Volt egyszer egy Amerika — XLVIII. rész 0-2. fejezet
Eredeti megjelenés időpontja: 2023. augusztus 27., augusztus 28. és augusztus 29., helye: facebook, facebook és facebook
0. Előszó és bevezető
Az elmondható történetek száma végtelen, nem kell Seherezádénak lennünk ahhoz, hogy tudjuk: akár kis történetről van szó, akár nagyról, történetekből ugyanúgy sosem fogunk kifogyni, ahogy a hullámok sem fogynak el a tengerekből. A történetek alakítják az életünket, a történeteink sokasága pedig maga a kultúra: ebben két oly különböző ember, mint Yuval Noah Harari vagy Terry Pratchett is egyet tud érteni. Egy-egy nagy nemzeti történet meghatározza az adott nemzet karakterét, önbecsülését is.
A legnagyobb ilyen, nemzeti tudatot meghatározó amerikai történetek egyike a Függetlenségi Háború története, amelyikről ugye tudjuk, hogy a Függetlenségi Nyilatkozattal vette kezdetét, melyet a tizenhárom kolóniából álló kongresszus 1776. július 4-én fogadott el. Maga a nyilatkozat Thomas Jefferson alkotása, a felvilágosodás és a humanizmus eszméinek egyik remekmívű megfogalmazása, csak úgy süt belőle a fennkölt szellem és az értelem; az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatával vagy a genfi egyezménnyel tarthatjuk egyenrangúnak az emberi civilizáció sorsát pozitív irányba továbblendítő, meghatározó írásművek sorában. Méltán lehetnek rá büszkék az amerikaiak, akik a szabadság eszméjére alapították független államukat, egy olyan forradalmian új eszme jegyében, miszerint mindenkinek egyformán vannak elidegeníthetetlen jogai, köztük joguk van egy olyan kormányzatra, amelyik a népért van, és a népből valók alkotják, és ha ez nem teljesül, akár fel is lázadhat az ellen a kormányzat ellen – és az sem véletlen, hogy a nyilatkozat aláírásának napja a Függetlenség Napja, a legnagyobb amerikai ünnep.
Bármennyire is legyenek büszkék az amerikaiak erre, bármennyire is határozza meg a nemzeti öndutadukat a szabadságeszme, maga a Függetlenségi Nyilatkozat ennek a hitnek az alátámasztására csak részlegesen alkalmas. A függetlenségi mozgalom már jóval korábban megindult, ráadásul nem 4-én, hanem 1776. július 2-án deklarálta a második kontinentális kongresszus a függetlenséget (a Nyilatkozat szövege lett kihirdetve július 4-én). Ráadásul az első valóban katonai összecsapás a britek és a kolonisták között 1775-ben április 19-én történt meg a lexingtoni csatával – utólagosan ettől a naptól számítják a Függetlenségi Háború kezdetét. Nem Thomas Jefferson írta a Nyilatkozatot, bár saját szellemi termékének tekintette; az alapfogalmazvány az övé volt, de a kongresszus számos változtatást hajtott rajta végre. A tisztázatot augusztus elején írták alá az aláírók, de azok közül sem mindenki egyszerre.
Maga a szöveg pedig, hiába a Nagybetűs Szavak, egyáltalán nem garantált szabadságjogot sem a rabszolgáknak, sem a bennszülött őslakóknak, sem a nőknek, sem a szegényebb férfiaknak. Gazdag, többnyire rabszolgatartó fehér emberek háborúja volt ez más gazdag fehér emberek ellen, és a fennkölt szöveg csak leplezni próbálja ezt az amúgy magától értetődő igazságot.
1. A Függetlenségi Nyilatkozat félreértése
A Függetlenségi Nyilatkozat az Egyesült Államok egyik legfontosabb dokumentuma. Manapság pergamenre replikálják, melyet jó pénzért meg lehet venni, de akár éttermi tányéralátétként is lehet vele találkozni. Viszont számos olyan félreértés övezi, melyekre korábbi írásaimban már utaltam, és úgy gondoltam, ideje ezeket teljes mértékben tisztába tenni.
