Eredeti megjelenés
Időszámításunk előtt 250 millió évvel vagyunk. Egyetlen nagy, hatalmas kontinens van: a Mindenföld, azaz görögül: a Pangea. Ezt a Panthalassza (Mindentenger) nevű világóceán öleli körbe. A bolygónk a 2 millió évvel korábbi, nagy perm végi kihalásból (ami a valaha volt legnagyobb kihalási esemény a földi élet történetében) még nem tért magához; Samuel Bowring geológus szerint ahhoz majd még további 28 millió év kell.
A perm végi kihalási eseményt egy bazalt-áradás okozhatta; geológiai mércével mérve rendkívül rövid idő, mindössze 60 000 év alatt 6 fokkal növelték meg a bolygó átlaghőmérsékletét a vulkanikus tevékenység következtében légkörbe kerülő üvegházhatású gázok. (Amikor arról beszélünk, hogy az emberiség ehhez képest 150 év alatt elért közel 2 fokot, akkor az kb. az üstökös-becsapódás erejével ekvivalens; és ha nem értjük, mi a különbség a megszokotthoz képest +1,5, +2 vagy +6 fok között, gondoljunk a saját testhőmérsékletünkre, amelyiknél nagyon nem mindegy, hogy 36,6 fokos, 38,1 fokos, 38,6 fokos vagy 42,6 fokos.)
250 millió évi kezdődött el tehát a Mezozoikum idő Triász időszaka.
Ebben az időszakban bolygónk meleg, száraz, sőt: összeütköző kontinensek által kiváltott hegységképződés nélküli, azaz, lapos; az óceáni hőmérséklet pedig egy forró kádéra emlékeztet. A hüllők és az emlősök apró ősei uralják a bolygót; a kiszáradt, rögös föld csak pár apróbb zöldellő mohának, zuzmónak, párfányfélének biztosít életfeltételt, nagyra nőtt gombák mellett. Az életnek sok idő kell, míg magára talál; évmilliók telnek el azzal, hogy a természet gyógyítja a sebeit. A szénképződés is megáll, és csak később, pár kb. 5 millió év múlva indul újra. Pangea hatalmas belső területe száraz, csapadék nélküli, és csak a kontinens széleit mossa az eső — valahogy úgy, mint Ausztráliában manapság is, csak sokkal nagyobb mértékben.
Viszont történik valami, úgy nagyjából 234 millió évvel ezelőtt. (Feltehetően) Medárd napján elkezdett esni az eső — és úgy nagyjából 2 millió éven keresztül majdnem minden egyes nap. Az 1970-es években geológusok olyan kőzetrétegeket találtak ebből a korból, ami felváltotta a száraz, vöröses színű homokkövet, és mocsarakra, folyók által hordott üledéklerakódásra utalt. De nem egyetlen egy helyén a világnak, hanem az egész Pangeát illetően.
A Karniai Eső Periódus (Carnian Pluvial Episode) mindenhol letette a névjegyét. A leletek szerint a csapadék mindenhol legalább megnégyszereződött, és mindenhol megközelítette azt a mennyiséget, ami az esőerdőkre jellemző. (Képzeljük el ezt Ausztráliában vagy a Szaharában!) Minthogy az eső két millió éven át tartott, alapvetően formálta át a bolygó élővliágát: képzeljük el, mintha minden évben özönvíz árasztaná el a Szaharát!
Mindazok az állatok, amelyek az alacsonyan elérhető páfányokra és zuzmókra specializálódtak, gyakorlatilag éhen haltak, ugyanis a hatalmas vízmennyiség nagyobbra növő pálmaféléknek illetve tűlevelűeknek kedvezett. Ezeket nem érték el, és nem voltak olyan erősek sem, hogy kidöntsék azokat. (Az emlősök ekkor még ugróegér vagy inkább cickány-méretűek voltak, és főleg a növények elhullajtott terméseivel illetve rovarokkal táplálkoztak.)
A dinoszauruszok elődjei számban ekkor még csak a hüllők alig egyhuszadát alkották, a Karniai Eső Időszak végére pedig 90 százalékát. Azaz a világszerte tartó eső alapozott meg az óriásgyíkok 165 millió éves uralmának (és ne feledjük, ha nincs az az aszteroida, talán még ma is ők lennének a világ urai!) Ezek a jellegzetes hüllők haltak ki:
Hogy mi váltotta ki ezt a hatalmas esőt, ami az akkori hüllők egy részét kihalásra ítélte, egy másik részének viszont, a világuralomra törő dinoszauruszoknak, lehetőséget biztosított a felemelkedésre? Úgy tűnik, hogy vulkanikus aktivitás. 235 millió évvel ezelőtt ugyanis Pangea északnyugati részén egy kb. 5 millió éven keresztül tartó bazaltláva-kiömlés kezdőtt meg, egy olyan, ami 6 kilométeres vastagságúra hízott. Ez annyi széndioxidot juttatott a levegőbe, hogy az erősen felfűtötte a bolygót (a már így is a maihoz képest 10 fokkal melegebb bolygó újabb kb. 4 fokos felmelegedését okozva), ami nagyobb párolgást eredményezett. Bár a nagyobb hőmérsékleten a légkör több vízgőzt képes felvenni (ezáltal az esőképződés esélyét lecsökkenti, és ezért van az, hogy ahogy egy-egy felhő a kiszáradt, és magas hőmérsékletű szárazföld fölé érkezik, egyszerűen felszívódik), előbb-utóbb telitődött az atmoszféra, és megindult a kicsódás. Ezek már annyira erős esők voltak, hogy képesek voltak nem csak Pangea partvidékét áztatni, hanem bejutottak a belső területekre is.
Már csak azt kell megválaszolni, hogy mitől múltak el ezek az esők. Ezt viszonylag könnyű — erről már írtam korábban. Egyfelől a megjelenő növények szént vontak ki a levegőből, a saját testükbe építették, majd életük végén annak a szénnek egy részét eltemették a földbe. Az óceánok az extra szénmennyiség egy részét calcium-karbonát formájában raktározták el (mészkövet építve belőlük), és a kőzetek mállása révén is szép lassan kivonódott az atmoszférából a felmelegedést okozó szén-dioxid.
Korábban erről ezt írtam:
A légköri szén-dioxid reakcióba lép az esővízzel, amit enyhén savassá tesz. Ez az enyhén savas eső évmilliókon át áztatja a felszín kőzeteit, lebontja őket, kalciumot mos ki belőlük a folyókba, végül a tengerbe. Ez a szénben és kalciumban gazdag “leves” aztán beépül az élőlények testébe, melyek aztán később kalcium-karbonát tartalmú mészkőként temetik el a szenet az óceán mélyén.
Azaz, ahogy a légköri szén-dioxidnak utánpótlást biztosító bazaltláva-kitörések leálltak, a bolygónk “termosztátja” visszaállította természetes folyamatok révén a széndioxid-szintet alacsonyabbra, így a bolygó hőfoka is alacsonyabb lett, az extenzív párolgás is megszűnt, és a mindennapos trópusi esők is alábbhagytak. Ez alatt a kétmillió év alatt a tűlevelű erdők elterjedtek és diverzifikálódtak, a riválisok eltűnésével pedig a dinoszauruszok uralma pedig megkezdődhetett.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
0
0
Leave a Reply