Eredeti megjelenés időpontja: 2025. december 20., helye: facebook
Zeke Hausfather egyike a nagy neveknek a klímatudományban. Nem olyan ismert, mint a két legnagyobb, James E. Hansen és Michael E. Mann, akik mindenben egyetértenek, csak abban nem, hogy van-e még remény, vagy már nincs; de eléggé ismert név attól még.
Egyik korai tanulmányában arról írt, hogy beteljesedtek-e a klímatudósok előrejelzései. Nos: igen, meglepő pontossággal, sőt, túlnyomó többségében alulbecsülve a veszélyt.
Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert az egyik visszatérő klímaszkeptikus mantra, hogy a tudósok maguk sem értenek egyet abban, hogy mi az igazság (de), egy másik meg, hogy már rég 5 méterre a víz alatt kéne állnia Vanataunak, sőt, akár még a Szabadság-szobornak is, ha igazuk lenne (totális félreértés, nem volt ilyen előrejelzés), és hogy rendszeresen mellélőnek (nem, általában alálőnek, de az nem hibát jelent, hanem találatot).
Ennek oka elsősorban az, ami más esetekben is megfigyelhető. A klímatudósok egybehangzó véleménye szerint az emberi tevékenység a felelős a felmelegedésért, ezen belül különösen a fosszilis energiahordozók használata. Ez azért különösen fájó pont, mert a fosszilisipar az egyik legjövedelmezőbb üzletág a világon, ráadásul a muzulmán olajkirályságok illetve a világ egyik legnagyobb diktatúrája, Oroszország is az olajra alapozza minden hatalmát és befolyását. Az amerikai olajipari vállalatok “csak” a profitjukat féltik, másfelől a kapitalista piaci logikából következik, hogy nekik mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy minél magasabb legyen a profitjuk — ezzel szolgálják a részvényesek érdekeit is.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
Ezek a fosszilisenergiát hatalomra vagy pénzre váltó államok illetve cégek finanszírozzák azokat a kutatásokat, amelyek szerint minden oké, sőt, minden egyre okébb (pl. Cato Intézet), a fosszilisenergia pozitív hatásairól cikkeznek (pl. American Petroleum Institute), vagy csak simán klímaszkeptikusak (pl. Marshall Institute). Ebben a bankvilág is mocskosul benne van, nem csak az olajipar, és még csak meg sem kell venniük politikusokat: az azt feltételezné, hogy azok a politikusok megváltoztatják a hozzáállásukat a dolgokhoz, nem, egyszerűen csak megtalálják azokat a figurákat, akik eleve tagadják a klímaváltozás tényét, vagy azt, hogy ez emberi eredetű, vagy azt, hogy a fosszilisek égetése a fő ok. (Ez csak a fő ok, valóban, ezer más dolog is belejátszik.)
Ezek a szervezetek a tudomány és tudománykommunikáció minden szintjén a következő taktikákkal élnek:
1) elhallgattatás (megfélemlítéssel, a finanszírozás megvonásával stb.),
2) tagadás (a kutatási eredmények kétségbe vonásával),
3) zavarkeltés (ellenkező értelmű kutatások támogatásával, publikálásával — mindig található egy-két tudós, aki saját magától megy szembe a közmegegyezéssel),
4) halasztás (elfogadva a kutatások eredményeit, ám hangsúlyozva, hogy azok nem véglegesek, és további kutatásokra van szükség),
5) zöldremosás (greenwashing; apró engedmények megtétele, azok túlhangsúlyozása, a fő problémák bolygatása nélkül) és legvégül
6) kételykeltés: a zöldpolitikák értelmének kétségbevonása, azok pozitív hatásainak lekicsinylése, negatív hatásainak túlértékelése.
Ebben sajnálatos módon ludasak a média képviselői is. Ott tartunk, hogy az olvasók közül ténylegesen csak a főcímeket olvassák el sokan, esetleg a leadet; annyi információ zúdul az emberekre, hogy nincs idejük-erejük-szándékuk végigmenni aprólékosan a cikkeken, tanulmányokon. Emiatt az újságok hangzatos (kattintásvadász) címeket adnak. Ha a főcíme egy újságcikknek az, hogy “Mutatjuk, mely városok fognak a víz alá kerülni”, és nem teszik hozzá, hogy „2400-ban, ha addig elolvad az Antarktisz összes vize”, vagy, olyan címekkel, hogy „Megaaszályok kora: 95 éven át tartó szárazság jön”, és ehhez hasonlók, ők maguk is táplálják a klímaszkepszist.
Valójában a klímatudósok azért szokták alábecsülni a változások sebességét és eredményét, mert nem akarnak tévedni (a média meg amiatt túlbecsülni, hogy minél többen kattintsanak). A tudósok saját szakmai tekintélyük megóvása érdekében be kell tartaniuk az összes létező tudományos etikai elvet. Emiatt nem is szeretnek „jövendölni”, mert a jövőt megjósolni a legnehezebb; lehetséges leírni a jelenkori folyamatokat, lehetséges feltárni a múltban lévő folyamatokat, ám a jövőt illetően határozott véleményt mondani szépirodalmi feladat. (Az újságírók ezzel ellentétesen: ők betűvetők, egy kicsiként írók is.)
