Eredeti megjelenés időpontja: 2022. július 2., helye: facebook
2022. júliusában írtam a következőket:
Kedves Ismerőseim és követőim!
Bár megígértem, hogy a 24 000 karakterben elkészült cikkemből, miszerint, miért hagytam abba a tanári pályát, 6250 karakteres publicisztikát írok „A kilátástalanság pályaképe” címmel, ám mégsem tudtam megtenni. (Utólagos kiegészítés: Ez végül megjelent, ám a szöveggyűjteményembe egyelőre nem vettem fel: https://hang.hu/publicisztika/pedagogus-oktatas-eletpalya-modell-kilatastalansag-143833)
Ez részben amiatt is van, mert túl meleg volt mostanában, és ez negatívan befolyásolta szövegalkotói képességemet (az enyhülés sem segített sokat: a 30 fokos lakásom már csak 29 fokos – az egész épület van átmelegedve, átforrósodva), de részben magam miatt is volt. Egyszerűen nem tudtam magam rávenni. Ugyanis mászkált bennem egy másik téma, a „C” betűjelű, az, hogy miért nem fogunk semmit se tenni a globális klímaváltozásból fakadó összeomlás ellen. Egyszerűen muszáj ezt megírnom. Amíg ez nincs meg, nincs máshoz sem ihletés.
Hogyan fog bekövetkezni a globális felmelegedés miatti civilizációs összeomlás, és noha tudnánk ellene tenni, miért nem fogunk tenni?
Először is, szeretném azt tisztázni, hogy mi NEM a cikk témája. Nem arról fog szólni ez a cikk, hogy az ember felelős-e a klímaváltozásért (igen), sem arról, hogy mi mindent tehetnénk ellene (rengeteg mindent, de globális kormányzati fellépés, vagy legalább a különböző kormányzatok globálisan összehangolt fellépése kéne, amire egyébként ígéretet is tettek 2016-ban), sem arról, hogy mik a már megmutatkozó jelei (ezekről én magam is folyamatosan beszámoltam, hát még rajtam kívül mennyien sokkal hozzáértőbb és okosabb emberek). A cikk arról fog szólni, miért elkerülhetetlen az összeomlás.
Röviden: azért, mert már benne vagyunk, és eddig se tettünk ellene semmit fogadkozásokon kívül.
Az összeomlást ugyanis az emberek hajlamosak rettentően gyors és brutális erejű katasztrófának felfogni. Ahogy a Holnapután című filmben is volt: egyik pillanatról a másikra megfagynak a helikopterek rotorjai a levegőben. Egyik pillanatról a másikra leáll a Golf-áramlat. És így tovább.
Valójában az összeomlás földtörténeti léptékkel mérve ténylegesen rettentően gyors. Alig 50-100 év alatt fog végbemenni. Már elkezdődött, ám mivel emberi mértékkel mérve lassú, nem vesszük észre. A felmelegedés nem úgy fog kinézni, hogy egyik évről a másikra hirtelen a 30-35 fokos nyarak 40-45 fokosakká lesznek, az éjszakai hőmérséklet meg 30 fok alá nem fog lemenni. Nem. Úgy fog kinézni, hogy egyre gyakrabban lesznek olyan időszakok, amikor Földünk egy-egy helyén 40-45 fokosak lesznek a nappalok, és az éjszakai hőmérséklet meg nem fog 30 fok alá menni. Egyre gyakrabban, egyre több helyen, egyre több ideig, de szó sem lesz arról a belátható közeljövőben, hogy a nyár összes napja 40 fokos legyen. Arról van szó, hogy míg mondjuk 2000-ben 4 ilyen nap volt egész nyáron, addig 2030-ra 40 ilyen nap lesz. Élhető marad? Igen. Egyre nehezebben élhető.
Biztos ez? Nincs teljes egyetértés ez ügyben, mondja az egyik ellenérv. Majd kitalálunk valamit, mondja a másik. Majd alkalmazkodunk hozzá, mondja a harmadik. Tipikus intellektuális félrenézés: „nem is változik a klíma, ha pedig igen, nem az emberi tevékenység miatt, ha pedig mégis, az egyébként előnyös.” Változik, az ember miatt, nem előnyös.
