Volt egyszer egy Amerika — XLVIII. rész 5-7. fejezet és Függelék

Eredeti megjelenés időpontja: 2026. szeptember 6., 8. és 11., helye: facebook, facebook és facebook

5. A Függetlenségi Nyilatkozat szövegének értelmezése: gyarmat vagy kolónia? 1. rész.

Miután a nyilatkozat egyértelművé teszi, hogy az Államok megjelenik a világpolitika színén, mint egy új, szuverén állam, azt is egyértelművé teszi, hogy mindezt azért teszi meg, sőt, kell megtennie, mert nincs megfelelő módon kormányozva. Azok számára, akik nem ismerik a Nyilatkozatot, meglepő lehet, hogy a kormányzati jogtalanságok felsorolása adja ki a szöveg nagyobb részét, és ezen sérelmek szinte kizárólag abból fakadnak, hogy Nagy-Britannia25 gyarmatokként tekintett a kolóniákra; míg a kolóniák magukat egyre kevésbé tartották angol alattvalóknak, és egyre inkább alapítólevéllel (charter-rel) rendelkező, önigazgató egységekként gondoltak magukra. Mindazok a jogtalanságok, melyeket a Jefferson szerkesztette szöveg felsorol, erre mennek vissza; azok pedig arra, hogy Nagy-Britannia anyagilag meggyengült a Hétéves háborúban, mely 1756-tól 1763-ig tartott, és amely az európai hadszíntéren Poroszország, míg az észak-amerikai kontinensen a velük szövetséges britek győzelmével végződött (Franciaország rovására)26. Nagy-Britanniának szüksége volt kincstára feltöltésére, mivel kimerült a franciákkal illetve a velük szövetséges észak-amerikai őslakókkal vívott háborúban, illetve, úgy érezhette, hogy egyeduralkodóvá válva az észak-amerikai kontinens keleti partjainál végre a figyelmét a kolóniákra fordíthatja. Teljesen érthető szempont volt az is, hogy miután az anyaország megvédte a gyarmatait ellenséges ország serege ellen, a védelem költségeinek egy részét a megvédettekkel fizettette volna meg.

Anglia tehát megpróbálta kisajtolni a saját maga által gyarmatoknak tartott kolóniákból a lehető legtöbbet. Az 1764-es Melasztörvénnyel megadóztatták a koloniális bort, kávét, textíliákat, indigót és megemelték a vámokat. Angol hadihajók járőröztek a partoknál, csempészhajók után szaglászva27. Szintén még 1764-ben a Pénzügyi Törvény megtiltotta, hogy a kolonisták saját papírpénzt nyomjanak, és előírta, hogy az angol kereskedőkkel angol pénzben kell elszámolni. 1765-ben jött ki a Bélyeg Törvény, ami gyakorlatilag egy adó volt. Erre válaszul 1765-ben összegyűlt New Yorkban a Bélyegtörvény Kongresszus, ami az első komolyabb gyűlése volt a kolóniák képviselőinek, és kiadta a Jogok és Sérelmek Nyilatkozatát.

Érdemes ezt az 1765-ös nyilatkozatot28 összehasonlítani az 1774-es az Első Kontinentális Kongresszus átal elfogadott Jogok és Határozatok Nyilatkozatával és az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozattal. A két legfontosabb pont benne az, hogy egyfelől kijelentik a kolóniák képviselői, hogy nincs adózás reprezentáció nélkül29 (illetve adókat kivetni a kolóniák lakóira csak a kolóniák gyűléseinek van), másfelől, elvárják, hogy a Brit Birodalom hűséges állampolgáraiként pontosan ugyanolyan jogok illessék őket meg, mint a brit szigeteken született állampolgárokat. Szó sincs még tehát arról, hogy önállósodni akarnának; pont az ellenkezője. Ezen nyilatkozatra és az 1774-es nyilatkozatra utal a Függetlenségi Nyilatkozat is: „Nem mulasztottuk el Brit Testvéreink figyelmét mindezekre felhívni. Figyelmeztettük őket időről-irőre azokra a kísérletekre, melyeket az ő törvényhozásuk megpróbálta miránk kiterjeszteni törvénytelen hatalmát.” Ők szóltak előre, de „brit testvéreik” „az igazság hangjára és a vérrokonság szálaira süketek voltak30.” Érdemes megfigyelni, hogy míg ez a nyilatkozat az angolok jogaira hivatkozik (amely őket megilletik a kolóniákon is), a Függetlenségi Nyilatkozat már természetes, elidegíthetetlen jogokról beszél – hiszen ők már nem részei az angol koronának, de akkor mégis, honnét lehetnének akkor a jogaik? Hát úgy születtek, ezek természetes jogok (melyek minden, izé, majdnem minden férfit megilletnek).

A kolóniák ellenállására a brit korona süket volt tehát. 1766-ban az angol Parlament kinyilvánította, hogy joga van olyan törvényeket hozni, melyek Nagy-Britannia tengeren túli területein is érvényesek (ezzel a törvénnyel egyúttal a Bélyeg Törvényeket visszavonták) – ezt a kolóniák lakói természetesen nem fogadták el. 1767-1768 között születtek meg a Townshead Törvények, melyek újabb és újabb adókkal sújtották a kolóniákat, a bevétel pedig a brit adminisztráció fenntartására (kormányzók, hivatalok stb.) ment el; azaz a kolonisták azért adóztak, hogy befizetett pénzeikkel fenntartsák az adózást felügyelő rendszert. 1768-ban Bostonban brit katonák szálltak partra, hogy leverjenek egy lázongást. 1770-re már 4 000 brit katona volt az akkor 15 000-es városban, ekkor történt „a bostoni mészárlás” is, ami nem jelentett valódi mészárlást, de öt halottal járt, köztük egy fekete bőrű szabad ember halálával, aki 20 évvel korábban megszökött a rabszolgaságból. Mindezeket Jefferson felhánytorgatja jogos kifogásként, amikor azt írja, hogy Nagy-Britannia rákényszerítette a kolóniákat, hogy sereget kvartélyozzanak el, illetve, hogy adókat vetettek ki rájuk az ő hozzájárulásuk nélkül. Amerikában mai napig tilos elkvartélyoztatni a harmadik alkotmánykiegészítés értelmében katonákat; na nem mintha szükség lenne erre manapság – ám az újkorban ez teljesen megszokott dolog volt31. (Mai napig sincs hivatalosan állandó katonaság [standing army] Amerikában, ugyanis a kongresszus csak maximum két éves költségvetést adhat egy ilyen hadseregnek, ám az alkotmány nincs megsértve: a kongresszus évente szavaz a hadsereg költségvetéséről32.)

