Eredeti megjelenés.
A Boszorkánypöröly vagy Boszorkánykalapács túlzás nélkül a világ első bestsellere volt. 36 kiadást ért meg (annak ellenére, hogy első megjelenése után három évvel a Római Anyaszentegyház elítélte a művet), 1486-tól 1669-ig pedig folyamatosan újranyomtatták. A középkorban illetve az újkor elején népszerűségében csak a Biblia előzte meg; olvasottságban talán az sem.
Első példányait 1486-ban nyomtatták, Heinrich Kramer írta Henricus Instritor latinizált néven. Tulajdonképpen ezzel a könyvvel kezdődött az írott emberi történelem egyik legrosszabb időszaka, a boszorkányüldözés. Ahogy a Boszorkánykalapácsról is bőségesen író Ráth-Végh István fogalmazott, az ember különös teremtés, képes volt vadállatok egész sorát megszelidíteni, de önmaga gyakran megmaradt vadnak.
(Csakhát az írott emberi történelem mélypontját nem csak a boszorkányüldözések jelentik. Ez idő tájt vette ugyanis kezdetét a kis jégkorszak is. Erre hamarosan visszatérek, ugyanis az emberek a rossz termést nem a klímaváltozásnak tulajdonították — hogy is tehették volna, amikor csak a XX. század elejére érik meg egyesekben, hogy a klíma ténylegesen képes változni, és csak a XX. század végére, hogy mi magunk, emberek, is aktívan változtatjuk –, hanem felsőbb [vagy éppen: alsóbb] erők működésének.)
Boszorkányság vádjával égettek meg embereket már korábban is (lásd Könyves Kálmán mondását, aki azért kapta a Könyves előnevet, mert tudott írni-olvasni, ami nem csak a királyok között ment ritkaságszámba, hanem úgy általában véve az Árpád-korban, egykori főiskolai tanárom szerint ez alatt a 300 év alatt kb. 30 ember tudott írni-olvasni összesen, szóval, lásd Kálmán, aki 1095-1116 között volt magyar király, mondását, aki betiltotta az állattá átalakulni képes, a pogány hiedelemvilágból megmaradt striga nevű boszorkányok üldözését, merthogy ilyenek amúgy sincsenek, ám mindenfajta más boszorkány vagy varázsló létezését készpénznek vette), könyvtárnyi irodalma van csak a magyarországi boszorkányperek jegyzőkönyveinek. Boszorkánysággal, az ördöggel való kacérkodással gyakorlatilag a kereszténység államvallássá válása óta találkozunk; és ez Magyarországon eltartott egészen Mária Terézia idejéig, aki gyakorlatilag beszüntette a boszorkányság üldözését is. Még a XVIII. században is volt Magyarországon ilyen per, Szegeden, 1728-ban, amikor összesen 14 idős embert vádoltak meg azzal, hogy eladták az esőt az ördögnek (!!!), és emiatt mindegyiküket megégették.
Térjünk vissza a Boszorkánykalapácsra.
Közvetlen előzménye az 1484-es Seummis desiderantes affectibus kezdetű boszorkánybulla. Ez magán viseli a már említett Heinrich Kramer és Jacob Sprenger dominikánus (Isten kutyáinak [domini canes] rendjébe tartozó) szerzetesek-inkvitítorok működését. A bulla célja az inkvitítorok jogainak megerősítése volt, elsősorban német területen. Felsorolta azokat a mágikus tevékenységeket, amelyeket kivizsgálása az inkvitítorok elsődleges feladata volt, és megbízta őket kettejüket azzal, hogy a német egyházi területeken teljes joghatósággal járjanak el, felszólítva a helyi hatalmasságokat, hogy mindenben segítsék a munkájukat.
Ennek a bullának a szövegét Kramer a Malleus Maleficarum első lapjai közé illesztette, ezzel későbbi könyvének azt a látszatot kölcsönözte, mintha az is a pápától származó lett volna.
Ez a könyv, a Boszorkányok kalapácsa (mármint, hogy ezzel kellett volna őket ütlegelni) felsorolta a kor demonológiai tudását (egyházit és népit egyaránt), és azt, hogy hogyan kell üldözni ezeket a boszorkányságot végző személyeket a kor egyházi eljárásjogának megfelelően (azaz: hogyan kell a feltételezett boszorkányokat beismerő vallomásra rábírni kínzás segítségével). Bár a kötet XV. század végi, a boszorkányüldözések a XV-XVI. században érték el csúcspontjukat, ám, mint láttuk, még átfolytak a XVII-XVIII. századra is, pont úgy, ahogy a kis jégkorszak is azokban az évszázadokban érte el ugyan csúcspontját, ám annak is nagyjából 1850 körülre lett vége.
