Eredeti megjelenés időpontja: 2025. június 30. és 2025. július 12., helye: facebook és facebook.
Bár tudom, hogy mindenki el van foglalva azzal, hogy latolgatja, mi mindent hozott a prájd, vagy azzal, hogy épp meghal szörnyen a hatalmas hőségben, de a sok-sok témám közül az egyiken konokul megyek tovább: a fasizmus társadalomszemléletéről fogok most írni. Segít megérteni az amerikai DEI-ellenességet, Putyin gondolatvilágát, vagy Orbán látványosan becsődölt homofóbiáját is.
A fasizmus embereszményében, mint korábban írtam, az ősire, tisztára, természetközelire igyekszik visszautalni — még akkor is, ha valójában az elképzelésük nem a valóságra, hanem egy mitizált történelemre utal vissza. A fasizmus gondolatvilága minden ízében modern-ellenes; a természetes rendre hivatkozik, amikor a nőt a férfi alárendeltjeként határozza meg, a fehér bőrűeket magasabb rendűnek minden más bőrszínűnél, a férfit pedig férfiasnak, értsd, ciszheterónak mondja, nem pedig elpuhult, deviáns és dekadens homoszexuálisnak (az, aki homoszexuális, nyilvánvaló módon csak elpuhult, deviáns és dekadens lehet egy fasiszta szerint). Ebben a szemléletben már eleve megtalálható a későbbi szociáldarwinizmus és az eugenetikából kifejlődött fajelmélet csírája is.
S milyen szépen fogalmazta ezt meg Alexander H. Stephens, a Konföderáció alelnöke! 1861-ben, bőven még a nácik előtt, a fasizmus előtt. Hogy még a fasizmus előtt fasiszta tudott lenni, az elsősorban csak definíció kérdése — maradjunk az egyszerűség kedvéért abban, hogy azzal az érvkészlettel dolgozott, ami aztán a fasizmusra jellemző.
Stephens Sarokkő-beszédében, melyet a Konföderáció megalakulása (azaz, az Egyesült Államokat elhagyó hét állam új politikai berendezkedése) tiszteletére mondott el (bár tegyük hozzá, az Egyesült Államok Kongresszusa nem fogadta el a kilépést, ugyanis alkotmány szerint tilos kilépni onnét, ezért nem tud Texas sem újra önállósodni; így aztán az, amit egyik oldalról polgárháborúnak neveznek, északi oldalról nézve, Ulysses S. Grant tábornok szavaival élve nem volt egyéb, mint lázadás), kereken kimondja azt, ami aztán később (és még talán mai napig is) jellemző a fasiszták gondolkodására. Miután Stephens dicsérte saját új alkotmányukat, leszögezte, hogy az új alkotmány legfőbb erénye abban van, hogy véglegessé teszi: rabszolgát tartani nem csak legális, hanem ezzel még a rabszolgáknak tesznek a fehérek jót.
Jeffersont idézi, akinek azt a véleményét, miszerint a rabszolgaság intézménye magától el fog múlni, ahogy megszűnik a rabszolga-kereskedelem, tévesnek ítéli; tévesnek mindazt a jogértelmezést, amely szerint az emberek bőrszíntől függetlenül egyenlőek (odáig nem merészkedett, hogy a fekete bőrűeket ne nevezze embernek), s hogy a természet törvényét sértené meg az, hogy vannak rabszolgatartók és vannak rabszolgák. Szerinte pont fordítva. A természeti törvény az, hogy a különböző rasszok nem egyenlőek. Ezt nevezi Stephens az új alkotmány sarökkövének, nagy igazságának. Innentől szó szerint idézem:
“Új államunk, elsőként a világon, ennek a fizikai, filozófiai és morális igazságnak a talapzatán nyugszik. Ez az igazság lassan csírázott ki, mint a tudomány különböző területein található összes többi igazság. Még közöttünk is így történt [értsd: még a rabszolgatartók egy része is lassan fogadta azt el, hogy a feketebőrűek alacsonyabbrendű rasszt alkotnak]. Sokan, akik hallgatnak, talán jól emlékeznek arra, hogy ezt az igazságot még az ő idejükben sem ismerték el általánosan. Az elmúlt generáció tévedései még húsz évvel ezelőtt is sokak elméjét befolyásolta. Azokat az északiakat, akik még mindig a tudást meghaladó buzgalommal ragaszkodnak ezekhez a tévedésekhez, joggal nevezzük fanatikusoknak. Minden fanatizmus az elme egyfajta gondolkodási hibájából fakad, ez egyfajta megszálltság. Sok esetben az őrület egyik legszembetűnőbb jellemzője az, hogy helyes következtetéseket von le kitalált vagy téves premisszákból; így van ez a rabszolgaság-ellenes fanatikusokkal is. Következtetéseik helyesek, ha a premisszáik azok. Feltételezik, hogy a néger egyenlő, és ezért arra a következtetésre jutnak, hogy a fehér emberrel egyenlő kiváltságokra és jogokra jogosult. Ha a premisszáik helyesek lennének, a következtetéseik logikusak és igazságosak lennének, de mivel a premisszájuk téves, az egész érvelésük kudarcot vall.”
