Eredeti megjelenés időpontja: 2026. augusztus 23., helye: facebook

“Átkozott kölök!” — mordult fel John Ronald Reuel Tolkien, amikor 4 éves kisfia, Christopher, az esti mese hallgatása közben kiigazította őt, hogy dehát Bilbo ajtajának és Thorin köpönyegén a bojtnak a színe tegnap este még más volt (az ajtó előző este még kékre volt festve, aznap estére zöldre váltott, Thorin köpönyegén a bojt pedig aranyról ezüstre javult).

Ekkor kezdte el Tolkien, az angol nyelv professzora, lejegyezni A hobbit (korábbi fordításban: A babó) történetét. Majd később kitalált hozzá egy egész mítoszt, azokhoz nyelveket, és így tovább.

Azaz, egy kissé túlzásba vitt esti mese volt az, ami megalapozta a high fantasynek ha nem is a műfaját (hiszen a műfaj a regény, a novella vagy akár az esti mese), hanem, a tematikáját. Ekkor még ez nem egy külön világ volt, bármilyen furcsának tűnhet is ez azoknak, akik nem ismerik a történetet, hanem sok-sok évvel ezelőtt a Földön játszódtak ezek a történetek. Csak akkor még más volt a geográfia is. Ma már azért nincsenek sem sárkányok, sem orkok a földön, mert az emberek — a tündék és törpök segítségével — legyőzték őket. Egy-két troll még maradt mutatóba tán, a kelták lakta földeken, a hidak alatt (vagy az interneten).

Na de honnét vette az inspirációt Tolkien, a Beowulf illetve az Artúr-mondakör ismerője és az arról szóló hősköltemények fordítója?

1785-ben egy angol paraszt a földjén talált egy aranygyűrűt — vésetek voltak rajta. Kezdetben Senicianus-gyűrűnek nevezték el a rajta lévő latin felirat után: “Seniciane vivas IInde” — Élj boldogságban, Senicianus! (Jó eséllyel az ‘iin de’ helyett eredetileg ‘in Deo’ akart volna lenni — ekkor már a kereszténység az államvallás a birodalomban –, csak a véletlenül megkettőzött i miatt a végén az o már nem fért volna ki.)

Nem sokkal, alig pár évtizeddel később viszont találtak a környéken egy úgynevezett “átoktáblát”. Ezekben az átoktáblákban írásba vésett rossz kívánságok voltak, sokszor egy-egy (nem római, hanem valamilyen másik panteonból származó) istent is megidézve — az ókoriak hite szerint így az átok fennmaradt, egész addig, amíg maga az átoktábla is. A latin szöveg magyarul:

“Nodens istennek. Silvianus elvesztette a gyűrűjét; ezennel annak felét [azaz értékének felét] Nodensnek adja. Azok között, akiket Senicianiusnak hívnak, ne adj egészséget, amíg el nem viszi Nodens templomába.”, majd a feliratok felett (szintén latinul): “Megújítva”, azaz, valamelyik pap újra elmondta az átok szövegét, és ezt írásban is rögzítette. Úgy tűnik, hogy Silvianus, amikor Nodens gyógyító isten templomában lefürdött, és levette ujjáról az arany gyűrűjét, lopás áldozatává vált: egy Senicianus nevű embert sejtett e tett mögött, aki, ha valóban ezen a néven létezett, feltehetően megdöbbent a gyűrűt meglátva azon, hogy a felirat személyesen neki szól — és úgy érezte, isteni ajándék magától Nodenstől a templomban talált gyűrű. Lehet még az is, hogy aznap volt a születésnapja, és azt hihette, az isten köszönti őt fel ezzel.

Dehát nem: az átoktábla egyértelművé teszi, hogy a gyűrű Silvianus tulajdona, azt is, hogy sokáig kerestette (hiszen az átokfeliratot megújíttatta), és azt is, hogy fontos volt számára, hiszen egy kisebb vagyont ajánlott fel érte.

1929-ig kellett várni arra, hogy egy régésznek eszébe jusson az, hogy a gyűrű és az átoktábla összefüggésbe hozható. Felkereste hát az egyik oxfordi professzort, John Ronald Reuel Tolkient, hogy esetleg segítsen megfejteni, a ‘Nodens’ istennév mégis, kit rejthet, és lehet-e kapcsolat a gyűrű és az átoktábla között. Ekkor Tolkien az ókori római erődítményrendszer és a Nodens tiszteletére felépített egykori kelta templom maradványait is láthatta saját szemével — később tanulmányt írt Nodens istenről, akiben egy kelta halászó-vadászó-gyógyító istent azonosított.

Ekkor Christopher nevű fia már öt éves volt, azaz, a hobbitos esti mesének már végén járhatott John Ronald Reuel. A mese kötetben 1937-ben jelent meg (Christopher 13 éves korában); A gyűrűk ura első megjelenésének dátuma 1954.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.