Szintén Bostonban történt meg a bostoni teadélután 1773-ban33 (hol máshol?). Ez Angliában nagy felzúdulást keltett, a király és a kormány erőt akart mutatni a gyarmatok irányába; így válaszul megszülettek az „elviselhetetlen törvények”. Ezek egyike az volt, hogy felfüggesztették Massachusetts alapítólevelét (a kolónia ekkor már maga választotta törvényhozását és kormányzóját is, így viszont a király kinevezett egyet), majd az angol hadihajók lezárták a bostoni öblöt, addig, amíg a bostoniak meg nem térítik a kiborított tea árát, ami intő jel volt a többi kolónia számára is. Továbbá, ha egy brit hivatalnok bármilyen törvénysértést követett el, akkor az új törvény szerint a peres eljárást a kolóniákon kívül kellett lefolytatni – mindezeket Jefferson szintén felemlegeti több különböző helyen is a nyilatkozat szövegében. Ha a kolóniák önállóak voltak, ahogy azt a kolonisták mondták, akkor ezek egyértelmű jogsérelmek voltak.

6. A Függetlenségi Nyilatkozat szövegének értelmezése: gyarmat vagy kolónia? 2. rész

1774 szeptember 5. és október 27. között ült össze az első kontinentális kongresszus, a tizenhárom kolóniából tizenkettő képviseltette magát (a legtávolabbi Georgiából nem érkezett képviselő). Itt is kiadtak egy nyilatkozatot34. Ez már a függetlenség felé tett első komolyabb lépést jelentette, alkotmányellenesnek nyilvánították a rájuk kényszerített törvényeket (az angol alkotmány alapján) és rendelkeztek milíciák felállításáról35 is (a milíciák megléte a második alkotmánykiegészítésben köszön majd vissza). Ez a nyilatkozat számos, a Függetlenségi Nyilatkozatban is megtalálható sérelmet a király szemére vetett, ám annak második határozata még itt is kimondja, hogy a kolóniák lakói Angliában születtek, az angol király alattvalói, és pusztán azzal, hogy egy új kontinensre vándoroltak, még nem mondtak le ezekről a jogaikról, és azokat nem veszítették el; és épp emiatt, mivel az angolok szabadságának része, hogy részt vehetnek a törvényhozásban, és hogy jelenleg az Angol kolóniák nincsenek megfelelően a Brit Parlamentben [kiemelések az eredetiben], ezért a kolóniák területén joguk van saját megfelelő képviselet felállítására, és pont ezért csak nekik van joguk adókat kivetni saját magukra – és senkinek nincs joga állandó hadsereget állomásoztatni a területükön. Nagyon fontos, hogy kiemelik: a Korona által kinevezett helyhatóságok veszélyesek az Amerikai törvényhozásra (kiemelés szintén az eredetiben). Szintén kinyilvánítják, hogy a György király által kivetett adók, melyeket az Amerikai polgárokra vetettek ki, vagy az, hogy nem lehet a kolóniák földjén elkövetett bűnök büntetőtárgyalását helyben tartani, meghaladják a korona ősi jogait. Azaz a szöveg sokkal erősebb, mint a korábbi nyilatkozat szövege, de még nem jelent szakítást Nagy-Britanniával; viszont egyértelműen közlik, hogy a meghozott törvényeket nem fogadják el, azokat nem tartják legálisnak.

1774 volt még az az év is, amikor az első kontinentális kongresszus úgy határozott, hogy megszünteti az anyaországgal való kereskedést, így hivatalosan a rabszolgakereskedés is leállt. Mielőtt azt hinnénk, hogy a döntést humanitáriánus szempontok alapján hozták meg, tegyük hozzá, hogy ekkorra már a belső szaporulat is jelentős volt, és az újonnan behozott rabszolgák csökkentették volna a már Amerikába áthozott rabszolgák és azok utódainak értékét, továbbá így akarták kikerülni az angol korona által kivetett adókat és vámokat. (A feketekereskedelem természetesen továbbra is virágzott, a járőröző angol hadihajók pedig gyakorlatilag minden koloniális hajót megállítottak és átvizsgáltak; erre utalnak a későbbi Függetlenségi Nyilatkozat szövegében azok a kitételek, miszerint György király megfojtotta a kereskedelmet, fosztogatta a partokat, és elrabolta az embereket – mivel a brit haditengerészet angoloknak tekintette az Angliában születetteket, valóban besorozták az ilyen csempészhajókon szolgáló kolonistákat saját tengerészeik közé.)

1774-ben Massachusettsben, Salemben megalakult a helyi törvényhozás. Az angolok ekkor, sejtve, hogy akár fegyveres összecsapás is kialakulhat, megtiltották a fegyverek és lőszerek Észak-Amerikába történő exportálását. 1775 tavaszán megjött a parancs Angliából a Bostonban állomásozó Thomas Gage tábornok számára, hogy verje le a lázadást és fogja el a főkolomposokat; megindult hát seregével, ám a kolonisták riadóláncban („The British are coming!”36) értesítették a törvényhozást, amelyik így el tudott menekülni, bár Lexington főterén és Concordnál sor került az első összecsapásra is37 (ahogy azt a bevezetőben írtam).

