Eredeti megjelenés időpontja: 2023. december 5., helye: facebook
Sok más olvasnivalóm közben kis szünetet tartottam a komolyabb olvasmányok között, és kiolvastam Eisenhowertől a Keresztes hadjárat Európában című visszaemlékezését. Többnyire száraz, unalmas katonai szövegek, hogy melyik hadosztályt melyik hadtestbe sorolta be, és azokat melyik hadseregbe kinek a parancsnoksága alatt, és azok melyik hadseregcsoportokban voltak, és a hadtáp mennyire őrült meg, és mekkora veszteségeket szenvedtek az amerikaiak.
Engem nem ez a része érdekelt, hanem az a része, amit úgy mellékesen jegyzett meg. Arra voltam kíváncsi.
Az egyik első ilyen mellékesen elejtett megjegyzése, hogy megfigyelte, hogy az angolokban nincs meg az a fajta “faji öntudat” (sic, az angol eredetivel is összevetettem), ami az amerikaiakban, kivéve a nagyvárosok tehetősebb lakóit és az előkelőket, és ezt azzal szemléltette, hogy egy angol lány szívesen elmegy moziba vagy táncolni egy néger (sic) katonával is, amit az amerikai fiúk nem vettek jó néven, és ebből számos verekedés lett, és az amerikai katonák nem értették azt sem, hogy a közvélemény miért a négerek (sic) pártját fogja.
Más szavakkal, az átlagos amerikai katona egy rasszista seggfej volt, és ugyanilyen rasszista seggfejek voltak az angol előkelők és az angliai nagyvárosok tehetősebbjei is, és amikor belekötöttek a fehér bőrű amerikai katonák a fekete bőrű amerikai katonákba, akkor nem értették, hogy az angol közvélemény miért a feketék pártján van, hisz nyilván megszokták otthon, hogy ezt következmények nélkül megtehetik.
Többet nem is esik szó fekete bőrű amerikai katonákról a könyvben, akik ekkoriban még önálló egységekbe voltak szervezve (mivel rasszisták voltak a vezetők). Egyetlen egyszer ír még fekete bőrű katonákról, amikor a francia hadseregről ír, hogy 44/45 telén a franciák, akik között sok volt az afrikai, nem bírták jól a telet.
(Eisenhower egyébként a Negro szót használta a feketére, amit a magyar fordító négerként vett át; ez ma már kilóg a szövegből, ám ebben az időben ez volt a “pc” meghatározás, ez volt a fehérek részéről a semleges megnevezés annak ellenére, hogy a feketebőrűeknek már ekkor sem tetszett, mert a negro túl közel van a niggerhez. Egyébként negronak a spanyol rabszolgakereskedők hívták az afrikai rabszolgákat kezdetben, innét maradt meg a szó.)
A másik, amire felfigyeltem, hogy Eisenhower leírja, hogy az amerikai oktatás nagy hiányosságának tartja, hogy nincs elmagyarázva az amerikai iskolákban tisztességesen, hogy mi a különbség demokrácia és elnyomó rendszerek között, hogy nem pusztán államszervezési különbségekről van szó, hanem az egyéni jogok tiszteletben tartásáról, arról, hogy nem lehet jogfosztott helyzetűvé tenni népcsoportokat pusztán származás alapján … oh wait. Hát pont ezt tették annó Amerikában a fekete bőrűekkel. A különbség csak annyi, hogy Amerikában a gyilkosság az bűn volt még velük szemben is, míg a hitleri Németországban a zsidó vallású-származású, a roma, a homoszexuális, az értelmi vagy testi fogyatékkal élő, és így tovább, sőt, a kommunista, szocialista, szakszervezeti szimpatizáns, még ha fehér bőrű árja is volt, szóval ezek mind mehettek … a büntetőtáborokba, munkatáborokba, amelyek ugye, mint tudjuk, haláltáborokká lettek. Szintén az amerikai oktatás hiányosságának tartja, hogy az egyszeri amerikainak csak az individuális jogai vannak hangsúlyozva, az egyszeri amerikai csak a saját jogairól tud, a saját felelősségéről, vagy arról, hogy ezek az individuális jogok csak addig működnek, amíg az egyén kényszerítés nélkül, saját önként elhatározásából részt vesz a társadalomban és alakítja is ám be is tartja annak szabályait, arról nincs szó; hogy nincs szó arról, hogy csak addig vannak individuális jogok, amíg létezik az az állam, amelyik ezeket az individuális jogokat biztosítani tudja. Emiatt Eisenhower utasította tábornokait, hogy mindegyikük szervezze meg a felvilágosító kampányt csapataik körében.