A változások mértékei nem alkalmasak arra, hogy az emberek tudományos képzettség nélkül el tudják azokat helyezni. Az átlagember nem tud különbséget tenni 1 millió és 1 milliárd, 1 milliárd és 20 milliárd között. Ami az átlagember horizontja felett áll, azt nem tudjuk elképzelni. Egy 15-20 milliós kenőpénzes korrupciót könnyebb elképzelni, mint azt, hogy a bankok törvényi segítséggel alsó hangon is 1000 milliárdot kaszáltak a devizahiteleseken, vagy azt, hogy Magyarország 30 milliárdot bukott a letelepedési kötvényeken. Az átlagember nem tudja elképzelni a földtörténeti korral mért sebességű változásokat sem.
De nem kell ehhez földtörténeti kor! Elég 100 évet visszamennünk az időbe. 100 éve tízezerszer annyi hal volt a vízben, mint most. 100 éve a homár a halászat selejtes terméke volt, a szegényeket etették vele. 100 éve a 4-5 méteres vizák felúsztak Budapestig. Embermilliók, akár milliárdok eledele volt a hal és a többi vízi élőlény. Ma már a hal lassan luxuscikké válik. Az emberek pedig nem veszik észre azokat a változásokat, amelyek a saját életüknél nagyobb időtávban valósulnak meg.
Nem vesszük észre a bioszféránk összeomlását sem. Szó nincs a légköri széndioxidról, a környezetszennyezésről: maga a környezetpusztítás ölt olyan mértéket, hogy benne vagyunk a hatodik kihalási hullámban. Valóságos rovarapokalipszis van. Új földtörténeti korba léptünk, az antropocénba. A kihalás korába. Nem kell hozzá túl nagy intelligencia, egyszerű a dedukció: ha bármilyen okból kifolyólag is, de elpusztulnak a tápláléklánc alsó szintjei, akkor a ráépülő szintek is el fognak pusztulni, mi pedig a legfelső szinten vagyunk.
És mi van, ha nem csak környezetpusztítás van, hanem környezetszennyezés is és klímaváltozás is? El lehet azt intézni annyival, hogy a klíma állandóan változik, majd megbirkózunk vele, a korábbi időkben is változott és a korábbi időkben is megbirkóztunk, vagy, ahogy a Diétás Magyar Múzsa szerzője írta: a középkori pestisjárványok után jött a reneszánsz és a korábban soha nem látott magaslatokat ostromló emberi kultúra és technikai haladás. Ám: az összes korábbi természetes klímaváltozás összeomlásokat hozott. Ráadásul nem is volt az annyira természetes: emlékszünk arra, mit tanultunk a termékeny félholdról? Hogy a csatornázás miatt a földek elszikesedtek? (Erről szól részben az alábbi cikkem:)
Kicsivel később, a római birodalomban akkora méretű volt az erdőirtás és mocsár-lecsapolás, hogy konkrétan megváltoztatták a saját klímájukat. A római kor végét lezáró népvándorlást is egy klímaválság hozta el, ahogy a mongol hódítást az érett középkor végén is. Az ember saját maga ássa sírját: a közép-amerikai esőerdő-irtások folyamánya az lesz, hogy nem lesz eső. És ahogy azt a Marson víz nyomát kutató csillagászok is tudják: víz nélkül nincs élet.
Alaptézisem tehát az, hogy már most benne vagyunk az összeomlásban, csak nem vesszük észre, és pont emiatt nem teszünk ellene semmit, mert nem tudjuk, hogy már most benne vagyunk. Bár a folyamat földtörténeti mércével mérve elképesztő gyors, emberi mércével mérve két-három generációnyi időt felölelő folyamat.
Az összeomlás tehát lassú folyamat, ellenben nagyon sokrétű. Érinti nem csak a hőmérsékletet, hanem a vízgazdálkodásunkat és ebből a kettőből fakadóan az élelmezésünket is. A globális ellátási láncok apró zavara (mint amikor keresztbe áll a hajó a Szuezi-csatornán) hónapokig tartó ellátási gondokat okoz. A globális kereskedelmi hálózatok miatt sokkal gyorsabban tud terjedni majd sokkal több vírus; a kovidot magát nem, de egy világjárvány bekövetkeztét meg lehetett jósolni. Tudjuk, hogy önmagát erősítő módon olvad a grönlandi és az antarktiszi jég. Tudjuk, hogy ezek teljes elolvadása esetén a Föld népességének fele víz alá kerülne. Tudjuk, hogy már most vannak olyan helyei a Földnek, ahol ez megtörténőben van. De ez nem azt jelenti, hogy Miamit egyik napról a másikra elmossa az óceán: azt jelenti, hogy egyre több ingatlant kell sorsára hagyni, és egyre feljebb költöznek az emberek. Azt is tudjuk, hogy a folyókat részben az eső, részben a hegyekről elolvadó jég táplálja. Azt is tudjuk, hogy ha nem lesz hó a hegyeken, nem lesznek gleccserek, akkor az eső sokkal gyorsabban fog lefolyni a folyamatos olvadás helyett. Ez pedig azt jelenti, hogy hatalmas áradások lesznek, aztán pedig kiszáradó folyók. Mint pár éve a Loire, most meg a Pó. Meg mint tíz éve minden évben a Colorado.
