Eredeti megjelenés időpontja: 2025. június 18., helye: facebook.

Június 26-án Birkás Gyurival és velem beszélgetőestet tartunk, a végtelen autokráciákról és tört demokráciákról, 17 óra 30-tól kifulladásig, Budapesten, a Keleti pályaudvarhoz közeli Pianó Art Kávézóban. Kérjük, hogy aki jelentkezne rá, kommentben írja meg, annyi főre (+2) foglalunk asztalt!

Két napja elkezdtünk egy új sorozatot, specifikusan a beszélgetőest témájához igazítva. Tegnapelőtt én írtam a fasizmus általános jellemzőiről, tegnap Gyuri írt a fasizmus gazdaságpolitikájáról és látszólagos hatékonyságáról, ma én jövök a fasizmus nyelvhasználatával, holnap Gyuri következik a fasizmus tudományellenességéről, holnapután pedig én fogom lezárni a sorozatot azzal, hogyan buknak meg a fasiszta rendszerek és mi magunk mit tehetünk ez ügyben.

A korábbi részekben bemutattuk, hogy a fasiszta rendszerek minőségileg másnak (jobbnak) hiszik magukat legnagyobb ellenségükhöz, a polgári liberális demokráciákhoz képest — ebben megegyeznek a kommunista rendszerekkel, amelyek elvben az ideológiai skála másik végpontján vannak, ám ezek az ideológiai skálák nem vonalzó, inkább fánk alakúak, és felfogásunk szerint a két szélsőség összeér — tegnap Gyuri nem is a fasiszta, hanem az autokratikus rendszerek gazdaságpolitikájának pár jellemzőjéről írt. (Hogy mik a fasizmus és kommunizmus különbségei és azonosságai, arról úgy hiszem, már Gyuri is írt és én is korábban.)

Abban is megegyeznek a kommunista és fasiszta rendszerek, hogy uralni akarják a teljes közéletet, nem adnak helyet más jellegű elképzeléseknek, ezek nem pusztán domináns, hanem kizárólagos ideológiák a rendszeren belül. Ezáltal uralni akarják az élet minden szeletét — az ideológiai alapú oktatástól kezdve (ahol a testedzés fontosabb a tanulmányoknál) a nemi élet szabályozásán át a közbeszédig. Az, hogy nemzetellenesnek, nemzetárulónak, vagy osztályellenesnek, osztályárulónak nevezik az általuk az állampolgárok soraiból leválasztott elemeket, ideológiai és nyelvi kérdés is, ám a végeredmény szempontjából mindegy: aki nem a közösség (a “mi”) része, óhatatlanul is az “ők” táborába szorul. Semlegességnek helye nincs. Mostantól csak a fasizmus nyelvhasználatáról írok, pedig a kommunizmus nyelvezete és kifejezésmódja is lehetne téma — csak nem most.

A közbeszéd uralásának egyik eleme a szókészlet kisajátítása is, ahogy azt Victor Klemperer megállapította, ahogy a gondolkodás és a beszéd “keretezése”, ahogy arra a már 84 éves George Lakoff rámutatott. A harmadik birodalom nyelve című kötetének előszavában Klemperer Frank Rosenweiget idézi: “A nyelv több, mint vér” — a nyelv maga az adott nyelvű beszélőközösség kultúrája, ősi hagyománya, és a fasiszták eleve vonzódnak az ősiség után. A tiszta nyelv számukra pont olyan fontos, mint a tiszta faj (még akkor is, ha előbbi nyelvészeti, utóbbi pedig biológiai képtelenség), ezzel a tisztasággal akarják szembeállítani a modernség züllött, dekadens nyelvhasználatát. Mindemellett a nácik antiszemitizmusát még az is táplálta, hogy az askenázi zsidók (akik mint német szubjektumok milliószámra jelentek meg előbb Lengyelország felosztása, majd a Szovjetunió megtámadása után) jiddisül beszéltek, ami egy furcsa keverék-nyelv volt — és amit a németek a német nyelv szándékos elkorcsosításaként értelmeztek, úgy vélték, hogy gúnyt űznek ezek a zsidók az ő szent német nyelvükből. (Teljesen mindegy, hogy a németországi zsidók perfekt németséggel tudtak beszélni, az ebből a szempontból nem volt lényeges, hiszen alapvetően nem nyelvi kérdésről, hanem antiszemita kérdésről volt szó.)

