Eredeti megjelenés korábbi facebook-posztok alapján.

Kicsoda Anyeze Gondzse Bojadzsiu? Akik 40 felettiek, ismerik a nevét (csak nem ebben a formában), akik 55-60 felettiek, jellemzően rajongva tisztelték őt életében, mai napig neki tulajdonított, felemelő, inspiráló idézetekkel díszitik munkahelyük környezetét, hogy ha szemük letéved a monitorról, ezeken az idézeteken állapodjék meg; a katolikus egyház poszter-nővére volt (ha lehet ilyen fogalmakat írni) abban az időben, amikor elkezdődött az egyházi pedofil-ügyek feltárása. Halála után elég gyorsan boldoggá, majd picivel utána szentté is avatták.

A világ egyik legfélreismertebb “szentje” volt; nem is szent volt ő, hanem a Pokol Angyala. Kínzás, segítségadás elmulasztása, korrupció, sikkasztás, hogy csak a legfontosabbakat említsem meg bűnlajstromából. De sokkal pusztítóbb, amit a lelkekkel tett: átvert embereket, rászedett, sokan adakoztak neki, akik azt hitték, az adományuk jó helyre megy, és akik megnyugodtak abban, hogy jót cselekedtek. Az ő bizalmukkal való kétszínű visszaélés legalább akkora kárt okozott, mint amit személyesen, a két kezével végzett, pedig az se volt kevés. Tulajdonképpen “búcsúcédulákat” árusított: mindazok, akik adakoztak neki, lerótták a kötelező jócselekedetet pénzbeli megváltásban.

Anyeze, azaz, Agnes Bojadzsiu az ottomán birodalom egy elhagyatott balkáni szegletében született 1910-ben. Viszonylag fiatalon Indiába került, brahmanista-buddhista-muzulmán vallási többségű országba, ahol mint katolikus nővér tevékenykedett, 40 évesen pedig létrehozta a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet, fő tevékenységül megjelölve a szegények legszegényebbjeinek megsegítését a kalkuttai nyomornegyedben. Tevékenységére egy erősen vallásos angol televíziós, Malcolm Muggeridge figyelt fel 1969-ben (ugyanaz a Muggeridge, aki a Brian életét blaszfémikusnak és perverziónak nevezte a Tim Rice által vezetett Friday Night… Saturday Morning című éjjeli beszélgetőműsorban 1979-ben [úgy, hogy nem is látta a filmet egészében], szegény Michael Palin és John Cleese pedig nem győztek mentegetőzni, hogy dehát a film legelején kiderül, hogy Brian és Jézus nem ugyanazok a személyek): Bojadzsiu, akkor már persze rendi névén, Teréz, a szegények megsegítését, a betegek ápolását, az elesettek segítését tűzte ki életcéljául, pont, ahogy azt Jézus hívő és önfeláldozó követőitől elvárnánk. Hamarosan világhírű lett, az általa alapított rendhez folyamatosan érkeztek az adományok, így Teréz nővér egyre több rendházat alapított (121 országban több, mint 500 rendháza lett), növekedett a nála fogadalmat tevő nővérek száma, egyre nagyobb hálózata épült ki. 1979-ben Nobel-békedíjat kapott, bölcs mondásait mottóként írták ki még az európai szekuláris államok állami intézményeiben is, a katolikus világban még nagyobb volt híre. Elnökök, miniszterek keresték társaságát, annak az előbb idősödő, később idős, elaggott apró termetű hölgynek, aki hivatásául választotta mások szolgálatát. 1999-ben a Gallup szerint ő volt az a nő, akire a leginkább felnéztek az emberek — 18 alkalommal választotta őt ez a cég be a legjobban csodált nők tízes listájára.

Még életében megérkeztek a kritikák. Teljesen természetes, hogy ha valaki híres, ismert, akkor jönnek a kritikusok, a sértődöttek, a rosszakarók. Az egyikük, egy indiai vallástudós szerint, Teréz nővér egyáltalán nem segítette a szegényeket, sem a haldoklókat. A rendházába betérőket (a szegények legszegényebbjeit) nem elllátta, hanem olyan körülmények között tartotta, amit ma kínzásnak lehet nevezni. A rendházba betegen betérőknek nem hogy láz- vagy fájdalomcsillapítót nem adott, de még vizet sem, mivel Teréz (akkor már, mint rendfőnök: Teréz Anya) szerint a minél több szenvedés közelebb visz Istenhez. Viszont amikor ezek a betegek már félrebeszéltek, deliráltak, akkor Teréz nővér megkeresztelte őket, abban a hitben, hogy szerencsétlenek életük végén a szenvedésükkel levezekelték az életükben elkövetett bűnöket, és így, hogy meg lettek keresztelve, már biztosan a mennybe fognak kerülni. Amikor Muggeridge-nek elmondta, hogy halálos ágyukon ezek az indiaiak megtértek az Anyaszentegyház kebelére, az angol tévés le volt nyűgözve, hogy a katolikus kereszténységnek ilyen erős bástyája van a pogány Indiában.