Bár Kramer pápai tekintélyre hivatkozott, pont katolikus oldalról erősen kritizálták a kötetet. A hivatalos inkvizíció sokkal óvatosabb és belátóbb volt, mint a protestáns területek világi hatóságai, akik számára a saját boszorkányüldözéseikhez a Malleus Maleficarum adta az útmutatót. Természetesen a kötet azzal kezd, hogy felütötte fejét a pogányság, ezért tenni kell ez ellen valamit, illetve, Kramer bebiztosította magát azzal, hogy kijelentette, a boszorkányok létének a tagadása is boszorkányság, az emberek pontosan annyira gyakorolták a boszorkányságot, mint manapság: semennyire. (Ettől még páran hitték azt, hogy különleges varázserejük van, ahogy hittek a gyógyfüvek, kézrátételek, szemmelverések és ráolvasások erejében, de ma is hisznek ezekben emberek, attól még régen se működött, ma sem működik. Például egy Cristoph Gostner nevű tiroli paraszt úgy vallott 1595-ben, hogy azért nem akadályozta meg varázserejével, hogy egy hatalmas eső lecsapjon a falujára, mert aznap annyira részeg volt, hogy elfelejtette elűzni a viharfelhőket.)
Talán mondanom sem kell, hogy bárki boszorkány lehetett, még az sem kellett, hogy ténylegesen tudja ezt saját magáról. Bármi történt, az biztosan valami ártó varázslás, bűbáj, megrontás miatt történt, hiszen Isten óvó-védő keze védelmet nyújt a hívőknek; kizárólag akkor érhet bárkit kár, ha egy ártó hatalom van a dolog mögött. Ne feledjük: ekkoriban a tudatlan, tanulatlan köznép sokkal tudatlanabb, tanulatlanabb volt, mint ma, vagy akár mint a XX. század elején. Illyés Gyula írta a puszták népében, hogy a nép az orvosságot csak akkor hitte el, ha kapott hozzá még valamilyen ráolvasást is; ekkoriban a köznép ténylegesen elhitt minden csodát, minden gyógyítást, ténylegesen valóságnak vélte a bibliai mítoszokat. Ha pedig a pap megkeresztelt egy csecsemőt, imádkozott érte, ám a csecsemő mégis elhunyt pár hetesen, csak három dolog volt lehetséges: vagy a pap nem volt Isten szolgája valójában, így imái semmit sem értek; vagy Isten nem létezett; vagy valaki ártó rontást küldött a gyermekre. Isten létezésében kételkedni ekkoriban önmagában főbenjáró bűn volt, és még évszázadokkal később sem vetemedtek erre a felvilágosodáskori filozófusok sem; a pap tekintélyét hiba lett volna kikezdeni, maradt hát az, hogy valaki rontást küldött a gyermekre.
(Közbevetem, hogy én magam fültanúja voltam kb. 15 éve, amikor egy 50 körüli hölgy arról beszélgetett egy hasonló műveltségű férfival, hogy neki sokkal erősebb védőangyalai vannak, mint egy másik nőnek, és hogy majd arra a másik nőre ráküldi a rontást, mert ismer valami nagyon erős boszorkányt, vagy valami hasonló, lényeg, hogy az ostobaság mai napig velünk van, hát még milyen lehetett 600 éve, képzelhetitek.)
A boszorkánykalapács tehát megválaszolta azokat a fontos kérdéseket, hogy hogyan lehet a boszorkányokat felismerni, vagy, hogy hogyan lehet belőlük kínvallatással kicsikarni a társak nevét. Hiszen mi mindent okoztak a boszorkányok csecsemők halálán kívül még. Rossz termést. Nők és marhák tejének elapadását. Farkasok támadását. Napfogyatkozást. Esőt. Szárazságot. Villámlást. Balszerencsét. Házasságtörést. Nemi vágy ellankadását. Nemi vágy felhorkanását. Fajtalankodásra való késztetést. Penészt. Patkányokat. Fejfájást. Tuképpen mindent és annak ellenkezőjét is.
