Eredeti megjelenés időpontja: 2026. január 21. és január 22., helye: facebook és facebook
Mikor és hogyan keletkezett a bolygónk, s rajta az élet? Ez a kérdés az ősidők óta foglalkoztatja az embert, és ennek a kérdésnek a megválaszolásával veszik kezdeték a mítoszok, vallások. Ma már ennél jóval többet tudunk — ám, minthogy akkoriban, amikor a Föld keletkezése történt, még nem voltak videókamerák, és nem voltak élő szemtanúk, tulajdonképpen csak a létező földi bizonyítékok illetve a csillagászati megfigyelések alapján felállított feltételezéseink vannak. Az ezekre a feltételezésekre épített légváraknak persze erős talpazatai vannak, mindenképpen erősebbek, mint a különböző teremtéstörténetek bizonyítékai.
Annak, hogy a Föld nevű bolygón fejlődött ki az önreflektív élet, és nem a Mars bolygón, vagy a Vénuszon, esetleg a Holdon, oka maga a bolygó kialakulásának története. Az, hogy földlakók vannak, marslakók pedig nincsenek, nem lenne lehetséges bolygónk különlegessége nélkül. Tulajdonképpen a Holddal együtt a Föld egy kettős bolygórendszert alkot, ha szabad ilyen csúnyán fogalmaznunk, ugyanis az eddigi megfigyelések szerint, bár az, hogy egy-egy nap körül keringő bolygó körül egy újabb égitest, egy hold kering, teljesen megszokott, az, hogy az ilyen nagyméretű a nagyobb bolygóhoz viszonyítva, mindenképpen ritkaság — bár nem annyira ritka: egy szimuláció szerint kb. minden tizenkettedik Föld-típusú bolygónak lehet relatíve masszív holdja (meglehetősen széles bizonytalansági rést hagyva: leggyakrabb esetben minden negyedik bolygóról, legritkább esetben minden negyvenötödik bolygóról van szó).
Naprendszerünkben rengeteg hold kering a gázóriások körül, ám a belső bolygók esetében a Holdon kívül csak a Marsnak van két törpe-holdja: a Phobos és a Deimos. Viszont a törpebolygóvá lefokozott Plutónak saját méretéhez képest hatalmas holdja van: a Charon (Kháron). (Amiatt törpebolygó, mert nem szabályos a keringése, azaz, pályáját nem tisztította meg — néha a Szaturnuszon túl, de a Neptunuszon belül bolyong [ettől bolygó, mert bolyong, a planéta szó is azt jelenti: vándor], de néha a Naprendszer legkülső határán, a Neptunuszon túl.)
Túlzás nélkül állítható: a Hold nélkül nem lenne a mai formájában élet sem bolygónkon. Ez nem csak amiatt van, mert a Hold saját, Földre gyakorolt tömegvonzásával stabilizálja bolygónk tengelyferdeségét (0 fokos tengelyferdeség esetén a két sarkon rendkívüli hideg alakulna ki, az egyenlítőnél rendkívüli meleg, 57 fokosnál nagyobb tengelyferdeség esetén pedig még évszakos jég is kialakulhatna a egyenlítőn…), segít a mágneses tér fenntartásában (azzal, hogy gravitációjával mozgásban tartja a folyékony külső magot, ezáltal dinamóhatást vált ki), fenntartja a tengerek ár-apály mozgását, éjszakai fényt ad, valószínűleg segít még a fás szárú növények növekedésében is, de a Földnek nem lehetne a mágnesességet fenntartó folyékony vas-nikkel magja sem a Hold nélkül, nem lenne elég tömegvonzása, nem lennének óceánok rajta, és így nem lenne a bolygón az élet változatosságát fenntartó lemeztektonikai mozgás sem.
A Hold ugyanis — és erre bizonyítékok vannak — régen egy Mars-méretű, Theia fantázianevű ún. protoplanéta volt. (Vagyis, ez így nem pontos. Egy Mars-méretű, Theia fantázianevű protoplanéta a Hold előzménye.) A bizonyíték onnét származik, hogy a Hold-missziók során “hazahozott” holdkőzet anyaga nagyon hasonló a földköpeny anyagához — amiben meg különbözik, az erős becsapódásra vall.
