Eredeti megjelenés időpontja: 2025. május 18., helye: facebook és 2025. május 19., helye: facebook

Birkás Györggyel közös cikk.

A modern történelemben először Kína népszerűbb, mint az Egyesült Államok. A 2025-ös Democracy Perception Index meglepő fordulatot mutat: a világ országainak többsége először tartja Kínát pozitívabb szereplőnek, mint Amerikát. A felmérés 100 ország több mint 111 ezer válaszadójának véleményén alapul, a lenti képen láthatjuk a trendet: míg az Államok globális megítélése egy év alatt +22 százalékról –5 százalékra zuhant, Kínáé +14 százalékra emelkedett. Eközben Oroszország –9 százalékon áll, bár a háború kirobbanása után javuló tendenciát mutat.

A grafikon függőleges tengelye a nettó percepciót mutatja: a pozitív és negatív válaszok különbségét. A drámai változás különösen Amerikánál szembetűnő, amely az izolacionista külpolitika (és a belső politikai megosztottság, azaz, az amerikai fasizmus remélhetően csak időleges győzelme) hatására gyorsan veszített nemzetközi hitelességéből.

Kína felemelkedése nem feltétlenül értékalapú, hanem gazdasági pragmatizmuson, a kiszámíthatóság és a stabilitás eszméjén áll, különösen Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában. A kínai modell (erős állam, infrastruktúra-fejlesztés, kiszámíthatóság) egyre több ország számára kínál vonzó alternatívát a nyugati demokráciákkal szemben. A világ országainak többsége már pozitívabban gondol Kínára, mint az Egyesült Államokra.

Érdekes, hogy az izolacionizmusnak, azaz, a világtól való elzárkózásnak pont Kínában és az Egyesült Államokban van hagyománya, illetve ilyen állam volt még Japán a középkorban és újkorban, amikor kikötőit elzárta az európai hatalmak elől (egyedül az elsőként érkező Portugáliának voltak kereskedelmi kapcsolatai a szigetországgal). Japánt pont az Egyesült Államok késztette kétszer is megadásra és kényszerítette ki a világra való nyitottságot tőlük (1852-ben és 1854-ben Matthew C. Perry kapitány egy japán kikötőbe erőszakkal behajózó kisebb flottával illetve 1945-ben Hanry S. Truman az atombombával), és azóta Japán az egyetlen teljesen nyugatizálódott ázsiai állammá lett (bár tény, Dél-Korea nagyon közel van). Amerikában már George Washington óta jelen van az izolacionista szentiment, az első elnök óvta a friss országot „belegabalyodó szövetségek” megkötésétől, míg Thomas Jefferson, a harmadik elnök nem csak úgy vélte, hogy Amerikának kerülnie kell a szövetségek kötését, de örökké semlegesnek kell maradnia, senki ellen sem szabad háborút viselnie, vagy háborúba belépnie bárki oldalán. Elképzelése szerint az Egyesült Államok földjén mindenki az övéhez hasonló (rabszolga-foglalkoztató) gazdaságokat hoz majd létre, önállátásra és belső kereskedelemre termelnek. Jefferson makacs háborúellenességének illetve az ebből fakadó haditengerészetet leépítő politikájának következménye az lett, hogy az amerikai kereskedőhajókat rendszeresen megtámadták berber kalózok Európához közel, illetve, tulajdonképpen megágyazott az 1812-es angol-amerikai háborúnak is, amikor az Államok akkori elnökét, James Madisont úgy kellett kimenekíteni a Fehér Házból, Washingtont ugyanis elfoglalták a Kanada felől támadó angolok.

