Eredeti megjelenés időpontja: 2023. július 10., helye: facebook

Kiegészített másodközlés: 2024. január 13., Substack.

Önöknek/nektek is feltűnt már, hogy a sárgarépa az valójában narancsrépa? Teljesen értelmetlen sárgarépának mondani, amikor nem az. Ennek nyilvánvalóan nyelvtörténeti okai kellenek legyenek, gondoltam magamban, és hipotézisként felvetettem, hogy régen a sárgarépa sárga volt, ugyanis az emberek régen megnevezték azt, ami, és elnevezték mindazt, amit láttak és hallottak úgy, ahogy látták és hallották. (Legjobb példa a Yucatán-félsziget neve, ezt a spanyolok nevezték el az alapján, amit nekik a maják mondtak: megkérdezték a spanyolok, hogy hívják ezt a földdarabot, mire a maják válaszoltak nekik majául, hogy „figyeled hogy milyen viccesen beszélnek ezek?” [kis költői túlzás, azt válaszolták, _uh yu ka t’ann_, melynek jelentése „hallod hogy beszélnek?”])

Nos, pici utánajárás után majdnem teljes mértékben bizonyságot nyert a felvetésem. Az etimológiai szótárak szerint a magyar nyelvbe a _narancs_ szó ’narancs’ jelentésben legkésőbb 1481-be került be, ugyanis ebből az évből van az első nyelvtörténeti adatunk. (Ilyenkor mindig feltételezhető, hogy a szó már korábban közszájon forgott.) A narancs az olasz egyik északi nyelvjárásának közvetítésével érkezett meg a magyarba. A denotált gyümölcs a Himalája délnyugati részén őshonos, Indiából perzsa és arab közvetítéssel került Európába. Ez azt jelenti, hogy a késő-XV. századra már ismernie kellett a magyarságnak a sárgarépa gyökérzöldséget, és azt is, hogy a sárgarépának később kellett narancsszínűre váltania, ha a feltételezésem helyes.

Nos, a sárgarépának mai napig van fehéres, sárgás, a legelterjedtebb narancssárgás, pirosas és lilás változata. A narancsszínű változat növénynemesítés eredménye, ahogy feltehetően az összes többi színárnyalaté is, hiszen, mivel gyökérzöldség, a vadnövénynek egyáltalán nem volt szüksége szín kifejlesztésére. Eredetileg valóban fehéres színű volt, mint a fehérrépa, vagy fehéres-lilás, mint a tarlórépa. A narancsos színárnyalatú változatot holland növénynemesítők nemesítették ki a XVII. században tehát az 1600-as években, a holland orániai uralkodóház tiszteletére. Az ő színük ugyanis a narancs volt: az első orániai az nem volt más, mint Orániai Vilmos, aki 1544-ben lépett trónra 11 évesen, mint az első nem-Habsburg holland uralkodó (Németalföld a spanyol Habsburgok területe volt korábban). Orániai Vilmos neve hollandul Willem van Oranje, a mai holland király is az Orange-Nassau-házból származik. Bár arról nincs adatom, hogy a _narancs_ szó ’narancs’ jelentésben mikor került holland területre, de a wictionary szerint ők az ófranciából vették át, akik a latinból, akik a perzsából, tehát feltehetően a magyarnál jóval korábban. Maga az Oranje uralkodóház neve egy Orange nevű délfrancia település nevéből jön (mai napig lakott, nagyjából 30 ezer lakossal), a dél-francia mediterrán kílma alkalmas lehetett narancsfák ültetésére, és ebben az esetben a narancsbokrokról nevezték el a települést, arról pedig az uralkodóházat, de ez csak egy feltételezés, simán lehet, hogy véletlen névazonosságról van szó, és a gyümölcs illetve a szín neve csak véletlenül egyezett meg a település és így az uralkodóház nevével, amit viszont a nép azonosnak feleltetett meg, ennek még franciául tudó ember utánajárhat (utólagos kiegészítés: a wikipedia szerint véletlen egybeesésről van szó). A holland zászló sem piros-fehér-kék volt ekkor, mint manapság, hanem narancs-fehér-kék, később a narancs szín fokozatosan pirossá változott, részben az 1700-as évek végének patrióta mozgalmainak nyomán is.

Maga a narancsrépa még sárgarépaként a mai Dél-Irán területén őshonos, onnét terjedt el, majd ahogy a hellének eljutottak Dél-Iránba Alexander idején, úgy jutott a hellénekkel együtt Európába ez a zöldség. Már a 900-as években termesztették, a XII. században egy andalúziai arab földműves ír termesztéséről (Ibn al-’Awwam: Kitab al-Filaha ~ Könyv a mezőgazdaságról), ekkor még piros és sárga színű változatai voltak. Magyarországi első említése Lippay Jánostól való, 1664-ből, feltehetően tehát ekkorra már közismert volt a növény, ráadásul a magyar _sárga_ szó török átvétel, és kezdetben nem csak sárgát, de fehéreset, fakót, haloványt is jelentett, ami tökéletesen megfelel a zöldség kezdeti színének is.

Már csak az kell hipotézisem igazolásához, hogy beigazolódjon, hogy valóban hamarabb kezdték el Magyarországon a sárgarépát termeszteni, mint érkezett be az országba a narancsszínű változat. Ebben az értelemben az nem szempont, hogy maga a _narancs_ szó ’narancs gyümölcs’ értelemben mikor került be a magyarba, és a szó mikor vette fel jelentésbővüléssel a ’narancssárga szín, narancssárga színű’ jelentést, mert amennyiben az emberek hozzászoktak a sárgás színű változathoz, akkor továbbra is sárgarépának hívták a narancsrépát, nem volt ok átnevezni azt (azaz, ha előbb érkezett volna be a _narancs_ szó a magyar nyelvbe ‘narancssárga színű’ jelentéssel, mint érkezett volna be a narancssárga színű gyökérrépa, feltehetően azt ma narancsrépának mondanánk hipotézisem szerint). Lippay János 1664-ben írja le a sárgarépát, mint magyar földön termesztett kultúrnövényt, és nagyjából ekkorra nemesítették ki a narancsszínű változatot Hollandiában; feltételezhető, hogy kellett 50-100 év ahhoz, hogy a változat elérjen Magyarországra és kiszorítsa a korábbi, sárgás-fehéres színű eredeti változatot. Ha ezt a feltételezést elfogadjuk igaznak, akkor az eredeti hipotézisem igazolást nyert: hamarabb termesztették a sárga színű sárgarépát, mint annak narancsos lett volna a színe, így az eredeti színmegnevezés leírta az akkori valóságot, és később változott narancssárgás színűvé az akkor már sárgarépa néven ismert gyökérzöldség.

Na de akkor milyen szót használtak a narancs szín jelölésére korábban? Magyarországon a sáfrányt annak bibéjéről; ami nem narancssárga ugyan, de ennél narancssárgább színű dolog nem nagyon volt akkoriban. (Érdemes megfigyelni azt is, hogy a heraldikában sem használták a narancs színt, még Orange hercegi címerében sem). A narancs gyümölcs magyarországi elterjedése egyúttal egy új színt is hozott a hétköznapokba; szó szerint értve. A vörösbegy is vörösbegy, nem narancsbegy, egyszerűen azért, mert hamarabb nevezték el, mint erre a színre külön megnevezés lett volna.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.