A hatalmas hőhatás azt is jelenti, hogy lábon fog megégni a búza meg a kukorica meg a napraforgó, hiába az öntözés. Ha pedig öntözés se lesz, akkor ki se kel. Az pedig nem azonnal jelent éhínséget, mert, mint írtam, az összeomlás folyamatos lesz: az először csak az élelmiszerek árának emelkedését jelenti, és csak aztán jelent éhínséget. Az pedig háborút jelent, mert ahol éhínség van, ott háború van. Ahol háború van, ott pedig járvány is van: az apokalipszis lovasai már készülődnek. A hőség miatt kiszáradó erdők, bozósosok, búzatáblák pedig sokkal könnyebben fognak lángra kapni.
Kevesebb lesz a víz; több lesz a tűz. Amikor pedig elkezdenek csökkenni a terméshozamok, elkezdenek kimerülni a termőföldek, még több lesz bevonva művelés alá. Hogy ugyanazt a termésmennyiséget lehessen hozni, még jobban megpróbáljuk majd kifacsarni a természetet. Ezt diktálja a piaci logika. Természetesen egyre kevesebb pénz fog jutni kultúrára, művészetre, kutatás-fejlesztésre. Így aztán azt remélni, hogy egy még fel sem fedezett technológia majd megoldja a problémáinkat, hatalmas önbecsapás, a valósággal való szembenézés helyett strucc-mentalitás. De a világ folyamatosan működni fog: egyre nehezebben, egyre döcögősebben, de működni: az összeomlás folyamat, nem pedig esemény.
Mindannyian tanultuk, hogy a korábbi emberi civilizációk egy része eltűnt, elpusztult. Hova lettek a Húsvét-szigetek lakói? Az anaszázik? Amit tudunk az összeomlásokról a korábbi civilizációk példái alapján, az elsősorban az, hogy ezek több generációs folyamatok; egy harminc évig tartó aszály első három-négy évében még csak egy három-négy éves aszályt látnak a gazdák, nem tudhatják, hogy az meddig tart, és csak az ötödik évben kezdenek kétségbeesni. A második, hogy egy összeomlás kezdetén nem az új dolgokat próbálják ki az emberek, hanem a bevált régiekhez sokkal jobban ragaszkodnak. A harmadik, hogy az összeomlások ritkán jelentik egy civilizáció teljes kihalását (bár előfordul), leginkább csak az erőforrások kimerülése miatt előbb elkezd csökkenni a népességszám, végül egy olyan alacsony szinten stabilizálódik, ami jóval a korábbi szint alatt van. A negyedik, hogy ezek gyakorlatilag elkerülhetetlenek, mert az emberi természetből fakad, hogy – kevés pozitív kivételtől eltekintve – képtelenek vagyunk visszafogni a fogyasztásunkat és így a környezetünk folyamatos pusztítását.
Ne feledjük azt az axiómát sem, hogy egy véges világban nem lehetséges végtelen növekedésről beszélni. Az ellenérv az, hogy majd akkor felfedezünk vagy feltalálunk új forrásokat, az emberi civilizáció fejlődése ugyanis nem más, mint egyre újabb erőforrások birtokba vétele. A szénhez is azért nyúltak az emberek, mert elfogytak az erdők, az olajhoz is azért, mert elfogytak a bálnák. Igen ám, de a korábbi esetekben nem volt szó sem globális világgazdaságról, sem konkrét potenciális kihalási eseményekről. Ráadásul nem látszik, mik azok az új dolgok, amiket be tudnánk vonni a táplálkozásunkba, hisz az emberi biológia évmilliók alatt fejlődött ki és százezer évek alatt tud csak megváltozni: ma már nevetségesnek hat, de Charles Galton Darwin, a híres tudós unokaöccse egy komplett nagyesszét írt 1952-ben malthusi kétségbeesésében arról, hogy fel fogjuk élni a Föld erőforrásait, ezért meg kell tanulnunk fát meg üveget enni. Csak az ehető, ami megterem. De ha egyre kevesebb dolog terem meg?
