Eredeti megjelenés időpontja: 2025. április 21., helye: facebook

Birkás Gyuri “matekleckék” álnév alatt ír mindenféléről, melyek részben valóban a matematikáról vagy a közgazdaságtanról szólnak, de olyan dolgokról is, amelyekre nehéz lenne ráfogni, hogy bármi köze van a matematikához. Pár napja Gyuri egy közgazdasági kérdést feszegetett, a közlegelők problémáját. Egy apró pici szigetet hozott fel pozitív és egy kevésbé aprót negatív példaként.

Én, mivel jártam történelem szakra is, és az egyetemen mindenfélét hallgattam (ami belefért az órarendembe, kész szerencse, hogy a nyelvészeti stúdiumok is köztük voltak), rögtön láttam, hogy ez így nem teljesen oké. Egyfelől az ókori Hellász is, mielőtt a “görög gyarmatosítás”-nak nevezett kirajzás beindult volna, ugyanolyan népességszabályozó eszközöket vetett be: a fiúk és lányok (férfiak és nők) szeparálva voltak (ami egyébként nemhogy toleránssá tette a görögséget a homoszexualitás irányában, hanem nem volt mit tolerálni, hiszen az normálissá lett — ne feledjük, a szaporodjatok és sokasodjatokat két olyan vallás vallotta, amelynek tagjait a többi nép rendszeresen üldözte, fogságba vetette, egyenesen lemészárolta), a magatehetetlen öregekkel bürökteát itattak, mondván, így tudják megőrizni méltóságukat, rendszeresek voltak a mitológiájukban a csecsemő-, gyerek- és emberáldozatok, bizonyítottan kitették a nemkívánt újszülöttet a kutyáknak és farkasoknak (lásd: Romulus és Remus története, ebből a szempontból Spárta volt a pozitív kivétel, mert ott tilos volt ezt megtenni egészen addig, amíg a vének tanácsa a gyermeket meg nem nézte pár éves korában — és lássuk be, egy pár éves gyermeknek még mindig több esélye van a túlélésre, mint egy csecsemőnek), az abortusz megszokott volt, illetve, amikor kimentek új városokat alapítani a létszám feletti lakók, és esetleg nem találtak új városnak való helyet és visszatértek, dárdákat hajítottak az ottmaradottak rájuk, hogy ide ti vissza nem jöttök (legalábbis egykori történelem professzorom, aki ma már a Pázmányon tanár, elmondása szerint). Azaz a népességszabályozás nem csak egy kisebb sziget sajátja volt. Na te rátérek végre a Húsvét-szigetre!

1722. húsvét vasárnapján holland tengerészek egy apró, mindössze 164 négyzetkilométeres szigetet fedeztek fel a Csendes-óceán déli részén, több ezer kilométerre más szigetektől vagy Dél-Amerika partvonalától. A lakói pár ezren (2-3 ezren) lehettek. Az európaiak vadaknak írták le őket, akik egy kietlen vidéken élnek, megdöbbentően rossz körülmények között. Viszont elámultak a moaiknak nevezett szobrokon, nem értették, azok mire valók. A Húsvét-sziget történetének Gyuri által is megismételt, elfogadott verziója az akkori európaiak beszámolóira épül, arra alapozva újra és újra megismételték azt a nyugati történetírók, akik a Húsvét-sziget rejtélyét akarták megfejteni. Eszerint az egykori betelepülő lakók kiirtották az összes fát (elsősorban a szobrokhoz, de nyilván minden máshoz is), majd egymással háborúzni kezdtek, végül össeomlott a társadalmuk, 10-12 ezer főről 2-3 ezer főre csökkent.

Ezzel szemben a valóság a következő. (Szeretek legendákat összetörni, cáfolni.)

Van bizonyíték arra, hogy amikor megérkeztek ide az emberek, a szigeten rengeteg fa volt. Ezeket a lakók valóban kivágták — a Húsvét-sziget éghajlata hűvösebb, mint amihez a betelepülő lakók szoktak, így a fák is lassabban nőttek. Minden másra nincs bizonyíték, minden más ellenkezőjére van bizonyíték. Viszont a deforesztáció folyamatos volt, tehát elég sokáig megmaradtak a fák is, bár végül elfogytak.

