Eredeti megjelenés időpontja: 2025. április 16. és 2025. április 17., helye: facebook és facebook. Birkás Györggyel közösen írt cikk, szerkesztett változat.

T. nevét T****-nek nem amaitt írom, mert félnék kimondani, mint a Harry Potter-könyvekben Voldemort nevét, hanem a damnatio memoriae-elve miatt. Ő és M*** nem érdemlik meg a kiírt betűt.

Donald T***, az Amerika 45-ik és 47-ik elnöke már a kampány idején megígérte, hogy hatalmas vámokkal fogja sújtani az Egyesült Államok kereskedelmi riválisait (és partnereit), annak ellenére, hogy nem csak a demokraták, hanem pártfüggetlen közgazdászok is előre jelezték: ez nemhogy javítana az átlagamerikai jólétén, hanem jelentősen drágítaná a mindennapi megélhetés költségeit, munkahelyek elvesztésével, talán még recesszióval is járna. Ennek ellenére az elnöknek meggyőződése, hogy a vámtarifák életbe léptetése a korábban megszokott jólétet hozná el újra Amerika s állampolgárai számára; visszatelepülnének a cégek, főleg a kétkezi munkára építő nehézipari és könnyűipari cégek; hiszen már az 1990-es évek környékén is (akkor még mint ingatlanmágnás) hangoztatta, hogy az Államok kereskedelmi partnerei kihasználják az erős dollár nyújtotta kereskedelmi előnyt, és olcsó áruval elárasztva az amerikai piacot megfojtják az amerikai termelőkapacitást, elveszik az amerikai kétkezi dolgozó munkáját (annak ellenére, hogy a munkahelyek elvesztésének elsődleges oka az automatizáció, másodsorban a szabad piac azon tulajdonsága, hogy a legolcsóbb termelésre törekszik, és az ázsiaihoz képest magas amerikai órabérek ez ellen hatnak). Ebben erősen hisz: beiktatásának napján, január 20-án, hangoztatta, hogy a vámok “gazdagítják majd állampolgárainkat.” T**** vámmániája mögött az a korábbi, üzletemberi tapasztalata sejlik fel, hogy a kereskedelem zéró összegű játszma, és ha valaki jól jár, akkor a másik rosszul -– üzletemberként meghatározó élménye volt mindig is, hogy vagy ő vág át másokat, vagy mások őt, ahelyett, hogy olyan megállapodásokra törekedett volna, amellyel minden résztvevő fél kölcsönösen jól jár. Az elnök vámmániája Amerika számára minimum recessziót hoz, de akár gazdasági összeomlás (depresszió) is lehetett volna belőle; az elnök kapkodó, sokszor ambivalens kijelentései nem csak a világbiztonsági, de a világgazdasági helyzetben is bizonytalanságot hoztak, megroppantották a világ népeinek az Egyesült Államokba vetett hitét, rosszabb esetben a világ kereskedelmi volumenének esésével, még rosszabb esetben háborúk kirobbanásával is járhat.

Viszont a közgazdasági folyamatok alapvetően nem a korábban már hatszor becsődölt, közgazdasági fogalmakkal tisztában nem lévő bukott üzletemberek fixa ideáira épülnek. Ezzel tisztában nem lévén, meggyőződve saját igazáról, T****, félreértve a világgazdasági folyamatokat, saját elképzeléseinek bűvöletében élve, második ciklusának kezdetén, 2025. április 2-án előbb totális vámháborúba kezdett, majd mindössze egy hét után, április 9-én, látva a tőzsdeindexek esését (a wikipedián már külön szócikk van erre, 2025. évi tőzsdekrach címmel) és azt, hogy az ország hitelezői piacra dobták az amerikai államkötvényeket, azok nagy részét 90 napra „felfüggesztette”. Már a különböző vámok kiszámítása, melyeket a különböző államokra kivetett, teljes értetlenséget vont maga után: pár, kizárólag pingvinek lakta szigetre is kivetett vámokat, ahogy kisebb államok egész sorára 50 százalékos vagy akörüli importvámokat. (Ennek oka, hogy ezen országok kimondottan szegények, így nem tudnak vásárolni amerikai termékeket, viszont tőlük nyersanyagokat vásárol Amerika, így velük szemben nagy a kereskedelmi mérleghiány; a magasabb importvámok miatt persze nem fognak ezen kicsi és szegény országok több amerikai terméket venni, így gyakorlatilag csak az ezekből az országokból Amerikába irányuló export lett effektíve drágább vagy sokkal drágább. Az is más kérdés, hogy például kávét vagy banánt nem lehet az Egyesült Államok területén termeszteni, így hiába lesznek az ilyen, alapvetően mezőgazdasági termékeket exportáló országok megvámolva, nem fognak az Egyesült Államok területén – élve a vámmentesség előnyével – banán-, ananászcserje- vagy kávébab-ültetvényeket létesíteni.)