Korábban is foglalkoztam már a Függetlenségi Nyilatkozattal, és már korábban is akartam extenzíven írni róla. A 2023. április 13-i XLVI. amerikai történetemben1, amelyik a jól regulázott milíciákról és a medvekezekről2 szól, kitértem rá szűken. Akkor azt írtam, hogy az alapító atyák számára evidencia volt, hogy a megszületett új köztársaságban kizárólag ők rendelkeznek érvényes választójoggal, ők, a gazdag fehér férfiak – akik a népesség mindössze 6 százalékát tették ki3. Nem volt szavazójoga a szabadságjogairól teljes mértékben lemondó munkásnak elszegődött fehér férfiaknak (őket indentúrásoknak szoktam és fogom a továbbiakban nevezni annak angol megfelelője után, mert a kifejezés értelmét teljes mértékben visszaadó magyar köznyelvi szó illetve szókapcsolat nem létezik; ők utaztatás, koszt és kvartély fejében dolgoztak meghatározott évet szolgaként, elbocsátásukkor elvileg egy kisebb összeget is kapva, korábbi szövegekben „szerződéses szolga” volt megnevezésük), sem a nőknek, sem a fekete bőrűeknek, sem a bennszülötteknek (régebben: indiánok, a továbbiakban: bennszülöttek vagy őslakók) – az amerikai szabadságeszme diadala, hogy a szabadságjogok ki lettek terjesztve először az összes férfira, aztán az összes nőre is, végül, a XXI. századra, már a homoszexuálisokat is teljes értékű és teljes jogú embernek sikerül Amerikában tekinteni (Magyarország ezt a civilizációs szintet még nem ugrotta meg, sőt, mi a nők egyenjogúságának kérdésében is hátrafelé megyünk). Mindezen polgárjogi küzdelmeknek a morális alapot a Függetlenségi Nyilatkozatban deklarált „Magától értetődő igazságnak tartjuk, hogy minden ember egyenlőnek lett teremtve” nemes gondolat adta meg. (Az alkotmány kevésbé progresszív ebben az értelemben: a feketebőrűek nem csak nem szavazhattak, de ráadásul deklaráltan egy fehér embernek csak háromötödét érték.) Akkor úgy érveltem, hogy a Nyilatkozatban szereplő men, bár szűk jelentés szerint csak a férfiakra vonatkozik, ám mégis, a mai értelmezés és az értelmezés utólagos visszavetítése alapján abban az értelemben vam használva, hogy ’ember’, és a polgárjogi mozgalmakat követő jogkiterjesztések is erre hivatkozhattak; ám, vetettem fel, minden bizonnyal eredetileg tényleg csak szűk jelentésben a férfiakat értették ez alatt, vélelmezvén, hogy a men szót csak később kezdték el ’minden ember’ értelemben használni4. Akkor azt írtam, hogy egészen 1856-ig kellett várni, hogy az összes szabad felnőtt férfi választójogot kapjon, és akkor még szó se volt a feketebőrűek vagy a nők választójogáról.
Jeffersonról pedig, akit általában a legfelvilágosultabb alapító atyák egyikének szoktak tartani, az emberi jogok bajnokának, és emiatt feltételezzük, hogy nem volt sem rasszista, sem mizogén, sem szűklátókörű, már többször leírtam, hogy ez mind nem igaz. Rasszista volt – úgy vélte, hogy a legokosabb feketék már-már majomésszel bírnak, és vissza lehetne őket engedni az afrikai dzsungelbe. Hogy mennyire volt mizogén? Sally Hamingset, bár ő csak egynegyedrészt volt fekete, rabszolgasorban tartotta, 14 éves korától kezdve folyamatosan megerőszakolta, őt leláncolva, a külvilágtól elzárva tartotta, miközben tőle több gyereke is született, és akit még halálos ágyán sem szabadított fel. Szűklátókörűségére pedig a legjobb példa, hogy úgy vélte, az Egyesült Államoknak hosszú távon is egy mindenkivel barátságban lévő, öröksemleges5, különálló farmgazdaságokat művelő földbirtokosok laza államszövetségének kell lennie, ebben a hiszemében pedig leépítette a hadsereget és haditengerészetet is. Rendkívül művelt volt, kiváló vitázó, jó szervező, de számos esetben korlátolt, sértődékeny, öltelt és önhitt ember, miközben a felvilágosodás fennkölt eszméit hirdette. Legelőremutatóbb tette Louisiana megvásárlása volt a franciáktól 1803-ban, amikor is saját elveivel ellentétesen, a kongresszus megkérdezése nélkül élt elnöki hatalmával (a kongresszus utólagos jóváhagyásával azért, mert a cechet az állam állta – és azért tegyük hozzá, nem a területet vette meg a franciáktól, hiszen az a bennszülött népeké volt, hanem a franciák a területi igényükről való lemondását). Népszerűsége számomra érthetetlen, valószínűleg az őt nagyra tartó emberek nem ismerik életét eléggé jól. (Vagy én nem ismerem őt elég jól.)
