Eredeti megjelenés időpontja: 2026. július 28., helye: facebook

Dühös vagyok. Nem szimplán mérges, kimondottan dühös.

Bizonyos emberekre. Nem az egész emberiségre — pont azt szeretném, ha az egész emberiség megmaradna. Azokra az emberekre vagyok dühös, akik aktívan hozzájárulnak ahhoz, hogy mindannyiunk egy sokkal rosszabb világban ébredjen fel holnap reggel — ha fel tud ébredni egyáltalán.

Azokra az emberekre vagyok dühös, azokra haragszom, akik a nyilvánvaló tények ellenére még mindig tagadásban élnek. Amikor Franciaországban az elmúlt 80 év legnagyobb katasztrófája van kibontakozóban, amikor negyedmillió ember lett klímamenekültté a saját hazájában, de fene tudja, hogy még mennyien kerülnek majd kitelepítésre, és még mindig azt mondják, nincs felmelegedés. Vagy ha van, nem úgy van, hanem természetes folyamat.

És mindig vannak olyanok, akik bekommentelik, hogy ez nem a klímaváltozás, hanem szándékos gyújtogatás következménye. Szándékos emberi károkozás, vagy, ha megengedőbbek vagyunk, emberi hanyagságból, gondatlanságból fakadó károkozás, egy eldobott csikk, egy elszabadult tábortűz, egy rossz helyre kilőtt petárda következménye.

Ezek az emberek hülyék, én pedig haragszom rájuk. Nem tudok finoman, gúnyosan, szarkasztikusan fogalmazni. Ezek az emberek egyszerűen hülyék. S nem csak ők hülyék, mindazok is, akik tetszikelő gombot nyomnak ilyenkor. Azért haragszom rájuk, mert ma már tájékozatlannak lenni, akkor, amikor több tíz éve mondják szakemberek, tudósok, hogy mi várható, és mit kéne tenni ellene, egyszerűen bűn. Ezek az emberek még mindig a saját ostoba hitükben élnek, tagadnak, és folytatják úgy, mintha minden a régi rendben lenne.

Való igaz, hogy a tűzesetek nagy része gondatlanságból pattan ki, ám az, hogy a tűzoltók nem képesek megfékezni a lángokat, nem tudják izolálni a tűzfészkeket, az amiatt van, mert Franciaországban már a harmadik extrém nyári hőhullám van, ugyanolyan szárazsággal, mint nálunk. Gondoljátok tán, hogy az elmúlt években nem voltak gondatlanságból kipattant tűzesetek? Most viszont minden kiégett, nincs víz, viszont van óriási és tartós hőség. Ilyen esetekben nyilván könnyen és gyorsan terjed a megfékezhetetlen tűz — azaz, mégis csak a globális felmelegedés miatt van ez.

Az meg szándékos emberi károkozásból, vagy, ha megengedőbbek vagyunk, emberi hanyagságból, gondatlanságból.

Még mennyi bizonyíték kell, hogy beköszöntött (nem most, már évekkel ezelőtt) a globális felforrás korszaka? Hogy ez már nem pusztán globális felmelegedés? És? Hányan változtatták meg az életvitelüket, hány politikus bukott bele abba, hogy tagadja a klímaváltozás tényét? Ez a legfontosabb probléma, sőt, ebből fakad számos más problémánk is.

S erről mi tehetünk, mi magunk. Kollektív emberiség. Egyfajta kísérlet a globális öngyilkosságra. 50 éve írnak erről a tudósok, 20 éve kongatják a vészharangokat. S az emberek akkor még, és sokan még mindig, csak legyintenek rájuk. Aztán elutaznak repülővel egy messzi országba, Kínából rendelik meg a cuccaikat, mert 20%-kal olcsóbb, mint ha hazai vagy európai terméket vennének, előbb kivágják az udvaraikon a fákat, mert azok túl sokat szemetelnek, letérkövezik-műfüvezik az udvart, majd slaggal locsolják esténként azt, mert azok 50-60 fokra is fel tudnak melegedni a tűző napon. Kiugranak Londonba sörözni egyet, másnap már Párizsban reggeliznek. Jó, nyilván nem mindenki, és nyilván van tere a kikapcsolódásnak, szórakozásnak, de azt hiszem, az emberiség túlzásba viszi mindezt.

