Eredeti megjelenés időpontjai: 2024. szeptember 2. és 2024. szeptember 5., helye: facebook és facebook

Annak idején ezt írtam bevezetőként a cikk elé:

Rengeteg mindenről kéne írnom, kezdem ezzel a szokásos felütéssel ezt a posztot is; s kb. 70 címes témaötlet illetve vázlat illetve félkész cikkem van is, de vannak más dolgaim is. Írásaimért nem kérek pénzt (a Magyar Hangban megjelent cikkek után sem kapok, vagy csak rendszertelenül hébe-hóba), egyedül a Patreonos illetve banki átutalásos támogatások jelentenek jövedelmet ezen a téren (lásd első komment), az viszont nem tesz ki akkora összeget, hogy profi blogger, szakújságíró illetve újságíró legyek; és nem is akarok az lenni, szeretek tanítani, versenyeket szervezni. Így most arról írok, amiről szeretnék, és amiről már ideje is: a sakkolimpiáról, amit idén Budapesten rendeznek, s ami másfél hét múlva kezdődik. (Más: Substackom még mindig nem elérhető.)

A sakkolimpiáról I. rész

Budapest rendezi a 45-ik hivatalos sakkolimpiát idén szeptemberben. Az eseményt már min. két hete köztéri plakátokon is reklámozzák, sőt, akár videós promóciós anyagokkal is találkozhatott a kedves olvasó a facebookon és más csatornákon is, főleg, ha érdeklődési körébe a sakkot is bevette; ekkor az algoritmus egészen biztosan célzottan mutatta meg akár a hivatalos dalt, akár más reklámanyagokat. A hazai szövetség évek óta készül az eseményre, melyet a résztvevők alapján a világon ötödik legnagyobb sporteseményének tartanak. Hogy ezt miből számolták ki (matematikus-e Őn), nem tudom, de a résztvevő sportolók számáról van szó, az biztos, nem a helyszíni nézettségről. A FIDE-nek (Fédération Internationale des Échecs, Nemzetközi Sakkszövetség) van a világon a második legtöbb tagszervezete a FIFA (ez is francia rövidítés) után, nyilvánvalóan az összes kontinensen játsszák ezt a sportot is ugyanúgy, mint a focit; bár amondó vagyok, hogy ha többen nem is, de több helyen sakkoznak, hiszen az antarktiszi kutatóállomáson, vagy esetleg az űrben is voltak-vannak sakkpartik, tehát a sakk ebből a szempontból is sokkal több játékost mozgat meg a világon — bár igaz, a focival ellentétben nem a testet mozgatja meg, hanem az ökölvíváshoz hasonlóan az agyat.

A Nemzetközi Sakkszövetséget 1924-ben alapították meg francia sakkozók ráhatására Párizsban, tulajdonképpen az Amatőr Sakkvilágbajnokság mellett (amelynek versenyigazgatója maga Alexander Aljechin volt, guglizd meg, ha nem tudod, ki ő) a nyári párizsi olimpia utolsó napján. A szövetség maga kevés befolyással rendelkezett, kezdetben nem volt több, mint egyfajta játékos-szakszervezetet. (1928-ban például a Max Euwe ellen győzedelmeskedő Boguljobov [későbbi] nagymestert a FIDE Bajnokának kiáltották ki, aminek semmi konzekvenciája és relevanciája nem volt.) Magyar részről Abonyi István írta alá az alapító nyilatkozatot (az ő hagyatékát tudta megvenni a segítségemmel Jakobetz László sakkmester és sakktörténész nem sokkal ezelőtt), emiatt a Magyar Sakkszövetséget hagyományosan az alapítók között volt tartják számon (a hazai szövetség először 1911-ben, másodjára 1921-ben alakult meg), ezért is van az, hogy korábban a magyar sakkozók FIDE-azonosítója a 7-es számmal kezdődött. Az enyém pld. 720224.

