Volt egyszer egy Amerika LV.

Eredeti megjelenés időpontja: 2025. december 26., helye: facebook

Amerika történelme bővelkedik nem csak hősies, tanulságos, szívszorító, de abszurd történetekben is. Az 1826-os karácsonyi Tojáslikőr-lázadás az ilyenek egyike. A New York állambeli West Point katonai akadémián abban az időben (ahogy most is) szigorúan korlátozva volt az alkoholizálás, főleg a kadétok körében, ami nem azt jelenti, hogy ne lett volna jelen az akadémiai mindennapokban, főleg a kadétok körében.

A tojáslikőr a XIX. század elejének Amerikájában igencsak népszerű ital volt. A likőröket kedvelő George Washingtonnak egyik kedvenc itala volt, ő mindenféle röviditalt kevert bele (rum, sherry, brandy, whiskey) mondhatni, ő honosította meg a karácsonyi tojáslikőrözés szokását Amerikában. A tojáslikőr készítésének szokása a középkori Angliából ered: minthogy meglehetősen drága volt elkészítése (kell bele tojás, tej, szeszesital, cukor, fűszerek), Európában az ünnepi alkalmakon fogyasztották csak. Egy posset nevű italból szokás származtatni: ebbe meleg tejet, bort vagy sört illetve fűszereket kevertek. (Ezen nincs mit csodálkozni: a tej erősen romlandó volt mindig is, az alkohol pedig pont ellenkezőleg, tartósítószer-fertőtlenítőszer volt.) A posset, minthogy drága hozzávalókból készült (főleg, ha a fűszere szerecsendió vagy fahéj volt), a gazdagok italává vált, melyet az akkori kuruzsló-orvosok még gyógyszerként is felírtak. Amint tojás is került bele, a neve eggnog-ra változott; ez vagy szó szerint tojáslikőrt, vagy tojáskosarat jelent magyarul, még nem egyeztek ebben meg az etimológusok. Mindegy is. Washington hatására viszont kimondottan amerikai itallá változott; az 1812-es angol-amerikai háborút lezáró 1815-ös Genti Békeszerződés során tojáslikőrrel koccintottak a diplomaták!

Az ital amerikai elterjedését segítette egy nagyon olcsó alkoholfajta: a rum. Ez annyira olcsó volt, hogy az óceánjáró hajókon több rumos, mint vizes hordó volt – na jó, ennek az is volt oka, hogy a rum nem romlott meg, míg a víz meg tudott poshadni. Az Egyesült Államok függetlenné válása után, az új-angliai szeszfőzdék beindulásával az amerikai rum olcsóbb lett, mint a karibi rum, ami pedig már eleve olcsóbb volt, mint az európai szeszesitalok bármelyike – sőt, a rum olcsóbb volt ekkoriban, mint a szintén nem túl drága tej! Cukor (nádból) és tojás is volt bőviben, egyszerűen nem volt olyan ok, ami miatt ne lehetett volna tojáslikőrt készíteni. Főleg karácsonykor. Nincs is jobb az ünnep alkalmával, mint egy jó meleg tojáslikőr! (Mert hát milyen italt igyanak télen, talán hidegre hűtöttet?)

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

És ez, a tojáslikőr készítése lett megtiltva az 1802-ben alapított West Pointi katonai akadémián. Az is igaz, hogy ott tiltva volt minden más káros szenvedély is: a dohányzás és a párbajozás is. (Jellemző módon Washington szorgalmazta az iskola megalapítását, míg Thomas Jefferson ellenezte, ugyanis ő eleve ellenezte egy állandó hadsereg felállítását és fenntartását. Az alkotmány szerint mai napig csak legfeljebb két évre kaphat a hadsereg finanszírozást, így azt minden évben meg kell a Kongresszusnak szavaznia. Ha véletlenül nemmel szavaznának, akkor a teljes amerikai hadsereget le kéne szerelni.) Na nem a tojáslikőr készítésének hagyományát akarták felrúgni: nem, szimplán csak alkohol nélkül akarták azt szervírozni 1826-ban. Az akadémia igazgatója, Sylvanus Thayer ezredes egy éve lett kinevezve. Akkor még engedte az alkoholos karácsonyi italozást, de hozzátette: azt csak moderációval szabad tenni, ám, várható módon, az ünneplés hatalmas lerészegedésbe csapott át. Thayer, tanulva az előzményekből, ebben az évben már nem engedte az alkohol jelenlétét semmilyen körülmények között. A kadétok így aztán becsempésztek egy üveg rumot és két üveg whiskey-t a barakkba. Az üveget úgy kell érteni, egy gallon nagyjából 3,75 litert jelent. Merthogy ugye az amerikaiak mindennel mérnek, ami nem a metrikus (erről majd egészen biztosan írok egy történetet még, mert rendkívül érdekes ennek a története is). Ebből a több, mint 10 liter töményből aztán tudott megfelelő mennyiségű és alkoholtartalmú tojáslikőr készülni…

Summa summarum, a vége az lett, hogy a katonák, vagy 70-en, jól berúgtak, a rájuk küldött őröket megverték, szétverték a berendezést, az ablakokon hajították ki a székeket, még az emeletre vívő lépcső korlátjait is kitörték. Az egyik feljebbvalójukra még rá is lőttek. Amikor rájöttek arra, hogy amit tesznek, a katonai rendszabályoknak nem csak a kihágása, de a megszegése, és ezért hadbíróság elé is lehet őket állítani, felfegyverkeztek.

Aztán másnapra másnaposak lettek. Ellenállás nélkül adták meg magukat. Aztán mindenki a másikra mutogatott.

Végül 19 kadétot és 1 besorozott katonát állítottak hadbíróság elé, 53 másik kadétot pedig enyhébb büntetéssel sújtottak. A kadétokat kirúgták, a besorozott katonát egy hónapnyi kényszermunkára ítélték. Érdekesség, hogy a „felkelésben” részt vett egy későbbi valós felkelő is: Jefferson Davis, a Konföderáció elnöke. Robert E. Lee, a Konföderáció későbbi tábornoka is kadét volt ekkoriban, ő főleg mentő vallomásokat tett társaira. Végül az elcsapott fiatalok egy része mentesítést kapott, és többeket visszavettek, többen el is végezték az akadémiát. Ennek ellenére ez volt a West Point történetének legnagyobb, legtöbb kiosztott büntetéssel járó fegyelmi eljárással végződő balhéja. Vagy „lázadása”. Davis később viszont valóban lázadó lett, Lee-vel együtt, és a valódi lázadásuk leverése után is megúszták, nem végezték ki őket, annak ellenére, hogy megszegték az alkotmányra tett katonai esküjüket. Ma pedig nagyjából 15 millió gallon (56 millió liter) tojáslikőr fogy el Amerikában a karácsonyi szezonban. Ez nagyjából 280 millió (kétdecis) pohárnyit jelent. Az amerikaiak tényleg szeretik a tojáslikőrjüket.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.