Summa summarum: a két különböző nézet különbségéből elkerülhetetlenné vált, hogy kenyértörésre kerüljön a sor. A két álláspont együtt (gyarmatok vs. kolóniák) nem tudott létezni. Mindössze egy évvel az első kontinentális kongresszus után, 1775-ben, a második kongresszus elküldte a királynak az Olívaág Petíciót38 – György király arra rá se nézett, nemhogy elolvasta volna, és ő maga kihirdette, hogy a gyarmatok a lázongás és elszakadás lázában égnek. Ekkor, és csak ekkor lett egyértelmű a kolonisták számára, hogy szabadságharcot vívnak az uralkodó ellen; egészen addig azt remélhették, hogy az anyaországi szigeten lakó alattvalókkal azonos státuszban, teljes értékű állampolgárként kezelik őket39. A király számára viszont alattvalói szimpátiájának elnyerésénél fontosabb volt a kimerült kincstár feltöltése.

A király tehát tájékoztatta a Parlamentet arról, hogy a kolóniák nem fognak függetlenséget kapni az anyaországtól. Ebben a tájékoztatásban állította a király, hogy „Túl fontos számunkra az, hogy feladjunk ennyi gyarmatot, melyeket nagy szorgalommal építettünk fel, nagy odafigyeléssel ápoltunk, és kereskedelmi előnyök szerzésére bíztattunk, melyeket vérrel és a kincstár vagyonával óvtunk és megvédelmeztünk39.” A király kiadta a parancsot a felkelés elfojtására. A még hezitáló kongresszusi küldöttek számára is egyértelművé vált így, hogy két lehetséges kimenet maradt csak: vagy a függetlenség, vagy a teljes behódolás.

7. Végszó

Mind a Függetlenségi Nyilatkozat, mind később az alkotmány aláírói mai mércével nézve arisztokraták voltak – ha nem is a származási alapú arisztokrácia, de a pénzarisztokrácia tagjai. Ők magukra – a kor viszonyaihoz képest joggal – meritokratákként tekintettek, hiszen hasonló vagyonos társaik közül jogosan emelkedtek ki, de ne feledjük, túlnyomó többségük vagyonos ember, közülük is a többség rabszolgatartó volt. Az alkotmányuk, illetve a később apró lépésekben kiépülő, egyre inkább központosított szövetségi rendszerük rengeteg fékkel és egyensúllyal bírt, amely megakadályozta mindezidáig, hogy olyan populista vezető emelkedjen ki a tömegből, és legyen az államok elnöke, aki visszafordíthatatlanul leépíti a demokratikus intézményrendszert és a jog uralma helyébe az érdekuralmat állítja, aki nepotista-oligarchikus rendszert tudott volna kiépíteni. (Több ilyen próbálkozás is valóban volt, de sem Nixon, sem 45 nem jártak sikerrel, ellenben sem Reagen, aki diadalmat aratott a Szovjetunió fölött, sem utódja, George H. W. Bush, akinek Reagen megnyitotta a lehetőséget, hogy szabaddá tegye rengeteg elnyomásban élő nép életét, nem voltak diktátor-hajlamúak; Reagen nem a demokratikus intézményrendszert építette le neoliberális gazdaságpolitikájával, hanem az amerikai álom eszményét semmisítette meg.) Azok, akiket szokás alapító atyáknak nevezni, irtóztak a pártrendszertől (ezért van az, hogy Amerikában egyáltalán nincs pártlistás szavazás, mindig az egyes egyénekre szavaznak a választópolgárok), és nem titkolták félelmüket a teljes demokrácia iránt, amelyet „a csőcselék uralmának” véltek, és úgy gondolták, az szükségszerűen anarchiát vagy diktatúrát fog jelenteni (a francia forradalom bebizonyította, hogy igazuk lehet).

Mind a Függetlenségi Nyilatkozat, mint később az alkotmány aláírói az akkori szellemi elitet képviselték. A felvilágosodás gondolatai nem csak tetten érhetőek az írásokban, hanem teljes mértékben azokra alapulnak. Önmagában annak kimondása, hogy vannak bizonyos velünkszületett, elidegeníthetetlen jogok, lényegében akkora szekuláris szellemi forradalom volt, mint a valósan, a függetlenségért fegyverrel megvívott, ugyanis innentől kezdve ez hivatkozási pont lehetett a világon bárhol, bármikor – az elnyomó rendszerek ellen, egy jobb, szabadabb élet reményében. Amit én ezzel a cikkel meg akartam mutatni, az az, hogy az alapító atyák is esendő, sokszor jellemgyenge, sokszor sértődékeny, hiú, sok szempontból korlátolt emberek voltak; nem félistenek és nem szellem-óriások, hanem hús-vér emberek, mindannyian rengeteg hibával, és olyan teljesen magától értetődő módon birtokoltak más embereket, hogy ha Django vissza tudott volna menni az időben, akkor szinte biztos, hogy Jeffersont vagy Washingtont is felvette volna a to-do-listájára.

A nyilatkozat vázlatának megfogalmazója és szerkesztője, Thomas Jefferson az Egyesült Államok egyik legnagyobb hatású elnöke lett. Ő volt, aki Hamiltonnal szembefordulva megalapította az első republikánus pártot, amit szokás Demokrata-Republikánus Pártnak is mondani, mivel abból vált ki a demokrata párt is később. Legnagyobb politikai tette, mint ahogy korábban írtam, a Louisiana-vásárlás volt, legnagyobb politikai malőrje pedig az, hogy mivel az államokat öröksemleges, mindenkivel békében és barátságban élő államnak képzelte el, gyenge központi kormányzattal, hadsereg és haditengerészet nélkül, ennek megfelelően mindkettőt le is építette. A rabszolgasággal és rabszolgatartással kapcsolatos nézeteit pedig már saját idejükben is idejétmúltnak és szűklátókörűnek lehetett mondani.

