Eredeti megjelenés időpontja: 2026. augusztus 28-i print Magyar Hang lapszám. (Beágyazott videóval és képekkel kiegészített változat.)
A mostani nyár megmutatta, hogy a klimatológusok több évtizeddel ezelőttről való figyelmeztetései megalapozottak voltak. Carl Sagan már 1985-ben a várható globális felmelegedésről beszélt, James Hansen 1988-ban jelentette ki a Kongresszus előtt, hogy nagy a baj – de mindannyiukon túltesz Teller Ede, aki már 1957-ben illetve 1959-ben azzal számolt, hogy a széndioxid-szint emelkedése üvegház-hatást hoz létre, annak 10 százalékos emelkedése elég lehet a sarki jégsapkák elolvadásához. Ha az időben még visszább megyünk, már a XIX. században Joseph Fourier, Claude Pouillet, Eunice Newton Foote, John Tyndall és Svante Arrhenius rájöttek, hogy az üvegház-gázok melegítik a bolygónkat, ám akkoriban ezt még pozitív hatásként értékelték, hiszen a szén-dioxid, a metán és a többi üvegházhatású gáz nélkül a Föld eléggé fagyos lenne – az, hogy „túllőhet” az emberiség az üvegházhatású gázok légkörbe juttatásával, és olyan folyamatokat indít be, amelyek a pozitív visszacsatolások révén megfékezhetetlenekké is válhatnak, bennük még fel sem merült.
Az tehát, hogy a klímatudósok nem csak károgtak, és nem csak egy meghatározhatatlan célú „zöld lobbi” lett volna, amely világméretű összeesküvést szőtt volna a fosszilisipar ellen (amely összeesküvést ezen fosszilis cégek vezérigazgatói lepleztek volna le), azaz, az előrejelzéseik a bolygó felmelegedését illetően talán még optimistán konzervatívak is lettek volna, mostanra teljes mértékben elfogadottnak tekinthető – a tudományos életben kétséget kizáróan. Az egyszerű emberek között is egyre kevesebben vannak, akik még mindig azt szajkózzák, hogy „ne lepődjünk meg, nyáron meleg van”, vagy akik szerint „mindig is volt klímaváltozás”, és egyre többen, akik hajlandóak hinni a mért és a proxy-adatoknak: a trend az, hogy a nyarak egyre melegebbek és aszályosabbak, a klímaváltozás sebessége (a fajok kihalásával együtt) pedig messze felülmúlja (méréstől függeőn 10-150-szer gyorsabban) a természetes változás sebességét. Azt is ki lehet mutatni az antarktiszi és grönlandi jégfuratokból vett minták segítségével, hogy legalább 800 ezer éve nem volt ilyen magas a légköri széndioxid-koncentráció mértéke, ám valószínűleg az elmúlt 15 millió évben nem volt ilyen magas, mint most. Ilyen meleg a bolygónk, mint most, óvatos becslések szerint legutóbb 125 ezer éve volt az eemi időszakban (ami a pleisztocén időszak legmelegebb periódusa volt), ám akár az is elképzelhető, hogy a pliocén korban volt legutóbb ilyen magas a hőmérséklet – amikor a légköri széndioxid-szint a maihoz hasonló volt. Rossz hír ehhez kapcsolódóan, hogy James Hansen és munkatársainak becslése szerint az üvegházhatású gázok jelenlegi koncentrációja mellett „be van táplálva” az éghajlatunkba egy, a párizsi klímamegegyezést messze túllépő, 2,8–3 fokos felmelegedési érték, csak az éghajlati rendszerben hatalmas az inercia – mint minden magas összetetségű rendszerben. Más szavakkal, ha holnaptól, sőt, mától leállnánk a légköri széndioxid-szint emelésével (praktikusan végre betiltanánk az összes fosszilis energiahordozó égetését), még akkor is jó sokáig emelkedne a bolygó átlaghőmérséklete. Eszerint igaz az a félig vicces, félig szomorú mondás, miszerint ez a nyár az életünk hátralévő részének leghűvösebb nyara.