A tudósok épp ezért csak a feltárt múltbeli és leírt jelenlegi tendenciák alapján tudnak extrapolálni. Ehhez a lehető legaprólékosabb módon dolgozzák ki modelljeiket. Inkább alábecsülnek, mert az a biztos; ha azt mondják, ennyi és ennyi fokkal emelkedik a hőmérséklet, ennyi és ennyi centivel emelkednek meg a tengerek vízszintjei, és ennél több történik meg a valós mérések alapján, akkor igazuk lett, hiszen amit kijelentettek, megtörtént; ha ellenben azt mondanák, hogy ennyi és ennyi centivel emelkedik meg a vízfelszín, és mondjuk 25 centi helyett csak 23 centi lesz, máris tévedtek. Inkáb mondanak 20-at, és az biztosan meg is történik.
Hogy visszatérjek Zack Hausfatherre: megnézte pár éve, mennyire voltak pontosak a régi előrejelzések (és a mostaniak a korlátozott mesterséges intelligencia és magasabb számítási kapacitás birtokában feltehetően még pontosabbak), és azt találta, hogy az 1970-es években megkezdődő klíma-előrejelzések, számítógépes modellezések pontosak voltak, annak ellenére, hogy nem csak az Exxon olajipari vállalat írta azt 2002-ben, hogy ha igazuk lenne a tudósoknak, már most megtapasztalnunk kellett volna a felmelegedést (és 2002-re már mérhető módon megtapasztalható volt a felmelegedés egyébként, csak az akkori mérték elhanyagolható volt, betudható volt a klímavariabilitásnak; ám a tendencia volt a lényeges, és már akkor felmelegedést mutatott, ahogy már akkor, ha csak milliméterekben is, de volt tengerszint-emelkedés), de a Science magazin is úgy írt 1989-ben (egy évvel James Hansen kongresszusi meghallgatása után), hogy még nem sikerült bizonyítani a felmelegedést, és ez „csak a klímatudósok megérzése, hogy ilyennek lennie kéne”. Hausfather 17 tanulmányt nézett át 1970 és 2001 közöttről. Ebből a 17-ből 10 tanulmány (melyek különböző gépeken futó különböző klímamodelleket használtak) nagyjából a mért megfigyelésekkel szinkronban lévő előrejlezést adott. A másik hét (régebbi) modell 0,1 fokot tévedett évtizedenként. Ebből a hétből öt esetében, ha a modellekbe beletáplálták a frissített adatokat, azok is pontosak lettek. James Hansen 1988-as tanulmánya 0,3 fokot tévedett, de nem a modellel volt probléma, hanem azzal, hogy Hansen nem vette figyelembe a CFC-gázok légköri koncentrációjának erőteljes csökkenését, mely a tudomány nagy sikere volt, mely az 1987-es Montreáli egyezménynek volt köszönhető. James Hansen tévedését a klímaszkeptikusok a klímaváltozással szembeni kételkedés erősítésére használták, miközben Hansen nem tévedett – a tendenciát illetően semmiképpen sem. Hausfather, amikor Hansen modelljébe a frissített adatokat táplálta be, szinte tökéletes egyezést kapott a megfigyelt változásokkal.
A másik, amiért a klímatudósok vészharangokat kongatnak, és a közvélemény meg nem érti, miért. Azért, mert ha átlépünk bizonyos, nem túl veszélyesnek érzékelt határokat, akkor a tudósok tudják, hogy az több száz, akár több ezer évre szólóan is visszafordíthatatlan károkat okoz a pozitív visszacsatolások egész sorának beindulásával.
Nem értik az átlagemberek azt sem, miért beszélnek a klimatológusok „elszabadult klímaváltozásról”, amikor ők ebből alig-alig érzékelnek valamit. Nem látják, hogy ki lennének száradva folyók (bár patakok már rendszeresen), nem látják, hogy emelkedne a tengerszint (miközben Miami alsóbb részeit dagálykor már elönti a tenger), nem látják, hogy elolvadtak volna a gleccserek (miközben azok jégtömegük kb. negyedét már elveszítették), nem látják, hogy elolvadt volna az Antraktisz összes jege, sőt, azt mondják, növekszik a jégfelület (a keleti oldalon valóban, a nyugati oldal egyre gyorsuló sebességgel veszíti a jeget), nem látják, hogy összeomlott volna a Golf-áramlat. Pedig a klimatológusok nem azt mondták, hogy ez meg fog történni pár éven belül, hanem, hogy megtörténhet pár száz-pár ezer éven belül, és szinte belesápulnak abba, amilyen jövőt a számokból kiolvasnak. Olyan emiatt, mintha a tudósok éreznének csak felelősséget az eljövendő nemzedékek iránt, miközben az átlagember még a saját, már megszületett gyerekének sorsát is leszarná.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
1
0
Leave a Reply