John Hancock, aki a nyilatkozatot hatalmas szignóval látta el („Tessék! John Bull pápaszem nélkül elolvashatja a nevemet, és akár meg is duplázhatja a fejemre kitűzött 500 font vérdíjat“41), később Massachusetts első és harmadik kormányzója lett, 1793-ban, 56 évesen, hivatalában érte a halál. A függetlenség kimondását először megfogalmazó Richard Henry Lee 62 évesen, 1794-ben halt meg Virginia elsőként megválasztott két szenátorának egyikeként, miután a szenátus pro tempore elnöki tisztségét is ellátta 1792-es lemondásáig.

1826. július 4-én, a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésének 50-ik évfordulójának napján halt meg Thomas Jefferson és John Adams is. Thomas Jefferson már nagybeteg volt, és napokon át kérdezgette, hogy ez már negyedike-e… ki akarta húzni a nemzeti ünnep napjáig. Amikor biztosították róla, hogy ez már 4-e, megnyugodva hunyt el 83 évesen. Elődje, a második elnök, John Adams tőle távol, estefelé, ezekkel a szavakkal adta vissza lelkét teremtőjének: „Legalább Thomas Jefferson túlél engem.” 90 éves volt. Addigra Jefferson már hat órája halott volt42.

---

25 Terminológiai kérdés: 1535-ben olvasztották be Walest Angliába, 1707-től Anglia és Skócia lettek közösen Nagy-Britannia, és 1801-től Írországgal kiegészülve lett az ország neve Egyesült Királyság. Ilyen értelemben szűkebben véve Angliát és pontos megnevezéssel élve Nagy-Britanniát vegyesen lehet mondani, ám az Egyesült Királyság megnevezés anakronizmus lenne. Britanniát viszont nem lehet mondani, mert az Nagy-Britannia nőalakként való antropomor-fizált ábrázolása (sisakos-pajzsos-tritonos figura), pont úgy, ahogy Columbia (aki a Szabadság-szobron szerepel) az Egyesült Államoké vagy Marianne Franciaország megszemélyesítője (ő az, aki a Szabadság vezeti a népet című Delacroix-festményen szerepel).

26 A franciákat az angolok annyira megverték a tengereken, hogy azok a két emberöltővel később, a napóleoni háborúk idején sem tudták a tengereken felvenni velük a versenyt. A mai Kanadában lévő francia gyarmatok ekkor kerültek angol kézre.

27 A viszonyítás kedvéért: gazdaságtörténészek szernit az 1750-es években a kolóniák mintegy 500 hordó melaszt importáltak legálisan a brit Karin-tengeri szigetekről, míg nagyjából 14 500 hordót csempésztek be a francia birtokokról. URBÁN A. 26.

28 https://archive.csac.history.wisc.edu/8_THE_DECLARATION… [2023.08.09.]

29 Amit egyébként a britek úgy értettek, hogy igenis volt képviselete az amerikai kolóniáknak; egy olyan lord, aki Angliában angolként képviselte őket a Parlamentben. A kolonisták felfogása szerint viszont a képviselő akkor képviselő csak, ha azok közül származik és ott lakik, akiket képvisel – ez mai napig így van az amerikai jogban, kizárólag mindenki csak annak a körzetnek a képviselője lehet, amelyik körzetben saját maga is életvitelszerűen lakik.

30 Az első világháború lezárása idején Wilson megneheztelt az angol királyra, aki a béketárgyalások megkezdése előtt őt „testvérnek”, „unokatestvérnek” illetve „angolszász barátainak” hívta, és kijelentette, hogy „ezek a terminusok egy ideje már nem állják meg a helyüket az amerikai népet illetően.” – BESCHLOSS 337.

31 Magyarországi példára lásd Petőfi Sándortól a Tolvaj huszár című verset.

32 Erről a már idézett XLVI. Amerika-történetemben írtam.

33 Nem hinném, hogy a tenger hőfoka megfelelő lett volna egy erős angol tea készítéséhez. Amúgy a megtámadott hajók nem angol hajók voltak, a tengerbe szórt tea nem angol tea volt. Kolonistáké voltak a hajók, és észak-amerikai (bár királyhű) polgároké volt az (a kínai zöld-) tea is, melyet Nagy-Britanniából hoztak be koloniális fogyasztásra. https://www.history.com/…/boston-tea-party-surprising… [2023.08.08.]

34 https://en.wikisource.org/…/Declaration_and_Resolves_of… [2023.08.09.]

35 Nem ennek a történetnek a témája, de később, amikor Washington hadserege felállt, hogy megvédje gazdag fehér rabszolgatartók érdekeit, a hadseregbe nem volt elég jelentkező, ezért annak létszámát a kongresszus sorozói megtévesztéssel, fizetés ígéretével, köztörvényesek beállításával és erőszakos sorozással tudták csak feltölteni. A gazdagokat nem sorozták be, azok pénzzel megválthatták magukat. Nem véletlen, hogy Washingtonnak majdnem minden ötödik katonája megszökött – amit a későbbi elnök egy alkalommal az elkapott dezertőrök csoportos kivégzésével büntetett. Ettől még persze számos önként jelentkező is volt, köztük egykor rabszolgák is. És persze valódiak is, akik nem önként jelentkeztek, hanem akiket a gazdáik ajánlottak fel. Emiatt sokkal több szökött rabszolga szolgált a briteknél – lásd erről a 17-ik jegyzetet.

36 A Paul Revere-nek tulajdonított mondás természetesen egyáltalán nem történt meg, ami meg megtörtént, nem úgy történt meg, de az egy másik történet lenne.

37 Erről URBÁN Kristóf: Egy nemzet születése – Urbán Aladár: Köztársaság az új világban, I. rész https://ujkor.hu/content/egy-nemzet-szuletese-urban [2023.08.15.]

38 Melyen John Hancock elkezdte gyakorolni a később híressé vált, 40-es betűmérettel való aláírását.

39 Lásd erről TARJÁN i.m.

40 Azaz, a hétéves háborúban az észak-amerikai kontinensen hadat viselt Nagy-Britannia a saját kolóniái védelmében a francia gyarmatok és a franciák bennszülött szövetségesei ellen.