Valójában ez még nem volt sem sakkszövetség, sem az Amatőr Sakkvilágbajnokság sakkolimpia, mivel a nyári olimpiai szervezők a sakkot elfogadták ugyan sportnak, de ragaszkodtak ahhoz, hogy csak amatőrök vehetnek részt az egyéni sakkvilágbajnokságon, amit a feladványszerzőként híres lett Hermanis Matisons nyert meg a szintén lett Fricis Apšenieks előtt. Hirdettek viszont az egyéni eredmények alapján csapateredményeket is: négy játékos összesített pontszáma alapján Csehszlovákia lett az első nem hivatalos olimpia győztese, míg a magyarok lettek a másodikak Vajda Árpád-Sterk Károly-Steiner Endre-Havasi Kornél “csapattal”. Vajda Árpád pesterzsébeti rendőrfőkapitány volt, Sterk Károlyról őszintén szólva nem sokat tudok, Steiner Endre a vészkorszakban munkaszolgálatosként veszítette életét (Köllner Ödön elmondása szerint testvérének, Lajosnak a hagyatékát nagyjából 10 évvel ezelőtt számolták fel egy nőrokonának halálakor, a munkások mindent kidobáltak az belső udvarra, kupákat, érmeket, jegyzetfüzeteket, leveleket, mindent, csak az üres füzeteket tartották meg, mert az még jó lehet valamire, s mire odaért, addigra már az egészet el is szállították), ahogy Havasi Kornél is. Béke poraikra. Mai pontszámítással (a Chessmetrics alapján) mind a négyen nagymester-erejűek, sőt, szupernagymester-erejű játékosok voltak, ám akkoriban a nagymesteri címeket még nem a FIDE, hanem II. Miklós orosz cár osztotta ki, így 1914 után egy ideig új nagymestert nem avattak. (Bár bevallom, ez inkább volt tiszteletbeli, mint valós cím, és az egyik “originál” nagymesternek, Frank Marshallnak a visszaemlékezésén kívül erre nincs semmi bizonyíték.)

Ennyit egyelőre elég is, zárásként egy közepesen könnyű (vagy: közepesen nehéz) feladvány Matisonstól (a megfejtés 5-ik lépését kérem kommentben).

A sakkolimpiáról II. rész

Ott hagytam abba, hogy az első sakkolimpiai nem is volt sakkolimpia, hanem inkább egyéni amatőr sakkvilágbajnokság volt, amit utólag első nem hivatalos sakkolimpiának neveztek el. A második is ekképpen járt: csonkasága miatt ez is nem hivatalos sakkolimpia lett. Ezt 1926-ban rendezték Budapesten, a FIDE kongresszusával egyidőben, és a magyar csapat győzedelmeskedett. Négy közül. Összesen hat csapat nevezett, de ebből kettő visszalépett. A magyar csapat tagjai a már a ’24-es versenyen is részt vett Steiner Endre, dr. Vajda Árpád, Sterk Károly, dr. Négyesy György, Zinner Sándor és Bakonyi Elek voltak. Cserékre szükség volt, mert Vajda Árpád délutánonként elment főkapitánykodni Pestszenterzsébetre. Az, hogy az olimpiai verseny négy táblás, itt honosodott meg, viszont ekkor még cserélgethették egymást a táblán a játékosok csapaton belül, azaz, nem volt erőlista. A második csapat a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, míg a harmadik Románia lett (negyedik Németország). A második és harmadik helyen végzett csapat játékosainak fele is magyar volt.

Álljunk meg egy szóra Négyesy Györgynél! Apja nem más volt, mint Négyesy László, a kiváló irodalmár, akinek a szemináriumára a nyugatos költőnemzedék tagjai közül többen is jártak. Maga Négyesy György is kiváló jogász volt — 1992-ben halt meg, 98 évesen, a rendszerváltás után! Egykori professzorom, Kovács Sándor Iván irodalomtörténész többször meglátogatta őt, hogy apjáról kérdezze; dr. Négyesy az utolsó pár évet leszámítva végig megőrizte tartását; angolul, franciául levelezett (ő volt a magyar levelezési sakkozók tiszteletbeli elnöke), és KSI szerint kiköpött hasonmása volt apjának. A chessmetrics szerint 2478 volt legmagasabb játékereje.

A sakkozók mondjuk hozzá vannak szokva, hogy az első kettő az nem hivatalos, ugyanis az egyéni világbajnokok közül is, míg az első a cseh-amerikai Wilhelm Steinitz volt, közmegegyezés szerint az első kettő nem hivatalos meg a német Adolf Anderssen és az amerikai Paul Morphy voltak. Anderssen ugyanis megnyerte az első nemzetközi sakkversenyt 1851-ben Londonban, míg Morphy aktív éveiben, 1857-59 között, azaz 20 és 22 éves kora között, mindenkit végigvert, köztük Anderssent is. Steinitz úgy lett világbajnok, hogy 1886-ban kinevezte magát annak, majd aztán 1894-ben egy elveszített páros mérkőzés végén megtapsolta Emanuel Laskert, és kinevezte őt új világbajnoknak. Innentől kezdve számítjuk a hivatalos világbajnokokat, és egészen Alexander Aljechin haláláig az inkumbens világbajnok joga volt világbajnoki kihívásokat elfogadni és a feltételekről megegyezni a kihívóval.