Teréz anya még életben azt is megkapta kritikaként, hogy a Nyugatról beérkező rengeteg támogatásból a szegények szinte semmit sem kaptak, csak a rend vásárolt illetve építtetett egyre újabb és újabb rendházakat; nem lehet pontosan tudni, mekkora összeget ajánlottak fel neki, mivel a Szeretet Misszionáriusai könyvelése — ahhoz képest, hogy egy adómentes, adománygyűjtő szervezetről van szó — titkos; ám óvatos becslés szerint valahol három és öt milliárd dollár közötti összegről van szó, úgy, hogy halála után kiderült: a felkínált összegek nagyjából 7 százalékát fordították csak tevékenységre, és a többi 93 százalék a Vatikáni Bankba került, majd abból lett finanszírozva a rend további bővülése. Teréz anya beutazta a világot — magángépen, első osztályon.

Legnagyobb kritikusa, Christopher Hitchens, még 2003-ban azt írta róla: Teréz anya nem a szegényeket, hanem a szegénységet pártolja; három orvos pedig arról írt, hogy ha a rend a bejövő adományokat a pallatív ellátás kiépítésére fordította volna, akkor egész Kalkuttában fájdalommentesen búcsúzhattak volna az élettől a haldoklók. Csakhát Teréz szentül meg volt győződve arról, hogy a fájdalom közelebb visz Istenhez, és hogy mindenkinek úgy kell szenvednie, mint Jézus szenvedett a kereszten. A sok-sok Teréznek tulajdonított mondás közül íme egy, amit tényleg ő mondott: “Nem szociális munkás vagyok. Nem emiatt csinálom. Krisztus miatt csinálom, az egyház miatt csinálom.” Teréz nem a szegénységet akarta megszüntetni, hanem a katolikusok számát akarta növelni. “Van valami egészen fenséges abban, ahogy a szegények elfogadják a sorsukat, ahogy szenvednek, ahogy Krisztus szenvedett a kereszten”, lelkendezett.

Azt is megkapta kritikaként, hogy Haiti korábbi diktátorától, François Duvaliertől származó, a rendje számára felajánlott vagyont a diktátor halála után nem juttatta vissza Haiti népének, pedig az elrablott, harácsolt vagyon volt, amit ajándékba kapott. A Vatikán bankja később sem fizette vissza a felajánlott támogatást a haiti lakosságnak. Azzal is megvádolták kritikusai, hogy az általa alapított rend az egyetlen jótékonysági szervezet, egész Indiában, amelyik nem hozza nyilvánosságra a könyvelését. Teréz anyát pénzmosással vádolták, és azzal, hogy szélsőjobboldali és szélsőbaloldali szervezetekkel és politikusokkal tart kapcsolatot (többek között Enver Hodzsával is), és elfogadja a pénzüket — ahogy nem csak elfogadta Charles Keating pénzügyi befektetési csaló pénzét, de amikor azt bíróság elé állították, még kérvényt is írt Keating érdekében. Válaszul megkérte az ügyészség, hogy a Keating által neki adott 1,25 millió dollárt szíveskedjék a jogos tulajdonosokhoz visszajuttatni — Teréz anya erre a levélre nem válaszolt.

Teréz anya azt is megkapta a rendjéből kilépő egykori nővérektől, hogy egy középkorban ragadt, babonás picsa módjára bánt velük, úgy beszélt hozzájuk, mintha piszkok lennének. Azt állították róla, hogy mániája volt a szenvedés, hogy mindenhol azt kereste, hogyan lehetne a szenvedés és a fizikai fájdalom által közelebb kerülni Istenhez. Megkapta kritikaként, hogy túlságosan is szó szerint vette a Biblia ószövetségi részeit, és kevesebb figyelmet fordított az újszövetségből Jézus tanításaira. Egy kilépő nővér a Teréz által “a haldoklók otthonának” nevezett rendházak egyikét úgy írta le, hogy első belépésekor az olyannak tűnt, mintha egy náci haláltábor lett volna. Az, hogy az infúziós zacskóknál az orvosi tűket újra és újra felhasználta a milliárdos vagyonú rend, arra a válasz csak annyi volt, hogy minek, úgyis meg fognak halni. Az egykori nővér szerint egy 15 éves fiú vesepanaszokkal tért be hozzájuk, és ahelyett, hogy ellátták volna, hogy antibiotikumokat kapott volna, hogy kórházba utalták volna műtétre, cinikusan csak vállat vontak feljebbvalói: “ha az egyikkel megtesszük, mindegyikükkel meg kéne tennünk.” A nővérek dolga a rendházakban nem a betegekkel való törődés volt, hanem az, hogy meggyőzzék őket, vegyék fel a keresztény vallást még haláluk órája előtt. Egy benevedesített törlőkendő a homlokra helyezve, egy halkan elmormolt ima, és máris katolikusokká lettek a betérők.