Amire még felfigyeltem, hogy Churchillt egy izgága fasznak írja le, csak nagyon diplomatikusan, minden alkalommal hangsúlyozva, hogy a miniszterelnök úr mennyire elbűvölő személyiségű, és így tovább. Nehezményezte, hogy Churchill katonai kérdésekbe is bele akart szólni, mivel Ch. úgy tartotta, hogy a háború az csak a politika folytatása más eszközökkel, és ilyen értelemben a politika irányítja a háborút is. Montgomeryvel és Pattonnal meg volt elégedve, mint kedvenc tábornokaival. Montgomeryvel kapcsolatban megjegyzi, hogy ő mindent is akart, az egész háborút egyedül akarta megnyerni, Pattonról meg azt, hogy minden alkalommal lehetetlen hadműveleti célt tűzött ki katonái elé, ám az esetek felében a katonák teljesítették az elvárásokat. Mondjuk Patton “csak” hadsereg-parancsnok volt, tehát nem egy hadseregcsoport parancsnoka volt, azaz, a hierarchiában Eisenhower és Patton között volt még egy amerikai tábornok, Omar Bradley.
Amire még felfigyeltem, hogy a háború elejétől kezdve Eisenhower ténylegesen keresztes hadsereg parancsnokaként tekint magára. A korábbi szokást felrúgva a legyőzött német tábornokokkal való kapcsolatot kerülte, nem vendégelte őket meg, sőt, még a megadásukat sem volt hajlandó elfogadni személyesen. Bár a német néppel megértő volt, de a nácikkal, az SS-ekkel szemben nem, azt gyökerestűl akarta kiirtani.
Érdekes volt a hadjárat végén az, amikor rengeteg hontalan személyről ír. Semleges hangvételben leírja, hogy ezek azok az emberek, akiket nem lehetett anyaországukba visszapaterolni, mert nem akartak oda visszamenni, mert onnét szöktek el. Ez nagyrészt a zsidó vallású-származású emberekről szól, bár kisebb részben a baltikum népeiről is, illetve nyilvánvalóan bármelyik legyőzött állam állampolgáráról, aki nem akart szovjet megszállás alá kerülni.
Természetesen a könyvben meg van említve a haláltábor is. A történet szerint Eisenhower személyesen intézkedett, hogy minden egyes négyzetméter dokumentálva legyen, minden le legyen filmezve, fényképezve, mert lesznek olyanok, akik kétségbe fogják vonni annak meglétét. Az idézet szerint “vegyetek fel mindent, vegyétek filmre, keressétek fel a szemtanúkat, mert lesz majd valamikor egy olyan elvetemült, aki majd azt mondja, mindez meg sem történt”. Hasonló van a könyvben is írva. Az a mérhetetlen szörnyűség, ami ott történt, egyszerűen elképzelhetetlen, annyira valótlannak hat, hogy, vélte Eisenhower, lesznek majd, akik azt fogják mondani, hogy nem történt meg. Ismerte annyira az amerikaiakat, hogy tudja, hogy ez így fog majd történni. Annyi a különbség, hogy a rengeteg filmfelvétel és tanú hiába van, az, aki antiszemita, aki holokauszt-tagadó, nem hagyja magát ezektől sem zavartatni. (Hasonlóan nagy erejű az Elit alakulat című sorozat vonatkozó része.)
Ami még érdekes, hogy akkora volt a tekintélye, hogy saját elmondása alapján Truman már azt is felkínálta neki, hogy a javára visszalép az 1948-as elnökválasztáson. Mint tudjuk, ez nem történt meg, Truman megnyerte az 1948-as választást, Eisenhower az 1952-es választáson nyert 442-89-es arányban Adlai Stevenson ellen, majd 1956-ban még nagyobb arányban ismételte meg győzelmét szintén Adlai Stevensonnal szemben (Richard Nixon volt az alelnöke mindkét alkalommal). Stevenson csak a mély dél államait tudta megszerezni.
Az utolsó, amit kiemeltem, az az atombomba. Németország legyőzésével nem ért véget a világháború, Japán még hátra volt. Eisenhower állítása szerint az új elnöknek azt javasolta, ne használja az atombombát, mert szörnyű barbárság egy ilyen gyilkos fegyvert használni. De az már egy másik történet.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
1
0
Leave a Reply