Eredeti megjelenés
Ott hagytam abba legutóbb, hogy miután az érett középkor végén, Amerika európaiak által történő felfedezése idején beköszöntött Európára a Kis Jégkorszaknak nevezett, több évszázados lehűlés, az emberek előbb a megszokott módon bűnbánó felvonulásokat tartottak, imádkoztak, virrasztottak, majd, amikor az nem használt, boszorkányégetésbe kezdtek. Felvetettem, hogy magának a protestáns egyházaknak a kialakulása és felívelő népszerűsége is legalább részben a kis jégkorszak miatt volt (hiszen a korabeli eretnekségeket, mint a bogumileket, valdenseket, katharokat, lollárdokat, huszitákat, a katolikus keresztény uralkodók tűzzel-vassal, de kiirtották, ellenben Kálvinnal és Lutherrel nem tudtak mit kezdeni), hiszen az akkori emberek nem tudták, mi romlott el, de azt igen, hogy visszaestek a terméshozamok, rövidebb lett a vegetációs időszak, vagy túl esős lett az időjárás, ami elrothatsztotta a növényeket, vagy túl száraz, mint az Ottomán Birodalomban (Rácz Lajos klímatörténész hivatkozik Sam White történészre, aki szerint egy krónikus aszály vetett véget az ottománok európai előrenyomulásának, és az arra adott rossz válaszreakció — az örmények kíméletlen lemészárlása — indította el a hanyatlás útján az országot). A protestánsok predesztinációs tana (amely persze nem önmagától jött, katolikus gondolkodókra nyúlik vissza) Istent valójában “lefokozta” az átlagember szemében, megalapozott a deista nézeteknek; ha pedig nem kell a természeti világ minden egyes eseménye mögött isteni vagy angyali közbeavatkozást látni, az önmagában a tudományos gondolkodás előrehaladását is lehetővé tette: hiszen Isten csak “beindította” a gépezetet, amely, mint arra Madáchcsal utaltam, eljár a tengelyén évmilliókig. Innentől kezdve csak rá kellett jönni a fortélyra, hogy milyen isteni törvények szabályozzák a világ működését, legyen szó akár a csillagokról (Nikolausz Kopernikuszra, Tycho Brahe-re, Johannes Keplerre és persze Galileo Galileire utalok, később pedig William Herschel-re, Christiaan Huygensre, Edmond Halleyre vagy Pierre Laplace-re), akár a földi világról (olyan tudósok juthatnak eszünkbe, mint a kémikus Antoine Lavoisier, a biológus Carl Linneus és Charles Darwin, a matematikus-fizikus Isaac Newton és Blaise Pascal, és sorolhatnánk még a kevésbé híreseket még tovább). A XIX. században pedig már többeket is megneveztem, akik a klímakutatás történetének kezdeti szakaszában máig érvényes megállapításokat tettek: Joseph Fourier, Claude Pouillet, Eunice Newton Foote, John Tyndall és Svante Arrhenius nevét emeltem ki. (Talán feltűnt, hogy szinte kizárólag európai tudósokról írok; ennek oka, hogy akkoriban szinte csak európaiak [vagy Európából elszármazott észak-amerikaiak] műveltek tudományokat. Bár mind Kínának, mind az arab világnak, mind a hindu világnak voltak “aranykorszakai” a világtörténelemben, amikor ők álltak élen a tudományos ismeretek megszerzésében és rendszerezésében, ám különböző történelmi okokból kifolyólag ebben az időben kizárólag Európa számított a tudományos haladás előrevivőjének.)
Eddig az előző részek összefoglalása volt. A következő fontos lépés az én olvasatomban a klímatudomány kialakulásához nem volt más, mint a… geológia tudományának kialakulása.
Talán nem tévedek, ha azt mondom, a geológia tudománya a geográfia (térképkészítés) tudományából és a … bányászat mesterségéből alakult ki. Mindkét esetben fel kellett mérni a helyszínt rendkívüli pontossággal. A geológia hozzájárulása a klímatudományhoz a “mély idő” hozzáadása volt kollektív tudásunkhoz; egészen addig a “fiatal Föld” kreacionista elképzelése volt az elfogadott, az egyházi tanításoknak megfelelően.
A ma “fiatal Föld”-nek nevezett elképzelés szerint bolygónk, csak úgy, mint az univerzum, pár ezer éves csupán. A föld életkorát illetően a régiek nem rendelkeztek pontos tudással, az írott források alapján pár ezer évesnek gondolták azt, nem többnek. James Ussher, Dublin ír püspöke volt az, aki egészen pontosan meghatározta a Teremtés időpontját 1650-ben, bibliai források alapján, ezt pedig Kr. e. 4004. október 23-a előtti estére tette, kicsivel teaidő után, mindössze azzal, hogy összeadta a bibliai iratokban lévő éveket, ki meddig uralkodott, mettől, és így tovább (ez némiképpen eltér a zsidó naptártól, amelyik szerint jelenleg az 5785-ik évben vagyunk, az Ussher-i naptár szerint pedig 6029-ben, ha jól számolom). Hogy mennyire volt ez pontos, figyelembe vette-e a holdhónapokat, a dátumozások pontatlanságát, a mi szempontunkból teljesen mindegy, a mi szempontunkból az a fontos, hogy Ussher, a kortársakkal együtt, nem csak a Bibliában hitt, de a benne megírt Özönvíz-történetben is (melyet i. e. 2349-re tett), ami megmagyarázta azt is, ha hatalmas csontok kerültek elő a föld alól, vagy ha ismeretlen állatok lenyomatait találták meg a kövekben kőfejtés közben. Az Özönvízben kihalt faunáról van szó, mondták: Isten elpusztította az óriásokat. Még egy nagyon fontos dolog tartozik ide: az akkori emberek nem hittek a fajok kihalásában sem (mármint az Özönvíz óta), mert ha egyetlen egy faj is ki tudott volna halni, el tudott volna tűnni a Föld színéről, az az isteni tökéletes Teremtést cáfolta volna meg — így vélekedett Thomas Jefferson is 1787-es Jegyzetek Virginia Államról című művében, amikor a mamut létezése mellett érvelt (bár ő nem így mondta, hanem: a Természet tökéletes rendjének). Na de hát Jefferson másban is tévedett, nem véletlenül értékelem őt elég alacsonyra az amerikai elnökök sorában.
