Eredeti megjelenés. A szöveg 2020. július 24-én készült el.

Nagyon úgy tűnik, hogy ezt a posztot megírtam, de nem publikáltam sehol. Lehet, még nem éreztem készen. Hát most közzéteszem.

Amikor kijött egy egyelőre kilencrészes Szép új világ tévésorozat, felkaptam a fejem. Megcsinálta valamelyik stúdió Aldous Huxley legendássá érett regényének a feldolgozását? Nyilván igen. Meg is néztem hát, július 15-én jött ki a sorozat, 23-ára végeztem a kilenc résszel. (Októberre pedig el is kaszálták – utólagos kiegészítés.) Valamikor a harmadik rész megnézése körül kezdtem el újraolvasni a nagyjából 25 éve először olvasott könyvet, mert valami nem stimmelt, valami nagyon nem stimmelt, gondoltam, biztos rosszul emlékszem, vagy egyáltalán nem. Végül úgy alakult, hogy pont egyidőben fejeztem be a könyvet és a sorozatot is, tegnap este.

Tehát, újolag olvasva a könyvet, és végignézve a sorozatot, mindkettő csalódás. Jóval jobbra emlékeztem, meg hát, az is az igazság, hogy a Szép új világ meghatározó műként van nyilvántartva az antiutópiák között. (Ennek a kluban a tagja még a 451 Fahrenheit, az 1984, és lett tagja nemrégiben A szolgálólány meséje.) A fogantatást felváltó mesterséges megtermékenyítés, az embrióállapottól kezdődő, a bevahiourista pszichológiát talán túlságosan is elfogadó gépesített kondicionálás és kasztosítás, a jezsuita pedagógiát magasabb szintre emelő, az egész gyerekkorban tartó állandó felügyelet és nevelés, amely a gyermekeket felnőtt korukra egy predeterminált életpályára helyezi, a mindenki számára adagolt, boldogságot és kiegyensúlyozottságot biztosító szóma, az állandóság és az elégedettség-állapot mesterséges fenntartása, ezek voltak azok, amelyek felvetésével a regény kiemelkedett a két világháború közötti művek sorából. Nagyjából ezek azok a témák, amelyeket a sorozat is megtartott, illetve, a főszereplők nevei, minden mást a sorozat írói elvetettek, és ezek voltak azok a felvetések is, amelyek valóra váltától Huxlex élete vége felé egyre jobban tartott. Míg az 1984 állandó megfigyelés alatt tartja boldogtalanságban szenvedő szereplőit, a 451 Fahrenheit pedig állandó agymosásban, addig a Szép új világ kegyesebb velük, mert a teljes társadalmat egy mesterségesen indukált boldogságban és változatlanságban tartja. Jó okkal lettek ezek a témák tehát megtartva, hiszen ezek még ma is érvényes felvetések, hiszen az állandó boldogságérzet valójában állandó boldogtalanságot jelent, ha pedig mindenki tartozik mindenkihez, akkor valójában nincsen semmilyen valós kötődés a társadalom individuális tagjai között. Egyéni szabadságról, szabad akaratról pedig nem is lehet beszélni akkor, ha mindenki már fogantatása pillanatától kezdve kondicionálva van.

A könyv mégis hatalmas csalódás ennyi év után. Főleg a hiány érződik: annak a hiánya, hogy a szerző mennyire belefeledkezik a saját gondolatai csapongása közepette a világának kidolgozásába. Végig nem vitt felvetések, anakronisztikus jelenetek, a konzekvensen használt új időszamítás mellett (F. után 632., Ford után) kiugrik a lapról az 1770-es év, amikor Mozart nagy megdöbbenésére a pármai hercegi operában Lucrezia Ajugari énekelte ki – velőtrázó módon – a valaha volt legmagasabb C-t… amikor a regény szerint a múltat, mint a stabilizásra és a boldogságra veszélyes valamit elfelejti az egész civilizáció, akkor hogyan jön ide a XVIII. század és Mozart? A jövőben játszódó regény alapgondolatai, alapfelvetéseinek kidolgozatlansága érződik: bár az elején bátran ír a szerző arról, hogy a gyerekek kondicionálásának része a poliamoritásra és promiszkiutásra való nevelés, a meztelenséghez való hozzászoktatással és gyerekek erotikus játékainak khm, irányításával, a főszereplő anyja halálakor pedig azt olvassuk, hogy a gyerekek a hospice-szolgálatot ellátó kórházakban az elhalálozáshoz, a haldoklók látványához vannak hozzászoktatva, de sehol nincs szó arról, hogyan és miként válik a gyerek felnőtté, hány éves korában, milyen módon, illetve, hogy mikor, azaz hány évesen, és hogyan halnak meg a szereplők, ha egyszer már az összes betegség ellen be vannak oltva az anyaméhet helyettesítő gyártószalagon. A könyv szereplői életkor nélküliek: valahol fiatal és idős felnőttkor között vannak, külön megjelölés nélkül – hiszen a bőrük sem öregszik, és hízni sem híznak meg, betegségek sem csúfítják el testüket. Nincs szükség rendőrökre sem, ha egyszer mindenki boldog, és senki sem lóg ki a társadalomból, de akkor már pénzre sincs szükség, ahogy újságokra, hírekre sem. Talán, ha a könyv szerzője ténylegesen Wells utopisztikus elképzeléseit parodizálta volna ki, ahogy azt a könyv megírásának elején még tervezte, jobb lett volna a végeredmény. A tömegtermelés atyjának, Fordnak az istenítésére sincs semmi szükség a regény belső világának szempontjából. (Főleg mert egy rohadt náciszimpatizáns barom volt.)

