Eredeti megjelenés időpontja: 2026. június 7., helye: hang.hu

A bolygó egyik legnagyobb föld alatti víztározó rendszere, az Ogallala-vízbázis kimerülőben van, noha ez látja el az egyesült államokbeli mezőgazdaság negyedét. A vízbázist fúrt kutakkal minden évben nagyobb mértékben csapolják meg a helyi mezőgazdasági termelők, mint amennyi annak a természetes utánpótlása.

Az Ogallala-vízbázis az észak-amerikai kontinensen található, a Sziklás-hegységtől keletre, a Nagy Alföld alatt. 450 ezer négyzetkilométeren fekszik Wyoming, Dél-Dakota, Colorado, Kansas, Új-Mexikó, Oklahoma és Texas államok alatt, bár a fő vízmennyiség Nebraska alatt található, azaz, nyolc amerikai állam farmerei számára biztosít felszín alatti vízvételi lehetőséget. Kimerülése pont ennek köszönhető: a tudósok már szó szerint évtizedek óta arra figyelmeztetnek, hogy a túlhasználat a vízkészlet kimerítését fogja eredményezni a nem túl távoli jövőben. A víztározó valójában egy vízzáró réteg, 30-60 méter mélyen a talajban, ám bizonyos részei 370 méter mélyen találhatóak. A vízzáró réteg felett a víz így akár 300 méter mély is lehet, amely tehát nem talajvíz, hanem rétegvíz. Ez a föld alatti édesvíz-bázis látja el az amerikai mezőgazdaság 20 százalékát öntözővízzel, és jelenti a földfelszín alatti vízfelhasználás 30 százalékát az Egyesült Államokban (és akadályozza meg, hogy a térségben egy újabb, az 1930-as évekre jellemző porvihar alakuljon ki).

A nagyüzemi, ipari vízkitermelés a második világháború után kezdődött meg a területen, amikor is gépkocsi-motorokat kezdtek el használni szivattyúk működtetésére, azóta nagyjából a vízkincs tizedét sikerült nagyjából 75 év alatt ellocsolni – ennek természetes módon való pótlódására, azaz, az esővíznek a vízzáró rétegig való beszivárgására 600 évre lenne szükség.

Hogy még világosabb legyen, miért is probléma ez, fontos kitértni a rétegvíz és a talajvíz közötti különbségre. Míg utóbbi a csapadékvíz-utánpótlással közvetlenül érintett felszín alatti víz, az ennél mélyebben fekvő vízadókat nevezzük többek között rétegvíznek. Bár ezek nincsenek közvetlen kapcsolatban a csapadékkal, ám a hidrogeológiai viszonyok függvényében ezek utánpótlódása is függhet azoktól, mivel tökéletes vízzáró réteg sehol sincs a bolygón, a talajvíz is lassan át tud szivárogni, ezzel biztosítva nagyon lassan a rétegvíz utánpótlását. A folyamat rendkívül lassú, és az éghajlatváltozás még inkább lassítja, ugyanis, míg csökken az esős napok száma, a csapadékintenzitás növekszik, azaz, gyakrabbak a viharszerű, árvizeket okozó és gyorsan levonuló esőzések, amelyek nem szivárognak be a talajba, hanem viszik azt magukkal a tengervizek felé.

Az US Geological Survey (Egyesült Államok Geológiai Felmérés) adatai szerint egyes helyeken  már most 60 méterrel esett a rétegvíz szintje, a műholdképek tanulsága szerint elsősorban Kansas és Texas területén, ahol a legtöbb vizet szivattyúzzák ki az agrártermelés számára, számolt be erről a Newsweek újság. Az újság szerint az ezzel foglalkozó geológusok úgy fogalmaztak, hogy a vizet nem is csak simán kinyerik, hanem egyenesen „kibányásszák” a vízzáró rétegből. A természetes vízpótlás sebessége kevesebb, mint 2,5 centi évente, miközben minden évben annyi vizet nyernek ki az Ogallalából, hogy annak szintje közel egy méterrel csökken.

A klímaváltozással együtt várhatóan növekedni fog a mezőgazdaság vízigénye, csakúgy, mint a lakossági vízigény is a várható tartós szárazságok és magas hőmérsékletek miatt. Eközben egy, az egész bolygóra (47 országra) kiterjedő, 20 éves időtartamú vizsgálat megállapította, hogy minden harmadik fúrt kút már elapadt vagy elapadóban van, ami egyértelműen a túlhasználatnak köszönhető.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.