsúlyosabb civilizációs katasztrófája volt, méretét tekintve még a Nyugat-Római Birodalom bukásánál is nagyobb volt. Ez egyébként egy rendkívül izgalmas téma, jól körülírt, leletekkel alátámasztott — ha lesz erőm-időm, megírom egyszer bővebben is. (Mivel rendkívül fontos.)
Ezek a katasztrófák tehát nem voltak véglegesek, az élet mindig utat talált magának, sőt, a bolygónak, mintha tényleg egy élő entitás lenne, sikerült helyreállni, felgyógyulni ezekből a természeti katasztrófákból.
Ezek az események egyébként a Bond-eseményekkel szinkronizálnak (ezeket nem a titkosügynök után, hanem egy Gerard Clark Bond nevű geológus után nevezték el, aki 2005-ben hunyt el, és aki időben visszafelé haladva számozta ezeket meg):
0. Bond-esemény: a kis jégkorszak
1. Bond-esemény: a népvándorlás kora, a római kori optimum utáni még kisebb jégkorszak
2. Bond-esemény: a vaskorszaki lehűlés, a tengeri népek kora
3. Bond-esemény: a 4.2 kiloéves esemény, a megaszárazság kora
4. Bond-esemény: a a zöld Szahara sivataggá válik, a Csád-tó összeszűkül
5. Bond-esemény: a 8.2 kilóéves lehűlési esemény
6. Bond-esemény: az Erdalen-gleccserképződési lehűlési esemény
7. Bond-esemény: újabb lehűlés kb. 10 300 éve
8. Bond-esemény: 11 100 éve a fiatalabb Dyrasból a boreálisba való átmenet.
A Gaia-hipotézis, bár rendkívül népszerű lett a science fictionban, de nem véletlenül maradt meg hipotézisként. Többen megkritizálták, hiszen meglehetősen könnyű célpont, én is, humántudományos képzettséggel, természettudományos egyetemi képzettség nélkül is tudnám kritikával illetni. A kritikusai közül Richard Dawkins neve a legnagyobb: a neo-darwinizmus legismertebb alakja teljes joggal kritizálta azt meg, bődületesen egyszerű logikával: ha a bolygón az életfeltételek változnak, akkor a tömeges kihalások után azok a fajok, amelyek életben maradnak, már a megváltozott bioszférához adaptálódtak, tehát számukra a megváltozott életfeltételek jelentik az optimálisat, és nem a bolygó az, amelyik “visszarendezi” a kisiklott ökoszisztémát a jó irányba. Mi magunk vagyunk erre a példa: nehéz lenne elképzelni a mai bioszférában egy kréta-kori ökoszisztémát a maga óriási rovarjaival (amelyek csak 30%-os légköri oxigéntartalom mellett tudtak létezni). Kicsit bővebben és szakszerűbben kifejtve: egy bolygószintű organizmus evolúciós irányt feltételez, miközben a genetikai szelekció véletlenszerű, ráadásul ahhoz, hogy valamit élőnek nevezzünk, annak szaporodnia és elhalnia kell (bár azt a pánspermia hipotézise tökéletesen megmagyarázza). Ha elfogadjuk a Gaia-hipotézist, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy az evolúciónak egymásra következő lépésekből álló iránya van, az evolúció definíciója viszont ezt kizárja. Vagy Darwin, vagy Gaia.
Lovelock Gaia-elképzelése, látván, hogy az ember a bolygót kifosztja, felégeti, kizsigereli, elpusztítja, egyre inkább megváltozott az idővel. Későbbi éveire már úgy gondolt az emberiségre, mint egy fertőzésre (a polyanthroponemia kifejezést alkotta meg erre, ami nagyjából azt jelenti, hogy a bolygó emberi túlnépesedéséből fakadó betegsége) amelyik az élő bolygót “felzabálja”, és amelyik ellen a bolygó (öntudatlanul ugyan, de mégis kiszámítható módon) védekezni fog egyre erősebb természeti katasztrófákkal, sőt, magával a globális felmelegedéssel — ahogy az ember is védekezik a lázzal a rátámadó vírusfertőzés ellen (ez a gondolat tehát tőle származik). Lovelock 2008-ra eljutott oda, hogy azt mondja, még 20 jó éve van hátra az emberiségnek, aztán a bolygó bosszút áll rajtunk.