41 DAVIDSON–LYTLE 35.

42 Saját szavaimat idéztem: https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/…/volt_egyszer…

Felhasznált irodalom:

Könyvek:

James West DAVIDSON–Mark Hamilton LYTLE: A tények nyomában. Egyesült Királyság, Anglia, Maidehead, McGraw-Hill Book Company Europe, 1995.

Andrés RESÉNDEZ: The Other Slavery, The Uncovered Story of Indian Elslavement in America. Egyesült Államok, Massachusetts, Boston, Houghton Mifflin Harcourt – Mariner Books, 2016.

URBÁN Aladár: Köztársaság az újvilágban, Az Egyesült Államok születése, 1763–1789. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.

Internetes hivatkozások:

Források:

https://archive.csac.history.wisc.edu/8_THE_DECLARATION… [2023.08.09.]

https://www.archives.gov/founding…/declaration-transcript [2023.08.06.]

https://www.archives.gov/milestone-documents/13th-amendment [2023.08.06.]

https://www.archives.gov/milestone-documents/19th-amendment [2023.08.06.]

https://www.archives.gov/milestone-documents/lee-resolution [2023.08.10.]

https://en.wikipedia.org/…/List_of_proposed_amendments… [2023.08.06.]

https://en.wikisource.org/…/Declaration_and_Resolves_of… [2023.08.09.]

Tanulmányok, cikkek, blogbejegyzések:

– Jone Johnson LEWIS: A Short History of Woman’s Property Rights in the United States

https://www.thoughtco.com/property-rights-of-women-3529578 [2023.08.06.]

– NÁDASI Balázs: Volt egyszer egy Amerika XXII. rész. Tocqueville és Amerika II. rész. Tocqueville úton

https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/…/volt_egyszer… [2023.09.11.]

– NÁDASI Balázs: Volt egyszer egy Amerika XXXII. rész. Amerika nyavajái I. – a Kolumbuszék által behozott járványok

https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/…/volt_egyszer… [2023.08.06.]

– NÁDASI Balázs: Volt egyszer egy Amerika XLVI. rész. A jól regulázott milíciák és a medvekezek

https://t.ly/oRvy- [2023.08.06.]

– Dave ROSS: 7 Surprising Facts About the Boston Tea Party

https://www.history.com/…/boston-tea-party-surprising… [2023.08.08.]

– Kenneth L. SOKOLOFF: The Evolution of Suffrage Institutions in the New World: A Preliminary Look.

https://www.hoover.org/…/documents/0817999620_75.pdf [2023.08.06.]

– TARJÁN M. Tamás: A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása

https://rubicon.hu/…/1776-julius-4-a-fuggetlensegi… [2023.08.10.]

– URBÁN Kristóf: Egy nemzet születése – Urbán Aladár: Köztársaság az új világban, I. rész

https://ujkor.hu/content/egy-nemzet-szuletese-urban [2023.08.15.]

– VECSEKLŐY József: Az amerikai Egyesült Államok népének Függetlenségi Nyilatkozata

https:// mek .oszk .hu/02200/02256/02256.htm [2023.08.06.] (szándékosan különírva a linket)

---

Függelék

A sérelmek tételes felsorolása

A nyilatkozat nagyobbik része áll a sérelmek felsorolásából. Annak idején ezen sérelmek mindegyike az akkori olvasó számára magától értetődő volt; így aztán ezen felsorolás nem csak a világ országainak szólt, hanem legalább annyira emlékeztető volt az észak-amerikai földön lévő kolóniák polgárai számára is, hogy azok patrióta hevületét felszítsák. A sérelmek pontokba szedése már csak amiatt is fontos volt, mert egy forradalmat nem lehetett könnyedén venni,nagyon alaposan meg kell azt indokolni (ahogy azt a nyilatkozatban meg is írták). Eme pontokba szedett felsorolás hivatott bizonyítani, hogy az angol király uralma  kolóniák felett „megismételt igazságtalanságok és jogbitorlások” egész sorozata, amelyek őt zsarnokká teszik, és amely célja egy szabad népet megfosztani az alapítólevelekben garantált illetve a természetes jogaiktól; és amely zsarnok ellen emiatt nem csak jogos felkelni, de igazságos is. Ezekből a sérelmekből már párat leírtam korábban, most igyekszem a többiről is írni egy keveset. Bár pár pontról már írtam korábban, vegyük most át ezeket egyesével újra és újra. Dőlt betűvel szedem a nyilatkozat által felsorolt sérelmeket, alatta verzállal a hozzá tartozó magyarázatot.

– Megtagadta a a közjó érdekében legcélszerűbb és legszükségesebb törvények szentesítését.

– Megtiltotta Kormányzói számára, hogy olyan törvényeket fogadjanak el, melyek a legsürgetőbb és legfontosabb céllal bírnak, kivéve, ha azok végrehajtása fel van függesztve az ő jóváhagyásának elnyeréséig; és melyeket felfüggesztésük után a végletekig halogatott.

Az első két sérelemből kiderül, hogy az angol király a kolóniákra mint gyarmat tekintett: a kolóniák saját törvényhozásai által hozott törvényeket nem szentesítette, sőt, igyekezett azok végrehajtását akadályozni. Akkoriban minden egyes kolónia élén a király által kinevezett kormányzó volt; minden egyes törvényjavaslat csak akkor emelkedett jogerőre, ha az angol király azt aláírta, hiába fogadta is volna el az adott kolónia törvényhozása. Sokszor maguk a király által kinevezett kormányzók nem terjesztették fel aláírásra az általuk igazgatott kolóniák saját törvényhozásaik által meghozott törvényeket.

– Visszautasította olyan más törvények elfogadását, melyek nagy körzetek népességének letelepedését szolgálják, kivéve, ha ezek az emberek feladják a Törvényhozásban való Képviseletük jogát, egy olyan jogot, mely számukra felbecsülhetetlen jelentőségű, és amely csak a zsarnokok számára rettenetes.

