Eredeti megjelenés időpontja: 2024. október 24., helye: facebook
Ott hagytuk abba, hogy a kávét ugyan elég régóta fogyasztják az emberek, de annak története csak évszázadokban mérhető, legjobb esetben is csak alig több, mint ezerévben. Mi az az ital, amit már ez előtt is fogyasztottak tehát?
A három legkorábbi italra a megoldást a tejben, sörben és borban fogadtam el, ebben a sorrendben, ám mind a tej és sör első és második, mind a bor és mézsör harmadik és negyedik helye vitatható. Az nem hogy a tej és sör a két legrégebbi ital (utólagos kiegészítés: illetve, de, akár még ez is vitatható), a bor és mézsör pedig a harmadik-negyedik helyen állnak. Az ötödik és hatodik pedig a tea és a kakaóital — nem a modern, tejes-cukrozott kakaópor, amiben több a cukor, mint a kakaópor, hanem a vízzel főzött forró, például csilivel vagy vaníliával fűszerezett csokoládé-szerű ital.
Itt jegyezném meg, hogy a különböző levesek nem számítanak italnak, sem a gyógyfőzetek — a hagyományos orvoslás rengeteg különböző növényből készít főzeteket illetve forrázatokat, de ezeket nem feltétlenül fogyasztásra, hanem borogatásra, inhalálásra készítik. Ezeket az italok közé nem sorolom be, mivel nem a szomjúság csillapítására vagy nem az ivás öröméért készítették.
A teafogyasztásról a legelső biztos adatunk nagyjából 4700 évvel ezelőttről származik. Egy meglehetősen pontos dátummal bíró legenda szerint i. e. 2737-ben (tehát 4761 éve) Sen-Nung kínai császár, aki a földművelés és orvoslás meghonosítója is volt, egyik nap véletlenül egy mérgező hatással bíró növényt evett. Rosszul érezte magát, leheveredett egy fa alá, várta, hogy a méreg hatása elmúljon, és közben ellepte az álom. Míg aludt, a fáról levált egy levél, és pont a mellette álló vízforraló edénybe hullott. A víz megszínesedett, a kíváncsi császár pedig megkóstolta az italt. Azt találta, hogy a színes főzettől — a teától, minthogy egy tealevél hullott a forralójába — rendbe jött a szervezete, és sokkal jobban is érezte magát. A tea különböző fajtáit a kínaiak kezdték el kultiválni, portugál kereskedők révén jutott el Európába, ahol az angolok kedvelt és klasszikus itala lett — annyira, hogy a patrióta amerikaiak épp ezért a kávét részesítették előnyben a teával szemben a függetlenségi harcok idején, lásd még a bostoni teadélutánt –, míg végül az egész világon elterjedt.


A kakaóitalt a mai Ecuador területén kezdték fogyasztani, nagyjából 5000 évvel ezelőttre nyúlik vissza az ital története. Az biztos, hogy a maja kultúra meghatározó eleme volt, oda nagyjából 3500 éve jutott el az ital, és egészen a késő-maja birodalom bukásáig fogyasztották Mezoamerikában, mint isteni ital. Ezt itták szegények és gazdagok egyformán, a csokoládét pedig minden étkezés után fogyasztották. A kakaófa latin neve is (a theobroma cacao-ból a theobroma) azt jelenti, az istenek itala. A legenda szerint Quetzalcoatl, a tollas kígyó-isten (a szél, a bölcsesség, a kreativitás és a termékenység istene) lopta el isten-társainak szent ligetéből a kakaófát, és hozta el az emberek közé, a toltékoknak adva ajándékul. A kakaófogyasztással a közép-amerikai népek úgy tartották, hogy részesülnek az isteni ajándékokból, és ők maguk is bölcsebbé lesznek. Így már érthető, miért voltam sokáig kakaoholista, bár már csak heti 1-1,5 liternyi a fogyasztásom. Egyébként a kakaóbab fizetőeszközként is szolgált, 10 szem kakaóbab ért egy nyulat, 100-ért pedig már rabszolgát is lehetett venni.

Hogy az ókori görögök (akik szerint a mézsör az istenek itala) és rómaiak, illetve később az érett középkori vikingek által kedvelt mézsör (méz, víz forralásával és élősztő hozzáadásával készülő alkoholos ital) mikori, nem tudni pontosan, így ez a tétel valójában kakukktojás. A bor nagyjából 8000 éves ital, a mézsörről legrégebbi (hindu) írásos emlékek 4000 évesek, de az sem lehetetlen, hogy bőven az írott történelem előttről, Afrikából származik az ital, és akkor viszont ez a legrégebbi, megelőzve a tejet és a sört is, hát még a bort, és akkor viszont mézsör, tej, sör a jó sorrendje az első három italnak, és utánuk jön a bor, kakaó, tea. A viking sagákban sok szó esik erről az italról, ahogy az ógörög történetírók feljegyzéseiben is. I. Erzsébet angol királynőnek saját mézsör-receptje is volt, ám az ital, a többi alkoholos ital könnyebb készíthetősége miatt az újkorra kiment a divatból. Végül is a méz nem olcsó mulatság.

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!

Leave a Reply