S ki lehetett boszorkány a könyv szerint? Ha azt hisszük, az idős, özvegy vagy férjezetlen, görbehátú, bibircsókos, ragyás nők, tévedünk. Boszorkány volt az a 17 éves lány is, aki nem akart hozzámenni a földbuta, agresszív, debil 35 éves férfihez. (Hiszen biztosan az ördög csábította el, hogy nem akar megházasodni.) Boszorkány lehetett egy 50 év körüli, békességben és jómódban élő házaspár. (Hisz biztos boszorkánysággal védekeztek a patkányok ellen, mindenki mást megtámadtak a kártevők, őket nem. Becsületes munkával jómódot megalapozni ebben az időben nem lehetett: hisz mindenkinek eleve elrendelt helye volt az univerzumban. Legfelül trónolt Isten, utána jöttek az angyalok mindenféle rendjei, utána a pápa, aztán a királyok, nemesek, és így tovább; erősebb kasztrenszer volt ez a középkori katolikus államokban ez, mint voltak kasztok Indiában. A protestantizmus eljövetele kellett ahhoz, hogy ez a fajta kasztrendszer feltörjön.) Boszorkány lehetett egy 5 és 7 éves testvérpár is, akik túl okosak voltak korukhoz képest. (Vagy, a sziléziai Zuckmautal városában 102 halálos ítéletet hajtottak végre 1651-ben, köztük egy 1 éves és egy 6 éves gyermeken is. Hogyan lehettek volna ők boszorkányok? Nos, úgy, hogy egy démon volt az apjuk, úgy.) Bárki az lehetett, elég volt, ha valaki más — akár kínvallatás alatt — rávallott. Kínvallatás alatt csak nem hazudik vakaki, ezzel kockáztatva saját örök lelki üdvét, nemde?
Hatalmas emberi fáklyák világították be Genf, Würzburg, Trier tereit — a nagyobb városokban akár százával ítélték máglyahalálra az embereket. Egyébként tudjátok, miért pont máglyahalálra? Mert az egyház kezéhez vérontás nem tapadhat. Na meg, a tűz egyfajta tisztítótűzként is hatott. Egyébként a tűzhalál a legrosszabb halálfajták egyike. Az európai boszorkányüldözések idején nagyjából 110 000 emberi fáklya lobbanhatott fel, ennyi embert üthetett agyon a Boszorkánykalapács.
Persze a katolikus egyház a könyvet nem ismerte el, az inkvizíció nem használta. Elég volt, hogy a nép élvezettel nevezett ki minden bajául bűnösöket, elvégre, a középkori jégkorszak idején vagyunk, a Boszorkánykalapács megjelenése után pedig kicsivel később jött a reformáció is és az Európát a földi pokollá változtató vallásháborúk is. S nem csodálkozhatunk az akkori emberek logikáján: valaminek történnie kellett, hogy valami más megtörténjék, maguktól a dolgok nem változnak.
Hogy mi miatt következett be a kis jégkorszak, még nem lehet pontosan tudni. A legvalószínűbb, hogy komplex folyamatok összjátékaként: vulkánkitörések sorozata indíthatta be (amivel lecsökkent a bolygót érő napfény mértéke), a transzatlanti meridonális áramlás is megbolydulhatott, növekedett az albedo emiatt, ami pozitív visszacsatolást okozott; lecsökkent a légköri széndioxid szintje is, ami szintén pozitív visszacsatolással járt együtt. Lehet, hogy közrejátszott a Maunder Minimum — amikor jelentősen megritkult a napfolt-tevékenység.
A magam részéről viszont hajlamos vagyok azt hinni, hogy belejátszott az emberi tényező is. A középkori meleg optimum idején elsősorban a francia régió, de általában véve Nyugat- és Közép-Európa kellemes, meleg és csapadékos klímának örvendhetett, ami olyan népességszaporulatot is jelentett, ami lehetővé tette a keresztes hadjáratok megindítását is. (Túl sok volt az ember — jóval kevesebben haltak meg télen, jóval kevesebben fagytak halálra, haltak éhen.) Igen ám, de a középkori meleg optimum kiszárította a Kaszpi-tenger térségét és a Mongol-fennsíkot is, ahonnét megindultak az emberek mindenféle irányba. A mongol birodalmat Dzsingisz kán 1206-ban alapította meg — pont a középkori meleg periódus végével nagyjából egyidőben. A birodalom fénykorában Koreától Magyarországig terjedt, ami azt is jelenti, hogy nem csak 1241-ben jutottak el hozzánk, és kergették el IV. Bélát egészen a dalmát tengerpart szigeteiig, de elfoglalták Koreát, Kínát (Jüan-dinasztia), Tibetet, a mai Iránt, Irakot… egészen Anatóliáig terjedt a birodalom. A valaha volt legnagyobb egybefüggő birodalom volt az emberiség történetében ez.