A kolonisták szerint a képviselet kizárólag személyesen gyakorolható, másra azok nem átruházhatóak; s bár papíron volt a kolóniáknak képviseletük, de egy olyan angol lord által, aki erre ki volt jelölve, aki nem „közülük való” volt. A nagy körzetek népességének letelepedését szolgáló törvények a Quebec-törvények voltak, a franciáktól elnyert gyarmatot az angolok megpróbálták pacifikálni, így a francia törvények meghagyásával integrálni az angol rendszerbe. Aki pedig Quebecben telepedett volna le, az tehát nem a kolóniáknak kijáró, alapítólevél (charter) által garantált nagyfokú önállóság ígéretével telepedett volna le, és feladta volna azon jogát, hogy saját maga által választottak láthassák el képviseletét.

– Olyan helyekre hívta össze a törvényhozó testületeket, melyek szokatlanok, kényelmetlenek, és a Közokiratok lelőhelyeitől messzire vannak, kizárólag abból a célból, hogy kifárassza őket, hogy saját rendelkezéseivel szemben engedelmességre bírja.

1774-ben az angol parlament elfogadta a Massachusetts Kormányzati Törvényt, amellyel érvénytelenítette az 1691-es Massachusetts Chartert, és Boston helyett Salembe hívta össze az állami törvényhozást.

– Többször is feloszlatta a Képviselőházakat, mert azok férfias eltökéltséggel szembeszálltak az ő emberek jogait érintő támadásaival.

A Massachusettsi Törvényhozáson kívül így járt még a Virginiai és az Észak-Karolinai Törvényhozás is, mert ezek megtagadták a király új adóinak kivetését és el akarta venni azt a jogot az amerikaiaktól, hogy saját maguk hozzanak ítéletet a saját földjükön. Az, hogy mai napig 12 helyen lakó esküdt hoz ítéletet a saját polgártárs felett, és a bíró csak „levezető elnöke” a tárgyalásoknak, az mind ide megy vissza.

– Az ilyen feloszlatások után hosszú ideig megtagadta, hogy választásokat tartsanak, miközben a Törvényhozó hatalom, melyet nem lehet Megsemmisíteni, visszaszállt a Népre, hogy a nép által gyakoroltassák; miközben az Állam a megmaradt időben különböző veszélyeknek volt kitéve kívülről és megrázkodtatásoknak belülről.

Massachusetts és New York állam törvényhozásai jártak így. Előbbit 1768-ban is feloszlatta a király, és amikor 1769-ben mégis engedte, hogy összejöjjenek a választott képviselők, akkor a törvényhozás épületét angol katonák vették körül, és az épületre ágyúk csövét irányították, baráti figyelmeztetésképpen.

– Igyekezett megakadályozni ezeknek az Államoknak a betelepülését, ilyen okokból obstruálta a Külhoniak Honosítását célzó törvényeket; vagy megtagadta más törvények elfogadását, melyek a migrációt ösztönözték, és megnehezítette Új Földterületek Kijelölésének lehetőségeit[1].

Ez a panasz egy 1763-as proklamációra utal, mely megtiltotta a kolonisták számára az Appalache-hegységtől nyugatra való betelepülést, sőt, még azt is, hogy átkeljenek a hegyen. Miután a hegységtől keletre lévő területeket a kolonisták birtokolták, a nyugatra lévő területeket Nagy-Britannia királya kegyesen a bennszülötteknek adományozta[2]. Mint tudjuk, később az őslakókat még nyugatabbra űzték, a XIX. században a Mississippi lett a határvonal; az Andrew Jackson elnök által 1830-ban szignált „Indián Eltávolító Törvény[3]” nagyjából 60 000 bennszülött elkergetését jelentette, közülük nagyjából minden negyedik éhen vagy szomjan halt útközben. Ez a sérelem tehát egy, a bennszülöttek védelmét jelentő intézkedést kifogásol.

– Az Igazság Szolgáltatását is akadályozta, azzal, hogy beleegyezett volna a Bírói Hatalom létrehozását szolgáló törvényekbe.

Megint csak Massachusetts; 1774-ben a király megtiltotta a kolónia lakóinak, hogy saját maguk közül válasszanak bírókat.

– Kizárólag a saját Akaratának megfelelően nevezett ki Bírókat, a hivatali idejüket és a fizetésük mértékét is beleértve.

Amikor Peter Oliver, a Massachusettsi Legfelső Bíróság elnöke (1772–1775) kiejelentette, hogy szándékában áll a királytól közvetlenül fizetést kapni, Thomas Hutchinson kormányzó petícióban kérte a leváltását. Az összefüggés egyértelmű: akitől a fizetését kapja egy bíró, afelé tartozik lojalitással.

– Új Hivatalok egész sorát állította fel, ezzel Hivatalnokok hadát eresztve ránk, hogy zaklassák népünket és vagyonunkat felemésszék.

Ezek a pontok együttesen érintik többek között azt a panaszt is, hogy Anglia egy új altengernagyi bíróságot is felállított Halifaxban, amelyik a vámokat és a tiltólistán lévő árukat kicselező csempészek felett bíráskodott elsősorban. Rengeteg új vámhivatalnokot is kineveztek, a korábban korrupción kapottakat pedig eltávolították. Gyakorlatilag azon háborog Jefferson, hogy Anglia érvényt akart szerezni a jognak, és fel akartak lépni a csempészek és kalózok ellen. Ezek a bíróságok a felállításuk pillanatától kezdve esküdtek nélkül hoztak döntéseket, ami egyébként teljességgel érthető: a csempészekkel szimpatizáló kolonisták közül mindig voltak páran, akik esküldtként a vádlottak felmentésére szavaztak[4]. A vagyont felemésztő hivatalok pedig pont, hogy a vám- és adóbevételt akarták növelni; a kolonisták gyakorlatilag minimálisan adóztak csak, mégis élvezték az angol birodalom védelmét, amelynek fenntartásához, működtetéséhez nem járultak hozzá.

