Eredeti megjelenés időpontja: 2023. augusztus 24., helye: facebook. Kiegészített, szerkesztett változat.
Egy év kihagyás után folyamatban van a második évad az Apple TV streaming-szolgáltatón (ennek a posztnak az eredetijét 2023-ban írtam). Ha az Apple TV valamire jó, akkor erre; nagyszerű dolog, hogy elkészítették a sorozatotból a szériát. (Mostantól kezdve az Alapítvány-sorozat a könyekre, az Alapítvány-széria az Apple TV filmsorozatára utal.)
Szerintem az Alapítvány-sorozat talán a legjobb filmes sci-fi adaptáció, amit valaha láttam, pontosan azért, mert nagyon lazán követi csak az eredeti történetet, csak a fő motívumokat illetve a szereplőket tartja meg. Tele van nővel és kisebbségi karakterrel, több fontos szereplő bőrszínét vagy nemét megváltoztatták. Mi ebben a gond? Amikor Asimov írta a történeteit, az a Mad Man világa volt, ahol fehér férfiak voltak nem csak minden pozícióban, de fel sem merült bennük, hogy ez máshogy lehetne. (A Star Trek már önmagában azzal újítást hozott, hogy egy vulkáni is a fedélzeten volt, ahogy egy fekete bőrű nő, egy orosz meg egy japán, de persze a főszereplő fehér férfi volt, naná, ahogy a főorvos is, noha Roddenberry először M’Bengát akarta annak. Ezt a Star Trek Strange New Worlds-sorozat kiigazítja.) Az Alapítvány filmsorozatban Heri Seldon maradt fehér férfi, majdnem minden más szereplő megváltozott, ami a sorozat előnyére vált, mert így nagyobb a reprezentáció, hisz fura lenne elhinni, hogy a jövőben a társadalom kevésbé lesz diverz, inkább, hogy jobban.
Emlékeztetőül az előző két cikk a témában:
Ami még nagyon jó, és már lmegírtam, az az, hogy mindenhol, ahol lyuk volt a történetben, azt a lyukat a sorozat írói betömték. A Cleonokról kiderül, hogy klónok, egymás klónjai, és ő lesz – ők lesznek Seldon ellenpárja(i); a karaktereknek nem csak neveik lesznek, hanem személyiségük is (pl. Bel Riosnak), ráadásul azzal, hogy Seldon tudatát betáplálták egy számítógépbe, túléli saját fizikai halálát. Azzal, hogy a főbb szereplők mélyalvásban ugrálnak előre az időben, a folyamatos újracastingolásra sincs szükség — ez telitalálat (ezt az eredeti történet nem tiltja, akkor meg miért ne?). Amit Asimov nem tudott elképzelni akkor, az akkori idők tudományos fejlettsége mellett, azt a mai írók már megteszik helyette. Memóriatörlés? Megy. Az első kleón császár tudatának megidézése? Természetesen. Űrlift? A Dűnéből ismert mentátok, csak más néven? Jöhet.
Viszont amiről eddig még nem írtam, az az, hogy az Alapítvány-sorozat a mi világunkban játszódik, sok-sok ezer évvel az időben előrefelé, és ami nagyon fontos, és amiben különbözik a Star Trek és a Star Wars történeteitől, az az, hogy mindenki ember. (Bár a Star Trek-történetekben mindenki humanoid.) Mint kiderül a könyvekből, valóban mindenki a Földről származik, de olyan régről, hogy már azt elfelejtették, sőt, magát a Föld bolygót is a legendák közé sorolták be. Hihetetlen lenne? Pedig nem az. Minden egyes feljegyzésünk előbb-utóbb megsemmisül. Egy favéset vagy egy újság jó, ha kibír 150-200 évet, egy könyv esetében 500-800 év, amiről beszélni tudunk, egy kőfelirat, márványfelirat, az 5000-6000 év, de mennyi az élettartama egy digitális információnak? 20 év, és vagy a fájlformátum, vagy maga a fizikai hordozó megváltozik, és akkor is nehéz elképzelni, hogy az időben előrefelé haladva több ezer évvel később is olvasható lenne egy mai docx vagy avi fájl, ha azt el is tudjuk képzelni, hogy akár még 100 év távlatában is, egyfajta relikviaként, az akkori idők programjai képesek lesznek a régmúlt fájloformátumok beolvasására. Na de az csak a kiterjesztés, a szoftver, mi a helyzet a hardverrel? Ma már senkinek a gépében nincs floppymeghajtó, a többség pedig a CD-DVD-olvasót se használja már. A régi kazettás formátum olvasásához, vagy a még régebbi lyukkártyás módszerhez, már múzeumban lévő gépek beüzemelésére van szükség. Mennyit bír egy digitális adat? Ha folyamatosan átmásolják, ide-oda, minden 20-ik évben, több ezer évet feltehetően akkor sem, így azt elképzelni, hogy a Föld bolygóról kirajzó, a világűrt meghódító emberiség elveszíti történeteit, kapcsolatait az anyabolygóval, hihető, főleg akkor hihető, ha az az Anyabolygó lakhatatlanná válik időközben.
