Eredeti megjelenés időpontja: 2026. április 28., helye: facebook
Ugye mindenki ismeri azt a kommunista funkcionárius fejéből kipattant ötletet, miszerint, ha a Balatont (vagy legalábbis egy részét) kiszárítanánk, akkor kiváló gyapot-mezőket tudnánk ott létrehozni?
Az ötletet szerencsére fennakadt a bürokrácia fogaskerekein, ám valósan megtörtént a nagy testvér Szovjetunióban: az Aral-tavat sikerült gyakorlatilag teljesen eltüntetniük. Nem szándékosan, ez csak véletlen volt: a tavat tápláló folyókat ténylegesen gyapotmezők öntözésére fordították. Ott, a félsivatagban. Nagyszerű ötlet, jár a taps.


Kevéssé ismert, hogy fantasztikus mérnökök ugyanezt szerették volna a Mediterrán-tengerrel is végigvinni.
A terv a Gibraltári-szoros elzárása lett volna egy óriási, áramot termelő gát felépítésével, így, vízutánpótlásának nagy részétől megfosztatván, szép lassan kiszáradt volna a Tethys-óceán maradványaiból létrejött tenger. Egy Herman Sörgel nevű német mérnök ötlete volt (nevet is adott neki: Atlantropa), aki 1928-tól 1952-ben bekövetkezett haláláig konok meggyőződéssel propagálta ezt az ötletet. Nem csak a Gibraltári-szorosra, de a Dardanellákra és a Messinai-szorosra is gigantikus erőműveket álmodott, így hozott volna létre egy új szuperkontinenst, melynél a Mediterrán-tenger beltengerből beltóvá zsugorodott volna.


Az ötletét a korban komolyan vették ugyan, de szerencsére ez se valósult meg, ahogy Francois Roudaire korábbi, 1874-es ötlete sem, aki viszont nem elzárta volna a Mediterrán-tengert, hanem megnyitotta volna csatornák segítségével Tunéziába; egy 8200 négyzetkilométeres mesterséges sós tavat hozott volna létre, hogy az a párolgás segítségével jobbá tegye a regionális éghajlatot, nedvesebbé, földművelésre alkalmassá a Szaharát. Ferdinand de Lesseps-et, a Szuezi-csatorna tervezőjét vonzotta az ötlet, és terveket is készített a megvalósításra, de szerencsére ez is elmaradt.

Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

Leave a Reply