Eredeti megjelenés
Az energiafelhasználás egyenlő a civilizációval. Ha nincs energiaforrás, nincs fűtés, nincs mozgás, nincs semmi, amire az emberi civilizációk épülnének. A folyamatosan vándorló, gyűjtögető-halászó-vadászó életmód feladása, áttérés a jóval nagyobb energiabefektetést igénylő, ám sokszorosan több kalória előállítására képes mezőgazdaságra, vagyis, maga a letelepedés, a neolitikus forradalom elképzelhetetlen a fa használata nélkül. A fa felhasználása jelentette a civilizáció legalapvetőbb építőkövét: fából készültek a szerszámok, a bútorok, fával építették a téglaházakat és agyagházakat is, fából készültek a hajók, a szekerek, és legfőképpen fát égettek fűtésre, fémművességhez, mindenre. (Azt hozzá kell tenni, hogy a civilizációk megjelenése elképzelhetetlen az írásbeliség nélkül, mert az nem csak a törvények leírását, de összeírásokat, gazdasági, katonai feljegyzéseket, diplomációai üzenetváltásokat és megállapodásokat is lehetővé tett, ahogy a generációkon átívelő módon a tudás továbbadását is, de ez egy másik történet.)
A fa kiterjedt használatáról írtam egy sokrészes sorozatot, Kiűzetés a paradicsomból címmel, ezen az oldalon, a Mélységesen mély címszó alatt a részei megtalálhatóak.
Az ipari forradalom viszont a szén ipari méretű felhasználásával kezdődött meg. Míg a középkorban az volt a jelszó, hogy ha nincs erdő, nincs királyság, az ipari forradalomban a szén jelentette az energia kulcsát. Hozzáteszem, a szénre kezdetben csak “ráfanyalodtak”, az 1600-as években kimondottan tilos volt pl. az angol királyi palota szomszédságában szénnel fűteni, mert az pernyézett illetve roppant büdös volt. Egy korábbi cikkemben ezt írtam:
“Szóval az egész szénbányászat úgy indult, hogy elfogyott a fa. Vagyis, már nem volt elég, hogy fűteni lehessen vele, ezért ráfanyalodtak a roppant büdös szénre is. A feljegyzések szerint ekkor lett a házikók alaptartozéka a kémény, amit nem nagyon értek, mert ha valaki fával fűt, akkor is kell kémény. Szintén ebből az időből származik, a XVI. századból, hogy a londoni előkelő hölgyek megtagadták, hogy olyan házba lépjenek be, amit szénnel fűtenek, és nem fával ~ a szén füstje rossz szagú volt, és hát megfogta a ruhát a pernye még akkor is, ha volt kémény a házban. Maga az angol királynő, I. Erzsébet is fel volt háborodva, hogy a Westminster Palota szomszédságában valaki szénnel fűt, sőt, egy sörfőzőt még börtönbe is záratott emiatt. Így aztán a Palota környékén kizárólag fával szabadott fűteni ettől kezdve. A szenet különböző betegségekkel társították (ezek egy részét mondjuk joggal), mérgezőnek gondolták, a szervezetre ártalmasnak. Na meg, ördöginek. Hiszen a szén a föld alól jött, szemben a fával, ami a föld felett nőtt. És mi van még a föld alatt? Igen, az ördög. John Milton is az Elveszett paradicsomban (1667) a bányászatot az ördöggel kapcsolja össze. Az ég: arany, ezüst. A pokol: szén, kén.“
A XIX. századra alaposan megváltozott a helyzet. A Brit Birodalmat a szén működtette, sőt, a szén tette naggyá. Angliában ekkor még bőségesen rendelkezésre álltak könnyen kitermelhető szénmezők — ezeket mostanra szinte teljesen kitermelték. Földközelben, könnyen elérhető távolságban, már nincsen szénmező, sőt, már szénbányák sincsenek, az utolsó nagyobb is bezárt 2015-ben.
1863-ban viszont még más volt a helyzet. Akkor már működtek a szénbányák, legalább 200 ezer ember dolgozott ezekben (picit több, mint 20 millióból — azaz, minden 100-ik angol akkor szénbányász volt). Ekkor szólalt fel Sir William George Armstrong, a Brit Tudományelőremeneteli Szövetség (ma: Brit Tudományos Szövetség) elnöke, hogy veszélyben van Anglia világhatalmi pozíciója a szénbányák könnyen kitermelhető tárnáinak belátható időn belüli kimerülésével.
Kijelentése hatalmas visszhangot keltett. Ekkor írta meg William Stanley Jevons is A Szénkérdés; Vizsgálat az Ország Fejlődéséről és Szénbányáink Valószínű Kimerüléséről című nagyhatású könyvét. Tulajdonképpen ez volt az első, tudományos igényű vitairat a fenntartható fejlődésről (merthogy a szén nem megújuló és a készletek véglegesek. Hogy a szén hogy keletkezett, melyik földtörténeti korban, az egy másik kérdés, amire remélhetőleg lesz még időm visszatérni egy másik alkalommal).
“A szén valójában nem egy a javaink közül, hanem teljesen minden más árucikk felett áll. Ez az ország anyagi energiája – az egyetemes jótevőnk –, minden cselekedetünk tényezője. Szénnel szinte bármilyen teljesítmény lehetséges vagy könnyű; nélküle visszaesnénk a régi idők fáradságos szegénységébe. Ha ilyen tényeket ismerünk, nem meglepő, hogy évről évre egyre nagyobb befektetéseket hozunk ki egy ilyen számtalan tulajdonsággal – ilyen csodálatos erővel rendelkező anyagból.”
