Eredeti megjelenés időpontja: 2025. július 8., helye: facebook
Az, hogy az időjárási anomáliák rendszeressé válása (hosszan tartó aszályokat követő hatalmas széllökésekkel járó villámárvizek) váltja fel éppen a viszonylag barátságos klímánkat, és hogy nem is önmagában a változás maga, hanem annak mikéntje azaz gyorsasága a probléma, már eldőlt tudományos körökben. Hogy ennek kiváltó oka a légköri széndioxid-szint jelentős és gyors megemelkedése, az is egyértelmű. Vita csak ott van, hogy a 3 fokos felmelegedés (ami a kb. összeomlás, szó szerint) elkerülhetetlen, vagy még elkerülhető. (Erről, a klímakutatás történetéről, egyébként szívesebben írok, mert ennek már története van, a klímavitáknak már története van, és, maga a módszer, az, hogy hogyan vitáztak, fontosabb, mint az, hogy miről vitáztak, mivel, bár az iskola is sajnos rosszaul tanítja, de a tudományos módszer mindig sokkal fontosabb, mint a tudományos eredmények. A sorozatot már tervezem egy ideje, csak hát még más sorozatokat sem fejeztem be, ami jól mutatja, hogy abszolút akkor írok és arról, amihez kedv [más szavakkal: ihlet] van.)
Arról, hogy mit kell tenni, két okból nem írok szívesen: egyfelől ez még nem eldöntött, viták vannak róla, másfelől meg nem az én dolgom írni, hiszen nem vagyok vátesz, nem vagyok orákulum, próféta vagy augor, mint írtam is korábban. Így aztán azt, amit most írok, illik fenntartásokkal kezelni: vitázni érvekkel mindig lehet, kritikát megfogalmazni is, most viszont kimondottan szabad kezet kap a tisztelt olvasó, mivel nem vagyok magamban biztos.
Alapvetően tehát a fogyasztásunkat kell visszafogni. (És pontosan erről szól a Michael Mann által propagált szénadó is: azaz, a klímaszennyezés externális díjának beépítése a termék árába, ami gyakorlatilag adóemelés. Nem véletlen, hogy emiatt rengetegen tiltakoznak ellene, és a zöldeket emiatt sokan kommunistának nevezik [tévesen].)
Vagyis, kéne, mert biztos vagyok benne, hogy nem fog sikerülni, hiszen nem lehet embereket rákényszeríteni arra, hogy adják lejjebb az életszínvonalukat, még akkor sem, ha az bármennyire pazarló és természetkárosító is — ha meg a többség nem csinálja, akkor az egyes elhivatottak miért tennék? Hisz akkor azzal csak maguknak ártanak. Így egyértelmű számomra, hogy a fogyasztás akkor lesz visszafogva, ha azt kikényszerítik a körülmények, vagyis, életszínvonal-leadás akkor fog bekövetkezni, ha elkerülethetlen romlás lesz, akármilyen okból kifolyólag. Erre példa, hogy a magyarok kétharmada nem ül repülőre, nem megy nyaralni egy hétre, amivel segítik a környezetet, de nem szándékosan, hanem szimplán azért, mert nincs rá pénzük.
Ennek ellenére már azzal segítünk, ha redukcionisták vagyunk. Ha nem is állunk át a vegetáriánus-vegán életmódra, de visszafogjuk a húsfogyasztásunkat, főleg a vöröshús-fogyasztást. Ha tudjuk azt, hogy a tejadó tehenek teje azért nem apad ki, mert mire kiapadna, életük fiatalságának végén, rögtön levágják őket, ellenben folyamatosan meg vannak termékenyítve, mesterségesen, hogy folyamatosan legyen tejük, ám borjaikat már viszik is a vágóhídra, így aztán az egyébként rendkívül intelligens tehenek teljes élete szenvedés — és van bennünk empátia — akkor a tejtermék-fogyasztásunkat is vissza tudjuk fogni.
Szintén, nem azt mondom, hogy minden autó tűnjön el, és mindenki álljon át a kerékpárra-rollerre, hanem azt, hogy amikor csak lehetőség van rá, kerüljük a gépkocsit. Egy nagycsaládnál erre nem nagyon van lehetőség, de 2-3 gyerekig még megoldható. Ott is szükséges lehet: legyen hát. Hogy benzines vagy elektromos kocsi, tök mindegy, mindegyik szennyező, az elektromosnál a szennyezés forrása átkerül máshova, ennyi és nem több. Tisztább lesz tőle a városi levegő, viszont mi magunk is megtapasztaltuk már, hogy egy akkugyárban olyan anyagok vannak, amelyek rákkeltőek, magzatkárosítóak, tüdőroncsolóak. Persze ennek feltétele, hogy a városi tömegközlekedés magas színvonalú és olcsó legyen.
A repülést is el kéne felejteni, amikor csak lehet, persze ennek feltétele, hogy a vasúti közlekedés magas színvonalú, gyors, és olcsó legyen. Kezdetben talán elég lenne, ha végre lenne adó a kerozinon, mert annak idején ezt adómentessé tették, mondván, ezzel akarják támogatni a polgári repülést.
A vízzel való takarékoskodást nem is kell talán külön említenem — zuhanyozás preferált fürdés helyett, megengedve, hogy néha kell egy-egy ejtőzés is a fürdővízben; ahogy a lámpákat is le kéne kapcsolnunk magunk után mindig, ez evidens. Nem azt mondom, hogy gyújtsunk gyertyákat, de azt igen, hogy nem kell mindig fényárban úsznia a lakásnak — és az utcának sem. Az utcai fények amúgy is kinyírják az éjjeli állatokat, erről is írtam már korábban.
