Eredeti megjelenés időpontja: 2025. szeptember 4., helye: hang.hu

Az amerikai Energiaügyi Minisztérium „jelentése gúnyt űz a tudományból. Olyan elképzelésekre támaszkodik, amelyeket már réges rég elvetettek. […] A jelentés világossá teszi, hogy a minisztérium nem akar együttműködni a tudományos közösséggel.” – fogalmazott Andrew Dessler, , a Texasi Egyetem atmoszférakutató intézetének professzora. Dessler az értelmi szerzője és egyik szerkesztője volt annak a több száz oldalas tanulmánynak, amelyben 86 tudós cáfolja az energiaügyi tárca klímaoptimista jelentését.

Az ügy előzménye, hogy az amerikai energiaügyi miniszter még márciusban adott megbízást öt közismerten klímaszkeptikus (a minisztérium szerint: „független”) tudósnak, hogy készítsenek jelentést a klímaváltozás veszélyeiről és a mitigális hatásairól. A jelentés – amely a „globális klímaváltozás” kifejezést gondosan kerüli, elvégre, annak használatát a Trump-adminisztráció betiltotta – július végére el is készült, és a várható módon meg is állapította a következőket:

• a jelenlegi klímamodellek túl nagy forróságot vetítenek előre;
• az adatok szerint nem igaz az, hogy megnövekedett volna a szárazságok, aszályok, tornádók, hurrikánok és villámárvizek gyakorisága;
• a légköri széndioxid-koncentráció növekedéséből fakadó már bekövetkezett és még várható felmelegedés jóval kevésbé veszélyes a gazdaságra, mint azt a korábbi jelentések tucatjai állították, illetve
• a felmelegedés vélt negatív hatásainak csökkentésére (mitigálására) irányuló erőfeszítések több kárt okoznak, mint amennyi a várható előnyük.

A jelentés tehát szembemegy a tudományos közmegegyezéssel, azaz, az emberi tevékenység illetve a tapasztalt felmelegedés tudományos körökben elfogadott ok-okozati kapcsolatát megkérdőjelezi vagy legalábbis annak hatásait kisebbíti. A Trump-kormányzat hivatalos álláspontja a felmelegedésről az, hogy az csak a társadalmi haladás kísérőjelensége (magának az elnöknek a véleménye szerint pedig az csak egy hoax), egyébként nem csak veszélytelen, de kimondottan pozitív társadalmi hatással bír az, hogy télen kevesebbet kell fűteni – mindezt annak ellenére, hogy éves szinten nagyjából 150 milliárd dollárnyi kárt okoznak a klímaváltozásból fakadó szélsőséges időjárási jelenségek. Mivel a kormányzat gazdaságpolitikai törekvése, hogy növelje az amerikai energiatermelési képességeket – elsősorban a fosszilis energiahordozókra támaszkodva –, hogy ezzel csökkentse az energiaárakat és ebből fakadóan az inflációt is, nem  meglepő, hogy a kormánytagok illetve az adminisztrációval szimpatizálók minden környezetvédelmi aggodalmat túlzott akadékoskodásnak állítanak be.

Mintha a középkorba akarnák visszataszítani az Egyesült Államokat

Donald Trump amerikai elnök még harmadik jelölti kampánya során a „drill, baby, drill” republikánus kampányszlogent többször is elővette, így nem meglepő, hogy feltett szándék a kormányzat részéről az is, hogy a nemzeti parkok területét vagy egyéb védelem alatt álló területeket megnyisson bányászat vagy olajfúrás, olajvezetékek lefektetése számára (egy idei márciusi elnöki rendelet erre specifikusan fel is szólít), vagy, hogy a már létező fosszilis erőművek szennyezési határértékeit a Környezetvédelmi Ügynökség felfelé módosította. Eközben viszont a kormányzat már félkész szélerőművek és naperőművek üzembe helyezését aktívan akadályozzák, azon az alapon, hogy, tekintettel azok nem folyamatos termelésére, megbízhatatlanok, illetve, szerintük még drágábbak is áram előállítása szempontjából, mint a fosszilis erőművek, illetve minden bizonnyal amaitt is, mert ezen technológiák alkalmazása terén Kína piacvezető, és az alkatrészek is döntő többségében Kínából származnak – ebben pedig az amerikai kormányzat nemzetbiztonsági kockázatot lát.

Az Energiaügyi Minisztérium jelentése a félelmek szerint megágyazhat annak, hogy a Környezetvédelmi Ügynökség felülbírálja 2009-es jelentését, amelyben a légköri üvegház-hatást okozó gázokat a közegészségre és jóllétre veszélyesnek nevezte. (Ez a jelentés Trump első adminisztrációjának idején is végig érvényben volt.) Maga az ügynökség vezetője, a semmilyen releváns környezetvédelmi végzettséggel nem bíró Lee Zeldin (aki ebben a minőségében a kabinet tagja, tulajdonképpen környezetvédelmi miniszteri pozíciót tölt be) már ki is jelentette, hogy a hivatala történetében valaha volt legnagyobb deregulációra készül.

Minthogy a július végén publikált 141 oldalas jelentést társadalmi vitára bocsátották, tudósok tucatjai álltak össze, és közös munkával – a Bluesky közösségi platform használatával, mindössze egy hónap alatt – készítettek rá egy 453 oldalas választ. Állítják, hogy az eredeti jelentés nem felelt meg a tudományos publikációk egyik legfontosabb kritériumának – azaz, elmaradt a peer-review fázis, más kutatók azt nem véleményezték illetve bírálták meg (ez a tudományban névtelenül történik, sem a szerzők nem ismerik a bírálók, sem a bírálók a szerzők személyét). A kritika szerzői szerint: „átható problémák vannak a jelentésben a tudományos szakirodalom félremagyarázásával, a hivatkozások szelektivitásával, az adatok szeszélyes kiválogatásával, valamint a hibás vagy hiányzó statisztikákkal.” Megállapításuk szerint a jelentés legfőbb megállapításai vagy félrevezetőek, vagy alapvetően hibásak, így tudományos szempontból értékelhetetlennek nevezték a jelentést.

Andrew Dessleren kívül társszerkesztő volt Robert Kopp is, aki a Rutgers Egyetem földtudományi intézetének címzetes egyetemi tanára, és azért vett részt a szerkesztőmunkában, mert úgy érezte, a tudományos közösség tartozik a hiteles tájékoztatással a közösség felé. „Normális esetben egy ilyen jelentésnek szigorú és elfogulatlan szakértői ellenőrzésen kellett volna keresztülmennie. Amikor világossá vált, hogy a minisztérium nem tervez ilyet, a tudományos közösség saját maga szervezte azt meg. A felhíváshoz nyolcvanöten csatlakoztunk, és közös megállapításunk, hogy a minisztérium jelentése tudományosan nem hiteles.”

Az Amerikai Meteorológiai Társaság nyilatkozatban szintén elmarasztalta az Energiaügyi Minisztériumot. A minisztérium szóvivője, Ben Dietderich viszont megvédte a jelentést. „A korábbi kormányzatokkal ellentétben – állította –, a Trump-kormányzat elkötelezett amellett, hogy jóval átgondoltabb és tudományosan megalapozott párbeszédet folytasson a klímaváltozásról és az energiakérdésről. A nyilvános véleményezési időszak lezárultával át fogjuk nézni és meg fogjuk vitatni az érdemi észrevételeket.”

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!