Eredeti megjelenés időpontja: 2026. január 6., helye: hang.hu

A hétvégi rajtaütés során az amerikai haderő pár óra alatt előbb bombázta Caracast, majd egy elit csapat behatolt az elnöki rezidenciába, elfogták Nicolás Madurót, Venezuela elnökét feleségével együtt, a foglyot pedig egy hadihajóra rakták, és Amerikába szállították. A hírek szerint legalább harminckét testőr meghalt. Donald Trump rendkívül elégedett volt.

Hivatalosan kábítószer-terrorizmus vádja miatt vetették Madurót fogságba. Viszont az, hogy erővel behatoltak egy másik ország területére, túlment azon a határon is, amikor nemzetközi vizeken lévő feltételezett (de nem bizonyított) csempész hajókra adott kilövési parancsot Pete Hegseth háborús miniszter. Valójában pedig sejthető, hogy ez nem a kábítószer elleni küzdelem miatt történt, hanem az olaj miatt. – Addig leszünk Venezuelában, amíg az olaj miatt szükség lesz rá – nem is tagadta ezt Donald Trump amerikai elnök állandó rezidenciáján, Mar-a-Lagóban. – Temérdek vagyon van a földben, és azt haza fogjuk vinni… jóvátétel gyanánt – fűzte hozzá. A venéz nép jóléte szóba sem került.

Azaz az Egyesült Államok elnöke elraboltatta egy másik állam (mégoly korrupt, szinte bizonyosan választási csalással hatalmon maradt) elnökét. Látványos megsértése ez a nemzetközi jognak – úgy látszik, az Egyesült Államok is azt vallja most már, hogy az erő formál jogot, nem pedig a nemzetközi szerződések. Innentől kezdve viszont Amerika feladta minden jogalapját, hogy tiltakozzon Oroszország területszerző háborúja (és esetleges későbbi háborúi) ellen, vagy az ellen, hogy Kína „visszafogadja” Tajvant.

Hogy mi lesz ezután Venezuelában, nem világos. Maduro erőszakos eltávolítását akár ünnepelhetnénk is, ám nagyon úgy néz ki, hogy az Egyesült Államok vezetését nem emberbaráti szándékok vezették az akciót illetően, és nem is az ellenzéket kívánták hatalomra segíteni. Az Államok nem indított háborút az ország ellen, nem döntötte meg a kormányt, és főleg nem szabadította fel a venéz népet. „Csak” elrabolta egy másik ország – korrupt, Oroszországgal és Kínával szövetségben lévő – vezetőjét. Egyáltalán nem világos, hogy emiatt az ország lakossága jobban fog-e járni, vagy nem. A történelmi tapasztalatok alapján, még ha az öröm az elmúlt napokban felhőtlen is volt a Maduro-ellenes ellenzéki táborban, jó eséllyel nem. – Mostantól kezdve mi irányítunk – mondta szintén az amerikai elnök. Hogy ezt mire alapozza, nem tudni, hiszen nem a rezsim bukott meg, csak annak vezetője változott, az eddigi alelnök viszi tovább az elnöki feladatokat.

Maduro alatt az életszínvonal hatalmasat esett, a világ legnagyobb bizonyított olajtartalékával bíró országának a lakossága a nyomor szélére került. Folyamatosak voltak az elnök elleni tüntetések, és az sem véletlen, hogy tavaly María Corina Machado venezuelai ellenzéki aktivistának ítélték oda a Nobel-békedíjat – annak ellenére, hogy Trump számtalan alkalommal kijelentette, hogy azt ő érdemelné meg.

Amerika megtette ezt, mert volt hozzá katonai ereje, hogy megtegye. Ezzel az akcióval viszont az Egyesült Államok tudomásul vette a második világháború után kialakult világrend végét. Eddig civilizációs alapnorma volt, hogy egyik ország sem avatkozik be más ország belügyeibe, főleg nem támadja a másik országot meg erőszakkal. Ez az elv az, ami miatt Ukrajna honvédő háborúját is erkölcsi kötelesség támogatni, és ez az elv az is, amelyikre hivatkozva Amerika védőpajzsot tart Tajvan fölé. A mostani akció, amennyire sikeres volt taktikailag, pont annyira sikeresen vet is véget ennek a második világháború után megfogalmazott alapelvnek. Hogy ez mennyire így van, azt mutatja Trump egy másik megszólalása: „Amit végigvittünk, az fantasztikus volt… meg tudjuk csinálni másokkal is. És meg is fogjuk.” Tényleg meg fogják? Felkészül Grönland? Mexikó? Kanada? Panama? Újjáéled a XIX. század végi imperializmus?

Oroszország rengeteg befektetést és presztízst vesztett azzal, hogy egy újabb vele szövetséges államot ért katonai megaláztatás. Cserébe egyet tudnak mondani: jó, akkor viszont nekünk is szabad. Alexander Dugin, Putyin házi filozófusa már meg is szólalt: „úgy tűnik, érvényét veszítette a nemzetközi jog”, írta. S ha a nemzetközi jog és az általános etikai, erkölcsi normák mindenekfelett állóságát eddig hangsúlyozó nyugati világ vezető hatalma ezekre magasról tesz, az annyit jelent, hogy elfogadja az eddig egyébként neki kedvező status quo megváltozását. Az azt jelenti, hogy miközben Amerika az amerikaiaké, addig Kína Ázsiában, Oroszország pedig Kelet-Európában kap szabad kezet – mintha a maffiacsaládok felosztották volna egymás között a területeket. Rossz hír nekünk, európaiaknak: minden érintett hatalom egy széteső, széthulló, katonailag gyenge Európai Unióban érdekelt. Rossz hír nekünk, magyaroknak: egy ilyen rendszerben nincs konnektivitás, egy ilyen rendszerben a kisebb államokat nem védi semmilyen nemzetközi jogi garancia.

Ha a világ leghatalmasabb országának vezetője nem ismeri el a nemzetközi normákat, az írottakat és az iratlanokat egyaránt, akkor azzal az egész világ stabilitását teszi kockára. Egy ilyen világban elveszik a szuveneritásnak nemcsak a lehetősége, de még az ígérete is. A szabadság feltételessé válik, hiszen azt csak egy „nagy testvér” garantálhatja – és azt is csak addig, amíg érdekében áll. Egy ilyen világban a határok ott vannak, ahol azokat az erő nyelvén megszabják. Kérdés, ebben az új rendben hol áll meg Amerika; hol áll meg a világ.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.