A sorozat ezeket jól látja, és elhagyja a rendőrt, az újságírót, a pénzt, az istenszerű Fordot, megtartva és tovább gondolva mindazt, amit pedig érdemes. A civilizáció lakói gyalog, liften vagy tömegközlekedéssel gyorsan elérhetnek a városon belül mindent, amit csak szeretnének, bár miért is szeretnének messzebb menni, mint ahova amúgy is járnak? A távolsági utazásokra repülő autók illetve űrhajók állnak rendelkezésre, melyek 10 perc alatt jutnak el egyik városból a másikba. A sorozat a könyvvel ellentétben egyáltalán nem törődik a gyermeki illetve serdülőkori szexualitással (csak utal rá, hogy a bétáknak mindig az alfákat kell kiszolgálniuk), sem nem mutatja azt, ahogy a vadak vagy az epszilonok gyerekeket ölnek; nyilvánvaló okokból. (Jobban belegondolva, egyetlen serdülő sincs a sorozatban, gyerekek még vannak, serdülők már nincsenek.) Ami a sorozat erénye, hogy továbbviszi tehát Huxlex félbehagyott gondolatait: ha mindenki mindenkié, akkor az a technikai fejlődéssel együtt azt is jelenti, hogy mindenki össze van kötve egy hálózaton keresztül a másikkal, és bárki képes a másik szemével látni bármit. Ha mindenki mindenkihez tartozik, akkor az orgiák elmaradhatatlanok (amin csak húszon-harmincévesek vesznek részt természetesen, mert fiatalabbat mutatni gyermekpornográfia lenne, idősebb meg csak lélekben lehet valaki, testileg nem), illteve, a degenerált epszilonok viselkedése is teljes mértékben robotikussá válik, főleg, hogy a sorozat átveszi a könyv egyik alapvetését, miszerint, a gépszalagon gyártott emberek ikresítve vannak a nagyobb hatékonyság kedvéért – így az epszilonok is egymás ikrei, hiszen az ember, ha epszilon osztályú, akkor nem más, mint a tömegtermelés tömegterméke. A könyvvel ellentétben a sorozat azt is megpróbálja megmagyarázni, hogy ha minden állandó és változatlan, akkor ez az egész milyen folyamat révén alakult egyáltalán ki – kevés sikerrel. Még egy csavart is megpróbáltak az írók beleírni a záróepizódba: látjuk a régi város romjait, amelyet benőtt már a zöld. Törött ablakok, széteső házak, ezek mind az új várost tartó hatalmas, gomba alakú tartóívei alatt. Jelképes is: a régiből nő ki az új. A sorozat készítői arra is odafigyeltek, hogy többfélre rassz jelenlen meg a képernyőn: fehér bőrű, fekete bőrű, ázsiai karakter is, miért ne lehetne? Mindenki egyenlő mindenkivel. A kinézet és a bőrszín is mellékes. Miért van mégis hiány akkor a történetben?

Azért, mert egy állandó és stabil civilizációban nincs ütközés. Nincs cselekény. Nincs történet. A sorozat íróinak a saját maguk által a Huxley regényére alapozott világukat kell megerőszakolniuk, amikor valamilyen történést írnak a sorozatba. Nem is sikerül nekik jól: a mellékszál az utolsó két részre fő történetszállá válik, a fő történet pedig egyszerűen szétesik. A világ nem konzekvens saját magával. Egy olyan csavart kellett kitalálni ahhoz, hogy mégis az lehessen, ami ellenkezik minden logikával. A történet szétcsúszik, összekuszálódik, logikátlanná válik. Pont úgy, ahogy egyébként az eredeti regény is, ahol a szerző irracionális módon szerepelteti „vad” főszereplőjét, és kergeti öngyilkosságba a mű zárásaként.

A könyvet már megjelenése után komoly kritikák érték az indián azaz őslakó kultúra lebecsülése miatt. Az indiánokról mint vadakról van a könyvben szó, még annyi pozitívum sincs a kultúrájukban, mint amennyi a sorozat a XX. századi amerikai kultúrát kényszeredetten leutánzó és azt naponta előadó vadjaiban. A regény megjelenése után évtizedekkel is vitákat keltett, még amerikai per tárgya is volt, nevezetesen, tanítható-e középiskolában. (Az iskolaszék szerint nem, a bíróság pedig az iskolaszéknek adott igazat, ezzel nem betiltva a regényt, csak rámutatva, hogy az iskolaszéknek joga van meghatároznia a kötelezők listáját.) A sorozat biztosan nem fog ennyi vitát kiváltani, a kritikusok 50% alá értékelik ugyanis. Ha valakinek nincs jobb dolga, nézze meg nyugodtan, de ha bármi mást csinálhat helyette, inkább csináljon.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!