Eredeti megjelenés időpontja: 2023. augusztus 16., helye: facebook
Egy minapi, a Múzsára kirakott cikkében Ésik Sanyi feltehetően engem is társadalomtagadónak tituált, mondván, hogy eldöntötte: magában társadalomtagadónak hívja azokat, akik már tegnaptól felennyi fogyasztást, zöld átállást és hasonlókat szeretnének, merthogy, heló, de a társadalomba való belebarmolás katasztrofális következményekkel jár, mintha az esőerdőbe vagy óceánokba barmolnánk bele. Ezeket írja még:
„Legutóbb még azt is megkaptam, hogy egy rendes falanszter se túl nagy ár azért, ha megmentjük a…mit? Magunkat nem, mert egy kibaszott falanszterben fogunk élni…
Na mindegy, a tételem továbbra is az, hogy társadalom jobb reakciója a klímaváltozásra csak társadalmi reakció tud lenni. Meglehet ez túl lassú, viszont legalább reális, szemben azzal, hogy arról ábrándozunk, hogy milyen jó lenne valami Okos Központi Gondolattal rendezni a fogyasztást meg a növekedést. Az Okos Központi Gondolat vége rendszerint valami tábor/erdő/mező szokott lenni, ahol kurva nagy gúlákat lehet rakni emberi csontokból, ad maiorem gloriam.”
Utána kifejti, hogy Montana államban például környezetvédő aktivisták beperelték az államot, és ez a helyes út, mert amint a fiatalok, akik számára fontos a környezetvédelem, politikailag aktív szavazóbázissá válnak, akkor onnantól kezdve a politikának oda kell figyelni a zöld gondolatra; pro climate-politikusnak kell lenni.
Egy vita akkor értelmes, ha a két fél odafigyel a másik mondanivalójára, megérti azt, és arra válaszol. Némiképpen úgy érzem, mintha Sanyiból az ügyvéd bújt volna ki, amikor a másik fél (én) érvei helyett azokat némiképpen eltúlozva vagy torzítva adja elő.
Hozzáteszem, hogy én bármikor, amikor vele vagy a Múzsán Panamával, esetleg Vági Mártonnal vitatkozom, vagy bárkivel, aki szerint a mostani gazdasági berendezkedés nem a probléma okozója, hanem maga a megoldás, igyekszem az érveiket újra előadni, hogy jól értem-e azokat, hogy azokra válaszolhassak érdemben. Így megpróbálom összefoglalni Sanyi érveit, és amennyiben ezt rosszul tenném, az az én hibám, hogy nem figyeltem eléggé jól.
A vita témája a globális felmelegedés, vagy, globális klímaváltozás, vagy, globális klímakatasztrófa, vagy, ahogy az ENSZ főtitkára már legutóbb mondta, globális felforrás, de mindegy, hogy nevezzük (szerintem ez egy alapvető egzisztenciális fenyegetés) illetve, az, hogy ez elkerülhető-e vagy nem, ha igen, hogyan kerülhető el, és mi a legjobb megküzdési stratégia.
Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy ezt alapvetően természettudományos kérdésnek tekintem, így aztán nem gondolom, hogy egy nyelvész és egy ügyvéd vagy egy közgazdász vitájának azon kellene alapulnia, hogy létezik-e felmelegedés, vagy nem, hogy az ember-e az okozója, vagy nem, hogy ez katasztrofális következményekkel fog-e járni, ha nem változik semmi, és halad az emberiség a megkezdett úton tovább, vagy nem; ezeket a kérdéseket a természettudósok már eldöntötték. Nem 97%-os, hanem 99,99%-os egyetértés van abban, hogy a fentiek igazak. Szerencsére a probléma valósságát vitapartnereim sem tagadják, talán csak a súlyosság megítélésében van eltérő álláspont, azon pedig mindenképpen, mit kellene tenni.
Alapvetően tehát abban egyetértés van, hogy a felmelegedés létezik, erősödik és egyre durvább hatásai vannak, és amennyiben nem változik semmi, akkor ebből baj lesz. Újabb kérdés: változik-e valami, és ha igen, minek hatására változik?
