Szöveggyűjtemény

Közeledik a szavazás napja Amerikában: a november első vasárnapját követő első kedd. Na de miért pont erre a napra esik? Miért nem inkább egy októberi vasárnapra? Vagy egy májusira? Miért pont egy őszi munkanapra? Az USA-ban demokráciákhoz méltatlan módon nagyon alacsony a választói részvétel, ha az 55%-ot meghaladja, azt már relatív sikerként szokták elkönyvelni. Miért egy olyan napra tették hát…

Mindenki tudja, hogy az USA-nak jelenleg 50 állama van, a legutóbbi kettő, amelyik állami rangot kapott (területi rangról felemelve), az Alaszka és Hawaii. De lehetett volna ez nagyon másként is! Legalább tucatnyi komolyabb és még legalább ennyi kevésbé komoly kezdeményezés volt különböző államok megalapítására — ezek persze ma már nem férnének fel a térképre, de vagy már létező állam(ok) területén…

“Egyesek szerint felkelést szítottam Panamában. Dehogy tettem; csak felemeltem a lábamat”, mondta Theodore Roosevelt, az egyesület államok bivalyerejű 26-ik elnöke büszkén saját sikerére, hiszen akkoriban még idegen államok választott kormányának megdöntése, akár felkelés szításával, akár fegyveres bevonulással, még mindenképpen az imperialista világhatalommá váló Egyesült Államok aktuális vezetőjének kedvenc délutáni időtöltéseinek egyike volt.

“Ezt a mocskos rendeletet a tizenkilencedik században hozták, olyan emberek, akik tudnak írni és olvasni. Nem fogom betartani, Istenemre!” — fakadt ki Ralph Waldo Emberson, korának egyik legmegbecsültebb filozófus-írója. A Fugitive Slace Act-ot jellemezte így, a szökött rabszolgákról rendelkező törvényt, mely az 1850-es kaliforniai megegyezés egyik önálló törvénye volt.

„A Gerrymander: egy új típusú szörnyeteg” címmel jelent meg a Boston Gazette 1812. március 26-i számának egyik cikke, illusztrációképpen pedig Elkanah Tisdale metszetét tették be. „Ez a borzasztó Szörny, melynek a rajz pontos hasonmása, Essex megyében jelent meg, a Törvényhozás legutóbbi döntéseinek következményeképp”, folytatták. Tisdale szárnyakat, karmokat, villás nyelvet rajzolt a 12 városból összeálló új dél-essexi választókörzet alakjára.

„Azt hiszem, ez arany!” mondta 1848 január 28-án Sacramento mellett egy munkás, James W. Marshall,  John Sutter kapitánynak, New Helvetia alapítójának, az első nem-bennszülött kaliforniai település vezetőjének, amikor annak fűrésztelepének építésében segédkezett. „A többiek azt hiszik, megbuggyantam, de szerintem ez igazi arany!” Az volt.

Henry Ford, az iparmágnás, korának Elon Muskja és Steve Jobs-ja egy személyben, dollármilliomos, a híres T-modell gyártója, a futószalag-technológia meghonosítója: ennyit mindenki tud róla. Azzal, hogy az ipari gyártási technológiában meglátta a fejlődési lehetőséget, hogy eldöntötte, piacot csinál egy akkor még nem létező terméknek, a népautónak, mellékesen és szándékán kívül több komplett iparágat hozott létre, vagy újított meg, teljes egészében…

Ugye mindenki ismeri ezt a plakátot? A plakát fantasztikus siker volt, több, mint 4 millió példányban nyomtatták ki az első világháború végéig. Ahhoz a figurához nyúlt Flagg vissza, melyet Thomas Nast, az amerikai karikatúra “atyja” (ő találta ki többek között Mikulás mai alakját, a vörös ruhás, fehér szakállas, pocakos embert, vagy a republikánus párt elefántját) népszerűsített.

Mindenki ismeri azokat a képeket, amikor fekete öltönyös, nyakkendős és fehér inges, rövidre nyírt hajú, fekete napszemüveges, és fülükben fülest hordó emberek a különböző amerikai vezetőket, elsősorban az elnököt, védelmezően állják körül, vagy futnak a gépjárműve mellett. Ők az amerikai Titkosszolgálat (Secret Service) tagjai, fő feladatuk az elnök (és családtagjai, alelnök és családtagjai, külföldi vezetők stb.) megvédése.

“Népek nagy forrasztótégelye” próbálták eufémisztikusan jellemezni a soknyelvű, soknemzetiségű, elnyomó, kegyetlen Szovjetuniót, az USA-ra viszont ez tényleg elmondható. Van nagyjából 35-40 olyan nyelv (a magyar is köztük van), amelyeket mind az ötven államban beszélnek, és legalább 350 nyelv van, amelyeket a kb. 335 millió amerikai beszélő egyike anyanyelvként használ.

Iskolakezdés alkalmából (ez a cikk először 2018. augusztus 29-én jelent meg – utólagos kiegészítés) az első bejegyzés Az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának 1969. február 24-én kihirdetett 393 U.S. 503 (1969) számú ítéletéről szól, melyet Tinker és társai illetve a Des Moines-i Független Iskolaközösségi Körzet és társai ügyében hozott a bíróság, 7-2-es arányban Tinker és társainak adva igazat.