Nem írtam még a gazdasági összeomlásról. Egy recesszió normális dolog a világgazdaságban. De mi van akkor, ha a recesszió inflációval párosul? Mi van akkor, ha a stagfláció évtizedeken át velünk marad? Minden egyes gazdasági tevékenységnek van környezeti ára. A végletekig kifeszített környezetterhelés esetén egyre nagyobb lesz a gazdasági tevékenységek ára is. Ha egy lovat sarkanytúzunk, egy szántó ökröt ütlegelünk, nagyobb teljesítményre kapcsol. Ha a ló vagy az ökör a végkimerülés határán van, hiába ütlegeljük egyre jobban, egyre kevesebbet fog dolgozni. Ha meg kimúlik az állat, akármennyit fogjuk egyre ingerültebben nagyobb teljesítményre sarkallni, meg se fog nyikkanni. A természettel is így van: a természetes tisztító-, szűrő-, biomasszát előállító képessége a nagyobb terhelés hatására egy általunk még nem ismert ponton gyengülni fog. Ezt nem én állítom, hanem klímakutatók, hiszek nekik. Egy összeomló világban összeomlik a gazdaság is.
Jó esetben az összeomlás „csak” olyasmi lesz, mint a római birodalom bukásakor meglévő. Városok, kolostorok megmaradtak, alacsonyabb lélekszámú közösségek őrizték a kultúrát és tudást, és új civilizációs központokként emelkedtek ki. Az élet nem ért véget. Ám az, hogy mennyi tudás veszett oda az ókor végén, nem tudjuk felmérni. A középkorból az újkorba való átmenet relatíve békés volt, az ókorból a középkorba való viszont az akkori emberiség részleges kihalásának árán valósult meg. Rómában, a nagyvárosban, a pápai székhelyben a középkor elején a teljes lakosság elfért a Colosseum egyik sarkában – 20-25 ezren maradtak egy millióból. Mennyien fogunk megmaradni a közel 8 milliárdból?
Amiről még nem írtam, pedig egyértelmű. Az összeomlás népvándorlásokat fok okozni. Ami eddig volt előbb lassú és legális, utóbb felgyorsuló és nem mindig legális népvándorlás (az egyenlítő és a ráktérítő vonalából felfelé, az északi sarkkör irányába), az semmi ahhoz képest, ami várható. Persze, ez sem egyik napról a másikra fog megtörténni: folyamatosan fog megtörténni. Egyre többen akarnak majd az első világ államaiba költözni, ami garantálhatóan egyre növekvő feszültségeket fog okozni.
Ha mindezt összeadjuk, az pedig társadalmi válságok sorát fogja okozni. Nem vagyok biztos abban, hogy a demokráciák ezt túl tudják élni. Erős a gyanúm, hogy a gyors eredményeket ígérő erőskezű vezetők (azaz, diktátorok és autokraták) újabb nemzedéke fog feltűnni a közeljövőben. Annyi reménye van a demokráciáknak, hogy mivel az összeomlás lassú, így a szintén lassú, ám legalább hatékony demokratikus döntéshozatali folyamatok nincsenek időbeli szorításban.
Lehetne még sok minden egyébről is írni, arról, hogy mi lesz a közlekedéssel, az oktatással, de leginkább még annyit tennék hozzá: a negatív változásokat elsősorban a szegények fogják elszenvedni. A jobbmódúak és gazdagabbak egyszerűen odébbállnak. Nekik legfeljebb eggyel kevesebb nyári utazás lesz, három évvel később cserélik le a kocsit. A jó módúak és gazdagok, akik a negatív folyamatokért elsősorban felelősek, fogják azt legkevésbé megszenvedni.
Zárszóként. Talán Bradburytől származik az a mondat, hogy a sci-fi író olyan próféta, aki szeretné, ha a jóslatai nem válnának valóra. Én is azt szeretném, ha tévednék, már csak a saját érdekemben is. De mi van, ha mégse tévedek? Komolyan feltesszük kártyán a teljes emberi civilizációnkat abban a reményben, hogy hátha annak az 1-2 százaléknyi tudósnak vagy annak a 98-99 százaléknyi üzletembernek, ügyvédnek van igaza, akik szerint nincs is szó itt semmi összeomlásról, alkalmazkodnunk, változnunk kell, és minden rendben lesz? Mit veszíthetünk azzal, ha cselekszünk? Legfeljebb a bűnös város, Ninive megmarad negyven nap után is.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
1
0
Leave a Reply