Lovelock klímapesszimizmusa nem volt újkeletű. Már 1965-ben azt mondta a Shell fosszilisenergia-ipari vállalatnak, hogy 2000-re a legnagyobb gond a világon a környezetszennyezés lesz, olyan mértékben, amelyik már a vállalat profitábilitását is veszélyeztetni fogja. 2008-ra pedig, mint láttuk, eljutott odáig, már akkor 89 évesen, hogy az emberiségnek van még jó 20 éve, aztán beüt a globális felmelegedésből fakadó katasztrófa — addig élvezzük ki az életet, ha tudjuk. Eléggé sajnálatos, vélte, de akármit csinálunk a hétköznapjainkban, mondjuk, tömegközlekedünk és kerékpározunk, bioélelmiszereket vásárolunk, saját, természetes anyagokból készült bevásárlószatyrokat viszünk magunkkal, hogy kerüljük a műanyaghasználatot, annak annyi jelentősége van csak, hogy attól kicsit jobban érezhetjük magunkat, és azt hihetjük, tettünk valamit a környezetünkért — valójában már késő, nagyon is késő, elbuktuk a harcot, amit a fossziliscégek hirdettek az emberiség ellen profitmaximalizálási szándékkal, azt remélve, hogy a jövőben majd megoldjuk valahogy az általuk okozott problémákat. Talán ha még időben, mondjuk, 1967-ben kezdtünk volna el aggódni a természetért. Az egyéni apró életvitelbeli változtatások még összeadva sem érnek semmit, szerinte a reciklálás csak kidobott energia és idő. Na és mi a helyzet a megújuló energiaforrásokkal? “A szél sosem fog annyi energiát adni, ami elég egy olyan komplex társadalom működtetéséhez, mint a miénk”, állította. Itt tegyük azért hozzá, hogy Lovelock a (karbonmentes) nukleáris energia híve volt — bárhát azzal is vannak gondok, mint a mostani aszályos nyár megmutatta. (A legjobb lenne energiatakarékosan élni, teszem már én hozzá.)
“Azt mondják, hogy fatalista vagyok, hogy ezekkel, amiket mondok, elveszem az emberektől a reményt, hogy nem szabadna azt mondanom, hogy kész, vége. Nem így érzem, szerintem pont ettől, pont emiatt nagyon is sok mindent meg lehetne és meg is kéne tennünk — csak nem azokat a dolgokat, amiket meg szeretnének az emberek tenni”, állította. “Elképesztően buták az emberek. Mindenki pont úgy, pont azt akarja csinálni, mint eddig, miközben azt mondják, hogy oké, lehet, hogy ebből probléma lesz később, de addigra biztos megoldjuk, és nem változtatnak semmin.”
Lovelock így summáz: “Már elkerülhetetlen, hogy a bolygó egyes részei víz alá kerüljenek, egy másik részei pedig kiszáradjanak [Gaia haragja című könyvében 2020-ra az extrém időjárás lesz a normális, 2040-re pedig Európa nagy része szaharaihoz hasonló sivataggá fog válni]. Elkerülhetetlen ebből kifolyólag a tömeges népvándorlás, mindezekből következően az éhezés és a világméretű járványok kitörése. Az Egyesült Királyság lesz az európai népek mentsvára, azaz, ahelyett, hogy szélerőműveket terveznénk, inkább azt kéne megtervezni, hogyan lesz lehetséges ennyi embernek túlélnie.” Lovelock szerint már késő visszatérni a természetbe, meg már nem is lehet; nem azt kell megnézni, hogyan lehetne minél természetesebben élni, hanem azt, hogy a technológiai fejlődést hogyan tudnánk a túlélés szolgálatába állítani. A nukleáris energia használata megoldhatja az energiakérdést, nagyobb probléma viszont, hogy tudunk-e elegendő élelmiszert termelni.
Hogy Lovelock mennyire volt próféta, nem tudnám megmondani; ez majd 2100-ban kiderül. Szerinte ugyanis addigra az emberiség 80%-os lélekszám-visszaesést fog produkálni, azaz, marad majd bő 1,5 milliárd ember.
Lovelock 100 éves korában jelentette meg Novecene című könyvét (és ez ráadásul még csak nem is az utolsó műve volt). Ebben amellett érvel, hogy az az antropocén, ami a geológusok szerint el sem kezdődött… máris véget ért, és átadta helyét egy új kornak, a gépek korának.
Mindezt 5 évvel az első LLM-re épülő beszélgetőprogramok színre lépése előtt.
Szerinte ezek a mesterséges intelligenciák (vagy szuperintelligenciák, akárhogy nevezhetjük őket) 10 000-szer gyorsabban fognak gondolkodni, mint mi, emberek, és még az emberi segítség sem kell a “megszületésükhöz” — a már létező korlátozott mesterséges intelligenciák fognak egymáshoz kapcsolódni felvetése szerint, és saját magától kialakul (az angol szó jobb erre: emerge) egy gépi hálózat, amely számára mi, emberek, nagyjából olyanok leszünk, mint a szobanövények a lakásainkban. Néha meg kell majd minket locsolni, a nap fele fordítani, földet cserélni, esetleg tápoldatot csöpögtetni ránk, és ennyi. Azaz, szerinte az emberiség csak egy közbülső lépés, csak egy “közvetítő” a gépi szuperintelligencia felé.
Jó hír viszont, hogy szerinte ezek a kialakuló mesterséges szuperintelligenciák barátságosak lesznek az emberiséggel (ahogy mi is a szobanövényeinkkel), azaz, Lovelock szerint ez nem egy klasszikus géplázadás: szükségük lesz ránk, hogy mi magunk megóvjuk (az ő segítségükkel) a bolygót a túlmelegedéstől. A Lovelock-féle szuperintelligenciák Gaia részei lesznek, és ez jó hír, mert ebben a rendszerben az emberiség is része marad a bolygószintű szuperorganizmus Gaiának.
Csakhát a Gaia-hipotézis nem véletlenül hipotézis, több minden szól ellene, mint mellette, így Lovelock optimista szuperintelligencia-elképzelése, az emberiséggel barátságos mesterséges intelligencia, ugyanígy kezelendő: több szól az elképzelés ellen, mint mellette.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
3
0
Leave a Reply