Eredeti megjelenés napja: 2023. november 24., hely: facebook.

Másodközlés: 2023. december 23., Substack.

Birkás Gyurit kicsit irigylem matekleckéi és főleg azok népszerűsége miatt. Igaz ugyan, hogy mindenre ráírja azt, hogy mateklecke, így aztán a Matekleckék sorozat alatt futó posztok nagyobbik része egyáltalán nem mateklecke, egy részük utánközlés máshonnét, a kisebbik része meg tök érthetetlen, legalábbis egyszerű földi halandók számára, de attól még sokan olvassák posztjait. Hát van, amikor megoszt tőlem valamit, és a megosztás több like-ot kap, mint én az eredeti posztra.

Kétség sem férhet hozzá, hogy ez, a kisebbik, érthetetlen rész is hasznos, hasznosul valahol, valamikor, elvégre, sikerült felmennünk a Holdra, na meg, van GPS, meg internet, és egészen biztos vagyok abban, hogy ezek a tök érthetetlen matekleckék nélkül nem sikerültek volna, de ugye én pont azért mentem bölcsészkarra annak idején, mert nem akartam többet matekozni (vagy biológiával, fizikával, kémiával foglalkozni, aztán most mégis foglalkozom ezekkel is a fajok kihalása meg a globális felmelegedés miatt).

Matektanulás szempontjából ott jött el nálam a vég, amikor gimi 1. évfolyamon a matektanárunk azzal jött, hogy tök érdekes lesz, amit most fogunk venni, és ő ezt még főiskolás korában tanulta, és behozta a főiskolás tankönyvét, én meg mondtam, hogy kössz, nekem főiskolás matekra nincs szükségem, csá, és a matekórák arra voltak valók innentől kezdődően, hogy feltöltődjek, az idő alatt újságot, szépirodalmat, pszichológiát, politológiát, ilyeneket olvasgattam, mert akkoriban az érdekelt. Amikor kistanár voltam, a vezetőtanárom pedig nagy lelkesedéssel ajánlgatta gimijük matektanárát, hogy ő nagyon jó, a való életből veszi a példákat, én meg, felvonva szemöldököm, azt mondtam magamban, hogy na arra befizetek, és bizony, nem tévedtem, abszolút tök felesleges példát hozott a matektanár kolléga “a való életből”: ha egy erdőben sétálsz, és látsz egy kilátót, és tudod, hogy a kilátó tőled 1,3 kilométerre van, és tudod, hogy 40 fokos szögben látod, akkor milyen magas a kilátó? Nos, rohadtul nem érdekel, milyen magas a kilátó, mert a kilátó magas, és le lehet róla esni, én meg ugye nem megyek fel semmi olyan helyre, ami magas, és ahonnét le lehet esni, ha felmegyek is, legfeljebb kényszerből, mert hivatalosan vigyáznom kell gyerekekre, hogy ne essenek le, és akik felnőtt kíséret nélkül nem mehetnek fel, és ilyenkor mindig ők vigyáznak rám, hogy ne essek le, de saját magamtól biztos, hogy nem megyek fel, így aztán felőlem lehet a kilátó 20 méter magas meg 30 méter magas is, nem érdekel, ugyanis ha 5 méternél magasabban van, akkor nem megyek fel rá, mert az már magas, és le lehet onnét esni, én meg nem vagyok hülye, csak magasságiszonyos.

Na de miért is írok akkor én nyelvtanleckéket? Leginkább azért, mert őt megkérdeztem, írjak-e, és barokkosnak éppen nem nevezhető, inkább lakonikus egyszerűséggel azt válaszolta, hogy persze. Nyelvészeti témákról írni ódzkodtam mindig is, mivel vannak valódi nyelvész ismerőseim, akik nálam sokkal jobbak ezen a téren, és nem akartam lebőgni előttük, hogy valamit rosszul tudok, de úgy legyen, egyetemi tanárok, tanszékvezetők, ha olvassák a posztjaimat, és kijavítanak majd, akkor az nekem is jó, mert akkor az azt jelenti, hogy még többet fogok tudni, és mert olvassák a posztjaimat.

Milyen nyelvtanleckéket fogok írni?

Mindenképpen olyanokat, amelyek szerintem érdekesek. A grammatika nem érdekes, inkább a grammatikatörténet vagy helyesírástörténet, nem lesz itt sem a kötőmód kitárgyalva, sem az igei igenév, sem az alárendelő és hozzárendelő mondatok viszonya, mert ezek pontosan ugyanúgy hülyeségek egy átlagember számára, mint ahogy hülyeség az átlagember számára azt tudni, hogy vannak imaginárius számok, vagy, hogy vannak ikerprímek. Tök jó, gratulálo k, hogy vannak, na és? Ha a gugliban rákeres valaki, hogy “why grammar is…”, akkor az első, ami kijön, hogy “…important”, na, ez engem nem érdekel, nekem az kell, hogy “…interesting” legyen.

Mennyi nyelvtanleckét fogok írni?

500-at, csak én visszafelé fogom számolni. Miért pont 500-at? Mert az elég sok ahhoz, hogy 500 leckében mindenre sor kerüljön, ami érdekes, meg pár olyan dologra is, ami nem érdekes. Minden bizonnyal 100-nál többet úgyse fogok tudni megírni, és akkor még mindig lesz hátra 400, és mondhatom, hogy folyamatban van azok írása is.

Miért visszafelé számolom?

Csak.

És akkor most a többi téma ejtve?

Dehogy, ugyanúgy fogok még írni felmelegedésről, fajkihalásról, amerikai kultúrtörténetről, oktatáspolitikai és pedagógiai kérdésekről, politikáról, történelemről, általános kultúrtörténetről, sakkról, meg ami még eszembe jut, így aztán ha valaki szeretné a munkálkodásomat támogatni, ugyanúgy támogathat. Terveim szerint a téli szünetben elkezdem összeszedni az ide-oda írt cikkeimet, és egy önálló blogfelületre felviszem őket, és ez nekem is hasznos, mert már fogalmam nincs, mikor hova mit írtam. Kedvenc cikkeim egyike pl. a naptárokról a Magyar Hang felületére íródott, az atombombás cikk első része a Milennára (úgy volt, oda végül több is felkerül, de azt hiszem, nem történt meg), az atombombás cikk második része a facebookon jelent meg, a kolumbuszos cikkek az index blogfelületén, és így tovább.

Szóval ez nem a régiek lezárása, ez inkább egy új fejezet nyitása.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.