– Állandó hadsereget tartott fenn közöttünk békeidőben is, saját törvényeink Beleegyezése nélkül.

A hatalmas gyarmatbirodalom léte megkövetelte, hogy az angol kormány komoly katonai erőt állomásoztasson az amerikai szárazföldön. Ez nem feltétlenül a kolóniák lakói ellen szólt, sokkal inkább az őslakók és más európai hatalmak jelentette fenyegetés ellen, ám Jeffersonék ezt úgy fogták fel, mint a rájuk leselkedő veszélyt, folyamatos kitettséget, s joggal sérelmezték, hogy a védekezést az ő bevonásuk nélkül kívánják megszervezni. Ráadásul Jefferson kimondottan félt egy állandó hadseregtől, mivel úgy érezte, az veszélyt jelenthet a független kormányzatra: a történelem során számos alkalommal volt, hogy katonai vezetők megdöntöttek köztársaságokat (akár csak Julius Caesar az Egyesült Államok államrendszere mintájaként vett Római Köztársaságot). A rabszolgatartó államok is berzenkedtek az állandó hadseregtől, mert attól tartottak, hogy akkor fel kéne számolniuk az állami milíciáikat, amelyek gyakorlatilag rabszolgavadász-egységekként működtek a háborús időkön kívül.

– Arra törekedett, hogy a Katonaságot függetlenné és felsőbbrendűvé tegye a Polgári hatalomhoz képest.

Thomas Gage 1774-ben, amikor mint a király észak-amerikai erőinek főparancsnoka megérkezett Bostonba, katonai kormányzóságot rendelt el az államban, félreállítva a lázongó kolónia helyi polgári kormányzatát.

– Másokkal arra szövetkezett, hogy alkotmányainkhoz képest idegen joghatóságot hozzon ránk, melyek idegenek törvényeinktől; majd hozzájárulását adta az ilyen állítólagos Törvényhozáshoz abból a célból:

Másokkal szövetkezett az angol király? Hát kik ezek a mások? Hát maga az angol Parlament, aminek a joghatóságát a kolóniák nem ismerték el. Ezért írják, hogy „állítólagos Törvényhozás” csak az övék – 1776-ra a kolóniák kongresszusi küldöttei eljutottak oda, hogy már nem fogadták el az angol Parlamentet maguk felett álló szervként. Innentől kezdve viszont jogilag csak egyetlen kapocs lehetett a kolóniák és az anyaország között: maga a király. Az ő hatalmát elfogadták, csak az ő személyét nem; a felsorolt sérelmek lényege, hogy érvekkel bizonyítsa, a király zsarnokká vált, mert alattvalóinak nem biztosította a nekik kijáró jogokat. Ezért aztán a nyilatkozat a királyra hárított minden felelősséget. A Parlament létének puszta elismerése felért volna annak elfogadásával, hogy annak jogszerű kapcsolata lehet a kolóniákkal[5]. Nem véletlenül az amerikai törvényhozás neve Kongresszus, és az alsóház neve „A Képviselők Háza”, míg a felsőház neve római minta alapján Szenátus.

– hogy hatalmas mennyiségű fegyveres seregeket kvartélyoztasson el közöttünk;

Akkoriban még nem volt kiépítve azok az erődítmények, amelyekből sokszor városok nőttek ki (a Fort kezdetűek, mint pl. Texasban Fort Worth, ami egy millió feletti lakosságú; de ide tartozik még Fort Knox is, vagy Fort Sumter, ahol a polgárháború elkezdődött. Jelenleg 82 olyan település van Amerikában, amelyik Fort-tal kezdődik, és legalább 1000 lakosa van. Mielőtt ezek az barakk-városok kiépültek volna, a katonaságot polgári házakban szállásolták el. Mint írtam, Bostonban 4 000 angol katona jutott 15 000 helyi lakóra; a lakóknak nem csak szállást, de étkezést is kellett a katonáknak adniuk. Nem véletlenül létezik a harmadik alkotmánykiegészítés, annak ellenére, hogy semmi jelentősége ma már.

– hogy őket színlelt eljárással védje meg mindenféle Gyilkosságok vádjai ellen melyeket ezen Államok Lakossága ellen követtek el;

1768-ban két annapolisi lakost megölt két angol katona; nem lettek elítélve, színlelt eljárás után fel lettek mentve.

– hogy elzárja Kereskedelmünket a világ többi része elől;

1774-ben a Bostoni Teadélután után Boston kikötőjét Anglia lezárta.

– hogy kivessen ránk Adókat Hozzájárulásunk nélkül;

Ez a már idézett Bélyegtörvényről szól.

– hogy számos esetben megfosszon minket a Bírósági Eljárás lehetőségétől;

Ez tulajdonképpen ismétles már; Jefferson itt nem pusztán bírósági eljárást ért, hanem azt, hogy amerikai kolonisták hozzanak ítéletet amerikai kolonisták felett.

– hogy a Tengereken túlra szállítson minket koholt jogsértések miatt;

Az előző négyzetre emelése. Az angol korona fenntartotta magának a jogot, hogy egy amerikai kolonista felett bárhol ítéletet hozhasson, annak a kolóniáján kívül is akár.