Mintha hasonlót fogalmaznának meg ma is sokan több különböző ország kormányzatában. Elismerik, hogy amennyiben az emberek egyenlő jogokkal bírnak, bőrszíntől, származástól, nemtől, nemi irányultságtól függetlenül, születésüktől fogva, akkor jogos lenne egyforma jogokat követelniük saját maguknak. Ám a fasiszták (fasiszta módra gondolkodók szerint) ez a kiinduló gondoldat téves, mert sosem lehetnek egyformák és így egyenlőek sem az emberek, sem egyénileg, sem nagyobb csoportokban.
Ne feledjük, amikor a déli államok elszakadásukkor “az államok jogaira” (states’ rights) hivatkoztak, akkor nem az önállóságukra hivatkoztak, nem arra, hogy az alkotmány szerint a központi kormányzatnak semmi keresnivalója a tagállami belügyekben, hanem arra hivatkoztak, hogy az alkotmány explicite nem tiltja a rabszolgatartást, tehát az adott állami hatáskör ezzel foglalkozni. States’ rights: kódolt beszéd arra, hogy szabad rabszolgát tartani.
Stephens beszédében kitér arra, hogy egy északival vitatkozott egyszer azon, hogy minthogy a Dél egy elv, az emberek egyenlőségének elve ellen visel háborút, természetszerűen veszíteni fog; mire ő kiigazította vitapartnerét, hogy az érvelés alapján a Dél fog diadalmaskodni az Észak felett, hiszen a természeti törvényekből az következik, hogy nekik van igazuk, hiszen a fekete bőrű ember alábbvaló a fehérnél: valami olyat akarnak egyenlővé tenni, amit a Teremtő tett egyenlőtlenné.
Így van ez a modern kori fasisztákkal is. Szerintük természeti törvény, hogy a nő nem egyenlő a férfival; kultúrák, vallások, sőt, bőrszínek között különbség van; a homoszexuális nem egyenlő, soha se lehet egyenlő a normális, természetes heteroszexuálissal (miközben ugye a természetben több tízezer állatfajnál figyeltek meg homoszexuális viselkedésmintázatokat); nem véletlen az az önhittség, önteltség, gőg, ahogy Amerikában a jelenlegi kormányzat mindent vissza akar csinálni, ami az emberek egyenjogúságáról szólt, és nagyon úgy tűnik, mintha a fehér felsőbbrendűség fasiszta politikáját akarnák beültetni a hétköznapi gyakorlatba.
A déli államok lázadásának leverése után Stephenst még csak ki se végezték árulás miatt. A Szenátusba azért nem engedték be — megválasztották ugyan, de esküjét nem tehette le. Kormányzóként halt meg, békességben.
Stephens nyilván nem tudta (vagy ha tudta, elegánsan nem vett róla tudomást), hogy önmagában az atlanti-óceáni rabszolgakereskedelemben annyira túl voltak zsúfolva a rabszolga-szállító hajók, annyira nem voltak higiénikusak a körülmények, annyira kevés volt a víz, az élelmiszer, hogy bizony nagyjából a rabszolgák negyede már a hajóutat sem élte túl; az afrikai rabszolgatartás- és kereskedelem meg azon a feltételezésen alapult, hogy a rabszolgákkal a tulajdonos jól fog bánni, illetve, egy idő után a szolgasági idő “lejár”, és ebben a hitben voltak maguk a hajókon átszállított afrikaiak is.