Sanyi érveit, ha jól értem, úgy lehetne összefoglalni, hogy majd a technológia megoldja, amint ezt a társadalom kikényszeríti (bár ha nem tévedek, egy korábbi cikkében megjegyezte, hogy ezt inkább reméli, mint tudja). Mikor fogja a társadalom kikényszeríteni? Ha elegen akarják a változást. Mikor fogják elegen akarni a változást? Ha jól értem, erre a kérdésre nem ad választ, ám az emberi természetet ismerve nyilván akkor, amikor a probléma nem a szomszédban, hanem a saját udvarunkban jelentkezik. Hogyan fog eljönni a változás? Hát majd a technológiát kifejlesztjük, sőt, jelenleg is kifejlesztés alatt áll rengeteg technológia. Amint anyagilag megéri környezetbarát módon termelni, állítja, a cégek azonnal alkalmazkodni fognak, a kapitalizmus törvényei alapján; és amint az emberek számára jobban megéri anyagilag természetbarát termékeket vásárolni, vagy természetbarát módon utazni, azt fogják tenni illetve úgy fognak tenni.
Hangsúlyozom, hogy nem ebben a cikkében, hanem egy másik, korábbi írásában viszont arról írt, hogy a dolgok rosszra fordulása esetén 1-2-5 milliárd fővel korrigálódik a népesség, és majd új reneszánsz fog jönni, ahogy a nagy pestisjárvány után is az volt, illetve, mint rendes konzervatív-liberális, elveti azt, hogy az államszervezet megmondja az embereknek, mi a jó, egyenesen ugye úgy fogalmaz, hogy ha falanszterben kéne élni, azzal magunkat nem mentenénk meg; a központilag irányított cselekvési tervet Okos Központi Gondolatnak nevezi, amelyiknek a vége halmokban álló csonthalom, hiszen senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy megváltoztassa saját (akár rossz) szokásait, csak erőszakkal, abból pedig logikus következtetés a gulág. Egyúttal megjegyzi, és ugye erre utal a társadalomtagadó saját szóalkotása, hogy pampogni a klímaváltozás miatt, kétségbe esni, és az emberiség bukását beleképzelni semmit sem ér, mert szerinte ez defatista hozzáállás, és annál pont eggyel használhatóbb jövőkép, hogy majd megoldjuk valahogy; szintén megint máshol azt írta, hogy ha egy krízishelyzet áll elő, akkor majd a leggyorsabban reagáló politikusok fogják tudni azt kihasználni, miért ne lehetnének ezek a zöld politikusok akár.
Tehát tulajdonképpen, ha jól értem, ezekből logikusan az következik, hogy szerinte a jelenlegi civilizációs berendekezkedésünk (a világ egészét értve a demokrácia és a piacgazdaság, Magyarország pont ugyanúgy nem számít, mint ahogy azt sem, hogy nem az határozza meg a globális klímát, pont most esik-e az eső) automatikus önjavíító mechanizmusokkal rendelkezik, tehát tuképp nincs semmi teendőnk, ha mindenki megteszi, amit meg kell tennie, jó lesz az, de semmiképp se barmoljunk bele azzal, hogy megmondjuk az embereknek, hogy mit kell tenniük, mert majd ők eldöntik, majd ők tudják maguktól.
Nagy problémája ennek a levezetésnek, hogy elképzelhetőenek tartja, hogy tévedés esetén 1-2-5 milliárd ember meghal, és nagyon nehéz azt nem az emberi civilizáció összeroppanásának illetve halmokban álló emberi csontoknak nevezni. Ez a pár milliárd halott lehetősége gyengíti azt az érvet, miszerint, majd megoldjuk valahogy, a társadalom természetes változásával, technológiai újításokkal illetve a még több növekedéssel. Ráadásul semmi garancia nincs arra, hogy a túlélők, akármennyien lesznek is, kőbaltánál komolyabb civilizációs vívmányokkal bírnak majd. Nem azt mondom, hogy ez lesz, hanem azt, hogy nem látom be, miért kéne máshogy lenni. Amit mondani akarok: amikor 1-2-5 milliárd ember élete a tét, akkor nem kéne semmilyen tétben sem fogadni arra, hogy megoldjuk valahogy, akkor indokolt lenne az óvatosság.