Jevons úgy érvelt, hogy minden valószínűség szerint még az ő életén belül el fogja veszíteni Anglia világhatalmi szerepét, ha nem sikerül új szénmezőket találni. Úgy vélte, hogy semmilyen technológiai innováció vagy másik energiaforrás nem ér fel a szén erejével. 1866-ban John Stuart Mill a képviselőházban is felmagasztalta Jevons könyvét, és amellett érvelt, hogy minthogy a szénmezők előbb-utóbb kimerülnek, addig kell az ország adósságát törleszteni, amíg még van miből. William Gladstone, a pénzügyminiszter, pedig erre hivatkozva megkérte a parlamentet, hogy a bizonytalan jövőbeli gazdasági kilátások miatt szíveskedjenek ilyen törvényt hozni. Jevons könyve bestseller lett.
Miközben alapvetően tévedett a szénmezők kimerüléséről. A könyvének publikálását követő harminc évben a szénkitermelés megduplázódott, az amerikai szénkitermelés pedig megtízszereződött. Jevons nem látta — nem láthatta — előre a szént felváltó energiahordozók megjelenését. Viszont volt, amiben igaza volt — és ami miatt neve fennmaradt.
Ez pedig a Jevons-paradoxon. A Szénkérdés hetedik fejezetében Jevons előre megjósolja, hogy a fogyatkozó szénmennyiség meg fogja kívánni annak hatékonyabb és gazdaságosabb használatát, így kevesebb felhasználással is ugyanazt a teljesítményt el lehet majd érni, ez viszont a felhasználás fokozását fogja okozni, ugyanis ha kevesebb energiabefektetéssel ugyanazt a hatékonyságot el lehet érni, akkor a gépek működtetői nem spórolni fognak a szénnel, hanem a nagyobb teljesítményt nagyobb előállított haszonra, azaz, gazdasági növekedésre fogják fordítani. Jevons a könyvében leírja, hogy erre rájönni egyáltalán nem volt ördöngősség, mert ez volt megfigyelhető eddig minden találmány esetén.
A paradoxon feloldása tehát az, hogy ha egy erőforrás kihasználása a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően javul, akkor az az erőforrás összességében nem kevesebb, hanem több energiát fog fogyasztani. Gondoljunk például a hűtőszekrényre, a számítógépekre: amint azok energiahatékonysága elérte azt a szintet, hogy széles körben elterjedhettek, el is terjedtek, és összességében már sokkal több energiát fogyasztanak, mint a pár kezdeti prototípus. A szén esetében is így történt: Watt gőzgépe felülmúlta a Newcomb-féle gőzgépet. Na de nem csak a gőzgépek hatékonyságáról van szó; Jevons nagyon helyesen az olvasztókemencékről is szót ejt, amelyeket szénnel fűtöttek — ekkoriban Anglia adta a világ vastermelésének felét –, és megállapítja, hogy az energiahatékonysággal növekvő gazdasági hasznot újabb kemencék felállítására fogják használni, amelyek így még nagyobb hasznot termelnek, és ami növelni fogja a szénbányászat volumenét.
Birkás György írta a saját posztjában a paradoxon egy másik esetéről: a papírmentes iroda növeli a papírfelhasználást (így már érthető, hogy a Dunder Mifflin sranctoni irodája miért tud nyereségesen működni):
“A papírmentes iroda paradoxon névadója egy közismert eset. A számítógépek, illetve az elektronikus adattárolás elterjedésétől sokan a papírfelhasználás csökkenését (például az irodák papírmentessé válását), és ezzel az erdők megkímélését várták. A valóságban azonban nőtt a papírfelhasználás, főként amiatt, hogy az elektronikus adattárolással több dokumentum vált közvetlenül hozzáférhetővé, és ezért többet is nyomtatunk (vagy mert – true story – kinyomtatjuk az e-maileket és úgy mentjük egy állami szolgáltatónál).”
Akárhogy is, a Javons-paradoxon megoldása (a nagyobb energiahatékonyság nem kisebb, hanem nagyobb energiafelhasználást jelent) tökéletesen beleillik abba a sorozatba, amit az emberiség a neolitikus forradalom óta művel: egyre több energiát fogyaszt, egyre jobb, hatékonyabb gépeket építve. Nem véletlenül mondta Richard Rhodes történész is, hogy az energia a civilizáció alapja (a történetek és az írás megjelenése csak a civilizációs építmény habarcsa), és nem véletlen, hogy a Kardashov-skála is az alapján rangsorolja a civilizációkat, hogy mennyi azoknak az energiafogyasztása, így aztán szinte biztosak lehetünk abban, hogy amennyiben sikerülne is az emberiség energiaigényeit megújuló energiával lefedni, az nem csökkentené, hanem tovább növelné az energiafelhasználásunkat. Általános tapasztalat, hogy az energiafogyasztás csak gazdasági visszaesés idején csökken — még a háborúkban is nő. A csatolt képen erre látunk példát:
Ezen az 1980-ig viszamenő ábrán látható, hogy csak a 2008-as gazdasági világválság és a 2020-as koronavírus-válság idején cöskkent az energiafelhasználás globálisan, egyébként folyamatosan növekszik. Azaz, várhatóan az energiafogyasztásunk a jövőben is növekedni fog, még akkor is, ha egyre több szélerőművet vagy napelemes erőművet építünk.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. Ezen a linken közvetlenül is lehet nekem utalni:
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
0
0
Leave a Reply