Eredeti megjelenés időpontja: 2025. június 15., helye: hang.hu

Közel járunk ahhoz, hogy visszafordíthatatlan módon átlépjünk egy úgynevezett bolygóegészségügyi határértéket – ez derül ki egy nemrég, a Global Change Biology nevű tudományos magazinban publikált tanulmányból. A legutóbbi vizsgálat szerint az óceánok elsavasodása (azaz, kevésbé lúgossá válása) még határértéken belül volt, ám közel a határértékhez, a mostani eredmények alapján azonban az óceánok 60 százalékában 200 méter mélyen ez a határátlépés már megtörtént, ahogy a felszíni vizek 40 százalékában is. Amennyiben a folyamat tovább erősödik és visszafordíthatatlanná válik, az a teljes tengeri ökoszisztéma összeroppanását okozhatja, nem csak az „óceánok őserdejeinek” nevezett, végveszélyben lévő korallmezőkét.
Az óceánok elsavasodása elsősorban a légkörből felvett extra szén-dioxidnak köszönhető (jelenleg a fosszilis energiahordozók égetéséből származó azaz antropogén eredetű légköri szén-dioxid 90 százalékát az óceánok nyelik el, és csak a maradék 10 százaléka kerül az atmoszférába, hogy ott üvegházhatású gázként viselkedve növelje bolygónk átlaghőmérsékletét), amely a vízben feloldódva savasítja a sós vizek kémhatását. Jelenleg úgy tűnik, hogy az emberi tevékenység, ezen belül elsősorban a fosszilis energiahordozók elégetésének következményeként légkörbe kerülő extra szén-dioxid harmadát nyelik el az óceánok és tengerek, ezzel együtt a klímaváltozásból fakadó energiatöbblet kilenctizedét; azaz, óceánok nélkül tízszer nagyobb ütemben növekedne a felmelegedés. A savasodásnak köszönhetően a testükbe kalciumot beépítő tengeri élőlények (a korallokon kívül a tengeri csigák, kagylók, és más, vázat építő élőlények) kevéssé lesznek képesek a vázépítésre, így csökken a stressztűrő képességük is, például az óceáni hőhullámokat kevésbé fogják tudni tolerálni (a korallok kifehéredése elsősorban ennek köszönhető). A tengeri tápláléklánc alján lévő apró állatkák illetve filoplanktonok (mikroszkopuikus méretű növényi planktonok) savasodás illetve felmelegedés miatti kiesése olyan kaszkádfolyamatot indíthat be, amely a tápláléklánc egyre magasabb szintjein álló állatok egyedszámának drámai visszaesését és így az egész ökoszisztéma felborulását is jelentheti. Ez már lokálisan megvalósult 2015-ben és 2016-ban Észak-Amerika nyugati partjainál, amikor egy óceáni hőhullám miatt megváltozott az apróbb tengeri halak mozgása, emiatt pedig a Csendes-óceáni tőkehal-állomány 71 százaléka veszett oda, körülbelül 7000 púpos bálnával és 4 millió lumma nevű tengeri madárral együtt.
Ha ezt a „bolygóegészségügyi” határt is átlépjük, akkor a kilenc ilyen határértékből már hetet fogunk meghaladni. A másik hat ilyen, már kritikus határt meghaladó környezeti kihívás a klímaváltozás előrehaladottsága, az újszerű mérgező anyagok kezelhetetlen jelenléte, a nitrogén és a foszfor természetes cirkulációjának stabilitásának megingása, a hidrológiai ciklus stabilitásának felborulása, a szárazföldi területek felszíni stabilitásának megőrzése és a bioszféra integritásának erőssége (azaz, a fajok életterének és egyedszámának egyre gyorsuló csökkenése). Különösen aggasztó az is, hogy a légköri oxigén felét pont azok a tengeri élőlények állítják elő, amelyeket a savasodás létükben fenyeget, ugyanis a filoplanktonokat szintén fenyegeti létükben az óceánok elsavasodása és felmelegedése.
A tanulmány elkészítését részben az az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal finanszírozta, amelyet a klímaváltozás-tagadó Trump-adminisztráció forráselvonásokkal büntet, elsősorban amiatt, mert a hivatal a tudományos konszenzusnak és a tapasztalati tényeknek megfelelően a globális felmelegedést korunk legnagyobb éghajlatváltozási kihívásának tartja.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!

Leave a Reply