A szigetlakók (illetve leszármazottaik, mivel visszatelepültek ide az egykor Chilébe humanitárius okokból átvitt emberek, és most több, mint 8500-an laknak már ott) által önként adott génminták alapján az egykori betelepülők NEM a mai francia polinézia irányából, hanem a mai Kolumbia irányából érkeztek. (Egyetlen egy régi moai szobor meglehetősen hasonlít a mezoamerikai szobrokhoz — egy egyetlen egy lelet nem bizonyít semmit.) Ez magyarázza azt, mihez, milyen éghajlathoz voltak szokva az egykoriak — egyenlítői, trópusihoz. Ennek ellenére a népesség száma szép lassan, de folyamatosan nőtt kb. 2500-3000-ig, azaz, pont annyian voltak, mint amennyit a hollandok találtak. Nem volt tehát népesség-összeomlás! Nem voltak véres harcok sem — egyszerűen nincs rá sem orális emlékezet, a túlélők részéről, sem archeológiai bizonyíték. Az európai emberek egyszerűen csak feltételezték ezt, mert nem tudták másra vélni a szobrok meglétét és a terület terméketlenségét.

Az európaiak ugyanis úgy hitték, a szobrok mozgatásához rengeteg fa és rengeteg ember kell, mert ők ebből indultak ki. A több, mint tízezres népesség-becslést úgy adták, hogy megtippelték, mennyi ember kellett ezek mozgatásához. Csakohgy a moai-szobrokat a népi emlékezet úgy őrizte meg, hogy azok mozognak, járni tudnak (azaz, van orális emlékezete a túlélők leszármazottainak) — és valóban, kötélcsomókkal, kétoldalról fogva, elég 20-30 ember, hogy “járatni” lehessen azokat, minthogy a szobrok nagy részének az alja köríves. (Azt hiszem, régen erre a svengolni szót használták.) Egyszerűen nem volt szükség több száz, több ezer emberre a szobrok mozgatásához.

A kietlen, terméketlen területet pedig európai szemmel kell nézni. A Húsvét-sziget ugyanis vulkanikus sziget… amin minden jól terem. Az egykori lakók direkt elszórtak köveket a földjeikre, amelyekből ásványi anyagok oldódtak az esővel ki, és megtermékenyítették a földet. Gyakorlatilag trágyaként használták azt — ilyenről az európaiak még nem is hallottak, naná, hogy azt hitték, hogy a sziget terméketlen.

A szobrok pedig pontosan ugyanott vannak, ahol édesvízi lelőhelyek. Hiszen élet csak ott van, ahol víz is van. Az, hogy a tengerparton vannak édesvízi folyások, az más szigeteken is közismert — egyszerűen ott folyik bele a sós vízű tengerbe a patak, vagy ott tör fel a vízfelszínre. Az európaiak persze azt hitték, hogy ezek a szigetlakók annyira vadak, hogy brakkvizet vagy sós vizet isznak, pedig dehogy.

A sziget népessége valóban összeomlott. Már az első találkozáskor 13 szigetlakót lőttek le a hollandok — a kíváncsi bennszülöttek kiúsztak a hollandok hajójához, megtapogatták a partraszállók ruháit, majd kíváncsian nyúltak azok fegyvereihez is — ekkor a megriadt európaiak, azt hívén, hogy el akarják azokat a szigetlakók venni, lövéseket adtak le. A népesség összeomlása kizárólag az európaiaknak volt köszönhető, az általuk behozott betegségeknek vagy annak, hogy a lakosság felét elvitték rabszolgának.

A következő képen az látszik, hogy szinte teljes, közel 90 százalékos egyezést mutatnak a felállított szobrok és az édesvíz-lelőhelyek. A Maio-szobrok azt mutatták meg, hol van víz a szigeten. Az összeomlás viszont valóban bekövetkezett: az európaiak miatt.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!