Szintén gyengíti az érvelését, hogy mikor a környezettudatos fiatalokra hivatkozik, akik majd megváltoztatják apránként a társadalmat, elfelejti, hogy mitől környezettudatosak ezek a fiatalok. Hát pont attól, hogy a problémát felismerő tudósokra illetve tanáraikra (vagy olyanokra, mint én) hallgatnak, akik elmondják, hogy ha nem teszünk semmit, baj lesz, és emiatt tesznek valamit. Ha a természettudományos ismeretek népszerűsítői, a tudományközvetítők, tudományos újságírók, ugyanúgy technooptimista hozzáállással írnának, akkor lehet, hogy ezek a környezettudatos fiatalok nem lennének környezettudatos fiatalok, és nem lenne változás. A változást csak az hozhatja el véleményem szerint, ha felismerjük a problémát, és elhatározzuk, hogy saját lehetőségeinkhez képest megpróbálunk tenni ellene.
Na igen ám, de itt van a következő probléma. Az pedig az, hogy a klíma rendkívül összetett rendszer, amiben hatalmas erejű visszacsatolási pontok vannak. Bár vannak, akik szerint nem így van, de valójában csak a természettudósoknak van joga más természettudóssal vitatkozni, mert jogi érveléssel vagy a közgazdasági törvényszerűségekre való hivatkozással nem lehet természettudományos álláspontot védeni; a tudományt csak még több, még jobb tudománnyal lehet cáfolni. Így én, mint társadalomtudós, hallgatok a természettudósok túlnyomó többségének szakértő véleményére, miszerint nem tegnaptól kellene visszafogni a fogyasztásunkat és főleg a fosszilisekről való leállásunkat, hanem 25 éve, vagy még inkább 40 éve kellett volna megkezdeni a leállási folyamatot, mert van egy kb. 25 éves visszacsatolási idő a természetben; azaz, a jelenleg okozott kibocsátás következményeit majd kb. 2048-ban fogjuk viselni, ma a kb. 1998-ban okozott károk következményeivel szembesülünk éppen. Az emberek nincsenek hozzászokva az ilyen, generáción átívelő visszacsatolásra. Így aztán ha valaki MA elkezd egy olyan folyamatot, aminek a várható kifutási ideje 20 év múlva lesz (mint pl. a Sanyi által idézett, környezettudatos fiatalok által Montana állam ellen indított pere), akkor az már rég késő. Egyszerűen túl késő. Ráadásul, mint azt nagyon sokszor újra és újra leírtam én is, meg hát főleg a nálam sokkal okosabbak és tanultabbak is, a klímaváltozás előrehaladásával egyre jobban gyengülni fog az a képességünk, hogy tudjunk tenni ellene valamit; 240 kilométerórás széllökések okozta károk, hirtelen 5-6 méterrel emelkedő patakok és folyók, vagy az 50 fokban elromló közművek miatt sokkal fontosabb lesz a lakosság ellátása, a közművek kijavítása, mint törődni a klímavédelmi szempontokkal. Ugyanígy, ha egyre kevesebb az erdőfelület, akkor egyre kisebb annak szénmegkötő képessége is, és így tovább.
Sanyiék érvelésének egy másik eleme is sántít, miszerint környezeti változást majd a környezettudatos emberek által kikényszerített politikai változások fognak hozni, mert majd akkor a vezető politikusok rákényszerülnek környezetvédelmi szempontok figyelembevételére. De miért? Környezetvédő mozgalmak már 50 éve vannak, és azóta mindössze annyi történt, hogy Németországban bezárták az atomerőműveket (és megnyitották újra a szénerőműveket), azaz, pont ellenkező változást sikerült elérni, mint kellett volna még akkor is, ha a környezetvédők hatalomra kerültek, de többnyire nem kerültek hatalomra; és bármilyen módosítás csak a távoli jövőben ér majd el sikert, miközben 25 évvel ezelőttre kellett volna. A hivatkozott amerikai példa az egyetlen egy ország csak a Földön, miközben a világ legtöbb országában nem kétpártrendszer van, hanem többpártrendszer van, és a szavazatokat nem feltétlenül pont a pár százaléknyi klímatudatos szavazóval lehet megfogni. A cégek önmérsékletére, belátására bízni pedig semmit se lehet. Nyilvánvalóan ki fogják bányászni a szenet, ki fogják sajtolni a földgázt, szivattyúzni a kőolajat, ha erre lehetőségük van.