A Függetlenségi Nyilatkozat az én olvasatomban ambivalens szöveg. Két nagyszerű gondolat is megvan benne, mely a korszak legkiválóbb koponyáinak (például John Locke vagy Thomas Paine) gondolatait is tartalmazza, és amelyek kimondása is önmagában jelentős tett. Ezek egyike, hogy vannak magától értetődő elidegeníthetetlen jogok, a másik pedig a társadalmi szerződés kimondása: az uralkodó célja a nép szolgálata, és ha erre alkalmatlan, eltávolítható. Az már ehhez képest csak ráadás, hogy a nyilatkozat maga tulajdonképpen burkoltan a köztársasági államforma mellett is érvel. Viszont ambivalens amiatt, mert a szöveg, bár a felvilágosodás fenséges nyelvezetével van felvértezve, amelyikben Nagybetűsen szerepelnek a Legfőbb Fogalmak, nagy részében csak egy kacirnyásan (a kacskaringós és a cikornyás összevonásából saját szóalkotás) és ömlengősen megírt propaganda-szöveg, mely nem szól másról, csak gazdag fehérek valós és vélt sérelmeiből korábban már megkezdődött függetlenségi háború utólagos megindoklásáról6. Ne legyen félreértés: a magam részéről nekik adok igazat, nem gondolom, hogy angol gyarmatoknak kellett volna maradniuk a kolóniáknak, de úgy látom, hogy az az angol jogértelmezés, mely a kolóniákat gyarmatoknak tekintette, és az a jogértelmezés, amely a kolóniákat (charterekkel bíró) kolóniáknak tekintette, eleve elrendeltetett módon mindenképpen szembekerült volna előbb-utóbb egymással, melynek logikus megvalósulásává lett a függetlenségi mozgalom majd függetlenségi háború, pont úgy, ahogy észak és dél különbségéből is elkerülhetetlenül fakadt a későbbi polgárháború; mindkettő az egyre összetartóbb (föderális és nem konföderális), egyre dinamikusabban fejlődő, egyre iparosodottabb és egyre nagyobb önbizalmú észak-amerikai Egyesült Államok kialakulását illetve megerősödését eredményezte.
A Függetlenségi Nyilatkozatotnak magát a szövegét vizsgálom majd meg, másfelől pedig a keletkezésének körülményeit. Mint korábban írtam, állítom, hogy Jefferson (és kortársai) nem úgy értette (értették) a szöveget annak idején, ahogy ma azt hisszük róla (róluk), hogy úgy értette (értették), hanem pont ellenkezőleg; másfelől pedig szeretném megvilágítani a nyilatkozat hátterét is. Viszont az, hogy tizenhárom teljesen független, különálló államszervezettel bíró, egymással is rivalizáló kolónia összefogott a cél érdekében, és lerázták magukról a külső hatalmat, már önmagában világtörténelmi és világpolitkai jelentőségű pozitív fejlemény.
2. A Függetlenségi Nyilatkozat szövege
Kezdjük magával a szöveggel. Amit közölni fogok, az saját fordítás a régi, Vecseklőy-féle szöveg7 alapján (a szövegnek modernebb fordítása megjelent Urbán Aladár tolmácsolásában is8). A többfélre rendszert is jól kiszolgáló Vecseklőy miatt érzett fenntartásaimnál fogva is meg kellett néznem, mennyire jó a fordítása. Nos, a fordítása kimondottan jó, csak a már említett két szöveghelyen változtattam benne. Ő folyamatosan gyarmatokról ír, én kolóniákról, továbbá én a men-t ’férfiaknak’ fordítom, ahogy jeleztem, mert azt jelenti. Aki úgy érzi, a szöveget ismeri, ezt az egészet akár át is ugorhatja; azért illesztem be a szövegbe, hogy később bármikor vissza tudjak rá térni, anélkül, hogy fel kéne lapozni más könyveket vagy az internet megfelelő oldalát.