Az első, valódi sakkolimpiát 1927-ben rendezték meg Londonban. Itt már nem csak amatőrök vehettek részt, így a magyar csapat éltáblása a magyar sakkozás atyja, valaha volt legnagyobb tiszteletben tartott nagymestere, Maróczy Géza volt. Maróczy 1900-1908 között a világ egyik legerősebb játékosa volt (tizenhárom nemzetközi versenyből öt első hely, hat második hely, egy harmadik hely, ha jól számoltam), versenyeredményei a világbajnok Emanuel Laskerével vetekedtek, ám akkoriban a világbajnoki címmérkőzéseket még nem a FIDE szervezte (hisz akkoriban még nem is létezett a szervezet), hanem a világbajnok döntött arról, kinek a kihívását fogadja el. S mivel Lasker szegényen nőtt fel, mindig csak olyan ellen volt hajlandó játszani, aki megfelelő összeget ajánlott fel meccsdíjul, emiatt nem jött létre 1906-ban a Maróczyval játszandó világbajnoki páros mérkőzés sem. Maróczy Gézát a korabeli társadalom nem támogatta, csak a sikereinek örült; a nagymesternek, ha versenyre akart mennie, fizetés nélküli szabadságot kellett kivennie munkahelyéről. Ezt 1908-ban megelégelte, és szakított a versenyzéssel. Aztán a számunkra vesztes nagy háború után kénytelen volt visszatérni a sakkozásba, de még idősen is őrizte játékerejét. Ekkor, 1927-ben már 57 éves volt, de magas, szikár, tekintélyt parancsoló; végül 1951-ben, 81 évesen hunyt el, ami az akkori időkhöz képest olyan volt, mintha ma valaki 105 évig élt volna. 1950-ben az elsők között volt, akik megkapták a FIDE-től a nagymesteri címet. Ő volt az első magyar nagymester, és az ő segítségével nyerte meg a magyar csapat az első hivatalos sakkolimpiát. A csapat tagjai voltak még Nagy Géza, dr. Vajda Árpád, Havasi Kornél és Steiner Endre. Ez a csapat volt akkor a világon a legerősebb, a második dánok és harmadik angolok épp csak a közelükbe értek. Viszont a negyedik helyre a későbbi világbajnok dr. Machgielis Euwe bevezette a holland csapatot. Ugyanez a magyar csapat (immár Maróczy nélkül; a nagymestert tüdőbetegség után szanatóriumban ápolták, illetve a szabályok kizárták a nagymesterek játékát ezúttal, bár ugye hivatalosan csak 1950-től voltak nagymesterek) fölényesen nyert az 1928-as hágai sakkolimpián úgy, hogy a tartalékjátékos nem is játszott egyetlen meccset sem — valószínűleg Steiner Lajos jobb lett volna helyette, de őt a Magyar Sakkszövetség az olimpiával együtt (!) megrendezett egyéni versenyre delegálta.

A figyelmes olvasó felismerhet egy jellegzetességet: a sakkolimpiák nem négyévente vannak megrendezve. Az első tehát 1924-ben, a második 1926-ban; az első hivatalos 1927-ben, a második hivatalos 1928-ban, aztán kissé rendszertelenül a következő 1930-ban, a negyedik ’31-ben, az ötödik ’33-ban, a hatodik ’35-ben, a harmadik nem hivatalos Münchenben a valódi olimpia kísérőrendezvényeként 1936-ban, utána a következő ’37-ben, majd végül 1939-ben a nyolcadik Argentínában, ami augusztus 21-én kezdődött, és szeptember 19-ig tartott. Igen, a világháború kitörése épp a sakkolimpia idejére esett. Az angol csapat azonnal feladta a küzdelmeket és hazautaztak, beállva a hadseregbe; de ez már a harmadik rész eseménye lesz.

Lényeg, hogy az első két hivatalos sakkolimpia győztese: Magyarország!

(Egyébként a müncheni nem hivatalost is megnyertük, miközben a harmadik és hetedik hivataloson is sikerült a második helyet megszerezni.)

Az alábbi képen az ötödik sakkolimpiai csapat (az elsőről nem találtam képet, ha valakinek van, és küldi, megköszönöm): Havasi Kornél, ül Maróczy Géza, Steiner Lajos, ül Vajda Árpád, és Lilienthal Andor, aki Maróczy után és Szabó László előtt a legjobb magyar sakkozónak számított.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.