Egy újabb olyan elem, amiben én rossz érvelést látok, az az, hogy vitapartnereim a piacgazdaság szabályait jól ismerve, meg vannak győződve arról, hogy a még nagyobb fejlődés, a még nagyobb piacgazdaság a kiút. Tekintettel arra, hogy az elmúlt kb. 150 évben pontosan ezt csináltuk, hiszen egyre több lett a piacgazdaság, egyre több lett a kapitalizmus (olyan jelentéktelen foltokról, mint Észak-Korea vagy mint Magyarország, ne beszéljünk, statisztikailag elhanyagolható), ehhez képest egyre nagyobb lett a környezetrombolás, környezetszennyezés, a fajok kihalásának üteme, az óceánok elsavasodása (valójában: egyre kevésbé lúgosak, de az kb. ugyanaz), azaz, a kapitalizmus csak azt bizonyította be, hogy mivel a kezdeti alapelvek között a környezetre ható externális hatások nem voltak beleszámítva az árképzésbe (mivel a kapitalizmus kezdeteikor azok valóban elhanyagolhatóak voltak, ám mostanra már világformáló méretűek), így, amennyiben ezen externáliák nincsenek internalizálva, akkor az egyre több kapitalizmus, az egyre nagyobb fejlődés hajkurászása, az egyáltalán nem megváltást hoz, hanem további rombolást. Egyre több piacgazdaságot? Egyre több fejlődést? Kipróbáltuk, kb. 150 éve folyamatosan kipróbáljuk, nem működik (pontosabban: szűken vett környezetvédelmi szempontokat nézve nem működik, bár korábbi írásomban megkérdőjeleztem azt is, hogy vajon fejlődésnek számít-e a jövő kontójára, azaz a hitelből való fejlődés).
Vitapartnereim viszontválasza erre az, hogy a környezetvédelem, környezettudatos életvitel a fejlett országok sajátja, és ezen az úton a fejlődő és a többségi világ lakóinak is végig kell menniük, és aztán fognak tudni visszavenni a környezetrombolásból. Na de a többségi világ (vagy harmadik világ, nevezzük akárhogy) vannak többen! Az egész EU a világ CO2-kibocsátásának 10%-áért felelős, semmit sem érünk azzal, hogy az EU 2050-re CO2-semleges akar majd lenni apró pici változtatásokkal, miközben egész Afrika és Ázsia őrült tempóban égeti a fossziliseket! (Hiszen az egész civilizációnk azon alapszik.) Egyszerűen túl késő lesz, mire eljut pl. India odáig, hogy az EU fejlettségi szintjének mondjuk 80%-át elérje és elkezdjen környezetvédelmi szempontokat érvényesíteni gazdaság- és társadalompolitikájában. Ugyanez igaz Nigériára vagy Indonéziára is.
Én azt állítom, hogy nem tegnapra, hanem 25 évvel ezelőttre kéne kivonni a fossziliseket, de azt is állítom, hogy ez lehetetlen. Azt állítom, hogy az externáliák internalizálása azonnal visszavetné az életszínvonalat legalább a felére, azt állítom, hogy az emberek ezt egyszerűen nem fogják megtenni, mert ellenkezik az emberi természettel, hogy egy esetleg bekövetkező veszély kivédése érdekében, ami 20-30-40 év múlva esedékes, ekkora áldozatot hozzanak. Azt állítom, hogy a világ proletárjai nem egyesülni, hanem fogyasztani akarnak, azt állítom, hogy az emberek egészen elenyésző kisebbségében van csak meg a 20-30-40 évvel való jövőtervezés képessége, és azt állítom, hogy 20-30-40 éves jóslatokra a politikusok nem tesznek, sem demokráciában, sem autokráciában. Basszus, még én se vagyok biztos abban, hogy mi lesz, és miért lennék? Én csak azt látom, hogy a természettudósok „jövendölései” mind bejöttek, és nem csak bejöttek, de általában a legrosszabb forgatókönyv jött be.