Mit tudunk akkor tenni? Vereségre van ítélve az emberiség egy olyan harcban, amit csapatnyi elkötelezett klímaaktivista vív a fosszilisiparral szemben? Mert ne legyenek kétségeink, a bolygónkon zajló legnagyobb léptékű küzdelem ez. S nem túlzás azt sem mondani, hogy a klímaharcot a fosszilisipar ellen vívjuk, az Exxon, a Shell és társaik ugyanis már az 1970-es években tudták, hogy ha tovább folytatjuk a kőolaj, a földgáz és a kőszén égetését, akkor óriási galibában lesz az egész emberiség, annyira, hogy sokáig ezeknek a cégeknek az előrejelzései voltak a felmelegedést illetően a legpontosabb előrejelzések!
A mindig kiváló Molnár Csaba 10 dolog, amit tehetünk a klímaváltozás ellen című cikkében adott augusztus elején tippeket, hogy mi magunk, az egyes ember, hogyan segíthetnénk az egész emberiség küzdelmét a klímaváltozás ellenében. Noha javaslataival és ajánlataival nincs semmi probléma, ám ezek az ötletek (pont úgy, ahogy Ürge-Vorsatz Diána javaslatai is) az egyéni megoldásokra helyezik a hangsúlyt, vagy, akár mondhatnánk is, az egyénre tolják át a klímavédelem felelősségét – noha az egyes ember szerepvállalása még akkor is kevés, ha több millióan, akár több milliárdnyian néznének ugyanabba az irányba. A fő probléma ugyanis az a közgazdasági rendszer, amelyik egyik alapvetése a növekedés hajszolása, és amely gondolkodásmód a közgazdaságon kívül egész egyszerűen értelmezhetetlen – ahogy David Attenborough mondta, a végtelen növekedésben csak a közgazdászok és a hülyék hisznek.
Az egyéni szerepvállalás fontossága eltagadhatatlan, már csak azért is, mert hiteltelen az a környezetvédő, aki autóval közlekedik és rendszeresen utazik repülővel, aki pazarló módon bánik a vízzel vagy aki a saját maga által megfogalmazott ajánlásokat se tartja be – régiesen ezt úgy mondták, bort iszik, de vizet prédikál. Ám kevés. A sokat kárhoztatott repüléssel kapcsolatban például a legnagyobb probléma nem önmagában a légiközlekedés megléte, hanem a kerozin adómentessége. Az ugyanis a nemzetközi járatokon mai napig adómentes, sőt, főszabály szerint a polgári repülésnél is az. De ez még semmi, mert ha mondjuk kapna a kerozin egy 15-20 százalékos adót, akkor se volna beleszámítva semmilyen fosszilisenergiába az az externális költség, amit a gazdaságnak az éghajlatváltozás okoz.
1000 milliárdos kárról beszélünk csak Magyarországot illetően – ez az aszálykár. Ez egész Európára vetítve legalább 16,5 billió forintnak megfelelő összeg – évente. Ez a nemcselekvés éves ára. Ebbe tartozik bele a mezőgazdasági káron kívül az erdő- és bozóttüzek által okozott kár erdőségekben, épületekben és ingóságokban, ide a turizmus elmaradt bevétele, ide az újjáépítési költség, sőt, ide tartozik még a megnövekedett egészségügyi ellátás költsége is, hiszen emberek százezrei kerülnek ilyenkor a nagy hőség miatt kórházba, és emberek tízezrei korai elhalálozása is köthető a szó szerint elviselhetetlen hőséghez. Ezt az éves szinten keletkező kárt, ha ráterheljük a klímaszennyezőkre, azaz, beépítenénk az externáliákat az árakba, akkor lehetnénk nagyjából egálban. De akkor azonnal fellázadna mindenki, mert ez rögtön kétszeresére emelné a benzin árát. A politikusok nem mernének ekkora népszerűségvesztéssel járó intézkedést hozni.
