Eredeti megjelenés időpontja: 2025. november 20., helye: facebook
Tegnap rövid posztot kitettem, miszerint a World3 1972-es számítógépes modell által becsült 2040-es összeomlás irányába továbbra is jó úton haladunk. Röviden akkor kifejtettem, hogy a modell erőforrás-kimerüléssel számol, és az alapján vetíti előre annak a civilizációnak a végét, amiben jelenleg élünk (remélhetőleg még sokáig, több, mint 15 évig).
Bővebben kifejtve a civilizációs összeomlás nem egy azonnali és tényleges apokalipszist jelent, hanem a jelenleg ismert technológiai civilizációnk végét. Ha egy olyan világ jön elő, mint a Mad Max világa, az már összeomlást jelent a mostanihoz képest, de akkor is, ha olyan világ lenne 2040-re, mint amit a Szárnyas Fejvadász-filmek jövendöltek. Hozzáteszem: 1972-ben a szerzők (főleg a Meadows-házaspár) az akkor rendelkezésre álló adatok és információk alapján jövendölték ezt az összeomlást meg. Két nagyon fontos dolgot nem tudtak belevenni a számításaikba: a klímaválságot és a mesterséges intelligenciát. A klímaválság rásegít az összeomlásra, a mesterséges intelligencia világa pedig vagy rásegít (Terminátor-világ), vagy segít megoldani a problémát (Én, Robot-világ). Viszont ahhoz, hogy a modell érvényességét elfogadjuk, nincs szükség a klímaválság romboló és a mesterséges intelligencia még kiszámíthatatlan irányú hozzájárulását belevenni a számításokba, ugyanis annak ellenére nem változott semmi, hogy a modell már 53 éves. Mindössze két helyen tört meg a görbe: a 2008-2009-es világválság és a 2020-2021-es világjárvány ideje alatt, ám a görbék a rövid törés után folytatódtak.
A modell a nem-megújuló erőforrások kimerülésére fókuszál. A környezetszennyezést mint az ipari tevékenységgel együtt járó káros kibocsátások természetes szűrőinek rongálódásával veszi figyelembe, azaz, a különböző ciklusok (szénciklus, nitrogénciklus) megbomlásával. Anélkül, hogy a teljes könyvet ismertetném, megemlítem, hogy ezekkel a problémákkal már a 70-es években is tisztában volt mindenki, legalábbis a tudományos közösségen belül. A foszfor-készletek kimerülésével, az óceán elsavasodásával ekkor még nem foglalkoztak behatóbban, a klímaválság által okozott természeti katasztrófák által okozott kárral (emberéletben, energiahálózatban, ipari termelésben, épületkárokban) szintén nem.
Viszont az, hogy egyre nehezebb kitermelni a nem-megújulókat, az egyértelmű. Mint korábban írtam, kb. 120 éve még 100-szoros megtérülést hozott egy olajkút, ma már “csak” hatszorost, amivel persze még mindig a világon az egyik legjövedelmezőbb üzletág. A különböző erőforrások megritkulása egyszerűen természetes dolog, ha azokat kitermeljük, innentől kezdve a körkörös gazdaságra való átállás lenne a leglényegesebb. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a fosszilisek égetése üvegházhatású gázok kibocsátásával jár, akkor is észre kéne vegyük, hogy a bennük felhalmozott napenergia felszabadítása szabályosan felfűti a földet. A talajgazdálkodás, a vízgazdálkodás, az erdőgazdálkodás és a tengeri halászat szintén kimeríti az erőforrásokat, más szavakkal: a talaj nem csak kimerül, de el is mosódik, és látható jelei vannak a vízkörforgás felborulásának is. 2002-ben az Exxon Mobile még fölényesen írta, hogy 30 év elteltével már látni kéne a Növekedés határaiban lefektetett összeomlás kezdődő jeleit, és azok még sehol sem láthatóak — nevetséges módon elfeledve, hogy ezek 2002-ben már bizonyis láthatóak voltak, ha csak a tengeri élővilág pusztulását vesszük, azt, amit rovarapokalipszisnek neveztünk többen, azt is, s már akkor mérhető volt a felmelegedés és az óceánok vízszintjének emelkedése is. Nem voltak azok akkor még jelentősek: de már mérhetőek voltak, szemmel láthatóak, azaz, az Exxon szimplán vagy hazudott, vagy tévedett.
A növekedés határaiban felvázolt összeomlás a gazdasági output csökkenésével kezdődik, ezt követi egy általános életszínvonal-esés (a várható élettartam csökkenése). Ezt értelmezzük: a várható élettartam-csökkenés azt jelenti, hogy növekedni fog a gyerekhalandóság, megnő a rákos megbetegedések kockázata és ebből kifolyólag többen halnak meg “fiatalon” (értve ez alatt azt, hogy 75 éves koruk előtt, s míg régen a 65 éves korban meghalt emberre azt mondták, szép kort ért meg, ma már azt, hogy fiatal volt még a halálhoz), vagy, amennyiben háborúk törnek ki (lásd: orosz-ukrán), az is csökkenti a várható élettartamot pusztán azáltal, hogy a katonák (és a lebombázott civilek…) meghalnak. A gazdasági output csökkenése pedig tetszik vagy nem, de elkezdődött — csak hát nem a techonlógiai szférában, hanem az agráriumban. Ha aszály, szárazság van, akkor csökken a mezőgazdasági output, emelkedik a kenyér ára, a hús ára, és így tovább. Ez nem csak akkor van, ha a kormánynak idióta a gazdaságpolitikája.
