Eredeti megjelenés időpontja: 2021. április 3., helye: hang.hu

Váratlan interjút adott Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a közszolgálatinak mondott M1-en. Az elmúlt napok tragikus eseményei láthatóan összezavarták a kormányzatot és a magát kormányzati szócsőként pozicionáló közszolgálati médiumokat, ahogy a KESMA alá tartozó többi médiumot is. A miniszterelnök váratlan megjelenése minden bizonnyal nem más, mint a rossz számokra adott pánikreakció, és még csak nem is a nyilvánosan elérhető rossz számokra, hanem azokra a számokra, amelyeket a kormányzatnak továbbra is esze ágában sincs nyilvánosságra hozni; továbbra sem szeretné látni a független sajtó tudósítóit a kórházaknak még csak a közelében sem, továbbra sem kapjuk meg azokat az adatokat, amelyekből következtetéseket lehetne levonni, de még csak az Orbán-féle „kisokos” adatait sem ismerhetjük meg, amiben benne van, hogy milyen heti ütemezésben fognak a különböző vakcinák hazánkba érkezni.

A miniszterelnöki interjú tehát: pánikreakció, konkrét új információnak híján volt, és kevésbé szólt az őszinte tájékoztatásról, mint a „tábor” nyugalmának helyreállításáról. Idézzük fel, mik történtek a közelmúltban. Február végén a kormányfő kijelentette, hogy a legnehezebb két hétnek nézünk elébe, és ez a legnehezebb két hét azóta is tart, eltarthat akár majd még egy hónapig. De nem tett jót a kormány válságkezelési sikerességbe vetett hitnek az sem, hogy március elején legalább 4000 egészségügyi dolgozó felmondott a rájuk kényszerített új törvény miatt. Itt lehet említeni, hogy miközben a nyitásról folyt az online konzultáció, addig a kormányzatnak újabb szigorításokat kellett bejelentenie, ahogy azt is, hogy a miniszterelnök úr „inasnak” szólított végzett orvosdoktorokat, akiket bevontak az ellátásba, majd kiderült, hogy még rajtuk kívül is önkénteseket toboroznak. Ezek után már csak hab a tortán, hogy egyes hírek szerint az intenzíves osztályoknak már válogatni kell a betegek között, és bizonyos életkor felett már egyszerűen nem tesznek lélegeztetőgépre beteget, és még így is olyan magas a lélegeztetőre kerültek mortalitási rátája, hogy az orvoskamara vizsgálatot indított annak kiderítésére, ténylegesen jól kezelik-e a szolgálatot teljesítők a gépeket.

Ez az interjú másra nem is volt jó; a miniszterelnök tévedhetetlenségében esetleg megingók bizalmának helyreállítására csak, ugyanis az évek alatt felépített párhuzamos valóság, ahol a kormányzat alternatív tényeket állít, megroggyanni látszik.

Nem szándékozom a miniszterelnök minden egyes állítására reagálni, sem feltárni az interjúban lévő belső logikai ellentmondásokat, mindössze három olyan dologra hívnám fel a figyelmet, amelyek vezérfonálként átütöttek az egész interjún, mintha erre a három dologra lett volna felhúzva az egész beszélgetés. Három olyan, mantraként ismételt állításra, amelyek az egész kormányzás tulajdonképpeni legitimációs alapját képezik.

I. A független sajtó csak álhíreket akar gyártani

Az egyik ilyen állítás, hogy a sajtó (illetve a független szervezetek, mint például a PDSZ is) ellenzéki pártként viselkednek, rémhíreket akarnak kelteni, hamis híreket akarnak közölni, ezért nem engedik őket be a kórházakba, ezért nem kaphatnak választ az írásban feltett kérdéseikre. A kormányzat ezt az álláspontot – miszerint a független média ellenzéki, annak határozott célja a kormányzat lejáratása, akár álhírek generálásával is, sőt, csak álhírek gyártásával – régóta vallja.