Az Alapítvány-könyvekben nukleáris háborúk emésztik fel a bolygót, egészen biztos vagyok abban, hogy ha a filmsorozat idáig eljut, akkor ott már a globális klímaváltozás miatt egy végletesen felforrósodott bolygóról lesz szó. (A Nap még kb. 1 milliárd évig fogja sugaraival bombázni bolygónkat, így pár tízezer évvel az időben előre haladva az még nem tenné lakhatatlanná földünket; mi tesszük azzá.) A lényeg ami a lényeg: az Alapítvány-sorozatban a Fermi-paradoxonnak az a megoldása érvényesül, miszerint, egyedül vagyunk a világmindenségben, ezért minden egyes bolygó, amivel a kirajzó emberiség találkozik, lakatlan, vagy legalábbis értelmes, humanoid élet által lakatlan, azaz, belakható. Ebben a világban az emberiség egy egész galaxis energiaforrásait használja fel, mindenki emberi nyelven kommunikál.
Másképp áll hozzá a történethez a Star Trek, ami a mainstream sci-fik ősatyja (és amelyiknek a rebootja közeledik, ahogy a Strange New Worlds is időben egyre előrébb halad; az eredeti főszereplők többsége már megvan). Ebben, talán amiatt is, mert 60 éve még minden egyes űrlény emberek által játszott volt, és nem cgi-generált, azaz, a maszkmesterek és trükkmesterek domináltak, még a Gorn-lények is meglehetősen emberiek (ezt szerencsére sikerült javítani). Vulkániak? Emberek tünde-füllel. A denobulánok? Furcsa koponyás humanoidok. Romulánok? Klingonok? Legfeljebb a bőrszín más, de mind humanoid. A Star Trek történetekben rengetegen lakják a világmindenséget, de mindegyik faj a konvergens evolúció miatt humanoid. (Vagy amiatt, mert volt egy ősi faj, ami az ősi DNS-ét mindenhova szétszórta.) Egy fej, két kéz, két láb, tüdő, szív, gének, vér, mind oxigént lélegzik, és így tovább. Ebben a világban az emberiség egy egész naprendszer energiaforrásait használja fel, az univerzális fordítógép viszonylag gyorsan képes fordítani a nyelvek között, ami azt feltételezi, hogy a nyelvek is “konvergens evolúciós utat” járnak be, azaz, nem csak az összes földi nyelvre, de a világuniverzum összes nyelvére vannak jellemző nyelvtani szabályok (melyeket univerziáléknak szokás mondani).
A Star Wars-történetek a legnagyobb ívűek abban az értelemben, hogy itt több galaxis, gyakorlatilag az egész univerzum be van népesülve. (Egyébként ezek is a Föld világában játszódnak, csak réges-rég egy messzi-messzi galaxisban; onnét tudni, hogy a két robot szerepel az egyik Indiana Jones-történetben [ami persze azt sejteti, hogy az egészet Han Solo álmodja addig, amíg le van fagyasztva], sőt, az E.T. című filmben E.T. felismeri a Yodának öltözött gyerekeket; másfelől meg a Star Wars szenátusában E.T.-szerű lények is megtalálhatóak. A közös pont a filmekben George Lucas és Steven Spielberg, az Indiana Jones közös projectjük.) A Star Warsban az emberek a legelterjedtebb lények, de számos más humanoid, és kevésbé humanoid értelmes lény is van, C-3PO hatmillió nyelvet tud beszélni, köztük tud binárisul is (ami nyelven R2-D2 csipog).
Mindegyik elképzelt jövő másmilyen választ ad a Fermi-paradoxonra, miszerint, ha a Drake-egyenlet szerint milliószámra kéne más intelligens lényeknek élniük a világuniverzumban, miért nem találkoztunk még velük?
