Eredeti megjelenés időpontja: 2024. szeptember 10. helye: facebook

Ott hagytam abba, hogy a magyar sakk második aranykorszaka a Polgár-nővérek 1988-as és 1990-es sikerével ért véget, de ez nem teljesen igaz, hiszen Polgár Zsuzsa 1996 és 1999 között hivatalosan is női világbajnok, azaz a világ második legerősebb női sakkozója volt. Judit ugyanis visszavonulásáig (2014-ig) vezette a női világranglistát, olyan meggyőző fölénnyel, mint amilyennel annak idején Fischer vezette a maga korában azt, sőt, még annál is nagyobb fölénnyel. (Kaszparov 21 éven át volt világelső a ranglistán, Carlsen pedig már 12,5 éve az, de előnyük, bár folyamatos volt 21 évig és folyamatos már 12,5 éve, de nem akkora, mint volt Juditnak a női mezőnyben.)

Itt tenném hozzá, hogy egyébként a női nagymesteri cím valóban gyengébb a férfi nagymesteri címnél, ugyanúgy 2300 élő kell csak hozzá, mint egy férfi FIDE-mesteri címig, tehát a nemzetközi sakkszövetség ki is mondja ezáltal, hogy a női nagymesterek gyengébbek, mint a férfi nagymesterek; ám bármelyik női nagymester “feljebb léphet” a ranglétrán és 2400 pontnál férfi mesteri, 2500 pontnál férfi nagymesteri címet szerezhet. Így esett meg az, hogy mind Polgár Judit, mind Polgár Zsuzsa (vagy a jelenlegi magyar női olimpikon, Hoang Thanh Trang) neve mellé GM vagyis férfi nagymesteri cím van beírva; azaz, amikor 1994-ben a magyar női csapat Polgár Zsuzsa-Polgár Zsófia-Mádl Ildikó és Csonkics Tünde összeállításban szerzett ezüstérmet, akkor ez volt neveik mellé írva: férfi nagymester-férfi mester-férfi mester-női nagymester. Eme tudathasadásos állapotot Polgár Judit pár nappal ezelőtti felhívásában szeretné megváltoztatni: szerinte semmi szükség a női címekre, ha egy nő van annyira jó, mint egy férfi, akkor érjen el ő is 2500 pontot, hogy nagymester lehessen, és így a nemi különbségtétel címeket illetően érvényét veszítené.

Na de térjünk vissza az olimpiára! A 90-es évek a magyar sakk számára egyszerre volt a reménység és a reményvesztettség időszaka. A sakk kiemelt szerepe a rendszerváltozással megszűnt, a sakkozók elveszítették sportállásaikat, a szocialista vállalatok privatizációjával vagy csődjével sakk szakosztályok nem túlzás, százai szűntek meg. (Nagyjából úgy lehet számolni, hogy minden két megszűnőre jutott egy újonnan alakuló vagy más módon továbbélő szakosztály, de a versenyzők száma kb. felére esett vissza.) A magyar csapat 1990-ben és 1992-ben 17-ik lett, ilyen mélyen a magyar csapat sohasem volt addig. 1990-ben odáig süllyedtünk, hogy nem volt hat magyar nagymester a csapatban… (bár persze az újonc Horváth József, Tolnai Tibor és Horváth Csaba is később nagymesterek lettek, csak a verseny kezdetekor nem volt meg a címük papíron.) 1992-ben egy bivalyerős csapattal (Sax-Portisch-Ribli-Pintér-Adorján-Horváth J.) sem tudtunk feljebb lépni a ranglétrán. 1994-ben már játszott Polgár Judit, Almási Zoltán és Lékó Péter is, mégis “csak” a 8. hely sikerült — ők voltak a magyar férfi sakk reménységei, főleg, hogy Lékó Péter egy ideig a világ legfiatalabb nagymestere is volt, csodagyerek. Ekkor még fiatalok voltak és tapasztalat híján. 1996-ban viszont Elisztában 18-ik hely… miközben papíron nagyon erősek voltunk ismét, Polgár J-Portisch-Almási-Lékó, a két tartalék pedig a korábbi szovjet bajnok Alexander Csernyin és Pintér József. 1998-ban Almási volt az első táblás, Pintér-Horváth Cs.-Horváth J.-Varga Zoltán és Gyimesi Zoltán voltak a játékosok, 18-ik hely… emlékeim szerint az egész 90-es évek két nagy húzavonával telt el: egyfelől a 78-as aranyérmes és 80-as holtversenyes aranyérmes generáció “nyugdíjazásával”, amit nem vettek túl jó néven, illetve a Lékó-Almási-Polgár J. hármas első tábláért vívott csatározásai kötötték le az energiákat. Az is igaz, hogy nem volt megfelelő elnöke és nem volt megfelelő szponzorációja sem a szövetségnek. Ebben az évtizedben a magyar sakkozókat Polgár Zsuzsa világbajnoki címe és a három fiatal magyar sakkozótehetség egyre jobb versenyeredményei kárpótolták.