Így aztán gyakorlatilag csak Magyarországon (vagy még: Kínában, Oroszországban…) a sajtó nem tudósíthat arról, hogy milyen állapotok vannak a kórházakban. Annak ellenére sem, hogy a világ majdnem összes többi államában, így akár a szomszédos Romániában vagy Szlovákiában is ezt megtehettük, megtehették. A kormányzat a még el sem készült anyagokat álhíreknek nevezi, ezzel előre megpróbálja érvényteleníteni. Nem tudhatjuk mi zajlik a falak mögött, de elég a Honvédkórház főorvosa, a kormánnyal nyíltan szimpatizáló Csókay András lapunknak adott interjúját idézni: „A helyzet csak annyiban más, mint Bergamóban, hogy az orvosok és ápolók nincsenek úgy veszélyben, kivéve azokat a megtévesztett egészségügyi dolgozókat, akik nem voltak hajlandók elfogadni az oltást.”

Pedig ha lehetne hitelesen tájékoztatni, és a lakosság megtudná, mi van a kórházakon belül, lehet, hogy nagyobb számban kérné az oltást, jobban odafigyelne a távolságtartásra, a maszkhasználatra, talán elfogadná azt is, ha karanténba kerül, csökkenne a kontaktszám, csökkenne az R-szám, kevesebb fertőzés lenne, kevesebben kerülnének kórházba, kevesebben halnának meg. Egy normális országban a kormányzatnak ez lenne az érdeke, ám Magyarországon, ha kiderülne az igazság, kiderülne, hogy a kormányzat által felépített párhuzamos valóság egyszerűen nem tartható. Ha pedig most kiderülne, akkor utólagosan, az elmúlt 11 évet illetően is kiderülne, hogy azok, akik a hírekről hazudnak, nem a független sajtó, hanem a kormánysajtó.

II. A magát nemzetek felett állónak képzelő Brüsszel elrontotta, de mi helyrehoztuk, a baloldallal meg oltásellenes

Ugyanúgy a párhuzamos valóságnak a kormányzati propaganda szempontjából fontos eleme az is, hogy „Brüsszel elrontotta, de mi helyrehoztuk.” Orbán Viktor szerint Brüsszel nem elég hatékony a vakcinák beszerzésében, azok disztribúciójában – Lázár János exminiszter odáig merészkedett, hogy szerinte a 21 ezer elhunyt honfitársunk halálából 20 ezret okozott a nyugati vakcinák hiánya, viszont 600 ezer életet sikerült megmenteni a keleti vakcinákkal. Bár ezt a nyugati-keleti dichotómiát az ellenzék is előszeretettel használja, valójában itt az európai gyógyszerhatóság által bevizsgált-nem bevizsgált ellentétpárról van szó. A kínai vagy orosz vakcinát kritizálók nem oltásellenesek, hanem arról van szó, hogy felhívják a figyelmet arra, ezek nem jóváhagyott vakcinák, a Sinopharm ráadásul méregdrága is, mutyigyanús. Ezt az értelmezést a miniszterelnök fel sem vetette, hangsúlyosan csak az oltáspárti-oltásellenes ellentétpárban volt hajlandó a vakcinákról nyilatkozni. Ahogy két éve Karácsony Gergely állandó jelzője volt az „alkalmatlan”, ma az ellenzékre aggatott kifejezés, hogy „oltásellenes baloldal”. Ezt hangsúlyozza a külügyminiszter vagy a miniszterelnök boldog mosolya, amikor a repülőtéren landol egy orosz vagy kínai szállítmány, és ezért különös az, hogy a legalább ugyanakkora mennyiségben érkező nyugati (bevizsgált) vakcinaszállítmányokról csak azt sulykolja a kormányzat (és a kormányzati sajtó), hogy késve érkeztek, kevesebb dózissal.