Viszont van egy fontos megjegyezni való ebben az ügyben. Stephens a történelmi tapasztolatokból indult ki: igenis az volt a normális az emberi civilizáció során, hogy vannak rabszolgák, hogy vannak kasztok, hogy nem egyformák az emberek, hogy vannak, akiknek több előjoguk van, és vannak, akiknek kevesebb. (Ehhez akart visszatérni ugye a náci Németország is — azzal, hogy voltak az árják, a szolganépek és az elpusztítandóak.) A történelem során az, hogy vannak előjogok, egyértelmű volt, sőt. A gyerekgyilkosság, rabszolgatartás, kannibalizmus, rasszizmus, ezek sokkal gyakoribbak voltak, mint az, hogy egy adott társadalom polgárai egyenjogúak. Utóbbi a mesterséges — mi persze ezt tartjuk erkölcsileg egyedül elfogadhatónak, azt valljuk, hogy az a társadalom az egészséges, boldog, ahol minden tagja (nők is, melegek is, bőrszínre, vallásra, bármire való tekintet nélkül) egyforma jogokkal bír: bár ez nem mondja ki azt is, hogy egyformák, vagy, hogy egyenlőek. Jogilag egyformák, jogilag egyenlőek, ez az elv, ebből indul ki minden. De: nem ez volt a társadalmak gyakorlata a világtörténelem folyamán.
Tulajdonképpen az unionista alkotmány sem mond mást (a rabszolgák szavazni nem szavazhattak, de a népességbe háromötödös szorzóval beleszámítottak), sem a Függetlenségi Nyilatkozat. Utóbbi szövege fennkölten van megírva, Csupa Nagybetűs Kiemeléssel, átsüt rajta az Eszme, a Szabadság Eszméje, na de, mint korábban megírtam, csak a gazdag fehér bőrű férfiakat tekintette egyenlőnek és egyformának. Ezzel egyébként a francia felvilágosodás filozófusai sem akartak vitatkozni, Voltaire véleménye is az volt, hogy miközben minden ember testvér — ezek a testvérek nem egyenlőek. (A filozófus nagylábon élt, kastélyban lakott, arisztokratáknak adott kölcsön… na de nem is keresztény szent volt ő, aki elajándékozza vagyonát a szegényeknek, hanem az intellektuális elit tagja, finoman keresztényellenes.) Voltaire is úgy vélte, hogy a születésben és halálban egyformák az emberek, és azzal sincs gond, hogy esetleg valamikor majd ő lesz a szakács a saját kastélyában, de amíg ez meg nem történik, addig a szakács dolga, hogy főzzön rá. Az, hogy az emberek egyenlőek jogilag is, egy egészen új fejlemény, mégpedig a kis jégkorszak fejleménye.
Amikor beköszöntött a kis jégkorszak a középkori meleg optimum után (nekem erős gyanúm az, hogy ebben részben Dzsingisz kán szerepet vállalt, hiszen kiirtott min. 15 millió embert, de akár 40 milliót is, másfelől meg Amerika európaiak által történő felfedezése is belejátszott, hiszen ott meg akár 100 millióan is meghalhattak, és az elhagyatott földek, települések helyén kinövő erdők kiszívták az atmoszférából a széndioxidot — de hangsúlyozom, ez csak egy hipotézis, bár erős hipotézis), és rosszabbá vált a termés, hidegebbekké a telek, a középkori emberek azonnal legjobb tudásuk szerint cselekedtek: bűnbánó körmeneteket és virrasztásokat tartottak. Nem működött. Elkezdtek hát mindenfélével próbálkozni. Nem csak tulipánokat kaptak Amerikából (lásd pár nappal ezelőtti írásom), de krumplit is, sok más növénnyel együtt.
A krumplira az európai ember nem azért tért át, mert rájött, hogy sokkal jobban terem, mint a búza, amelyet az esős nyarak eláztattak, vagy amelynél a rövidebb vegetációs idő pedig visszafogta a hozamot. Konzervatívan ragaszkodtak a búzához: így is minden elvetett magra 5-6 szemet tudtak aratni (ez a szám most mennyi, 50 és 150 közötti, írja a gugli). Erősen ellenezték a burgonyát az egykori parasztok pont úgy, mint a klérus… ugyanis a krumpli a földben nő. A földfelszín alatt — tehát az ördög termése. El kellett telnie egy kis időnek, mire elkezdték azt ültetni, fogyasztani, lassan birkóztak meg a krumplievés eszméjével. (Mi meg fogunk valaha a rovarevéssel? Rá fogunk kényszerülni?) Ugyanez a kukoricával… tengeri volt a neve, vagy törökbúza Magyarországon. Tengeri, mert a tengeren túlról jött.