Megérkeztünk a 2000-es évekbe. Isztanbulban már kialakult az a táblasorrend, amit a játékosok versenyeredményei és élőpontszámuk kialakított, itt már nem volt helye a vitának. Lékó volt az első táblás, kiemelkedően sokkal magasabb lett eddigre az élője, mint Juditnak vagy Almásinak (most Almási volt a 2. táblán). Negyedik táblára az olimpiák rekordere, Portisch Lajos került, most utoljára. Ekkor már 63 éves volt, de még 63 évesen is egy nagyon erős nagymester erejével játszott. Életműve imponáló: 20 olimpia, 260 játszma, 176,5 pont (és ez csak az olimpia)! Ezt a rekordot Eugenio Torre fülöp-szigeteki nagymester (az első nem-szovjet ázsiai, aki nagymester lett) döntötte meg, igaz, ő a csapatával sosem az élmezőnyben, főleg nem az aranyéremért vagy az érmekért játszott. Torre 23 olimpián játszott, 270 partit, és abból 165 pontot szerzett, azaz, gyengébb ellenfelek ellen kevesebbet. Tehát Portisch egyik rekordja még mindig áll. Isztanbulban a csapat mindössze hat meccset vesztett, az utolsó öt fordulóból egyet sem, ez nagyon jó eredmény egy ilyen erős tornán. Holtversenyes harmadik-negyedikek lettünk, mezőnyértékkel negyedikek.

2002: az új ezüstkor kezdete. Bledben a Kállai Gábor vezette Lékó-Polgár-Almási-Gyimesi-Ács-Ruck csapat úgy lett 2., hogy Lékó konkrétan nyerve állt Kaszparov ellen, csak egy hosszú és fárasztó csata utolsó perceiben a nyerést nem vette észre. Az orosz csapat 1 ponttal nyert a magyarok előtt, és ekkor utoljára állhatott orosz csapat a dobogó legfelső fokára: Kaszparov-Griscsuk-Halifman-Morozevics-Szvidler csak tartaléktáblán és Rublevszkij. Miután Kramnyik elveszítette a világbajnoki címet 2007-ban Viswanathan Anand ellen, majd Alexandra Kosztenyjuk 2010-ben Hou Yifan ellen, már világbajnokuk sem volt. Az olimpiai második hely úgy sikerült, hogy a magyar csapat mindössze egyetlen egy meccset vesztett az egész olimpia alatt. Az elmondások szerint a versenyen bíróként jelen lévő Verőci Zsuzsa meg is próbálta elásni a csatabárdot Polgár Judittal az olimpia végén, amire Judit a lehető legodaillőbb választ adva hátat fordított neki. Ez persze csak gonosz, ostoba pletyka, biztos nem így volt.

