Eredeti megjelenés időpontja: 2025. október 31., helye: facebook
Kedvenc könyveim tömören, hét szóban elmondva:
1. Távoli bolygóra száműzött tudósok megmentik a civilizációt.
2. Hosszú utazás gyalog megtéve, valahol Új-Zélandon.
3. Drezda. Teljesen felesleges bombázás. A hűtőházban túlélve.
4. Jámbor kutyakereskedő mindenkit kiidegel a háborúban.
5. Katona volt: se kék, se zöld.
6. Magyar költő-fejedelem, bolyong modern Odüsszeuszként.
7. Rosszul látó zsidő fiú férfivá érése.
8. Humorista hazalátogat, eléri az auschwitzi gyorsvonatot.
9. Két mondat képeslapon, az egészséges lélek bűzéről.
10. Az újvilágon életre kelnek a régi hatalmasok.
11. Néma gyereknek anyja se érti a szavát.
12. Hülye vagy nem hülye, repülni fog.
Ki tudjátok találni, melyik melyik?
A megfejtések:
1. Alapítvány
Ez az a könyv, amit szerintem 4-szer vagy 5-ször olvastam már el, évfolyamdolgozatot is írtam belőle. Amit úgy fejeztem be, hogy sajnos, nem fejtettem ki eléggé a témámat, de ígérem, majd később is írok még erről. Ötöst kaptam rá. Először nem is tudom, mikor olvastam, de még nem gimiben. Azonnal beleszerettem. Prachett humánumával ellentétben, aki dühös az emberiségre, mert elbaszunk mindent, vagy Vonnegut humánumával ellentétben, aki belenyugodott abba, hogy elbaszunk mindent, Asimov humánuma pozitív, és azt mondja, hogy a jövőben minden jó lesz, csak nyugodjunk meg, mert egy-egy ember vihet minket rosszra, akár nagyon rosszra is, de összességében a mélyben lévő folyamatok, amikbe mindenki belead egy kicsit, jóra fognak vezetni. Még akkor is, ha Hitlerek, Sztálinok, Mao-cék, Pol Potok vannak hatalmon, akkor is. Az ő uralmuk átmeneti. Az emberek közös akarata viszont többet ér.
Attól tartok, Asimov nem gondolt arra, hogy az a pár gonosz ember a tömegmédia segítségével, a propaganda eszközeivel, olyan manipulációt képes végezni, amely az emberek többségének gondolatát és akaratát is el tudja téríteni rossz irányba. S onnantól kezdve a tömegfolyamatok irányítják az emberiség sorsát már; azok a tömegek, akiket a csúcson lévő kevesek irányítanak.
Amint végignézem a sorozat harmadik évadát, megírom utána a 4-ik részt is.
2. John Ronald Reuel Tolkien: Gyűrűk ura
Szerintem nem kell ragoznom. Sokkal jobb, mint a Legyek ura. Igaz, nem ugyanarról szólnak. Az első 150 oldal kicsit unalmas, azon túl kell esni. Utána már magát olvastatja. Ez nem egy menekülés a valóságból, hanem egy olyan valóság megmutatása, ahol azok a pozitív tulajdonságok, mint a szeretet, a hűség, a barátság, minden aljasságnál többet érnek. A különböző népek szövetsége több, mint amit egy-egy nép egyedül elérni tud. Regényfolyamában nem a leghatalmasabb, legnagyobb erejű nép (a tündék) viszik győzelemre a jók szövetségét, hanem a legkisebb népek kitartó fiai. S az emberek között is vannak jók és rosszak is. Választás kérdése, ki hova áll. A csábító gonosz oldalára, akik mindenfélével ígérgetnek, de csak a saját hasznukat lesik, vagy a megtámadottak oldalára, önkéntesen, kényszer nélkül. Tolkien azt is megmutatja: ha egy erkölcsi döntést kell hozni, nem lehet semlegesnek maradni. Aki semleges marad, az is a gonosz oldalára áll.
3. Kurt Vonnegut Jr.: Az ötös számú vágóhíd
Voonegutot gimis korom vége felé ismertem meg. Akkor még élt, és már a legnagyobb élő írók egyike volt. Gondoltam, teszek vele egy próbát, az Időomlással kezdtem. Egészen elképesztő volt, lenyűgözött. Nem tudtam, hogy így is lehet írni. Évtizedig éltem a hatása alatt. Humánuma, csípős szatírái, emberszeretete (és ebben a szex is benne van, amiről azok, akiket addig olvastam, szégyelltek írni) lenyűgözött. Megmutatja, hogy mennyire értelmetlen a háború — és hogy még egy igazságos, jó háborúban is, a jó oldalon is, teljesen értelmetlenül emberiség elleni bűntettek egész sorát követik el. (Lásd még: atombomba.) Drezda ártatlan volt. Senki sem maradt életben — csak pár amerikai hadifogoly, akiket az őreik egy vágóhídi hűtőkamrába tereltek a bombázás idejére. Az őrökből is csak hamu maradt a bombázás végére.