Isaac Newton Ussher püspökhöz hasonlóan először nagyjából i. e. 4000-re tette a Föld teremtését, ám az 1680-ik évi üstökös tanulmányozása során arra jutott, hogy, amennyiben a Föld belsejében vasmag van (és annak kellett lenni, hiszen a Föld mágneses volt), és az már kihűlt, akkor a Földnek, ismerve annak átmérőjét, legalább 50 000 évesnek kell lennie, állította. Georges-Louis Leclerc ennél továbbment: 1749-ben publikált műve szerint szerinte nagyjából 75 ezer (74 047) éves a bolygónk.
A XVIII. század végére nagyjából elfogadottá lett az a nézet, hogy a Föld, mint bolygó, idősebb pár ezer évesnél. A XIX. század elején ez a nézet még jobban felerősödött: Georges Cuvier munkássága nyomán egyre nyilvánvalóbb lett, hogy vannak “fosszíliák” azaz kiásott ősmaradványok, és hogy a ma élő állatok rokonai a korábban élt fajoknak. 1859-ben pedig Charles Darwin állt elő ez alapján egy szó szerint paradigmaváltó elmélettel: szerinte a kihalt állatok nem csak rokonai a ma élőknek, de kvázi “szülei”: azokból alakultak ki a mostani fajok fokozatos változással, emberi ésszel felfoghatatlan, végtelenül sok idő alatt! Darwin James Hutton 1795-ös munkájára (Theory of the Earth) is támaszkodott, aki a korábbi kutatásokra építve úgy vélte, hogy nagyon lassan, apránként változik meg a Föld felszíne (az ő kutatását vitte tovább Charles Lyell közel fél évszázaddal később, aki a Principles of Geology című művében az uniformizmus elmélete mellett érvelt: eszerint régen pontosan ugyanolyan erők irányították a folyamatokat, mint manapság. Darwin elméletéhez pontosan úgy szükség volt a geológusok “mély idejére”, mint a klímakutatóknak, s pontosan ugyanúgy szükséges volt az Özönvíz-elmélet elvetése hozzá; ám, paradox módon, a klímakutatás számos özönvíz-szerű eseményt talált, amelyből viszont a társadalomtudományok profitáltak, mondván, hogy ezek a valósan megtörtént események inspirálták nem csak a bibliai Özönvíz-mítoszt, de a Gilgames-történet özönvízét is és más, egykori kultúrák mítoszaiban jelen lévő özönvíz-elbeszélést.
A mi szempontunkból Loius Agassiz munkássága a következő lépés a klímatudomány kialakulását illetően. Agassiz az alpok gleccsereinek tanulmányozása után jutott arra a következtetésre 1837-ben, hogy korábban lennie kellett “jégkorszakoknak” (tehát többnek is) a Föld hosszú történelme során, bár magát a kifejezést kollégája, Karl Friedrich Schimper alkotta meg. Agassiz támaszkodott Jens Esmark elméletére is, aki több, mint egy évtizeddel korábban, 1824-ben felvetette, hogy a jégsapkák és gleccserek kiterjedése a múltban sokkal nagyobb volt, azzal együtt, hogy a változás magyarázatul a Föld napkörüli pályájának módosulását sejtette a háttérben. Agassiz elméletét a kortársak nem nézték jó szemmel, mivel ők (Newton nyomán) úgy vélték, hogy a Föld a kezdeti forróságból fokozatosan hűlt le, azat, folyamatos lehűlésben volt. (Ez a gondolat szinkronban volt azzal a tapasztalatukkal, hogy régebben melegebb volt: ne feledjük, még mindig a Kis Jégkorszakban vagyunk, bár már annak a végén; vagy gondoljunk csak a már megidézett Madách-féle Tragédiára, annak eszkimó-színére: a Nap kihűlt, a tudomány csődött mondott.) Agassiz 1840-ben újabb könyvvel érvelt a jégkorszakok megléte mellett, ezért őt tekinthetjük a glaciológia tudományának megalapítójának. (Később, 1873-as halála után róla nevezték el az Agassiz-tavat; erre még később visszatérek.) Végül Agassiz elméletét 1875-től kezdve fogadták el, amikor is James Croll Climate and Time, in Their Geological Relations című könyvében hatásosan érvelt a földi jégkorszakok meglétét illetően — szintén Esmark sejtését bizonyítva, hogy ez elsősorban a föld pályájának kilengései miatt következhetett be.
Miért fontos ez a két lépés (a “mély idő” illetve a “jégkorszakok” meglétének bizonyítása) a klímakutatás történetében? Mert ezzel bebizonyosodott, hogy a földi klíma nem csak tud változni, de változott is. Innen folytatjuk.
Miért kéri a szerző, hogy támogasd?
A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.
Mekkora támogast kér a szerző?
Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.
Hogyan tudod támogatni a szerzőt?
Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!
A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!
A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.
Lesz fizetős tartalom?
Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.
Iratkozz fel a hírlevelemre is!
0
0
Leave a Reply