S ez még csak egy intézkedés a sok közül, amelyeket meg kéne hozni. Teljesen át kéne alakítani a gondolkodásunkat, az épületeinket, a táplálkozásunkat, az oktatási rendszerünket, a gazdasági rendszerünket, csak azért, hogy reziliensek legyünk a várható és szinte biztosan bekövetkező későbbi felmelegedéssel (illetve aszállyal és villámárvizekkel) szemben. Ez a tétje a felmelegedésnek; nem teszünk semmit, és biztosan belepusztulunk, vagy most előre felvállaljuk az életmódunk és gazdasági rendszerünk átalakítását, és adunk magunknak esélyt. A tessék-lássék megoldások (az EU 2050-es zéró kibocsátás-terve és így tovább) jó irányba mutatnak, de túl későn, túl kevés.
A felmelegedés olyan, mint egy emberi szervezet ilyen téren: a 1-1,5 fokos hőmérséklet-emelkedés nem más, mint a lázas állapot, valamilyen betegséget jelez; ha tartósan 2-3 fokos lenne a láz, az a beteg halálát jelentené. Nekünk, mint emberi civilizációnak, ugyanúgy, mint egy beteg embernek, előbb a lázas tünetek csökkentését kell elérni, majd a betegség okát feltárva azt megszüntetni. Minél hamarabb kezdünk ehhez hozzá, annál kedvezőbb kimenetele van a kúrának; minél később, annál drasztikusabb megoldásokra van szükség, és annál nagyobb a maradandó szervkárosodás vagy az elhalálozás veszélye. A bolygó „lázas állapotban” van, jelez; rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e a figyelmeztetést, és mindent megteszünk a betegség elmúlása érdekében. Az allegória ott bicsaklik csak meg, hogy egy rövid ideig tartó lázból saját magától is, külső segítség nélkül is, ki tud jönni az ember, legyengülve, de a fertőzést legyőzve; a bolygó esetében viszont mi magunk számítunk a fertőzésnek, és ha a bolygó nem képes 1-1,5 fokos felmelegedéssel „legyőzni minket”, akkor 2-3 fokosra fog rákapcsolni. Az pedig nem pár hetes, hanem pár hónapos hőkupolával, a mezőgazdasági termés teljes pusztulásával, a folyók teljes kiszáradásával fog járni, ami természetszerűen háborúkat, az egészségügyi rendszer túlterhelődését, az életszínvonal drasztikus beesését, az emberiség létszámának jelentős csökkenését fogja magával hozni.
Ebben a relációban az egyéni védekezés, bár fontos, de nem elég a klímaváltozás fenyegető hatásai ellen. Itt olyan globális szintű összefogásra van szükség, amiben a demokratikus, autokratikus, monarchikus, sőt, teokrata államoknak közösen kell fellépniük, közös szabályokat hozniuk, amelyet be kell kötelezően tartaniuk és állampolgáraikkal tartatniuk. Enélkül nem fog menni, mert ha a jelenlegi gazdasági rendszer logikája szerint gondolkodunk, akkor a környezetvédelem csak akkor éri meg, ha az anyagilag is kifizetődőbb a környezetpusztításnál. Az pedig csak akkor fog előfordulni, ha az externális szennyezés költsége be van építve az árakba, amihez a jelenlegi politikai rendszerben esély sincs, mert az azt megszavazó politikai erőknél azonnali népszerűségvesztést, és az ilyen megállapodásokat ellenző ellenzéki erőknek kedvezne. Tudjuk, hogy így lenne, mert látjuk, hogy így van már most, a jó irányba mutató óvatos próbálkozások esetén is.
Bonyolult feladvány, és nincs rajta olyan csomó, amit könnyedén át lehetne vágni.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
3
0
Leave a Reply