2001. szeptember 11-e mindannyink tudatába belevésődött, akik akkor éltünk. Én tudom, hogy az azóta bezárt Törekvés Művelődési Központban voltam, fenn az első emeleten, amikor megkaptam a hír-sms-t (akkoriban ilyen is volt, okostelefon viszont nem), hogy összeomlott az első torony. Azonnal tudtam, hogy háború lesz belőle. Hasonló “bevésődés” történt mindenkivel, aki élt Kennedy halálának bejelentésekor (nagymamám mesélte, hogy a kertben kapált, és amint megtudta, elsírta magát — nem amiatt, mert kötődött volna az amerikai elnökhöz, hanem mert attól félt, hogy ez háborút jelent a két nagy tömb között), a Holdraszállás nézésekor; vagy a legidősebbek, amikor megtudták, hogy vége a világháborúnak.

2001. szeptember 11-e ikonikus fotókkal terhelt nap. Több ezren lelték halálukat az épületekben, és számosan szenvedtek maradandó egészségkárosodást, mentősök, orvosok, rendőrök, akik azonnal a helyszínre siettek menteni azokat, akiket lehet. Michael Hingson a szerencsés megmenekülők között volt. A támadás pillanatában az északi torony 78-ik emeletén lévő irodájában ült, Roselle, a labrador retriever fajtájú vakvezető kutyája társaságában. Hingson ugyanis születése óta vakon élt. Az eltérített repülő a 93-ik és 99-ik emeleteket tarolta le, az épület megrázkódott, és azonnal felharsogtak az evakuálásra felhívó szirénák. Hingson, mint vak ember, aki a toronyban dolgozott, “becsukott szemmel” is tudta, merre vannak a folyosók, a lépcsők, így az ő “látását” nem homályosította el a füst, ahogy Roselle sem esett kétségbe a minden vakvezető kutyának kijáró kiváló idomításának köszönhetően. Hingson és Roselle megkezdték az 1460 lépcsőn lefelé vívő útjukat. Többen is becsatlakoztak mögéjük, akikre Hingson hangja és Roselle viselkedése megnyugtatóan hatott.

Szerencsésen elérték az épület előcsarnokát, ám addigra az épület már rázkódott, az összeomlás szélén állt. Roselle mindig pont akkor állt meg, amikor meg kellett állni, pont akkor indult útnak, amikor útnak kellett indulni, pont abba az irányba, amerre a legbiztonságosabb volt. Akkor sem vesztette el higgadtságát, amikor már az álmennyezet darabjai hullottak az őt követő emberekre. Ki tudta vezetni a társaságot az épületből, majd onnét egy közeli metróállomás földalatti várócsarnokáig mentek.

A vakvezető kutya nem csak az emberét mentette meg, hanem számos más dolgozót is. Roselle 2007-ben vonult nyugdíjba, 2011-ben hunyt el. Michael Hingson pedig a New York Times bestseller-listájára is felkerült könyvet írt Mennydörgő Kutya: Egy vak férfi, a vakvezető kutyája és a bizalom diadala a Ground Zerón címmel.