Eredeti megjelenés időpontja: 2025. április 23., helye: facebook

Miért olyan hiszékenyek az emberek?

Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy ez részben genetika: egyszerűen nem vagyunk felkészülve arra, hogy valaki szándékosan átverjen minket. Ellentmond a törzsi együttélés szabályainak: egy-egy hazugság a törzs tagjainak életébe is kerülhet. (Azt is érdemes megfigyelni, hogy a legjobban befolyásolhatóak a gyerekek és az idősek – a dependensek. Persze ez nem azt jelenti még véletlenül sem, hogy az összes gyerek vagy idős ilyen lenne, az egyes ember meg mindig kivétel.) Persze, afféle “fegyverkezési versenyként”, ahogy az emberek megtanultak hazudni egymásnak, úgy fejlődött ki a hazugság felismerésének képessége is. Az, hogy az előemberek képesek voltak egymást — beszéd nélkül is — megtéveszteni (s ha ez igaz, akkor képesek voltak a szándékolt megtévesztés felismerésére is), egészen biztosra vehető, hiszen az állatok kommunikációjában is van erre példa; bizonyos rovarok élénk színekkel jelzik a testükben lévő méregtartalmat, míg más rovarok csak leutánozzák mérgező társaik megjelenését, a madarak általi megevést elkerülendő; de nem csak préda-vadász relációban, hanem fajon belül is több példa van a megtévesztésre illetve annak szándékára.

Ha a nyelv lehetővé teszi szándékaink leplezését, akkor kell bennünk legyen “nyelvi hazugságdetektor” is; van, akiben jobban működik, van, akiben kevésbé jól. Hogy mennyire meggyőző egy hazugság, azt elmondásakor a hanghordozás, a gesztusok, a mimika is leleplezheti — épp ezért a legjobb színészeknél fel sem tűnik, hogy szöveget mondanak, vagy, ahogy Leslie Nielsen képes volt nyelvi poénjait röhögés nélkül elmondani, tette őt és filmjeit kiváló nevettetővé. Az interneten olvasott, sokszor MI által gyártott képekkel megtámogatott nyilvánvaló hazugságok nem mindenki számára nyilvánvalóak; ha pedig tévében (youtube-on stb.) lemegy egy olyan videó, amelyet valós felvételekből vágtak össze, valós mondatokat mondott esetleg egy-egy politikus, csak azok nem valós szövegkörnyezetbe vannak helyezve, vagy abból ki vannak ragadva, sokakat megtéveszthet. Még nem vagyunk felkészülve az MI-dömpingre, pedig most már az 10 mondat betáplálása után képes egy-egy hangot élethűen leutánozni (mi a hang? csak rezgés, egyszerű fizika), és hamarosan olyan deepfake videók lesznek, mintha Tarkin nagymoffot valóban Peter Cushing keltené életre, és nem lenne egyértelmű a csalás.

Aki ezekkel újonnan találkozik, nem gondol csalásra, hiszen nem alakult még ki benne gyanakvás, ahogy a pingvinek sem reagálnak sehogysem az emberre. (Gondoljunk csak a Galapagos-szigetek teknőceire, vagy talán emiatt is sikerülhetett a pingvinek északi rokonait, az óriásalkákat kiirtani utolsó szálig.) Aki azt sem tudja, hogy mire képes a mesterséges intelligencia, még kevésbé fog gyanút, hiszen nem tudja, hogy mi minden lehetséges. De ezzel nem csak a mai ember volt így. Gondoljunk csak az 1938-as világok harca rádiójátékra. Vagy ismerjük meg a spagettifa történetét.