Na de mi is az a protoplanéta? A jelenleg elfogadott elképzelés szerint a Naprendszer helyén annak idején, még annak keletkezése előtt egy kozmikus gázfelhő volt. Ebben a gázfelhőben korábban felrobbant csillagok szétszóródott, messzire sodródott maradványai voltak — ugyanis Naprendszerünk nem elsődleges naprendszer, hanem egy vagy több korábban már összeállt és szupernóva-robbanással szétszóródott korábbi csillagok maradványaiból jött létre. Ezt pedig onnét lehet tudni, hogy nukleogenezissel csak a vasig tudnak a különböző csillagok fúziós átalakulással eljutni — az pedig “csak” a 26-ik elem a periódusos táblázatban. (A mi napunk addig sem fog sosem eljutni, mert nincs akkora tömege, ebből kifolyólag gravitációja és belső maghőmérséklete sem, ami a vas fúziójához szükséges.) Ahhoz, hogy a vasnál nagyobb atomszámú elem jöjjön létre, ahhoz már szupernóva-robbanás kell, annak az energiája képes csak a vasnál magasabb atomszámú elemek létrehozására. S minthogy a Naprendszerben vannak a vasnál magasabb atomszámú elemek, ezek tehát csak egy szupernóva-robbanásból származhatnak, vagyis: nem csak a Naprendszer, nem csak a bolygónk, de minden egyes ember is csillagporból épül fel. Mi mindannyian csillagporból vagyunk valók — a vérünkben lévő kötött réz egészen biztosan. Ez a gondolat egészen félelmetes.
Azok az igazán hatalmas csillagok, amelyek erre képesek, hiába sokkal hatalmasabb tömegűek, így elvben jóval több “üzemanyag” azaz hidrogén áll rendelkezésükre a működésükhöz, jóval sokkal hamarabb “el is tüzelik” azt, azaz, alakítják át a hidrogént mind egyre nehezebb elemekké. Az pedig azt is jelenti, hogy, minthogy nukleáris készletüknek a végére hamarabb érnek el, jóval hamarabb bekövetkezik az az összeroppanás, összeomlás, amely paradox módon szupernova-robbanásban mutatkozik meg. Egy csillagot ugyanis egyfelől egyben tart a gravitációja, másfelől szétfeszíti a folyamatos fissziós energiája: mintha másodpercenként milliárdnyi 100 megatonnás hidrogénbomba robbanna fel benne, úgy működik. Ez a hatalmas energia mind ki akar szökni, ám a hatalmas gravitáció ezt visszafogja, visszahúzza. Amint a csillag kifogy nukleáris készletéből, a két egyidejű és ellentétes folyamat végének eredménye egyfelől egy neutroncsillag (vagy fekete lyuk), ami a csillag magjából keletkezik, másfelől meg a szupernova-robbanás. Utóbbi (vagy több ilyen utóbbi) kilökődött, az eredeti csillaghoz képest messzire került csillag anyagának maradványaiból illetve egy lokális gázfelhőből jött létre Naprendszerünk központi csillaga, a Nap (Sol), és a rendszer belső magjától (a központi csillagtól) távolabbi gázhalmazokból jöttek létre előbb a protoplanéták, majd azokból a planéták avagy bolygók.
A protoplanéták kialakulása előtti lépés a protoplanetáris korong, amely ugyanabból a csillagközi gázfelhőből jön létre, amelyből az új csillag is megszületik — csak ezek a csillagmagtól távolabb sűrűsödnek, önálló mag körül össze. A protoplanéta még nem bolygó (a csillagközi teret még nem tisztította meg, azaz, gravitációjával nem húzta be saját magába az általa a csillag körül megtett úton található anyagot, az sem biztos, hogy geoid alakú), viszont kialakul a saját, olvadt bolygómagja és szilárd bolygófelszíne. A protoplanéta útja nem egyenesvonalúan halad a törpebolygó (mint a Ceres vagy Plutó) felé, hogy aztán igazi bolygóvá váljon; ahogy jelenleg hisszük, a legtöbb elbukik több millió éves útja során. Néha útja során beszívja magába maga a központi csillag; néha egy nagyobb gázóriás gyomrában végzi útját; a különböző bolygók és a központi csillag együttes gravitációjának hatására akár ki is lökődhet az adott naprendszerből, hogy a csillagközi térben folytassa útját teljes sötétségben; van, hogy megmarad protoplanétának; néha pedig elegendő anyagot képes magába gyűjteni saját gravitációjának köszönhetően, hogy előbb törpebolygóvá, majd igazi bolygóvá érhessen. Néha pedig ütközik más protoplanétával, törpebolygóval vagy igazi bolygóval.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Egy ilyen ütközés szétrobbanthatja mindkét, több millió év alatt összeállt égitest anyagát, és egy olyan aszteroida-övezetet alakíthat ki, mint a mi naprendszerünkben van a Mars és a Jupiter között. Ha viszont elég jó szögben ütközik, akkor a becsapódás nyomán a protoplanéta nem szétrobbantja a bolygót, csak “elnyelődik” benne, így a két égitest vas-nikkel magja összeadódik, a bolygó belső hője (már csak az ütközés miatt is) magasabb lesz — annyira magas, hogy az egész bolygót beteríti egy olvadt kőzetből álló magma-óceán –, és rengeteg anyaggal bővül az elnyelő bolygó tömege. Ez az olvadt kőzetből álló magma-óceán teszi lehetővé, hogy a nehézfémek lesüllyedjenek a bolygó magjába. Az ütközés nyomán az űrbe kilökődő ejecta előbb törmelékkoronggá áll össze a bolygó gravitációjának köszönhetően, majd ezt a törmeléket a saját gravitációja húzza össze szilárd, a bolygó körül keringő holddá. Úgy hisszük, ez történt a Földdel is, és így jött létre a Hold.