S a politikusaink. Azért is haragszom az ókormánypártra, mert a természetes vizeink megőrzése helyett mindent lebetonoztak. Szálloda-komplexumokat terveztek a vízpartok mellé, kivágták a nádast, kiszívták az építkezés előtt a talajvizet, hogy az nehogy elrontsa az alapozást, aztán csodálkoznak, hogy felépültek a betonmonstrumok a sivataggá lett, kiszáradt meder mellé, és elmaradnak a vendégéjszakák. Hogy az elsődleges szempont egy erdőnél az volt, mennyit ér a kitermelt fa, s mivel tudták, hogy a fák ki fognak száradni, meg fogja enni őket a nyű, ezért gyorsan kitermelték a még ép erdőt, amíg az egészséges volt úgy-ahogy.

Haragszom a gazdálkodókra is. Az utolsó csepp területet is bevetik, aztán csodálkoznak, hogy nincs eső, és a jégkármentesítőt hibáztatják, ahelyett, hogy az elmúlt 30 évben odafigyeltek volna arra, amit a hozzáértők mondanak: hogy az eketalp kiszárítja a földet, hogy a túlzott vegyszerezés megöli a beporzókat, hogy nem csak meg kell hagyni a természetes vizeket, de vissza kellene azok egy részét állítani, és így tovább.

Haragszom a vadászokra és horgászokra is. Kivétel nélkül mindegyikre. Tönkreteszik az erdőket és a tavakat, csak, hogy “sportolhassanak” egy keveset. A vadászok túletetik az állományt, és közben szabályosan kivégzik a ragadozó madarakat; a horgászok kiapasztják a patakokat és megmérgezik idegenhonos fajokkal a vizeket, csak, mert nekik ez jó szórakozás. (Nem összekeverendő a halászokkal, vagy azokkal, akik tényleg megennék a fogást; a sporthorgászokról beszélek.)

Haragszom azokra, akik szerint nekik joguk van mindenhez, mert senki se akarja az ő jogaikat korlátozni; akik szerint a klímavédelem nem más, mint diktatúra titkos bevezetése. Csakhát a szabadság joga addig terjed, amíg mások szabadságát nem korlátozza, az esztelen szennyezés pedig mindannyiunk az egészséges élethez való jogát korlátozza. A tiszta ívóvízhez való jogunkat. Természetesen haragszom azokra a cégekre, amelyek szennyezett vizet árulnak üdítőital meg energiaital formájában; amelyek karsztvizet vezetnek el, hogy táplálják az akkugyáraikat, azokra, amelyek a nemzetköziség jegyében azt keresik, hol tudnának a lehető legkevesebbet adózni, hogy tudnák a saját szennyezéseiket a lehető legolcsóbban megoldani. Haragszom az összes politikusra, amelyik ezt lehetővé teszi.

Haragszom azokra az emberekre, akik még mindig azzal jönnek, hogy nyáron nyár van, hogy meglásd, lesz még hó áprilisban, és hogy jövőre meg dideregni fogunk. Haragszom azokra, akik tevőleges semmittevésükkel hozzájárulnak a problémához, még jobban azokra, akik életvitelükkel csak fokozzák a bajt. Haragszom azokra, akik szerint a klímaválságról való objektív beszámolás csak riogatás, és akik szerint egy csapatnyi fosszilisiparban dolgozó vezérigazgató jobban tudja, mint a klímával foglalkozó tudósok 99,9%-a. Különösen haragszom arra a maradék 0,1%-ra. A tudományban szkeptikusnak lenni mindig erény: ám a bizonyítékokra nem hallgatni, konokul ragaszkodni a saját igazsághoz, az bizony gyarlóság. Még jobban haragszom azokra a “political scientist”-ekre (politológusokra), akik klímavédelmi kérdésekben mernek megszólalni, könyvet írni.

S haragszom azokra az ügyvédekre, közgazdászokra, mérnökökre, bankárokra, akik technooptimistán állnak hozzá, hogy nyugi, majd megoldjuk, 10 éven belül fel lesz találva valami, miközben már rég meg kellett volna oldani. Akik szerint az embereket nem lehet rákényszeríteni arra, hogy az életszínvonalukból leadjanak, meg amúgy is, nekik ez jár; miközben a klímaváltozás sokkal nagyobb életszínvonal-esést okoz mindenkinek.

Dühös vagyok. Hogy nem tudtuk megoldani, mi, kollektív emberiség, ezt a problémát, hogy olyan politikusokat választottunk, amelyek elbagatelliztálták a veszélyt, hogy olyanokra hallgattunk, akik álmokat adtak el nekünk jópénzért, és hogy kinevettük azokat, akik felhívták a figyelmet a veszélyre.

S szomorú is vagyok, mert ez még mindig csak a kezdet.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.