Szintén: bármi, ami megjavítható, azt javítsuk meg. Ha ruha, cipő, javíttassuk meg, ne vegyünk mindig újat. Persze, lehet, hogy így leállítjuk a termelést bizonyos iparágakban, de a helyzet az, hogy olyan mértékű a népesség-visszaesés, hogy nem is baj, ha felszabadul bizonyos ágazatokból munkaerő. Ez persze megint csak azt jelenti: erős államra van szükség, amelyik felnőtteknek megadja egyfelől az átképzés lehetőségét, másfelől a munkakeresési-átképzési idő alatt is ad nekik a megélhetéshez elegendő támogatást.
Légkondi: egyre inkább szükség van rá, de egyre nagyobb bajt okozunk vele. Az elektromos hálózatok lehalása a megnövekedett energia-felhasználásból adódott: azaz, a ventillátorok és légkondik miatt. Ráadásul az olyan, mint a hűtőszekrény: egy hőszivattyú. A belső tereket hűti, a külsőeket fűti, és még jobban fűti, mert energiát zabál. Helyette fehérre festeni a falakat, árnyékolni azokat (fásítás, fásítás, fásítás!), az lenne fontos. Ez persze a teljes lakásállomány felújítását is jelentené, a paneleket meg ugye le kéne hozzá bontani. A beton-paneleket egyébként is átmeneti megoldásként tervezték, ha át akarunk térni egy élhető világra, akkor szép lassan, de felülről lefelé haladva a szinteket le kéne bontani. Amúgy is szerintem nem felfelé, hanem lefelé kéne építkezni.
Nem azt mondom tehát, hogy zero-waste, de azt igen, hogy mindenkinek tudatosan csökkentenie kéne a fogyasztását, és legfontosabb: olyan politikusokat megválasztani, akik az egész országot illetően környezettudatosak, és nem mondanak afféle baromságokat, hogy nekünk rengeteg vizünk van az országban; olyan politikusokat, akik a nemzetközi együttműködés hívei, mert egy globális problémát csak globális összefogással lehet megoldani. Ilyen értelemben az, amit az EU csinál, jó irány, csak nagyon, de nagyon lassú, szinte már nem is zöldprogram, hanem csak zöldremosó program. De az irány legalább akkor is jó.
Én tehát megengedem, hogy legyen kibocsátásunk, mert míg a legjobb fogyasztás-visszafogás a gyerektelenség, belátom, hogy az pár generáción belül az emberiség kihalását eredményezné, és azt érnénk el vele, ami ellen küzdeni akarunk. A gyerektelenség nem opció, a tudatos gyerekvállalás viszont igen. Persze ehhez meg tanítani kell az embereket, és a felnőtteket jobban, mert ők többen vannak, és amúgy is azt hiszik magukról, hogy ők már okosak, mert már felnőttek, holott nem, sőt, minél idősebb, tapasztaltabb valaki, valószínűleg annál kevésbé érti meg magát a problémát is. (Kivételek persze mindig vannak, én csak átlagban írtam ezt.)
De azt írtam, ez csak félsiker. Mi kéne a másikhoz? Nem elég visszafogni a kibocsátásunkat, de a már a légkörben lévő szén-dioxidot ki kéne vonni. Ezt pedig a történelemi tapasztalatok (lásd a nagy kihalásokat, vagy a Runciman-féle hipotézist) szerint elsősorban fásítással lehet megtenni. A magam részéről a Runciman-féle hipotézissel összhangban összefüggést vélek felfedezni a kis jégkorszak beköszönte és Amerika lakossága 95 százaléka kihalása között — így a két Amerika újra tudott fásulni, az pedig kiszívta a levegőből az üvegházhatású széndioxidot, ami elhozta a lehűlést — a kis jégkorszakot.
Tudom, hogy vannak a széndioxid-szint csökkentésére pályázati kiírások, Elon M*** is kiírt egyet. Na de Richard Branson brit milliárdos volt az első, aki ezt megtette, 2007-ben, 25 millió dollárt felkínálva annak, aki egy hatékony széndioxid-szűrőt feltalál. Andy Kerr rajzolt egy fát, és beadta mint pályázat — persze, nem nyert, mert a kiírás szerint valami új találmány lehetett csak a pályadíjas mű, és lássuk be, a fákat nem Andy Kerr találta ki. Konkrétan van olyan élő fa, amelyik közel 5000 éves (ki nem találnátok: Matuzsálem a neve). Ne feledjük Tolkien (na jó, Szilszakál) mondását: “ez egy gonosz hely… itt nem nőnek fák.” Megfordítva: ahol vannak fák, az csak a jó hely.
Szerencsére nem csak a fák képesek kivonni a légköri széndioxidot, hanem igazából minden, ami természetes. A lápok, mocsarak, Mangrove-erdők, ezek is nagyon jó megkötők. S pont ellenkező irányban is: a fairtás, mocsárlecsapolás, az bizony rengeteg széndioxidot juttat a levegőbe. Az arány nagyjából az, hogy az ember által légkörbe juttatot széndioxid 40 százaléka származik innét, és a kb. 15 billió fából eddig kb. 5 billiót vágott ki az ember.
Azaz, ha mindenki megteszi ezt a hármat: 1) tudatosan élve kevesebbet fogyaszt, főleg nem pazarol 2) tudatosan élve fákat ültet, s 3) tudatosan élve olyan politikusokat támogat, akik komolyan veszik a környezetvédelmet, akkor megtette azt, amit megtehetett.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
1
0
Leave a Reply