Maga Dzsingisz annyi embert ölt illetve öletett meg, hogy az hatással volt a bolygó klímájára is. Én korábban 15 millió áldozatról tudtam, de ma már 40 millió halottat mondanak, akik mind Dzsingisz illetve utódai akaratából haltak meg. Ez az akkori emberiség több, mint tizede. Ez ma 800-900 millió halottat jelentene. El tudjuk képzelni ezt? A korábban művelés alá vont területek elvadultak, elerdősödtek, és erre még rátett egy lapáttal előbb a Fekete Halál, ami Európa népességének jelentős részét (25-50 millió közötti embert, a népesség 30-60 százalékát) vitte el. Észak-Amerika “újrafelfedezése” (fel volt már fedezve, ott is éltek emberek) is emberek tízmillióinak halálával járt együtt — a kb. 120 milliós bennszülött népesség kb. 95 százalékát irtották ki az európaiak (által behozott betegségek elsősorban). Rengeteg erdő sarjadt ki újra az elhagyott kultúrák helyén. A regenerálódó erdőségek pedig kiszívták a szén-dioxidot a levegőből, a szenet saját fatestükbe építették, és kiokádták az oxigént vissza az atmoszférába. Később, az ipari forradalom idején, rengeteg szenet kellett elégetniük az embereknek, hogy visszatornázzák a széndioxid szintjét arra a fokra, aminek hatására az emberiség kikecmergett a jégkorszakból.
A széndioxidról pedig tudjuk Eunice Newton Foote és John Tyndall nyomán, hogy üvegházhatású gáz, és minél több van belőle a levegőben, annál kevésbé tud a visszaverődő napsugárzás távozni a légkörből, így egyre melegítve a bolygót. Üvegházhatás nélkül bonygónk egy jégbolygó lenne (ahogy volt már a Föld hosszú történelme során legalább kétszer is), elszabaduló üvegházhatás esetén pedig egy víztelen, kietlen, tűzforró felszínű bolygó, mint a Vénusz. (Bár a Vénusz a Földhöz képest belsőbb pályán mozog a Nap körül, amennyiben légkörében a széndioxid szintje nagyon alacsony lenne, akkor a bolygó felszínének hőmérséklete nem sokban térne el a Föld hőmérsékletétől. Belsőbb pályán mozogva is ideális lehetne az élet szempontjából, jóval alacsonyabb CO2-szint esetén.)
Hogy mi miatt történt végül is, mindegy. Ami biztos, az az, hogy a középkori meleg optimum (kb. 800-kb. 1200 között) véget ért, és egy kb. 1850-ig tartó hidegebb időszak következett. Ekkor megnőttek az Alpok gleccserei is, egész sor falut sodortak el a kilométer hosszan hömpölygő jégfolyamok. Egy példa nem csak erre, hanem arra is, hogy a gonosz jégfolyamot megpróbálták imával elűzni (emlékezzünk, ekkoriban erősen hittek az emberek abban, hogy azoknak varázsereje van): 1644-ben a genfi püspök, Charles de Sales, megáldotta a Mer de Glace (Jégtenger) nevű gleccsert. Az ugyanis akkoriban “naponta egy muskétalövésnyit” nyomult előre, és már elnyerte Le Châtelard és Bonanay településeket. Az akkoriak a gleccser előrehaladását Isten büntetésének tekintették bűneikért, így a püspök elmondott pár imát és szentképeket mutatott fel a jégfolyó lábának, ezzel akarván belőle kiűzni a gonoszt. (Alig pár száz évvel később, a XXI. század elején, a gleccser visszahúzódóban van: hatott az ima.)
A középkorban bolygónk lehűlt (valószínűleg komplex okok folyamányaként, ismétlem); 1-1,5 fokkal (az 1850-1900-as szinthez képest). Ez az egy-másfél fokos lehűlés elég volt ahhoz, hogy “kis jégkorszak” vegye kezdetét, az pedig ma már tudományosan elfogadott ténynek számít, hogy ez emiatt bekövetkező nehézségek miatt emelkedett meg a boszorkányperek száma. Egy-másfél fok mínusz, és megváltozott a klíma. Ne feledjük: egy-másfél fok. Pont az, ahol most tartunk, csak nem negatív, hanem pozitív irányban.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
2
0
Leave a Reply