Ez tehát a Függetlenségi Nyilatkozat maga. A nyilatkozat, mint minden jól konstruált szöveg, nagyon szépen felosztható a klasszikus retorika szabályai szerint: bevezetés, benne megszólítás és témamegjelölés, fő tartalom, benne a téma kifejtése, az érvek felsorolása, majd záró rész, amelyben felsőbb hatalmak figyelmébe ajánlják az aláírók magukat. Kezdjünk hát vele foglalkozni!
“A tizenhárom amerikai egyesült állam egyhangú nyilatkozata: amikor az emberi történelem Eseményeinek folyása során szükségessé válik egy népnek megszakítania egy másik néphez fűződő társadalmi kötelékeit, hogy elfoglalja elkülönülő és egyenrangú helyét a föld hatalmainak sorában, melyek megilletik őt a Természet Törvényei és a Természet Istene által, akkor az emberiség többi része felé hajló illő tisztelet megkívánja, hogy megfogalmazzák azokat az okokat, melyek az elkülönülés kimondására késztették.
Magától értetődő igazságnak tartjuk, hogy az összes férfi egyformának lett teremtve, bizonyos elidegeníthetetlen Jogokkal felruházva a Teremtő által, melyek között az Élethez való jog, a Szabadsághoz való jog és a Boldogságra való törekvés joga egyformán megillet mindenkit. Ezeknek a jogoknak a biztosítására Kormányzatok vannak felállítva a Férfiak által, melyeknek igazságos hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ám bármikor, amikor egy Kormányzatnak bármilyen Fajtája ezen jogok elpusztítására tör, az Embereknek Jogában áll ezen kormányzatok eltörlése vagy megváltoztatása, és egy új Kormányzat létesítése, olyan elvekre alapozva és olyan módon szervezve hatalmát, hogy a kormányzottak Biztonságát és Boldogságát elősegítse. A Megfontoltság kívánja, hogy a régóta álló Kormányzatokat ne lehessen jelentéktelen és múló okokból megváltoztatni; és valóban, mindenféle tapasztalat megmutatta, hogy az emberiség inkább szenved, amíg a szenvedése elviselhető, minthogy felhatalmazva éreznék magukat ahhoz, hogy eltöröljék azokat a formákat, melyekhez hozzá vannak szokva. De amikor a visszaéléseknek és jogbitorlásoknak hosszú sora mindig ugyanazt a Célt követve azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokság alá kívánják hajtani, a népnek jogában áll, sőt, kötelessége, hogy az ilyen Kormányzat igáját magáról levesse, és hogy új Védelmezőket állítson fel jövőbeli biztonsága érdekében. Ilyenek voltak a kolóniák türelemmel viselt szenvedései, és ilyenné lett a szükségesség, hogy megváltoztassák korábbi Kormányzati Rendszerüket. A jelenlegi Nagy-Britanniai Király [uralkodásának] története nem más, mint megismételt igazságtalanságok és jogbitorlások története, melyeknek határozott célja a teljes Zsarnokság bevezetése ezen államok felett. Hogy ezt bizonyítsuk, a következő Tényeket terjesszük a pártatlan világ elé:
– Megtagadta a a közjó érdekében legcélszerűbb és legszükségesebb törvények szentesítését.
– Megtiltotta Kormányzói számára, hogy olyan törvényeket fogadjanak el, melyek a legsürgetőbb és legfontosabb céllal bírnak, kivéve, ha azok végrehajtása fel van függesztve az ő jóváhagyásának elnyeréséig; és melyeket felfüggesztésük után a végletekig halogatott.
– Visszautasította olyan más törvények elfogadását, melyek nagy körzetek népességének letelepedését szolgálják, kivéve, ha ezek az emberek feladják a Törvényhozásban való Képviseletük jogát, egy olyan jogot, mely számukra felbecsülhetetlen jelentőségű, és amely csak a zsarnokok számára rettenetes.
– Olyan helyekre hívta össze a törvényhozó testületeket, melyek szokatlanok, kényelmetlenek, és a Közokiratok lelőhelyeitől messzire vannak, kizárólag abból a célból, hogy kifárassza őket, hogy saját rendelkezéseivel szemben engedelmességre bírja.
– Többször is feloszlatta a Képviselőházakat, mert azok férfias eltökéltséggel szembeszálltak az ő emberek jogait érintő támadásaival.