A kis jégkorszakban mindent kipróbáltak próba-szerencse alapon az akkoriak, hogy jobb legyen a termés. Ezek többsége nem működött. Hatalmas gond volt, a végítélet előszelét látták az időjárás-változásban, és nem csak kétségbe estek (jogosan), hanem mindennel meg is próbálkoztak, hogy túléljenek (szintén jogosan). A népesség jelentősen csökkent a kis jégkorszak elején, kevesebb, mint felére esett vissza (ami egyébként tovább erősítette a lehülést, hiszen újabb területek maradtak műveletlenül, ami tovább erősített a reforesztrációt). A technológiai újítások, az új természetfilozófia, mind emiatt történt. Változott a világ, a civilizációnak is változnia kellett. Ebből a kényszerből nőtt ki a felvilágosodás, ebből a gépek forradalma, az ipari forradalom. Azaz, állítom, hogy ha nem lett volna kis jégkorszak, maradt volna az érett középkor, ha nincs környezeti változás, nincs civilizációs változás sem. Ebből nőtt ki a Függetlenségi Nyilatkozat és Amerika is. Minden krízishelyzet, minden életszínvonal-esés megbuktatja a fennálló rendet. A francia abszolút királyság, a keresztély katolikus kontervativizmus országa is a zeniten omlott össze, hiszen nem volt termés, éhínség volt az 1780-as évek közepén. A francia forradalom egy éhséglázadással kezdődött, mint azt ma már egyre inkább tanítják talán már az általános iskolákban is.
Jelenleg csak elkezdődött a globális felforrás, azokkal a hosszú aszályokkal és villámárvizekkel, amelyekből kaptunk mi is, és mi örüljünk, hogy csak anyagi kár keletkezett Magyarországon, és emberéletben nem esett kár. Esik így is: a hatalmas hőség alatt megugrik az elhalálozások száma, pont úgy, ahogy annak idején a római kori meleg időszakban is többen haltak meg nyáron, mint télen (ami történelmi perspektívában nézve kiugróan nagy paradoxon, mindig is télen haltak meg többen, mint nyáron). Elégedetlenkedés van, és még nagyobb lesz, és az összeesküvés-elméletek, amelyeket az idiótáknak találnak ki értelmesebb idióták, a tudományos magyarázatok előtt fognak járni. Pár napja a “Veterans on Patrol” nevű szélsőjobboldali milícia tagjai megtámadták a meteorológiai radarokat, mert időjárás-csináló gépeknek hitték őket, Marjorie Taylor-Green idiótapárti képviselőnő, aki a kaliforniai erdőtüzek kapcsán azt fejtegette, hogy azt zsidó űrlézerek okozták, és feltette a kérdést, hogy miért nem oltjuk el azokat az időjárás-csináló gépeinkkel, hiszen tudjuk, hogy van nekünk olyanunk (megoldás: dehogy van, bassza meg), most éppen egy olyan törvényjavaslatot készül benyújtani, ami megtiltja mindenki számára, hogy gépekkel befolyásolja az időjárást.
A liberális álom: a gondoskodó állam, amelyik más államokkal szemben barátságos, államszervezetét nézve demokratikus, nem a többség uralkodik a kisebbség felett, nem is a kisebbség a többség felett, hanem mindenki egy közös többség része, és nem ellenségeskedések vannak a politikai ellenfelek között, hanem viták; ahol nincs uralkodó osztály, ahol nincs oligarchia, ahol nincsenek öröklött előjogok; egy olyan társadalom, amelyik engedi a tudományoknak szabadon kutatni az igazságot, és hallgat is a különböző tudományterületek tudósaira; ahol a különböző népek egymással nem háborúznak, hanem kereskednek, és egymás területi integritását tiszteletben tartják: ez még nincs háromszáz éves, és csak a második világháború óta a nemzetközi politika alapja. Bármikor visszatérhetünk az évezredeken át “bevált” recepthez: ahol mindenki tudja a helyét, mindenkinek meg van szabva az élete születésekor már előre, és ahonnét nincs kihágás, mert a társadalom rendje isteni eredetű. Attól tartok, minél több lesz a globális probléma, annál inkább el fogja veszíteni a liberálisnak mondott világrend a vonzóerejét; a tudományosság már most válságban van, mivel olyan bonyolulttá lett, és annyira hiányoznak korunk Attenboroughjai és Goodalljai (szerencsére még mindketten velünk vannak), Saganjai, Mr. Rogersei és Bob Rossjai, és annyira alacsony a társadalom tudományértésének szintje, akik el tudnák magyarázni a világ működését, hogy előbb fognak a nagy tömegek kígyóolaj-árusoknak, vajákosoknak hinni, mint a mindig bizonytalanul fogalmazó tudósoknak. Közben pedig fejünkre szakad az ég — képletesen és néha literálisan is.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
0
0
Leave a Reply