– hogy egy szomszédos Tartományban elpusztítsa az Angol Törvények szabad rendszerét, felállítva ott egy Önkényes kormányzatot, és melynek határait úgy megnövelve, hogy példát statuáljon megfelelő eszközül szolgáltasson ugyanilyen zsarnoki rendszerek a Kolóniákban való bevezetésére;

Ismét csaka Quebec-törvényről van szó. Nem csak, hogy a franciáktól megszerzett terület úgy lett integrálva az angol uralmi rendszerbe, hogy nem adott képviseletet azok lakóinak, ráadásul visszaállította a francia jog nagy részét is; sőt, ami igazán csípte a kolonisták szemét, az az volt, hogy az angol korona az ohioi terület egy részét is átengedve Quebecnek, és megengedte az egész tartományban a katolikus vallás gyakorlását is! A kolonisták mindezeket igen rossz néven vették, már csak amiatt is, mert Ohio-ra Virginia korábbi királyi adománylevele alapján igényt tartott[6], azaz, a korábban ellenség franciáknak[7] a király olyan területet engedett át, melyre a kolonisták igényt tartottak. (A kolóniák területi igényei eredetileg és alapvetően szélességi fokok mentén egészen a nyugati tengerpartig tartottak, még akkor is, ha nem telepedhettek le az Appalache hegytől nyugatra.) Tekintettel a Pontiac törzsfőnök által vezetett felkelésre, melynek során az angolok csak nagy nehezen kerekedtek felül a bennszülött törzseken, Londonban úgy döntöttek, hogy az Ohio mentén létrehozandó települések vég nélküli háborúskodáshoz vezettek volna, így erről a területről inkább lemondtak – a virginiai kolonisták akarata ellenére[8].

A Függetlenségi Nyilatkozat ezek után azzal fenyegette meg a kolóniák lakóit, hogy vigyázzanak, mert az angol uralkodó az ő, charterben garantált jogaikat is ugyanúgy teljes mértékben elveheti bármikor.

– hogy elvehesse Alapítóleveleinket, eltörölje legfontosabb Törvényeinket és alapjaiban változtassa meg Kormányzatunk Rendszerét;

– hogy felfüggessze saját Törvényhozásunkat, és saját magát nyilvánítva olyan hatalommá mely a mi ügyeinkben jogosult törvényeket kiadni.

– Letétette Kormányunkat, deklarálva, hogy kiestünk a Védelme alól és Háborút indítva ellenünk.

– Fosztogatta tengereinket, pusztította Partjainkat, felégette városainkat, és elpusztította embereink életét.

– Ebben a pillanatban is külföldi Zsoldosok hatalmas Seregeit szállítja át, hogy bevégezze a halál, a pusztítás és zsarnokság olyan Kegyetlenséggel és arcátlansággal már megkezdett munkáját, melyek a legsötétebb barbár korokkal állíthatóak csak párba, és melyek teljességgel méltatlanok egy civilizált állam Fejéhez.

Ez skót és hesse-i német zsoldoscsapatokat jelentett (noha nem mindegyik származott Hesse-ből). A kolóniák lakói teljes joggal voltak ezen felháborodva.

– A nyílt Tengereken Fogságja ejtett Állampolgárainkat arra kényszerítette, hogy fegyvereket fogjanak Hazájuk ellen, hogy saját barátjaik és testvéreik kivégzői legyenek, vagy Kezeik által essenek el.

Érdekességképp megjegyzem, hogy ebben a sérelemben, melyben arról panaszkodnak, hogy a fogságba ejtett állampolgárokat fegyverviselésre kényszerítették, az eredetiben a „bear arms” kifejezés szerepel. Ahogy ezt korábbi történetemben írtam, az idő tájt ez a kifejezés kizárólag a katonai célú fegyverviseletet jelentette.

– Belföldi lázadást szított közöttünk, és arra merészkedett, hogy határaink lakóira rászabadítsa a kegyetlen Indián Vadembereket, akiknek közismert hadviseléséhez tartozik életkorra, nemre és más körülményekre való tekintet nélkül mindenki elpusztítása.

A legutolsó sérelem a legérdekesebb, a lázongásokról szóló, de, pont, mert annyira érdekes, arról már korábban írtam. Ehhez kapcsolódóan talán még annyit, hogy amikor a mexikói-amerikai háborút lezáró amerikai területnyereségeket követően rengeteg mexikói került az Egyesült Államok fennhatósága alá, John Calhoun szenátor felháborodva azon, hogy az újdonsült állampolgárok egyforma elbírálás alá eshetnek a fehér bőrű amerikaiakkal, a Szenátusban kijelentette, hogy „Sohasem álmodtunk arról, hogy a kaukázusi fajon azaz a fehér embereken kívül bárkit is bevegyünk az Unióba… a mi kormányunk, Uram, a fehér emberek kormányzata.[9]” Nos, az biztos, hogy Puerto Rico 1898-as megszerzése óta nem tagja az Egyesült Államoknak önálló államként, mindössze területként az; ahogy még pár ilyen kisebb sziget lakói is[10], noha amerikai állampolgárok, nem küldhetnek szavazati jogú képviselőt a kongresszusba, adót viszont fizetnek.

A Nyilatkozat záró bekezdésben fontos deklaráció az, hogy nekik, mint szabad és független államoknak, joguk van szövetséget kötni más országokkal; az „ellenségem ellensége a barátom”-logika alapján számítottak azon franciák szövetségére, akik ellen nem sokkal ezelőtt még háborút vívtak – és végül azt meg is kapták.

---

[1] Ez a bekezdés számomra érthetetlen módon hiányzik az Urbán Aladér-féle fordításból.

[2] Részben gazdaságpolitikai megfontolásokból is; feltételezhető volt, hogy a partvidéktől távolabb lévő települések önállátásra rendezkednek be, önálló manufaktúrákat létesítenek, ami az anyaország kereskedelmét érzékenyen érintette volna. URBÁN A. 43.

[3] Indian Removal Act. https://guides.loc.gov/indian-removal-act

[4] Erről: URBÁN A. 47.

[5] Az egész bekezdés alapjául: DAVIDSON–LYTLE 48-49.

[6] Az adománylevelek ugyanis nyugati határt nem szabtak a kolóniáknak, azokat az adománylevél alapján csak az Atlanti-óceán határolta keleti irányból, illetve északi és déli határvonalaik voltak.

[7] Quebec lakossága ekkoriban még szinte kizárólag francia nemzetiségű volt.

[8] URBÁN A. 42.

[9] BESCHLOSS 145.

[10] Amerikai Szamoa, Amerikai Virgin-szigetek, Északi-Mariana-szigetek, Guam

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.