Eredeti megjelenés időpontja: 2023. június 13., helye: facebook

Köszönettel vettem Ésik Sándor válaszát, mely a Diétás Magyar Múzsán jelent meg.

A DMM-nek én régi és lelkes olvasója vagyok, ahogy korábban írtam, szinte mindenben egyetértek Sanyival és szerkesztőtársaival, ráadásul külön öröm, hogy Széplábi tanár úr nyelvészeti okfejtéseit is rendszeresen élvezhetem. Amiben nagy vita van kettőnk között, az a globális felmelegedésre adott reakcióink, illetve a felmelegedés által támasztott kihívások kezelésével kapcsolatos álláspontunk.

Az én álláspontom az nagyjából az, hogy a globális felmelegedést kissé tudományosabban klimatikus összeomlásnak, kissé drámaiabban pedig az általunk ismert emberi civilizáció végének mondom (illetve, néha még túlzóan azt is mondom, hogy ez nem más, mint az emberiség vége, de ezt beismerem, hogy túlzás, mert pár tízmillió, esetleg százmillió ember minden bizonnyal túlél majd, ha ennek az egésznek vége és stabilizálódik a klíma egy másik állapotban). Ésikék álláspontját, ha jól értelmezem, nagyjából a konzervatív-liberális, szabadpiaci kapitalista szemlélettel lehetne jellemezni, ami az abszolút egyszerű megfejtés, hiszen ők vállaltan azok, de a lényege nagyjából az, hogy elismerik a probélma meglétét, azaz, azt, hogy az emberiség brutálisan túlhasználja a Föld erőforrásait, és azt is, hogy a globális felmelegedés létezik, bár nem látom, hogy a kettő között tényszerű kauzalitási kapcsolatot húznának, csak azt, hogy a két dolog együtt jelentős problémákat okozott már és fog még okozni. Ha jól értelmezem álláspontjukat („Én teljesen őszintén bevallom, hogy noha követem valamennyire a tudományos világ híreit, nem tudom, hogy az emberiség képes-e legyőzni az előtte álló egzisztenciális kihívásokat. Inkább hiszem, mint tudom, hogy a most zajló negyedik vagy ötödik ipari forradalom hoz olyan megoldásokat, amelyek segíthetnek ebben.”), a szabadpiaci kapitalizmus híveként optimistán bíznak abban, hogy maga a kapitalizmus ki fogja termelni azokat a megoldásokat, amelyek segítségével a klímaváltozás legyőzhető vagy megfordítható (a piac, a láthatatlan kéz, a technológiai fejlődés), vagy legalábbis mitigálható; ellenben konzervatívként a lassú változás hívei, azt állítják (ha jól értem), hogy majd a mostani generáció, akinek ez a problémája, fog tenni ellene, amikor majd politikai vezetői pozícióba ér, és őszintén beismerik, hogy nem tudni, hogy akkor tenni valamit a probléma ellen még épp időben lesz-e, vagy már késő.

Hogy az emberiség létszáma-életmódja illetve a klíma katasztrofális „elromlása” súlyos veszélyeket rejtenek magukban az emberi civilizáció számára, egy olyan dolog, amiben egyetértünk (zárójeles megjegyzés: bár én a kazualitást nem csak most látom, hanem történelmi távlatokban is, erről már írtam korábban) – a helyzetre adott adekvát reakcióban nem értünk egyet. Az pedig, hogy az elmúlt 140 évben annyi szén-dioxidot vittünk a légkörbe, ami a korábbi kihalások idején a szupervulkánok erejével vetekszik illetve meghaladja azt, az egyszerűen nem is kérdés, és külön probléma, hogy geológiai értelemben nem a közmondásos egy pillanat alatt tettük ezt, hanem annak törtrésze alatt, így nem hagyunk időt a bioszférának az alkalmazkodásra. Az én álláspontom az, hogy a már most bekövetkezett éghajlati katasztrófák egy komoly részéért az ember a felelős, és hogy a mostani az első olyan generáció, amelyik számára a klímaszorongás, a pozitív jövőkép elvesztése olyan negatív élmény, amelyik ebből a korosztályból rengeteg mindenkit traumatizál, hiszen hosszú idők óta ez az első olyan generáció, amelyik várható életkilátásai egyszerűen rosszabbak, mint a megelőző sok-sok generációé.