4. Jaroslav Hasek: Švejk
Ha már háború, Svejk. Talán 10-11 lehettem, amikor nyáron kezembe került. Csodálkoztam, miért nincs vége a történetnek. A háború értelmetlen. Minden háború értelmetlen. Ebben a szellemi fogyatékosok által indított háborúban csak azok maradhatnak józanok, akik szintén szellemi fogyatékosok — vagy annak tettetik magukat. Svejknek szerencsére volt, hogy a legfelső polcig bezárólag minden egyes szinten szellemi fogyatékosok által irányított Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe került. Ha német lett volna, agyonlövik. Ha orosz lett volna, kiküldték volna felszerelés nélkül egy aknamezőre, hogy vigyen magával egy ellenséges aknát. Vagy, hogy az ellenségnek legyen eggyel kevesebb golyója. Hasek volt az alapítója az A Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelt Haladás Pártjának is. Ennél csak akkor lett volna jobb a pártjának neve, ha “A Törvény Betűjét Mindig Betartó, Mérsékelt Anarchista Forradalmárok Pártja” nevet adott volna kezdeményezésének. A potenciális tagoknak a tagdíjat egy cseh sörözőbe kelllett utalniuk, amit Hasek leivott azonnal.
5. Robert Graves: Vitéz Belizár
Belizár az ókor legendás katonája volt. Fehér volt: sem a kék, sem a zöld pártnak nem volt tagja. Hűséges volt, jámbor és a legnagyobb katonai stratéga Julius Caesar óta. Justitianus császár nélküle csak arról lett volna ismert, hogy uralkodásának felében hatalmas járvány tombolt a maradék birodalomban. Graves egészen elképesztő történelmi tudással és ismeretanyaggal felvértezve írta meg a császári intrikáktól, vallásvitáktól sújtott egykori (Kelet-)Római Birodalom legnagyobb hadvezérének történetét. Nem sok könyv van, amit elolvasás után újrakezdtem: ez olyan volt.
6. Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Faludy derűsen konstatálta, hogy a spenótban, amit róla írtak, miszerint, egy emigráns magyar író “keserűen” panaszkodik amiatt, mert elhagyta az országot, köszönőviszonyban sincs a könyvének tartalmával. Úgy vélte, hogy a szerkesztők-szerzők — Sőtér Istvánra haragudott talán legjobban — még a könyvének címét sem olvasták el. Faludy életműve a magyar irodalom legnagyobb kincsestárainak egyike, versei félelmetesen jók, ugyanolyan jók ritmikailag, mint József Attila versei, viszont olyan életderű van bennük, olyan önzetlen féltése a kultúrának, a hagyománynak, sőt: a környezetünknek, hogy József Attila fölé helyezik őt szerintem. Utálta a nácikat és a kommunistákat is (ahogy Orbán Viktort is, pedig az még “csak” az 1998-2002-es Orbán volt), és a kommunisták és a nácik is utálták őt (na meg Orbán Viktor is). Iszonyatosan bánom, hogy féltem odamenni hozzá még életében. Most meg már késő.
7. Spiró György: Fogság
Talán a legjobb magyar regény. Egy baja van: nem a magyarokról szól (hanem mindenkiről, az ókorról, és azon belül is a diaszpóra zsidóságáról elsősorban). Sose fogják ezek a kormány hivatalos félhülye-félfasisztái, mint Takaró Mihály, elismerni őt és betenni a közoktatásba, pedig ő korunk egyik legnagyobb írója. Mármint a bolygón, úgy értem. Hihetetlenül alapos: epikai hitel nélkül nincs író, vallja.
8. Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem
A legnagyobb szomorúságról ír a legnagyobb derűvel. Túlélni is csak emiatt élt túl. Minden, amit átélt, az csak előjáték volt a megsemmisítőtáborokhoz. Sose felejtem, miket írt a haláltábor felszabadulása utáni németekről és amerikaiakról. Hogy az amerikaiak alapos dossziét vezettek minden náciról. Mindenkit levadásztak, akit csak értek. (Akiket meg nem, azokat meg a zsidó állam ügynökei kapták el.) Az SS-eket nem állították törvényszék elé. Azok csak úgy főbelövődtek valamikor. Azaz, még a legnagyobb diktatúrák idején is mindenkinek van választási lehetősége. Nem kell hozzá Stauffenbergnek lenni. Viszont mindenki, aki a gonoszok mellé áll, a végén úgyis megbűnhődik. Lásd Hendrik Höfgen esetét. Nincs mentség, hogy ő csak egy színész volt. (Ha már itt tartunk, a Mephistot is beválogathattam volna, ahogy az ötödik pecsétet is.)