Ehhez képest 2004-ben a valaha volt legrosszabb eredményünk következett: 31-ik hely! Igaz, Polgár Judit és Lékó Péter nélkül. Az ezüstkorszakot Lékó egyéni világbajnoki ezüstéremmel gazdagította: 2004-ben Brissagóban 7-7-es döntetlen mellett kikapott Vlagyimir Kramnyiktól. A világbajnok ugyanis ekkor még megőrizhette döntetlen eredmény mellett a címét. Két évvel később 5. hely, ismét Lékó és Judit nélkül, Almási vezetésével. Berkes Ferenc már másodjára, Balogh Csaba először volt csapattag, így a 2002-es 31. hely teljesen érthetetlen, hisz majdnem ugyanaz a csapat képes lett egy 5. helyre is. 2008-ban Lékó-Polgár-Almási-Balogh-Berkes 8., ekkorra már csak 4+1 játékos alkotta a férfi csapatot, és 13-ról 11-re csökkent a fordulók száma is. Kevesebb fordulószámmal, miközben egyre több ország küldte el sakkválogatottját az olimpiára, a végső helyezés egyre inkább lutriszerű lett. Persze, aki első akar lenni, annak vita nélkül meg kell nyernie mind a 11 mérkőzését, ám azért ez nem ilyen egyszerű, a 2008-ban győztes örmények például a vége előtt kettővel még kikaptak! 2008-ban történt az az eset is, hogy a világ egyik legerősebb nagymesterét, Vaszilij Ivancsukot a dopping-ellenőrök kisorsolták dopping-ellenőrzésre, majd a meccse után, ahogy felállt a táblától, közölték vele, hogy velünk kell jönnie mintát adni. Ivancsuk magasról szart rájuk, nagyon helyesen, és faképnél hagyta őket. Ilyenkor elvileg az eredményét le kellett volna nullázni az akkori idióta szabályok szerint, ám végül az a megoldás született, hogy ő köztudomásúlag nem ért angolul, azaz, nem érte őt retorzió. Csakhát a sakk doppingja a számítógép, a hagyományos doppingszerek semmit sem érnek sakkszempontból, sőt, lehet, hogy még ártanak is.

Erre az egészre azért volt szükség, mert a FIDE ekkoriban igyekezett nagyon közel kerülni a Nemzeti Olimpiai Bizottsághoz, szeretette volna, ha a sakkot nem szellemi játékként, hanem szellemi sportként ismerik el (mint egyébként Magyarországon is így van, ahogy a volt szocialista országok többségében is tudomásom szerint). A NOB pedig mit tesz minden csatlakozni vágyó sportág esetében? Hát ráküldi a WADA-t a sportolókra. A sakkozóknak nem vért meg pisit kellene adni, hanem a számítógépes sakkprogram (korlátozott mesterséges intelligencia) által adott “súgásokat” nem szabadna meghallaniuk, effektíve tehát a sakkversenyeken ezt kell elsősorban szűrni. Ennek megvannak a maga módjai, de a doppingellenőrökre semmi szükség. Azóta számos valós illetve online partit játszó sakkozó bukott meg, Igors Rausis nagymestertől még a címét is elvették 2019-ben (az egykori nagymester, már csak sima mesterként, idén halt meg, mindössze 62 évesen). Hans Moke Niemann esete közismertté lett, miután Magnus Carlssen a tőle elszenvedett vereség után visszalépett egy versenyről, és kimondva is csalással vádolta őt meg (Niemann annyit ismert be, hogy 13 és 16 évesen online meccsen csalt, de megbánta), ezek után pedig a mindenhez egyformán nagyon jól értő Elon Musk, gondolom, befüvezve, felvetette azt a lehetőséget, hogy análgyöngyök stimulálták a megfelelő pillanatban, egyfajta kóddal leadva, mi lenne a legjobb lépés, ami természetesen teljes képtelenség, s bár én nem vagyok meggyőződve arról, hogy Niemann teljesen sportszerű volt, az biztos, hogy felvállalta, hogy bárki ellen hajlandó akár meztelenül is kiállni, és senki sem vállalkozott erre, még maga Musk sem.