1957 április elseje. A BBC már több, mint 20 éve sugároz (a Magyar Televízió kereken egy hónappal később kezdi meg műsorszolgáltatását Kádár János május elsejei beszédének közvetítésével, bár próbaadások már korábban is voltak). Az angol csatorna egyik műsorának, a Panorama címűnek, amelyik 1953 óta mai napig megszakítás nélkül futó közéleti ügyekkel foglalkozik, heti rendszeres adása pont április elsejére esik. Az egyik operatőrnek, Charles de Jaegernek nagyszerű ötlete támad: a közönséget meg kéne lepni egy álműsorral. Gyerekkorában tanítónője osztálytársai hiszékenységét azzal jellemezte, hogy még azt is elhinnék, hogy a spagetti fáról nő, ha mondaná nekik valaki — nosza, meg is van a téma. Felettesei jóváhagyják az ötletét, és 100 font költségvetést kínálnak fel számára. (Ami mai árfolyamon, átváltva, amúgy 1,5 millió forintot ér.) Vett tehát pár csomag spagettit, majd főzés után nedves törülközőben tartva azokat, hogy ne száradjanak ki, felhelyezte fákra. Épp Svájcban forgattak, pár svájci lakót megkért, hogy legyenek részesei a viccnek: azok pedig lelkesen elkezdték szüretelni kamerák előtt a spagettit.

(Érdemes megjegyezni: ekkoriban az olasz ételek még nagyrészt ismeretlenek volt a mindent direkt elrontó, ehetetlen ételkülönlegességek sorát produkáló angol konyhaművészet számára.)

De Jaeger biztosra ment: az egészet egy egykori, a komolyságáról ismert haditudósító narrálta (aki a második világháborúban a frontvonalak mögött haladva elsőként tudósított a koncentrációs táborokról is). A haditudósító szokott komoly hangján még hozzá is tette (röhögés nélkül), hogy idén igencsak jó termés ígérkezik, mert a spagettibogarakat sikerült még időben meggyéríteni.

“Szedés után a spagettit kiterítjük a meleg alpesi levegőre száradni. Sokan nagyon értetlenül állnak az előtt, hogy ilyen egyenletes hosszúságú spagettit gyártanak. Ez a növénynemesítők sokéves türelmes erőfeszítésének eredménye, akiknek sikerült tökéletes spagettit készíteniük”, tette hozzá, ahogy azt is, hogy az idei spagetti jóízűnek ígérkezik, mert a tavaszi fagyok nem csípték meg a spagettivirágokat.

A műsort nagyjából 8 millióan nézték. Több százan telefonáltak be a BBC szerkesztőségébe (nem figyelve fel az adás dátumára), hogy vajon az angol vidéken megélne-e a spagettifa, és ha igen, hogyan juthatnának ők is hozzá egy példányhoz. A csatorna válasza stílszerű volt: egy-két még megfőzetlen spagetti-szálat paradicsomszószba kell áztatni, és remélni, kicsírázik. A legtöbben persze amiatt telefonáltak be, mert a feleség nem tudta meggyőzni a férjét arról, hogy az egész csak kitaláció, mivel a tészta lisztből és vízből készül, míg a férjeik meg voltak győződve arról, hogy ez igaz, hiszen a híres haditudósító mondta be, aki nem szokott humorizálni, és kérték a csatornát a vita eldöntésére. Még a BBC igazgatója (egy férfi) is beleesett a csapdába, és első döbbenetében az Encyclopedia Britannicát fellapozta, hogy többet tudjon meg erről a fantasztikus, tésztatermő fáról. Csakhát az enciklopédia egyáltalán nem tartalmazott említést a spagettiről.

Ehhez képest ma az amerikai gyerekek kb. négytizede hiszi azt egy felmérés szerint, hogy a bacon és a hot dog fán nő. Ugyanúgy nagyjából négytizednyi felnőtt meg azt hiszi, hogy az emberek és a dinoszauruszok egy időben éltek.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és támogatásokból él (elsősorban Patreonon, de kérésre MagnetBankos számlaszámot és Revolutos azonosítót is tud adni). Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze. Az utóbbi évben azért szerencsére talpon maradt, ám most augusztusban nem nagyon lesz bevétele.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi, vagy havi egy gombóc, ha minőségi. Hetente 3-4 palack a MOHU-nak. Havi fél lángos.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt. De ez még mindig ingyenes!

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára.

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!