– Az ilyen feloszlatások után hosszú ideig megtagadta, hogy választásokat tartsanak, miközben a Törvényhozó hatalom, melyet nem lehet Megsemmisíteni, visszaszállt a Népre, hogy a nép által gyakoroltassák; miközben az Állam a megmaradt időben különböző veszélyeknek volt kitéve kívülről és megrázkodtatásoknak belülről.
– Igyekezett megakadályozni ezeknek az Államoknak a betelepülését, ilyen okokból obstruálta a Külhoniak Honosítását célzó törvényeket; vagy megtagadta más törvények elfogadását, melyek a migrációt ösztönözték, és megnehezítette Új Földterületek Kijelölésének lehetőségeit9.
– Az Igazság Szolgáltatását is akadályozta, azzal, hogy beleegyezett volna a Bírói Hatalom létrehozását szolgáló törvényekbe.
– Kizárólag a saját Akaratának megfelelően nevezett ki Bírókat, a hivatali idejüket és a fizetésük mértékét is beleértve.
– Új Hivatalok egész sorát állította fel, ezzel Hivatalnokok hadát eresztve ránk, hogy zaklassák népünket és vagyonunkat felemésszék.
– Állandó hadsereget tartott fenn közöttünk békeidőben is, saját törvényeink Beleegyezése nélkül.
– Arra törekedett, hogy a Katonaságot függetlenné és felsőbbrendűvé tegye a Polgári hatalomhoz képest.
– Másokkal arra szövetkezett, hogy alkotmányainkhoz képest idegen joghatóságot hozzon ránk, melyek idegenek törvényeinktől; majd hozzájárulását adta az ilyen állítólagos Törvényhozáshoz abból a célból:
— hogy hatalmas mennyiségű fegyveres seregeket kvartélyoztasson el közöttünk;
— hogy őket színlelt eljárással védje meg mindenféle Gyilkosságok vádjai ellen melyeket ezen Államok Lakossága ellen követtek el;
— hogy elzárja Kereskedelmünket a világ többi része elől;
— hogy kivessen ránk Adókat Hozzájárulásunk nélkül;
— hogy számos esetben megfosszon minket a Bírósági Eljárás lehetőségétől;
— hogy a Tengereken túlra szállítson minket koholt jogsértések miatt;
— hogy egy szomszédos Tartományban elpusztítsa az Angol Törvények szabad rendszerét, felállítva ott egy Önkényes kormányzatot, és melynek határait úgy megnövelve, hogy példát statuáljon megfelelő eszközül szolgáltasson ugyanilyen zsarnoki rendszerek a Kolóniákban való bevezetésére;
— hogy elvehesse Alapítóleveleinket, eltörölje legfontosabb Törvényeinket és alapjaiban változtassa meg Kormányzatunk Rendszerét;
— hogy felfüggessze saját Törvényhozásunkat, és saját magát nyilvánítva olyan hatalommá mely a mi ügyeinkben jogosult törvényeket kiadni.
– Letétette Kormányunkat, deklarálva, hogy kiestünk a Védelme alól és Háborút indítva ellenünk.
– Fosztogatta tengereinket, pusztította Partjainkat, felégette városainkat, és elpusztította embereink életét.
– Ebben a pillanatban is külföldi Zsoldosok hatalmas Seregeit szállítja át, hogy bevégezze a halál, a pusztítás és zsarnokság olyan Kegyetlenséggel és arcátlansággal már megkezdett munkáját, melyek a legsötétebb barbár korokkal állíthatóak csak párba, és melyek teljességgel méltatlanok egy civilizált állam Fejéhez.
– A nyílt Tengereken Fogságja ejtett Állampolgárainkat arra kényszerítette, hogy fegyvereket fogjanak Hazájuk ellen, hogy saját barátjaik és testvéreik kivégzői legyenek, vagy Kezeik által essenek el.
– Belföldi lázadást szított közöttünk, és arra merészkedett, hogy határaink lakóira rászabadítsa a kegyetlen Indián Vadembereket, akiknek közismert hadviseléséhez tartozik életkorra, nemre és más körülményekre való tekintet nélkül mindenki elpusztítása.
Ezen Elnyomások minden állomásainál legalázatosabb módon Folyamodtunk Orvoslásért: ismételt Petícióinkra csak ismételt elnyomást kaptunk válaszul. Az a Fejedelem, akinek vonásait ezen tettek alapján minden tekintetben Zsarnoknak kell tekintenünk, nem alkalmas arra, hogy szabad emberek uralkodója lehessék.