A DMM álláspontjával ellentétben én viszont úgy hiszem, hogy maga a technológiai fejlődés nem fogja tudni megoldani a problémákat, mert azok mindig új problémát is generáltak, ez egy nagyon klímaoptimista és technooptimista nézőpont, ráadásul erősen felső-középosztálybeli, hiszen azok, akik megtehetik, hogy elmeneküljenek a klímaváltozás negatív hatásai elől, úgy vélhetik, hogy el is fognak menekülni, akik le tudják zárni a határaikat a potenciálisan másfél milliárdnyi klímamenekült elől, azok le fogják zárni – bár szerintem valószínűbb, hogy ez csak wishful thinking, valójában, ha beüt a crach, nem lesz senki, aki a gazdagokat és felső-középosztálybelieket megvédje, plusz ebből a nézőpontból totálisan hiányzik a társadalmi szolidaritás (ami ráadásul szembemegy a DMM krédójával). Ráadásul, ahogy korábban jeleztem, simán benne van a pakliban az is, hogy beláthatatlan folyamatok következhetnek, melyekre egyáltalán nem vagyunk felkészülve, és semmilyen forgatókönyv nem tud rá megoldást találni.

Némiképp úgy érzem, hogy a DMM szalmabábérvel, azaz, a doomerism ellen érvel, racionálisan, ám érvelésében is tévesen, ugyanis gyors-lassú lefolyással számol, mellesleg felvetik annak a lehetőségét (nem most, egy korábbi posztban: „majd 2070 környékén a szerencsés túlélők élvezhetik a második nagy reneszánszt”), hogy maximum sokan meghalnak, és akkor mi van, na bumm, utána majd jobb lesz. Én is úgy hiszem, ez benne van a pakliban, de a magam részéről pl. 4 milliárd ember elpusztulását nem tartom éppenséggel lélekmelegítő gondolatnak, még akkor sem, ha új reneszánsz jönne utána; ráadásul nem is látok érveket, csak két változó alapján hat kimenetbe osztott forgatókönyvet, melyek, mint jeleztem, szerintem immanensen hibásak, mert a globális felmelegedés egyre gyorsuló ütemben fogja roncsolni civilizációnkat, a lehetséges forgatókönyveket, egyre deprimálóbb hatású lesz. Én éhínséget, a globális ellátási láncok megszakadását, ebből fakadóan polgárháborúkat, meleg háborúkat, sőt, akár klímaháborút is vizionálok (ez nem azt jelenti, hogy lesz ilyen, csak azt, hogy „benne van a pakliban”), a tengerszint emelkedése miatt belső migrációt, az 50 fokos nyarak és aszályok miatt külső migrációt, politikai feszültségek növekedését, globális élelmiszerhiány mellé gyógyszerhiányt, a gazdagok kasztosodó elkülönését, az emberiség létszámának csökkenését. Na de a probléma az, mint a hosszan tartó, harminc éves aszályokkal: az első pár évben még nem lehet tudni, hogy ez átmeneti jelenség, vagy hosszan tartó-e. Ha a népesség lecsökkenne 7,5 milliárdra, mit gondolnának a vallási és politikai vezetők? Hogy ez már a csökkenés vége, vagy hogy még csak a lejtő eleje?

Ráadásul a DMM-et ebben a kérdésben … ambivalensnek érzem, mivel pl. a NER ellen a teljes lakosság minél korábbi cselekvésére, aktivitására buzdítanak, mivel az megfelel világképüknek, ebben a kérdésben (ami a szabadpiaci kapitalizmus alapjait érinti) meg nem. Nem érthető, hogy miért van az, hogy a DMM meg tudja különböztetni a józan NER-kritikát a DK-s nyugdíjas néni-bácsi „ez itt kérem a legsötétebb diktatúra”-mantrájától, és az sem, hogy miért nem élnek a forráskritika módszerével, amikor a Koch-család által szponzorált klímaváltozás-tagadó think tank posztját osztják meg.