Hiába a sok figyelmeztetés, eleve az emberek ingerküszöbét ezen figyelmeztetések nem érik el egész addig, amíg nem személyesen érintettek benne. Az intelligensebb embereket sem érdekli túlságosan, a társadalom majdnem fele meg átlag-IQ alatti, és fele a medián-jövedelem alatt keres. Őket miért érdekelje? Nekik a világvégénél sokkal fontosabb a hónap vége problémája.
Más szavakkal, az emberi természetet ismerve, egyszerűen nem belátható, hogy az emberek maguktól akarnának a saját életszínvonalukon rontani, remélve, hogy ezzel meg tudják védeni a klímát. Az nem csak elképzelhető, de van is, hogy a társadalom bizonyos tagjai igyekeznek zero-waste-módon élni, csökkentett széndioxid-lábnyommal, de amíg pl. Nyugat-Európában az a normális, ha a családnak két autója van, meg egy nyaralója, és minden évben repülővel mennek turistáskodni, a leggazadagabbak pedig a legpazarlóbb módon ráadásul magánrepülőkkel, esetleg űrturizmussal megspékelve teszik, akkor ugye nincs miről beszélni.
A társadalom saját magától, állítom, nem fog átalakulni. Felülről pedig szintén lehetetlen ezt megtenni egy demokráciában: azonnal feltűnne egy olyan populista párt, amelyik arról kezdene el beszélni, hogy nem az a dolga a kormánynak, hogy megmondja, hogyan éljenek az emberek (miközben egyébként mégis megmondaná, csak más ügyekben), és demokratikus módon leváltaná az ilyen kormányt, amelyik ezzel próbálkozna. Az autokráciák pedig, mivel általában elszegényedést hoznak (lásd nem csak Észak-Koreát, de Oroszországot vagy Magyarországot is), saját hatalmuk fenntartása érdekében a lehető legtöbb népszerűséget próbálják majd begyűjteni, nem fognak olyan dolgokkal foglalkozni, hogy mi lesz 30, 20 év vagy akár csak 10 év múlva is.
Amit állítok, az az, hogy a környezetünk rombolásának határa maga a képességünk erre. Akkor fognak leállni a repülőjáratok, amikor már nem tudnak majd felszállni az aszfaltról, akkor nem fogunk déli gyümölcsöket enni télen, amikor már nem teremnek meg értelmezhető mennyiségben. Akkor fogjuk visszafogni az energiahasználatunkat, ha nem lesz energia. Persze, megvan annak az esélye, hogy a jelenleg még csak prototípusként vagy tervezőasztalon létező, környezetbarát technológiák elterjedjenek, csak én azt mondom, hogy az átállásra szolgáló időablak olyan kicsi résnyire szűkült az időben később jelentkező következmények maitt, hogy abban sem vagyok biztos, hogy nem csukódott-e az már be.
Ezek miatt én nem azt állítom, hogy szükség van a társadalommérnökösködésre, mert tudom, hogy nem működik, hanem azt állítom, hogy, amennyiben nem történik valami olyan, mint amire nem lehet számítani (Deus Ex Machina, MI-forradalom, First Contact a vulkániakkal), akkor annak a fajta civilizációnak, mint amiben most élünk, mindenképpen vége van, és csak remélni tudom, hogy még időben leköltözünk a föld alá (mármint, nem úgy értem, hogy hat láb mélyre, hanem úgy, mint Zion városa a Mátrixban), és nem lesz akkora a pusztulás, mint amekkorának jelenleg kinéz.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
2
0
Leave a Reply