A T**** által kirobbantott kereskedelmi konfliktus már ilyen extra rövid távon is rontotta a világgazdaság kilátásait – leginkább azzal, hogy a valóságnak megfelelően teljesen inkompetensnek mutatja be a világ vezető gazdasági hatalmának vezetőjét, bizonytalanságban tartva a pénzpiacokat, a befektetőket –, s az elvesztett bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni. Nem meglepő, hogy a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank lefelé módosították a növekedési előrejelzéseket, figyelmeztetve, hogy ha a nagyhatalmak tarifákkal akadályozzák a kereskedelmet, az az egész világon csökkenti a GDP-t. Felidézték az 1930-as évek példáját, hogy egy vámháború senkinek sem hasznos, és felszólították a feleket a tárgyalásos rendezésre. A tőkeáramlásokban is eltolódás volt: a befektetők aranyat (melynek ára 5 év alatt gyakorlatilag megduplázódott) vagy stabil devizát (svájci frankot, japán jent) kerestek; az amerikai adminisztrációnak sikerült elérnie azt, amit korábban lehetetlennek tartottak: egyidejűleg estek az amerikai részvények árai, az amerikai kötvények árai és dollár árfolyama. Az ellátási láncok pedig újból átstrukturálódás előtt álltak: a globális multinacionális cégek sorra értékelték, hogyan igazodjanak a bizonytalanná váló helyzethez, ami miatt átmenetileg vagy leálltak az előjegyzések, vagy túljegyzések történtek; nyugalma viszont senkinek nem volt. Főleg az amerikai nyugdíjasok illetve a nyugdíj-előtakarékosságban lévők jártak rosszul, Amerikában ugyanis (garantált állami nyugdíj helyett) egy 401(k)-nek nevezett nyugdíj-előtakarékossági forma meglehetősen elterjedt, abban viszont diverzifikált részvényportfólió illetve államkötvény-portfólióra szóló jegyzések vannak. Na de ha a részvények és a kötvények is estek, az azt jelentette, hogy egyetlen hét alatt akár 5-10 évvel is eltolódott az ezen megtakarítási formával bírók számára az aktív munkavégzéssel töltendő évek száma, azaz, ennyivel későbbre tolódott át az ő személyes nyugdíjkorhatáruk.

A globális gazdaságra nézve sok függ attól, hogyan reagálnak a felek a következő időszakban: leülnek-e tárgyalni kompromisszumokról, esetleg az amerikai belpolitika korlátozza-e T****ot, például a Kongresszus próbálja-e megfékezni elnöki hatalmát a vámkivetés felett, azzal, hogy visszaveszi az alkotmány szerint kizárólag rátartozó jogát (T**** egy vészhelyzeti törvény felhatalmazása alapján rótta ki a vámokat, amihez előbb persze [gazdasági] vészhelyzet kellett hirdetnie), illetve hogy a világgazdaság mennyire talál új egyensúlyt. Lehetséges forgatókönyv, hogy egyes országok engedményeket tesznek, és így a vámok egy részét később visszavonják megállapodások keretében, ám ennek ellenkezője is elképzelhető: az, hogy viszontvámok kivetésével egymásra licitálnak ezen országok. Az is lehetséges, hogy tartóssá válnak ezek a kereskedelmi falak, és a világ tartósan két (vagy több) kereskedelmi blokkra szakad, amelyek között magas vámok nehezítik az árucserét. Ennek gazdasági következményei (alacsonyabb globális növekedés, magasabb árak, technológiai szakadások) évekre kihathatnak.

A bejelentett és felfüggesztett illetve a bejelentett és megtartott vámok hosszú távú hatásai még nem dőltek el. Nem is nagyon lehet hosszú távra tervezni, hiszen T**** döntései eléggé kiszámíthatatlanok. A magas vámok miatt az USA-ba visszatérő dollármilliárdos befektetések esélye csökken attól, hogy ezek a vámok naponta változnak. Hosszú távú döntést hozni ilyen gazdasági környezetben elég kockázatos. Na de miért kockáztatta meg T**** a világgazdasági krachot, miért okozott tőzsdepánikot nem csak Amerikában, de számos más tőzsdén, mi volt a rövidtávú és hosszútávú cél? Mielőtt erre válaszolnánk, röviden nézzük át a vám fogalmát, történetét, hogy megpróbáljuk megérteni T*** (vagy inkább gazdasági tanácsadóinak) céljait.

Mit jelent az, hogy vám?

A vám olyan díj, amelyet egy ország akkor vet ki, amikor áruk lépik át a határait, általában import esetén, de néha exportra is alkalmazták.

A vámok az ókortól kezdve az államok fő bevételi forrásai közé tartoztak, és a gazdaságpolitika fontos eszközévé váltak. Segítségükkel az országok védték hazai iparukat a külföldiektől, befolyásolták a külkereskedelmi mérleget, vagy bevételhez juttatták a kincstárat.

A vámok története szinte egyidős a szervezett kereskedelem kialakulásával. Már az ókori Mezopotámiában az uralkodók vámot szedtek a karavánoktól és kereskedőktől. A Babiloni Birodalomban létezett egy sudduutu nevű adó, amelyet a karavánok indulásakor fizettek (ez az áru értékének kb. 1 százaléka volt), valamint egy nishatu adó a határátlépéskor (gyakorlatilag korai importvám). Hasonló módon díjat szedtek a folyami átkelőkért és a csatornák használatáért, illetve a karavánok teherállatai után is.

A Római Birodalomban szintén kidolgozott vámrendszer működött: a portorium nevű vámot szedték az áruk behozatalakor és kivitelekor. A rómaiak gyakran bérbe adták a vámszedés jogát magánvállalkozóknak (a publicanus-oknak), akik az állam nevében szedték be a vámot és cserébe meghatározott összeget fizettek. A római vám mértéke jellemzően 2–5 százalék között mozgott az áru értékére vetítve, bár egyes tartományokban vagy árucikkeknél ennél magasabb is lehetett. Az ókori világban a vámok fő célja a kincstári bevétel növelése volt, de indirekt módon védték is a helyi ipart azzal, hogy megdrágították az áruk behozatalát más országokból.

Az összes cikk linkje facebookon. Folytatás következik!

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. Ezen a linken közvetlenül is lehet nekem utalni:

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!