Ha jól értelmezem egyébként, a vita (vagy polemizálás) alapvetően arról szól, hogy mi az a keretrendszer, ami meghatározza az egyes dolgokhoz (pl. politika, környezetvédelem, tájszabályozás, mezőgazdaság, űrkutatás stb.) való alapvető hozzáállásunkat. Ha elfogadjuk azt az álláspontot, hogy az ismert várható problémák és az ismeretlen várható problémák a jelenleg ismert civilizáció végét jelenthetik, akkor minden egyes cselekedetünket ebben a keretrendszerben kell tudnunk elhelyezni és értékelni (tesz-e ez valamit a globális felmelegedés ellen, vagy nem, azaz, ebből a nézőpontból kell értékelni az autómentes Lánchidat, a benzin jövedéki adójának emelését, az áruk és emberek szabad mozgását, a méhlegelőket stb.), azzal együtt, hogy tudom, hogy a szélesebb néptömegeknek erről a polémiáról nem csak fogalma sincs, de nem is érdekli, hiszen a mindennapi megélhetés ennél sokkal fontosabb; más szavakkal, az ezen való töprengés csak a szerencsés középosztálybeliek kiváltsága. Ebből az következik, hogy kizárólag a politikusok által alakított nemzetközi megállapodások és saját államukban érvényes törvények által tudják szabályozni, irányítani vagy noszogatni a népesség többségének viselkedését, de minden egyes olyan változtatás, ami az olcsó, megfizethető, de környezetszennyező ellen szól, ugyanolyan politikai kockázatokat (azaz, a hatalomból való kibukást) eredményezi, mint a leggazdagabbak jövedelmének megadóztatása (pl. magánrepülők rekvirálása stb.). Ezek alapján nem vagyok optimista, mert bár szerintem a demokrácia és a kapitalizmus egy nagyon rossz rendszer (más szavakkal: szerintem mind a demokrácia, mind a szabadpiac megújítására van szükség, de nem tudnám megmondani, hogyan), de még mindig a legjobb, amit valaha kitaláltak, az autokráciák, diktatúrák és az államkapitalizmus vagy kommunizmus meg egyenesen rossz vagy katasztrofális (klimatikus nézőpontból is). Amennyiben a szabadpiaci kapitalizmus és a nyugati polgári liberalizmus emberképét nézzük, miszerint az ember mindig többet akar saját magának és családjának, akkor a rendszerbe van kódolva a sikertelenség, hiszen ha csak a növekedéssel lehet ezt elérni, és a Föld per def. véges kapacitású, akkor logikailag ez egyszerűen hibás állítás. (Erre a Római Klub már több, mint 50 éve felhívta a figyelmet, és ezt természettudósok egész sora vallja, míg ezzel szemben, ha jól értem, a közgazdászok többsége szerint bármeddig lehet növekedni, és a problémákat csak a minél nagyobb növekedés tudja megoldani.) Mint korábban írtam: ha a kapitalista gazdaság azon az áron tudott rengeteg embert kihozni a mélyszegénységből, az éhínségből, ha azon az áron tudta megerősíteni a középosztályt, hogy felélte a jövőt, akkor igazából egyáltalán nem ért el semmilyen eredményt. Ha a kapitalizmus logikája szerint ha egy adott ország magasabb életszínvonalat tart fenn állampolgárai számára, a jövő kárára, mint amit megengedhet magának, abból bukás lesz, akkor logikailag megállja a helyét az is, hogy ha maga a kapitalizmus magasabb életszívonalat adott az emberi civilizációnak, a jövő kárára, mint amit a jelenben fenn tudunk folytonosan tartani, akkor abból bukás lesz.

Összességében én azt gondolom, hogy mivel a földi civilizáció a tét, ezáltal a saját életünk és életvitelünk is, káros és téves gondolat az, hogy majd 20-30 év múlva, amikor a társadalom megérik erre, majd akkor változtatnak azok, akik változtatni akarnak, és nem érthető számomra az sem, hogy miért a technológiai fejlődésben látjuk a válság megoldását. (Ehhez mérhető klímaoptimizmus, hogy majd az AI megoldja a globális klímaváltozás problémáját, illetve itt ugrik elő a Jevons-paradoxon is.) Úgy hiszem, a társadalomban egyre jobban megérik az a gondolat, hogy már nincs idő változtatni, a fiatalok részéről pedig már nincs türelem az előző generációk klímatagadásával vagy klímaszkepticizmusával szemben. Hogy ekkor mi lesz, nem tudom, de úgy tűnik számomra, hogy egyszerre több válság fog összeérni hamarosan, még a mi életünkben.

A válaszcikk megírásában köszönöm Balla Attila segítségét.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.