A magyar csapat 2014-ben zárta le az ezüstkorszakot, amikor is egy negyedik és kilencedik hely után (Lékó-Almási-Polgár-Berkes és Balogh volt az öt játékos 2008-ban, ’10-ben és ’12-ben is, csak nem mindig ebben a sorrendben), az akkor 18 éves Rapport Richárd csapattaggá lett Berkes helyett. A kínai csapat mögött végeztünk másodikként, megelőzve az indiaiakat és az oroszokat. Ez volt Polgár Judit utolsó versenye játékosként, bejelentette visszavonulását. (A 2002-es ezüstérmes csapatból Gyimesi Zoltán már korábban visszavonult; Judit elvállalta a férfi csapatkapitányságot, és a vezetésével a teljes olimpiai csapattal kiálló magyar válogatott harmadik lett a 2015-ös Európa-bajnokságon.) 2016-ban vissza is csúsztunk a 15. helyre, Judit helyére az akkor 17 éves Gledura Benjámin került. 2018-ban 18-ik helyen végeztünk, ekkorra meg Balogh Csaba vonult vissza az aktív játéktól, Rapport helyett visszakerült Berkes, Balogh helyére Erdős Viktor. A 2022-es olimpián Erdős-Berkes-Bánusz Tamás-Kántor Gergely-Ács Péter csapattal 8. helyen végeztünk, Ács Péter valójában ekkorra már csapatkapitány volt, de Gledura Benjámint a repülőtéren érkezése után kovid-fertőzés miatt visszafordították. Minthogy a rendező ország több csapatot is indíthat, India élt is ezzel a lehetőséggel, főleg az India-B csapat játékosai, akik 3. helyen végezve megelőzték az India-A csapatot (egy sakkolimpia ebben is különbözik egy igazi olimpiától). A versenyt a 18 éves Nodirbek Abdusatturov vezetésével Üzbegisztán csapata nyerte. A többi játékos: 20, 16, 27, 20 éves volt. Ázsiában, főleg Indiában, igazi reneszánsza van a sakknak, amióta ezt a cikket elkezdtem írni, azóta például avattak egy új indiai nagymestert.

S hogy mi lesz a holnap kezdődő 2024-es budapesti sakkolimpián? A magyar szakvezetés és a kormányoldali magyar sajtó nagyon bizakodó. Önmagában az nagy eredmény, hogy Lékó Péter ismét játszik (több év fél-visszavonulásos kihagyás után), és hogy Rapport Richárdot az MSSZ új elnökének és az új sportállamtitkárnak közösen sikerült visszacsábítania Romániából. Rapport és Lékó után egy orosz honosítás, Sanan Sjugirov, utánuk Berkes és Gledura, Ács Péter a kapitány. (Ez a csapat egyébként élőátlagban gyengébb, mint a 2002-es, 2014-es ezüstérmes csapat vagy a 2015-ös bronzérmes EB-válogatott. 2020 óta az oroszok élvonalbeli nagymestereik közül jópárat elveszítettek, többen országot váltottak, többen FIDE-zászló alatt játszanak, erre a versenyre sem neveztek vagyis nevezhettek, a fehéroroszokkal együtt ki vannak tiltva.) Kilencedik helyre vagyunk rangsorolva, őszintén szólva tízen belül végezni már jó eredmény lesz, ha az első hatban sikerül végezni, kiváló eredmény, ha az első háromban, fantasztikus eredmény. Viszont a svájci rendszerből fakadó módon, ha ne adj isten csak a 15-ik lenne a csapat, még akkor sem lenne ok szégyenkezni — attól lejjebbi szereplés esetén igen. A B és C csapatról nem írnék, sem a női A-B-C csapatról, arról, hogy mennyi minden vita előzte meg a csapatösszállítást, reméljük a legjobbakat. Annyit csak, hogy a B csapat első táblása Kozák Ádám lesz, aki éveken át játszott a Sárkány DSE-ben is — hajrá Ádám, sok sikert, neked is és az összes magyar csapatnak is!

A képen a 2014-es ezüstérmes válogatott: Horváth Tamás csapatkapitány, Rapport Richárd, Almási Zoltán, Balogh Csaba, Polgár Judit és Lékó Péter. Csak egy képet rakok fel, mivel kettőnél vagy többnél a facebook már variál.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.