Az izolacionizmus az első világháború előtt és a két világháború között is jelentős politikai filozófia volt az Államokban: az akkoriak úgy vélték, Amerikának elég Amerikával foglalkoznia (lásd még: Monroe-elv), az európaiak oldják meg a saját problémáikat nélkülük. Később, mint tudjuk, az első világháborút részben az döntötte el, hogy Amerika belépett az angolok és franciák oldalán a központi hatalmak ellen a háborúba (ekkor kezdődött meg az amerikai németségnek illetve a német származású amerikaiaknak, akik létszámukban nagyobb tömb voltak, mint az angol származású amerikaiak, a teljes amerikanizálódása; megtagadták német gyökereiket, elfelejtették német nyelvüket, mostanra 46 millió német származású amerikai közül már csak 1 millió beszéli a németet anyanyelvként); a második világháborút pedig teljes mértékben az amerikaiak háborúba lépése döntötte el a kommunista Szovjetunióval szövetséges nyugati demokráciák javára a fasiszta államokkal szemben. (Bismarck még a XIX. század végén megállapította, hogy a világpolitikára legnagyobb hatással az fog bírni, hogy az angolok és amerikaiak azonos nyelvet beszélnek, és igaza lett.) A két világháború közötti izolacionizmusnak pont az volt az oka, hogy az amerikai fasiszták NEM akarták, hogy Amerika háborút viseljen Németországgal szemben; a régi, teljes mértékben elhibázott Jefferson-i izolacionizmusra való XX. századi hivatkozás még annál is elhibázottabb volt, mint a XIX. század elején. A nácibarát amerikaiak propagandája jó táptalajra lelt: a köznép hangulata elzárkózó volt, melynek okai sokrétűek voltak. Ezek között ott volt Theodore Roosevelt erőszakos imperializmusa, illetve az arra adott helytelenítő, megütköző válaszreakció; az első világháborús amerikai részvétel, amikor is amerikai fiatalok haltak meg amiatt, mert az európaiak nem tudták lerendezni egymás között vitáikat, ellenzése; a spanyolnátha sokkja, és a még nagyobb sokk: a gazdasági depresszió, melyet elmélyített az akkori republikánus elnökök inkompetens vámpolitikája (lásd erről korábbi írásunk vonatkozó részét). Az internacionalizmussal szembeni szkepszist és így a világpolitikától való elzárkózás eszméjét táplálta Woodrow Wilson elnök első világháború végi sikertelen békediplomáciájának illetve Nemzetek Ligája-tervének bukása is. Az interregnum időszakának izolacionizmusát olyan közismert és köztiszteletben álló nácibarátok hirdették, mint Charles Lindbergh vagy Henry Ford (akinek antiszemitizmusától Hitler le volt nyűgözve, és akinek arcképét az íróasztalán tartotta) – ez az izolacionista szemlélet Franklin Delano Rooseveltnek jelentős gondot okozott, mivel ő látta, hogy a Hitler elleni háború elkerülhetetlen lesz és nem a szokásos imperialista háborúk egyike lesz, hanem – kissé fennkölten fogalmazva – a jó oldalon állók harca lesz az embertépő gonoszság ellen, miközben az átlagamerikai meg úgy gondolkodott, hogy elég bajuk van nekik az európaiak problémái nélkül is. Amerika nem sietett segíteni: az akkori amerikai, egyértelműen bevándorló-ellenes bevándorlási politika ország-kvótákat meghatározott meg, és az Amerikába kivándorolni szándékozóknak IQ-tesztet kellett kitölteniük. Albert Einstein, aki korábban úgy beszélt magáról, hogy a dolgok jó folyása esetén ő Németországban németnek fog számítani, Franciaországban meg európainak, a dolgok rossz folyása esetén Németországban zsidónak lesz mondva, Franciaországban pedig németnek, a hivatalnok okoskodó kérdésein annyria felháborodott, hogy kiviharzott az interjúról. Akkoriban csak bevándorlók voltak; az a kifejezés, hogy „menekült”, még nem létezett.

Amerika egyértelmű kudarca és a nácibarát amerikaiak által táplált izolacionizmusának egyértelmű sikere volt a második világháború kirobbanása és elhúzódása. Amennyiben az akkorra már világhatalmi státuszú Egyesült Államok erőteljesebben lépett volna fel, még idejében, a német birodalmi törekvések ellen, vagy, amikor Hitler megtámadta Lengyelországot, azonnal belépett volna a németek elleni háborúba, jóval kevesebb szenvedés árán és jóval hamarabb véget lehetett volna vetni a nácik terrorjának, jó eséllyel a Szovjetunió sem erősödik meg annyira a világháború végére. Persze, ez mind csak feltételezés, semmi bizonyíték nincs és a dolgok jellegéből kifolyóan nem is lehet erre; viszont az biztos, hogy ha így történt volna, ma egészen más világban élnénk. Amerika húzódzkodott attól, hogy elfoglalja helyét a világpolitikai színpadon, és ennek az egész világ látta kárát.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!