9. Milan Kundera: Tréfa
Talán 14-15 éves koromban olvashattam el. A kommunizmus pont úgy nem ismeri a tréfát, ahogy egyetlen diktátor sem szereti, ha kifigurázzák, és egyetlen totalitárius rendszer sem ismeri a szatírát. (A Krokogyil is milyen vicces újság volt, ugye.) Volt annak idején, még egy sokkal normálisabb és békésebb korban, amikor még én is jól éreztem magam, viszonylag, a tévében egy késő-esti sorozat cseh filmekről. Véletlenül láttam a Tréfát. Utána olvastam el könyvben.
10. Neil Gaiman: Amerikai istenek
A Sandman-sorozat jobb, de az nem könyv, nem regény. Az amerikai istenek meg nem véletlenül nyert el minden díjat, amit csak lehet. Hugo-Nebula-Locus-Bram Stoker-Geffen. Egészen zseniális. Az istenek köztünk élnek — viszont csak annyira erősek, amennyien hisznek bennük. A legtöbb tehát semennyire. Ettől még élik mindennapos, sőt: emberi életüket. S igyekeznek magukat életben tartani apró kicsi hit-morzsákkal, sőt, triviális bűncselekményekkel.
11. Ottlik Géza: Iskola a határon
Ez a néma gyereknek anyja sem érti a szavát-leírás ott maradt meg bennem, hogy van benne egy rész, miszerint, a fiú anyja nem érti a gyereket, hogy az mit akar, és ezzel a régi szólásmondással próbálja őt beszédre bírni. Amire a regény főszereplője azt gondolja, hogy dehát az anyák dolga az, hogy értsék a néma gyereket is. Merthogy a katonai iskola … az bizony megerőszakolja a tini fiúk lelkét. Deformálja. Tizenévesek, és máris poszttraumás stresszben szenvednek. Nem véletlen, hogy Esterházy Péter egy hatalmas lapra leírta az iskola összes szavát, a sorokat egymásra. Így tisztelgett a legnagyobb magyar regények egyikének szerzője előtt.
12. Joseph Heller: A 22-e csapdája
Mi is a 22-es csapdája? Ha a pilóta meg van őrülve, akkor nem fog jelentkezni a katonaorvosnál, hogy meg van őrülve, és mehet megint bevetésre. Ha ellenben jelentkezik a katonaorvosnál, akkor épelméjű, és mehet megint bevetésre.
A háború értelmetlen. Bár évszázadokon keresztül gondolkodtak úgy az emberek (mármint, a hadvezérek és államférfiak), hogy szükséges. Merthogy túlszaporodtak az emberek, valahogyan le kell vezetni a felesleges népességet. Na meg, hadd játsszanak valamivel a hadvezérek is, ne csak a Rizikó nevű játékkal, hanem élő, lélegző, létező emberei ezreinek életével. A 22-es csapdáján kívül ezt ilyen jól megfogalmazni csak a Rowan Atkinson-féle Blackadder Goes Forth című sorozatban tudta Richard Curtis és Ben Elton, amikor a főtábornagy azt mondja, hogy bár eddig 18 roham után sem sikerült bevenni a 100 méterrel arrébb lévő árkot, de most, 19-ik alkalommal, már biztos a sikerben, mert az ellenfél egész biztosan nem készül arra, hogy annyira ostobák lennének, hogy 18 sikertelen roham után 19-jére is megpróbálkoznának vele. (Kár, hogy van egy kicsi probléma a tervvel, mint arra Blackadder Kapitány felhívta a figyelmet: mindenkit lemészárolnak a németek a roham első tíz másodpercében.)
Ezt tavaly írtam Hellerről:
A történet szerint egy dollármilliárdos, egy alapkezelő vezetője, a Shelter szigeten egy fogadást adott, amire hivatalos volt a két fenti író (Heller és Vonnegut) is. A milliárdos ezen a fogadáson azzal kérkedett, hogy ő egyetlen nap alatt többet keres, mint amennyit Heller keresett a 22-es csapdájával annak megjelenése óta. Erre Heller csak annyit mondott: “Ez lehet, hogy igaz, de nekem van valamim, amit Ön soha nem tud megkeresni.”
A két évvel később elhunyó Vonnegut 2005-ben a The New Yorker magazinban így búcsúztatta pálytársát:
Igaz történet, Becsületszavamra:
Joseph Heller, egy fontos és vicces író
immár halott.
És egyszer voltam egy fogadáson vele, amit egy milliárdos adott
a Shelter szigeten.
És megkérdeztem tőle: “Joe, milyen érzés
tudni, hogy vendéglátónk tegnap
több pénzt keresett
mint te a 22-es csapdájával
annak megjelenése óta?
És Joe azt válaszolta: “Nekem van valamim, ami neki sohase lehet”
És megkérdeztem: “Mégis mi lehet az, Joe?”
És Joe azt válaszolta: “A tudat, hogy nekem elég az, amim van.”
Nem rossz! Nyugodj békében!
(saját fordítás, de biztos lefordította ezt már más is)
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
2
0
Leave a Reply