Természetes ezek után, hogy Teréz anya rendje hazudott abban, hány embert etetnek meg az általuk üzemeltetett szegénykonyhákon, vagy, hogy hány gyereket iskoláztak be árvaházaik. Tízezrek helyett pár százan ehettek valami levest náluk naponta: olyanok, akik már felvették a kereszténységet, és ők is csak jegyre. Többezer náluk tanuló helyett mindössze egyetlen iskolában voltak nagyjából százan, akik ott tanultak; sőt, még azzal is vádolták (bár az ügyet gyorsan ejtették), hogy Teréz anya árvaházaiban gyerekkereskedelem lett volna, hogy pénzért fogadhattak volna tőlük gyerekeket örökbe. Már halála után, 2018-ban viszont újra elkezdtek nyomozni ebben az ügyben. Azt hozzá kell tenni persze, hogy egy ekkora rendben hasonló esetek előfordulhatnak anélkül, hogy arról a rendfőnök tudna, nemhogy abban aktívan részt venne. Hasonló rendházakban (főleg ahová a terhes nőket fogadják be) ilyenek szinte hetente fordulnak elő.

Azt is szemére vetették kritikusai, hogy teljes mellszélességgel kiállt egy később gyerekek molesztálása miatt elítélt jezsuita szerzetes (korábbi bizalmasa) ártatlansága mellett, sőt, kérelmezte, hogy helyezzék vissza őt papi állásába.

Kritikusai szerint a szent életű, mélyen vallásos Teréz nővér csak egy média-konstrukció, míg ő valójában csak egy babonás nő, akit egy modern szentté épített fel a katolikus egyház és a velünk élő csodákat kereső média. Sokak pót-nagymamája volt az alacsony, törékeny testű, ráncos arcú öreg hölgy. A kritikusok hangjai (köztük orvosoké) elvesztek a “szent életű nő” folyamatos laudációjában. Az őt ünneplők nem hallották meg a haldoklók fájdalomkiáltásait a tapsviharban.

Pontosan az ellenkező módon halt meg, mint ahogy életében mások átlépését segítette. Két drága operáción ment keresztül, közben altatták, fájdalomcsillapítóval látták el. Életének utolsó hónapjában egy steril szobában, a legmodernebb akkori műszerek óvták őt. Egyszer se mondta azt, hogy ő szenvedni akar, Jézushoz hasonlóan.

Hogy ezeknek a kritikáknak mennyi a valóságtartalma? Christopher Hitchens még Teréz életében ezeknek a nagy részét mind megírta. Soha senki sem perelte őt be, még csak cáfolni se cáfolták az állításait.

Teréz anyát 2016-ban szentté avatta Ferenc pápa 120 ezer ünneplő előtt, akik a Szent Péter téren gyűltek össze, miután a kötelező csodákat hitelesítették. Igaz ugyan, hogy egy Teréz anyához imádkozó, meggyógyult nő férje szerint a felesége gyógyulásának semmi köze nem volt az imákhoz, mert a feleségét az orvosok gyógyították meg meg a kemoterápia, de ilyen apróságokra egy szentté avatás közben felesleges kitérni.

Azt az egy dolgot tudom felhozni mentségére, hogy egész életében kételkedett a saját hitében; abban, hogy egész élete nem egy nagy hazugság, a képmutatás iskolapéldája lett volna-e. De nem, még ez sem: ugyanis halála után nyilvánosságra került leveleiből kiderül, hogy élete végén már rég nem hitt abban a vallásban, amelynek a nevében emberek tízezreit nyomorította meg, millióit verte át. Ha van túlvilág, akkor Teréz anya most a Pokol egyik legmélyebb bugyrából néz fel ránk. De valószínűleg nincs, számára biztosan nincs, még azt se kaphatja meg, hogy halála után a tisztítótűzben vagy a pokolban megbűnhödje képmutató, csaló és hazug életét.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!