Nem mulasztottuk el Brit Testvéreink figyelmét mindezekre felhívni.
Figyelmeztettük őket időről-irőre azokra a kísérletekre, melyeket az ő törvényhozásuk megpróbálta miránk kiterjeszteni törvénytelen hatalmát. Emlékeztettük őket kivándorlásunk és megtelepedésünk körülményeire. Próbáltunk velük született igazágérzetükre és nagylelkűségükre hatni, és közös származásunk kötelékeire hivatkozva kértük őket, hogy ezeket a jogtalanságokat tagadják meg, melyek idővel elkerülhetetlenül meg fogják szakítani kapcsolatainkat és összeköttetéseinket. Viszont az igazság hangjára és a vérrokonság szálaira süketek voltak. Ezek miatt, tehát, bele kell nyugodnunk annak elkerülhetetlenségébe, amely kimondja Szétválásunkat, és mely őket, az emberiség többi részével együtt, Háborúban Ellenségnek, Békében Barátnak tekinti.
Mi, tehát, az Amerikai egyesült Államok Képviselői, egy Általános Kongresszusba Összegyűlvén, a világ Legfelsőbb Bírájának ajánlva szándékaink tisztaságát, kimondjuk, ezen Kolóniák tisztességes Népének Felhatalmazása alapján és Nevében, ünnepélyesen kihirdetjük és kinyilvánítjuk, Hogy ezek az Egyesült Kolóniák, Joguknál fogva Szabad és Független Államok; hogy a Brit Koronához tartozó mindennemű Alattvalói Hűségtől Felszabadultak, és hogy mindennemű politikai kötelék köztük és Nagy Britannia Állama között, teljes mértékben megszakadt és megszakíttatik; és hogy mint Szabad és Független Államok, teljes Hatalmukban áll Háborút viselni, Békét kötni, Szövetségekre lépni, Kereskedelmet űzni, és tenni mindazokat az Ügyeket és Tetteket tenni, melyek megilletnek minden Független államot. És hogy támogassuk e Nyilatkozatot, az isteni Gondviselésbe vetett szilárd hittel, kölcsönösen felajánljuk egymásnak Életünket, Vagyonunkat és szent Becsületünket.”
1 Link-rövidítővel: https://t.ly/oRvy- [2023.08.06.]
2 Szóvicc arra, hogy „bear arms” szó szerint medvekezeket jelent, de valójában azt, hogy emberek felfegyerzése.
3 Miközben a függetlenséggel a háború kitörésékor mindössze a kolonisták egyötöde szimpatizált, aközben a koronával egyharmaduk. A többieket nem érdekelte, kinek adóznak.
4 Értelmezésem bizonyításához másfél évszázadnyi jogi szöveget kéne átnézzek, amit nem csak időhiány miatt nem tudok megtenni, hanem a forrásokhoz való szűk hozzáférés okán sem. Úgy vélem, hogy a jelentések változása és azok jogi relevanciája doktori disszertáció témája lehetne. Így megelégedem azzal, hogy állításom alátámasztására közvetett bizonyítékokat hozok fel.
5 A tévesen Jeffersonnak tulajdonított (de nem tőle származó) figyelmeztetés, hogy „örökké ébereknek kell lennünk, mert ez a szabadság ára”, nem a külhoni ellenségekre, hanem a demokráciára leselkedő despotákra vonatkozott.
6 Nálam a történészek többsége azért sokkal többre tartja a szöveget, ugyanis hordoz a szöveg egy nagyon fontos új gondolatot: miszerint, ha az uralkodó államhatalom nem képes ellátni az állampolgárok alapvető és elidegeníthetetlen jogainak képviseletét, akkor akár forradalommal is megdönthető az uralma. Amihez én azt teszem hozzá, hogy ha maga az amerikai állam is a rabszolgatartásra jött létre, hol biztosítják akkor az alapvető és elidegíthetetlen jogokat? Lásd erről TARJÁN M. Tamás: A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása: https://rubicon.hu/…/1776-julius-4-a-fuggetlensegi… [2023.08.10.]
7 https://mek.oszk.hu/02200/02256/02256.htm [2023.08.06.]
angolul: https://www.archives.gov/founding…/declaration-transcript [2023.08.06.]
8 URBÁN A. 329.
9 Ez a bekezdés számomra érthetetlen módon hiányzik az Urbán Aladér-féle fordításból.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
2
0
Leave a Reply