A fasiszták — az ősiség szent tisztelete vonzalmában — meg akarják tisztítani a nyelvet is az idegen elemektől, nem csak a nemzetet az idegen vértől. Tiltólistára helyeznek szavakat, kifejezéseket (pl. gender, gendertudományok) — ahogy újakat is alkotnak mocskos céljaiknak megfelelően. Ha a náci Németországnál maradunk, hogy példáinkat innen vegyük Klemperer nyomán, ezek a szavak jutnak eszünkbe: világzsidóság — nemzetközi zsidóság értelemben, fajidegen — ha legalább egyik nagyszülője bizonyítottan nem árja, zsidóuszítás — a külföldi lapokban megjelent kritikus hangvételű cikkek stb.. A népre való hivatkozás hangsúlyosan jelent meg a fasiszta beszédben, és nem csak a Volkswagenre kell gondolni, hanem a Volksfestre, Volksgenosse-ra, Volksgemeinschafl-ra, és így tovább egészen a Volkskanzler-ig, aki a totális állam (totalen Staat) vezetője lett. A fasiszta beszéd nem csak állandóan harcias, de mindig heroikus és győzeledelmes is: a fasizmus mindig heroikusan helyt áll a harcban, és mindig győzedelmeskedik. A zászlajuk neve is: vérlobogó. A csapatok mindig dicsőségesen menetelnek, ha hátrafelé, akkor merész taktikai megoldással csapdát állítanak az előrenyomuló seregnek. Vesztes csata nincs és nem is lehet, sem valóságosan, sem a beszédben. Az ellenség mindig nagyon ravasz, dörzsölt, de mindig megfutamodik és mindig alulmarad. A fasizmus nyelvhasználatában az istenre való hivatkozás ritka, de az erkölcsre, a családra, az ősökre, a magasabb rendű morális törvényekre való hivatkozás annál több, hiszen a fasiszta mindig erkölcsi magaslaton van, míg az ellenfele (főleg a liberálisok) mindig az erkölcsi fertőben. A liberálisok amúgy is: liberálfasiszták — főleg akkor, amikor esélyegyenlőséget és jogegyenlőséget követelnek, amikor a gyűlöletbeszéd ellen szólalnak fel. Hogy ez vasból fakarika: mindegy.

A fasizmus mindig keretezi a valóságot, saját képére formálja. Nem az intellektusra akar nyelvileg hatni, hanem az érzelmekre, így a fasiszta írások és beszédek nem érvekkel akarnak meggyőzni, hanem érzelmi ráhangolással. Vitának amúgy sincs helye: aki kételkedik, már önmagában nemzetidegen, aki pedig a másik oldalra áll, nemzetáruló. Így nem lehet csodálkozni azon sem, hogy mindig a törvény teljes szigora van jelen a politikusi beszédekben, ha elhajló-ellenálló emberről vagy emberekről van szó. A fasizmus még a gondolkodást is korlátozni akarja a fogalomkészlet szűkítésével. Ez már a duplagondol világa; az angszoc világa. (A demokratikus szocialista Orwell Óceániája nem a kommunizmust, hanem minden autoriter rendszert jelképez az 1984 világában.) Ugyanitt a háború béke, a szabadság szolgaság és a tudatlanság erő: a fasiszták is máshogy neveznek mindent, nem eufemizálnak, hanem rátelepszenek kifejezésekre és azokat saját értelmüktől megfosztva új jelentéssel látják el, amelyek gyakran pont ellenkező értelmet nyernek el ezáltal. Az amerikai bevándorlási hivatal elsődleges feladata az általuk bevándorlónak minősítettek deportálása. Na de már Wittgenstein is megmondta: a szónak nem jelentése, hanem használata van.

Na de mi lesz azokkal a szavakkal, amelyeket ezek a fasiszták, ezek a nácik beszennyeznek? Ne mondhassam azt beteg ismerősömnek, hogy “kitartást”? Vagy ne mondhassam azt, hogy “a munka szabaddá tesz”, akár csak tréfás értelemben is? Ne, ne használjuk ezeket a kifejezéseket. Van élettere a mezei pocoknak, de nincs élettere a nemzeteknek.

“Ha egy szót bepiszkoltak, vagyis piszkos fráterek elhasználtak, akkor ez a használat is hozzátartozik a szóhoz. Ha akarjuk, ha nem. Ez nem döntés, nem elhatározás kérdése. […] Csak föl kell lapozni a nemlétező szótárat. […] De hát nem abszurd ez? Azért, mert egy vacak náci vagy nyilas használta ezeket a szavakat, azért én ne használhassam? Igen, azért. De én a szót az eredeti értelmében használom! Nincs eredeti értelem, hanem van, ami van. […] Nem másnak teszünk gesztust, nem mások történetéről van szó, hanem a miénkről, érzékenységünk nem udvariasság, hanem erkölcs.” — Nyilván mindenki felismerte, hogy Esterházy Péterről van szó, A szavak csodálatos életéből című előadásából.

Ugyanígy, az átláthatósági törvény nem átláthatósági, hanem ellehetetlenítési törvény. Ne engedjünk a keretezésnek, nevezzük nevén a dolgokat. A fasiszták az igazsággal bajlós viszonyban vannak, nem szívelik. A melegfelvonulás tiltása nem gyerekvédelem, hanem a gyülekezési jog korlátozása. A gyerekvédelmi törvény nem a gyerekeket védi a homoszexualitás és pedofília összemosásával, hanem a meleg vagy biszexuális hajlamú serdülőket kényszeríti nem csak hallgatásra, de önmegtagadásra is. Amerikában a patrióta törvénynek nem sok köze volt a patriotizmushoz, az lehallgatási törvény volt. És így tovább.

Ne engedjünk a fasiszta nyelvhasználatnak, ragaszkodjunk saját anyanyelvünkhöz, ragaszkodjunk saját magunkhoz.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!