Eredeti megjelenés időpontja: 2023. szeptember 5., helye: hang.hu

Lekerült a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium faláról a magyar miniszterelnök hét pontja. Gondolhatnánk, kivételesen a józan ész diadalmaskodott az ócska populizmus felett, de van pár fontos tanulság, amire eddig, úgy tűnik, senki sem figyelt fel.

Nem foglalkozom azzal, hogy értelmezhető-e egy demokratikus rendszerben, hogy az oktatási jogok biztosa azzal az indoklással szüntette be a már elindított vizsgálatát, hogy, a feliratok lekerülvén a falról, a vizsgálata maga okafogyottá vált. Nem. Azzal sem foglalkozom, hogy ezek a gondolatok mennyire sekélyesek vagy akár hazugak is! „Addig nincs vége a meccsnek, amíg azt meg nem nyerjük?” Ez valóban a miniszterelnök politikai filozófiájának bonmot-szerűen összefoglalt lényege, ám minden, a fair play-t betartó sportember tudja, hogy a meccsnek akkor van vége, ha azt a bíró lefújja. Nem előbb, nem később. Az, hogy a győzelem a lényeg, az azt is magában foglalja, hogy azt minden áron el kell érni.

Egy olyan miniszterelnöki gondolattal foglalkoznék, ami nem került ki a falra. A ki-nem-került miniszterelnöki gondolatokat jó páran összeszedték, nekem a lista átnézésekor egy tűnt fel: a magyar miniszterelnök szerint „a földrajz meghatározó, tehát nem válogathatunk a szomszédok között, nem válogathatunk nagyhatalmat.” Majd hozzátette a „Jó, akkor itt fogunk élni”-re rímelő módon: „A dolog úgy fest, hogy itt élünk, ahol élünk.”

Mindezt még 2015-ben mondta saját hivatalos oldalának tanúsága szerint egy Kossuth rádiós interjúban, ami már akkor az ukrán háborúról szólt és arról, hogy ő a béke pártján áll, mert még a törékeny béke is jobb, mint a háború. Itt szó volt arról is, hogy Magyarországnak „elementáris, húsba vágó nemzeti érdekei” is vannak Oroszországgal kapcsolatban. Azt is fontos hangsúlyozni: a földrajzi adottságok meglétét nem Ukrajnára, hanem Magyarországra értette.

Azaz, Orbán Viktor már 2015-ben is azt mondta, hogy „nem válogathatunk nagyhatalmat”, mert a „földrajz meghatározó”. Ez a két nagyhatalom pedig már akkor is Németország volt és Oroszország. Mivel ma Németországnak már a létében is kételkednek a Fidesz potentátjai, maradt Oroszország mint szomszédos nagyhatalom, amelyre tekintettel kell lenni. A nyugati szövetségesi rendszer (EU, NATO) már akkor sem jelent meg Orbán Viktor gondolkodásában.

Tekintettel arra, hogy Orbán Viktorra hívei minimum váteszként, esetleg prófétaként tekintenek, így annak a beismerése, hogy esetleg tévedett volna valamiben, egész egyszerűen elfogadhatatlan, mert az magát a vátesz-mítoszt kezdené ki. Orbán Viktor már nyolc éve megmondta, hogy nagyhatalmakat nem lehet váltogatni, Magyarország Oroszország érdekszférájában van benne, abban is volt mindig is, és slussz, ennyi – érdemes megfigyelni ezzel kapcsolatban a kormánypárt felső vezetőinek utóbbi megszólalásait, egytől egyig mind oroszpárti komprádor nyilatkozat. Igaz ugyan, hogy maga Orbán Viktor 2010 előtt még teljesen más állásponton volt a nyugati szövetségi rendszert és Oroszországot illetően is, de az csak egy „politikai termék” volt, úgy tűnik. Nagyhatalmakat nem lehet váltogatni – mintha ezzel azt is mondta volna, hogy az Egyesült Államok által vezetett szövetségesi rendszerhez való csatlakozás, a rendszerváltás utáni nyugatos orientáció nem lett volna más, mint az 1990 és 2010 közötti „átmenet két zavaros évtized”-ének félresikerült stratégiai célkitűzése.

Mintha a sokat emlegetett Ausztriát való utolérés helyett inkább Kazahsztánt akarnánk utolérni. Mintha Komp-Magyarország tévesen kötött volna ki a nyugati parton; Orbán Viktor iránymutatásával visszatértünk a keleti oldalra. Elvégre, nagyhatalmakat nem lehet váltogatni.

---

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.