Charles Darwin ötödik gyereke, George Darwin már 1898-ban felvetette annak a lehetőségét, hogy a Föld és a Hold valamikor egyetlen közös égitest volt, bár ő arra gyanakodott, hogy a föld anyagának egy része a bolygó centrifugális forgása miatt kilökődött az űrbe, és az állt össze a Holddá. Az ütközés-hipotézist 1946-ban Reginald Daly kanadai geológus írta le, ám visszhangtalan maradt, mígnem 1975-ben William Hartman és Donald Davis részletesebben kidolgozták. A hipotézis 2016-ban lett megerősítve, amikor (mint azt korábban írtam) a holdkőzetek elemzésekor azt találták, hogy annak anyaga részben megegyezik a földköpeny anyagával, ahogy az oxigén-izotópok vizsgálata is egyezést mutatott ki. A laborelemzés azt is kimutatta, hogy a holdkőzet valamikor olvadt állapotú volt. Jelenleg ez a hipotézis szinte már elmélet-rangú, azaz, szinte teljeskörűen elterjedt, bevett a tudományos életben, pont az izotóp-hasonlóság az, ami paradox módon gyengíti erejét: ha a két égitest anyaga majdnem azonos, akkor az inkább arra utal, mintha valami leválasztotta volna a Hold anyagát a Földből, és nem pedig összeütközés történt. Ám ha az megtörtént, akkor a ma 4,6 milliárd éves Naprendszer történetének legelején, mindössze kb. 65 millió évvel (+/- 20 millió év) a központi csillag felgyulladása után történhetett meg mindez. Jó eséllyel magát a bolygó tengelyferdeségét is a becsapódás okozta –az pedig ugye nélkülözhetetlen az évszakok létrejöttéhez.
Ha mindezek a feltevések helytállóak (nem nagyon van alternatív hipotézis, talán csak Theia méretét illetően), akkor az, hogy a Földön az általunk ismert élet lehetséges, tényleg nem képzelhető el a Theia nélkül. Ugyanis az, hogy bolygónknak van folyékony vas-nikkel magja, jelenti azt, hogy van mágneses tere azaz védelme az ultraibonya sugárzás ellen. Hogy a bolygónak elég nagy a gravitációja (mert a becsapódó protoplanéta azt megnövelte), az azt is jelenti, hogy képes megtartani a légkörét, és azt nem fújja el a napszél. Hogy bolygónk belső hője elég nagy, az nem csak a mágnesességet jelenti, hanem azt is, hogy a Föld geológiailag aktív: a folyamatos vulkánkitörések elengedhetetlenek az élet fenntartása szempontjából, ahogy az is szükséges, hogy legyen tektonikus mozgás — az képes reciklálni az élethez nélkülözhetetlen elemeket, és az hoz létre az élet változatossága szempontjából fontos változatos élettereket is. Egy szó, mint száz: a Theia a becsapódásával is hozzájárult a Föld későbbi lakhatóságához, ahogy a kilőködött törmelékből összeálló Hold mai napig hozzájárul a megfelelő életkörülmények fennmaradásához.
Még egy utolsó kiegészéítés a történethez: 2000-ben egy tanulmányában Alexander Normann Halliday geokémikus nevezte meg ezt a feltételezett, a Földbe ütköző protoplanétát. Ő a Theia nevet adta neki — az pedig azóta is rajta maradt. Theia a görög mitológiában egy titán volt, az isteni látás és a próféciák istennője, az égnek (Uranosznak) és a földnek (Gaiának) lánya, férje saját testvére, Hüperion, és anyja Heliosznak, a Napnak, Szelénének, a Holdnak és Éósznak, a Hajnalnak.
Köszönöm Hutanu Emil fizika-kémia szakos tanár segítségét!
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
1
0
Leave a Reply