III. Csak az oltás, minden más nem ér semmit, és mindenki menjen dolgozni, nincs ingyen ebéd

A harmadik, és legsúlyosabb vezérfonál pedig a miniszterelnök szemmel láthatóan görcsös ragaszkodása ahhoz, hogy jó döntést hozott, amikor mindent egy lapra tett fel, a vakcinalizációra. Nem kell bezárni semmit, csak amit muszáj, és azt is csak akkor, ha muszáj – vagy inkább, azután két héttel. Bírjuk ki, jönnek az oltások, és mi okosak voltunk, mert nem hoztunk borzalmas lezárásokat, mégis megőriztük a gazdaság teljesítőképességét, mégis legyőzzük a vírust az oltások segítségével, ezért minél több oltást, bárhonnét is, csak adjunk be. Mármint, ez volt hónapokon át a kormányzati mantra. Emlékezzünk a miniszterelnök hurráoptimista mondásaira: „Az országnak működnie kell” (2020. szept. 12.), „A védekezésnek a sikerét a halálesetek, illetve a megmentett életek számában tudjuk mérni” (2020. szept. 12.), „Mindenki megnyugodhat, ha elkapja ezt a betegséget, meg fogjuk gyógyítani” (2020. szept. 16.), „[Eddig] a vírus támadott, mi pedig védekeztünk, [most viszont] mi támadunk, a vírus pedig védekezik.” (2021. febr. 5.), illetve, „Mindegy, hogy a macska fekete-e vagy fehér, a lényeg, hogy fogja meg az egeret”, utalva arra, hogy mindegy, milyen vakcinával, de legyenek az emberek beoltva”.

A miniszterelnök ebből az alapállásából most sem engedett. Vissza kell menni dolgozni, és kész, ha fene fenét eszik is. Már rendelet is készült arról, hogy április 19-én folytatódni fog a jelenléti oktatás, azaz, a kormányzat a saját optimista elképzelései alapján alkotott rendeletet, egy jövőbeni esemény bekövetkeztét várva, ami talán a világon nincs.

Mindezt annak ellenére, hogy az előrejelzések szerint pont 19-e körül fog tetőzni a járvány, ráadásul a pedagógusokba megint belerúgott, hogy megérti őket, ha nem akarnak dolgozni, de addigra mindenki, aki regisztrált közülük, meg fogja kapni az első oltását, és ő maga is visszament dolgozni az első oltás megkapásának napján. Tekintsünk el attól a ténytől, hogy a Karmelita kolostorban, gyakorlatilag home office-ban dolgozni nem ugyanaz, mint minden nap utazni a tömegközlekedéssel, és több száz potenciálisan tünetmentes vírushordozónak együtt lenni, akik aztán hazavihetik a fertőzést a szüleiknek is. Főleg úgy nem, hogy az oltás beadása után minimum 2 hét, mire kialakul egy részleges védettség.

Inkább csak azt emelném ismét ki: a magyar miniszterelnök reflexből ismét viszályt kelt a társadalom egyes csoportjai között. Nem elég ezeknek a pedagógusoknak, hogy előre lettek hozva az oltási rendben, még dolgozni sem akarnak?! – miközben a szülők már mennének, mert nincs több szabadságuk, és meg is kellene nekik élni valamiből. Ahelyett, hogy azt mondaná, a világjárványra való tekintettel az álláskeresési járulékot három hónapról megemelik egy évre, hogy a kényszerűen a gyermekükkel otthon lévő szülőknek 100 százalékos táppénzt biztosítanak? Hogy megemelik a családi pótlékot? Nem, ilyet nem mond a „családbarát” kormány feje, mert ez pénzbe kerülne, és az neki úgy fáj, mintha a fogát húznák érzéstelenítés nélkül. Annak ellenére, hogy a gazdaságvédelmi alapot tavaly pont emiatt hozták létre (az önkormányzatok kifosztásával), és nem arra, hogy az alapban felhalmozott pénzt vadászati világkiállításra vagy stadionépítésekre költsék.

A miniszterelnöknek ez a vágyvezérelt gondolkozásából fakadó rendelete, hogy 2,5 millió beoltott embernél már lehet nyitni, ha ténylegesen bekövetkezik, akár egy negyedik hullámot indíthat el, amibe újabb ezrek halhatnak bele. Ezt senki sem kívánja!

A miniszterelnök csak akkor visel felelősséget, ha a számok jók. Ha nem, akkor a felelősséget rátolja a pedagógusokra, orvosokra, háziorvosokra, mint legutóbb is. Nincs hiba, mert Orbán Viktor maga a megtestesült tévedhetetlenség. Sőt, az orvosok kimerültségét firtató kérdésre csak annyit tudott válaszolni, hogy ő is csak négy órát szokott aludni, és mégsem érzelgős.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!

---

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.