Eredeti megjelenés időpontja: 2026. október 7., helye: facebook
Hopp, beköszöntött a fűszeres tök-szezon. S elgndolkodtam, vajon mit is ettek az ókorban mint édesség?
Nyilván nem a Brian életéből ismert pacsirtanyelv, fülemülemáj, szarkaszív, csípős kobranyelv, rántott farkasmellbimbó vagy fókaorr voltak az édességek, illetve, részben de, mert már a rómaiak is szerették az énekesmadarak nyelvéből készült pástétomot, aminek persze semmi értelme, mert a pacsirtanyelv rendkívül kicsi és ízetlen, tehát csak a fűszerezéstől van íze. Az, hogy ma az olasz erdőkben alig van énekes madár, az a rómaiaktól származó hagyomány.
Amiket viszont ténylegesen ettek, a következők:
1) Elsősorban füge. A mediterrán térségben gyakorlatilag “gyomként” nő ez a fa, mindenhol el tudott terjedni, mivel rendkívül szívós és igénytelen. Ehhez kapcsolódó történet, hogy Augustus császár nagyon félt attól, hogy megmérgezik, ezért csak a saját kertjében álló, saját kezűleg szedett fügét ette a történet szerint, ám Suetonius és Livius történetírók úgy vélik, hogy ezeket felesége, Livia méreggel kenegette esténként, így Augustus mégis mérgezésben halt meg. Szinte biztosan állíthatjuk, hogy ez nem igaz, minden bizonnyal időskori végelgyengülés végzett vele.
2) Minden másfajta gyümölcs, bogyók és mogyorók: nagyon kedvelt volt az észak-afrikai datolya is a rómaiak körében, ahogy ettek mindenféle idénygyümölcsöt: almát és körtét, ahogy szőlőt is nyilván, hiszen abból készült a bor (a rómaiak ismerték a sört, de barbár italnak tartották); ették a közel-keletről származó szilvát, gránátalmát (amit ők pun almának neveztek, mivel a karthágói térségből származik), illetve az anatóliából származó cseresznyét is fogyasztották. Kedvelt ételük volt még a Perzsiából származó barack és az Örményországból származó őszibarack; viszont a tipikus déli gyümölcsöknek mondott citrusfélékből csak a Himalája lejtőin őshonos citromot ismerték, ám nem ízesítőszerként, hanem gyógyszerként használták. Volt ugyan dinnye is, a mai sárgadinnye őse, csak persze jóval kisebb, ezért kevésbé volt népszerű. Az eper, áfonya, ribizli és bodza a szabadban nőtt. Az eper kisszemű bogyóka volt, nem az a mostani kinemesített változat, így aztán biztos nem volt alap összetevője a gallok csodaitalának (jó, végül is, tényleg csak az íze miatt volt fontos), bár ez, hogy minden sokkal kisebben és kevésbé édesen termett akkoriban, nagyjából igaz volt az összes gyümölcsre. A rómaiak ismertek többféle magot is: a diót, mandulát, mogyorót, gesztenyét, a szezámmagot, a fenyőmagot és a pisztáciat is, ahogy a mákot is. A magas cukortartalmú gyümölcsök mindegyikét aszalták, hogy így tudják eltenni későbbre.
3) Legszívesebben mézzel édesítettek mindent; így kedvelt csemegéjük volt a mézes sütőtök, de a birsalmát is mézben puhították-édesítették, a süteményeiket is mézzel sütötték, mivel azt a cukorrépából vagy cukornádból származó kristálycukrot, amit az európai és amerikai ember eltúlozva tulajdonképpen méregként kever bele mindenbe, nem ismerték.
4) Az igazán édes római ételek alapanyaga tehát általában méz volt édesítőszerként, tej vagy sajt adta a zsírtartalmat, és sokszor a fenti gyümölcsöket és magvakat is szerepeltették benne (természetesen tojást is sokszor adtak hozzá a tésztához). A legtipikusabb a libum nevű, túrós táska-szerű étel volt, amit tehát mézzel és tejjel készítettek, de a mai fánkhoz hasonló péksüteményük is volt, amibe gyümölcsöket sütöttek, a mézes sajttorta pedig alap volt.
5) A magtalanított datolyát sajttal vagy mindenféle magokkal tömték meg, úgy pirították meg, locsolták le mézzel, és ették úgy édességként. Ez volt a libum mellett a másik nagyon gyakori édességként ett ételük.
6) A barackokat főétkezések után mézzek-tejjel készült mártogatóba mártva fogyasztották.
7) Igazi delikát édesség volt a tejjel itatott éticsiga. Ettől elvileg jobb lett az ízük.
8) A római kor végén rájöttek, hogy az ólomedényekben tárolt (vagy abban a mustot sziruppá főzött) bor alján egy nagyon édes, cukros vegyület ütközik ki, amit önmagában és ízesítőszerként is ettek. Ez egy rendkívül mérgező anyag, az ólomcukor volt, ami jó eséllyel közrejátszott abban, hogy a császárkorban az uralkodók jó része teljesen megőrült.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
3
0
Leave a Reply