Mit lehet tenni? Mivel senki sem akar apokaliptikus világban, se félapokaliptikus világban élni, ahol a rovarfehérje fogyasztása nem opció, hanem kényszer, pont itt lehetne először komolyan változtatni. Ezek csak fejből mondott sarokszámok, de nagyjából jók. A mezőgazdasági termeléshez szükséges energiabefektetés (értve ez alatt a műtrágyát, a traktorokat, mindent is) a fosszilis-kibocsátás 40 százalékáért felel, úgy, hogy egyébként az élelmiszer harmada megy a kukába. Túltermelés és pazarlás egyszerre van jelen tehát a rendszerben. Önmagában tehát azzal, ha az élelmiszert beosztjuk, megesszük, amit elkészítünk, sokat segíthetünk. De ez az egyszerű állampolgárra rakja azt a terhet, amit az államoknak kéne elvégezniük. NEM az egyszerű állampolgár a felelős a környezetterhelésért, vagyis, nem elsősorban. Azaz, olyan törvények kellenek, amelyek kötelezik az élelmiszeripart és a kereskedelmi láncokat, hogy csökkentsék a pazarlást. Lejáró élelmiszereket kötelező legyen élelmiszerbankba adni, kötelező legyen őket leárazni (amit a boltok persze amúgy is megtesznek saját jól felfogott érdekükben). A szépséghibás termékeket szintén kötelező legyen bevenni, és nem kidobni, legfeljebb olcsóbban adni. És így tovább. Szintén az államok dolga nemzetközi szerződéseket megkötni és azokat érvényesíteni. Amire gondolok még: a kerozint adóztatni, mert az azóta is adómentes, noha a repülés az egyik legkörnyezetterhelőbb és legkevésbé klímabarát utazási mód. Ezzel együtt persze fejleszteni a vasúthálózatot, sőt, a városi tömegközlekedést vagy olcsóvá, vagy ingyenessé tenni. (Ehhez persze kell ebben partner állam is, mert az nevetséges, hogy pl. a magyar állam pl. a magyar fővárost csak amiatt állandóan csődbe akarja vinni, mert nem egy narancsszínű pártember lett megválasztva.) Az Európai Unió ezekben mindenhol jó úton jár, csak túl lassan, de legalább halad.
Mit lehet még tenni? Ha az előbb azt mondtam, az államok vagyis a politikusok dolga az elsődleges, akkor az állampolgárok dolga, hogy felelős politikusokat válasszanak meg. Az állampolgárok dolga tehát részt venni a közéletben, művelődni, tanulni, fejleszteni önmagukat! Egy tudatos polgár számonkéri a politikusokat, és elvárásai vannak neki a hatalommal szemben. Azaz, ha magyar viszonyokra akarom ezt adaptálni: igenis ne féljünk a hatalmasaktól, hanem minél nagyobb polcon van valaki, annál kevésbé tiszteljük őt, és annál inkább legyünk számonkérőek vele szemben! Aki pedig diktátor-hajlamokkal bír, azt osztrakiszmosszal űzzük el a fenébe. A felelős polgári mentalitáshoz hozzátartozik a lehetőségekhez képesti macenatúra (itt rám is lehet persze gondolni, de nyilván: emberbarát alapítványok, állatbarát alapítványok, hagyományőrző egyesületek, családtámogató egyesületek, természetbarát egyesületek támogatása, a független sajtó támogatása is ide tartozik) és az aktív részvétel civil ügyekben. Ad absurdum, ha valaki tanár, és van heti 1 óra vagy 2 óra ráérő ideje, vállaljon heti 1 óra vagy 2 óra ingyenes korrepetálást, tanítást (megjegyzés: a tanárok túlnyomó többsége ezt bevállalja, hiszen bőven 40 órán felül dolgoznak, azaz, külön iskolán kívüli szabadidejük már nem nagyon van). Ha valaki orvos, vállaljon heti 1 óra vagy 2 óra közhasznú gyógyítást, biztos vagyok abban, hogy vannak olyan alapítványok, ahol ezt megteheti, ha az állami egészségügyben vagy a fizetős egészségügyben nincs is rá lehetőség. Akinek ezekre nincs ideje, az “váltsa meg” a helyét, támogasson valakit-valakiket, aki ezzel foglalkozik! De a legfontosabb, hogy minden egyes gondolatunkat, cselekedetünket hassa át az a filozófia, hogy rajtunk múlik a világ jövője, minden egyes emberen múlik egy kevéssé, és csak olyan dolgokban szabad részt vennünk, amelyek a Növekedés határainak Seneca-görbéit eltérítik a kijelölt útról egy fenntartható irányba. Azok, akik az összeomlással riogatnak (mint én), azt szeretné(n)k, ha tévednénk. De ahhoz tenni kell, mert ha minden marad változatlan, ez a világ pokoli hely lesz, hiszen, Attenborough híres mondásával egyetértve: egy véges világban csak egy közgazdász vagy egy hülye hihet a végtelen növekedésben.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
1
0
Leave a Reply