Az Alapítvány szerint mert azért, mert mi vagyunk a világűrben az egyetlenek, valószínűleg azért, mert, mint a Föld sorsa is mutatja a regényfolyamban, amennyiben egy intelligens civilizáció, ha ki is alakul, nem kezdi el nagyon gyorsan gyarmatosítani a többi bolygót, akkor menthetetlenül kihal (a könyvben ugye nukleáris háborúk miatt, ami akkor, amikor Asimov a történeteit írta, reális opció volt). A Star Trekben azért, mert egy bizonyos érettség kell ahhoz, hogy az Első Kapcsolatfelvétel megtörténjen; ez az, amire a Star Trek univerzumában mint Prime Directive-re hivatkoznak (és amit értelemszerűen az emberiség még nem ért el, és ami 2063. április 5-e a Star Trek szerint). A Star Wars univerzumában pedig tele van élettel az univerzum; egyszerűen csak túlságosan szét van szórva a világban, így hiperhajtóművek nélkül azok kapcsolata nem lehetséges – de ha egy faj elég sokáig él, és elég messzire elér, akkor automatikusan találkozik velük.
A három sci-fi széria más választ ad az egyedüllét kérdésére, de más a kiindulópont is, és ezzel eljutottunk a Kardashov-skálához. Ezt a skálát Nikoláj Kardashov szovjet csillagász javasolta 1964-ben egyes űrbéli civilizációk fejlettségének megadására, és az űrkutatók a skáláját el is fogadták. Maga a skála az energiafelhasználásra épül, arra a kimondott alapfeltételezésre, hogy minden egyes civilizáció alappillére az energia; a világegyetem rendkívül barátságtalan hely, ráadásul rendkívül hideg is; ha nincs valamilyen energia, ami képes felmelegíteni akár egy bolygót, akár egy várost, egy űrhajót, ami nem képes növényeket és állatokat táplálni, aminek a felhasználásával nem vagyunk képesek mozogni, akkor nincs civilizáció sem. Az emberi civilizáció alapja az energia. (Ezt a skálát később Carl Sagan kiegészítette az információfelhalmozás mértékegységével.)
A Kardashov-skála alapvetően négyes osztatú, az első fokozaton az a civilizáció áll, ami egy egész bolygó energiaforrásait tudja felhasználni (Térség avagy The Expanse-sorozat világa), a második fokon az a civilizáció, amelyik egy egész Naprendszerét (Star Trek világa), harmadik fokon az, amelyik egy egész galaxisét (Alapítvány-sorozat világa, Star Wars-sorozat világa), és negyedik fokon az, amelyik az egész univerzumét (erre még nincs példa, talán a Star Trekből a Q-lények, vagy a The Expanse-ből a gyűrűépítők?). Ebből persze következik az is, hogy a jelenlegi civilizációnk még az 1-es fokozatot sem érte el, hiszen nincs egy egységes világkormány (mint a Térség-sorozatban az ENSZ), és így definíció szerint sem használja fel egy civilizáció teljes egészében a bolygó erőforrásait. Jelenleg valahol 0,7 körül lehetünk a Kardashov-, 0,7 H-típusú civilizáció a Kardashov-Sagan-skálán.
Visszatérve magára az Alapítvány-filmsorozatra: továbbra is tartom, hogy a legjobb sci-fi sorozat jelenleg, nincs párja gondolatiságban, filozófiában már csak az alapanyag jó minősége miatt sem. Anélkül, hogy szpoilereznék, egészen fenomenálisnak tartom azt a grandiózus világépítést, amit az epizódokban a producerek és a rendezők létrehoztak. Az űrlift beomlása, az űrugrók dezertálása, nagyon ötletes, ahogy szép lassan — úgy, ahogy Asimov is elképzelte — haladunk a Birodalom összeomlása és az Alapítvány győzelme felé.
A sorozat nem csak a látványvilágban és világépítésben rendkívüli. Az eredeti intenciónak megfelelően komoly filozófiai kérdéseket is felvet. Vajon emberi létező-e Demerzel, a robot, akinek van látomása; emberi létezők-e a Kleon-klóncsászárok, akiknek viszont nincs? Mennyire tud emberi lenni a mesterséges intelligencia, jó-e nekünk, ha a mesterséges intelligencia irányít minket? Van-e az egyes embernek szabad akarata, ha aztán úgyis az történik, amit a matematikus Seldon előre kiszámolt?
Folytatása a harmadik évad végignézése után következik.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. Ezen a linken közvetlenül is lehet nekem utalni:
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
0
0
Leave a Reply