Végignéztem tehát a jelenlegi amerikai elnök Terry Morannal készült interjúját. Ez az interjú 40 perces, ám szemlátomást vágott — simán elképzelhető, hogy a kivágott részek még érdekesebbek orvosi szempontból. Donold elnök ugyanis dementálódik, miközben eleve nem volt túl intelligens.

Mondhatnám, hogy elég megnézni egy 15 évvel ezelőtti interjúját, vagy inkább egy 25 évvel ezelőttit: a szókincse beszűkült, kifejezésmódja kevésbé árnyalt. Persze erre lehet mondani, hogy direkt szűkítette le egy ötödikes gyerek értelmi szintjére a nyelvi kifjezésmódját, ám számos más jel is erről árulkodik, ezek egyike, hogy büszkén hangoztatja, hogy egy demencia-tesztet is megcsinált az éves orvosi kivizsgálás alkalmával, és soha senki még előtte a Fehér Házban ilyen tesztet nem végzett el, és hasított benne, kiváló minősítést ért el, mindenre tudta a választ. (Bár ő ugye nem demencia-tesztet, hanem szellemi képesség-tesztet mondott, ahogy valószínűleg az orvosa is neki.)

A vágott interjúból is kiderül, mennyire műveletlen és tájékozatlan nem csak a világ dolgait, hanem az elnöki intézményt illetően is. Egy álomvilágban él, és mint egy erőszakos óvodás kisgyereknek, egyszerre kell neki igazának lennie egymásnak ellentmondó esetekben is, továbbá, minden, ami siker, az az ő érdeme, minden, ami kudarc, mások hibája. Az interjú az önreflexió teljes hiányát mutatja meg.

Minden elnöknek újrafestik a Fehér Házat, új bútorok, függönyök, festmények — vagy legalábbis, választhatnak a rendelkezésre álló lehetőségek közül. A falon kifüggesztve James Monroe festménye, akit következetesen Monroe Doctrine-nek hív, a Függetlenségi Nyilatkozat, amiről a riporter megkérdezi, mi jut róla eszébe, és, mint egy készületlen hatodikos történelemórán, rávágja, hogy az egység és szeretet nyilatkozata — ugye ebben a nyilatkozatban “szakítottak” a kolóniák György királlyal, részletesen felhánytorgatva hibáit, így sem egységet, sem szeretet nem nagyon lehet benne találni, kivéve, ha az aláírókat nézzük, mert ők egységesen aláírták; íróasztaláról pedig büszkén mondja, hogy az a Resolute Asztal, és hét különféle asztal közül választhatott volna (az eddigi elnökök összesen hatfélét használtak), és nem sokan választották előtte ezt, JFK például igen, de egyébként nem sokan — a valóságban JFK használta először, Carter óta pedig gyakorlatilag mindenki (kivéve idősebb Busht) ezt használta, annyira, hogy a wikipedián Obamával van fenn az erről az asztalról szóló szócikk. Valószínűleg a tanácsadói így mutatták be neki a Resolute-ot, hogy alig valaki használta, pedig ez a legjobb, ezzel finoman terelve őt afelé, hogy ő is ezt válassza ki dolgozóasztalául.

Moran szinte minden alkalommal “fels*opta” kérdései előtt az aktuális elnököt, minthogy mindenki tudja, hogy az elnök csak akkor figyel, ha hízelegnek neki — majd valami egyébként keményet kérdezett, de olyan naivan, ártatlanul, mintha ő maga lenne a kisiskolás, aki a tanító nénit kérdezi valamiről. Az első ilyen téma a deportálások kérdése volt, amiben Moran feldicsérte őt, hogy gyakorlatilag megszűnt a bevándorlás, de miért kell bírósági meghallgatás nélkül deportálni embereket? T**** vágta is rá a szokásos válaszát: mert ezek bűnözők, gyilkosok, akiket szabadon engedtek a különböző börtönökből, nézd csak meg, hogy meredeken esik a bűnözés ezekben az országokban, ahonnét szabadon engedték az Államokba ezeket a bűnözőket. Moran álnaiv kérdése: de honnét lehet róluk tudni, hogy ők bűnözők, ha egyszer nem volt arról bírósági ítélet, hogy bűnözők? Nézd, magyarázta az elnök, ha most én minden egyes deportálandó embernek rendezek egy tárgyalást, és van 21 millió ember (tényleg ennyit akar deportálni…), és minden tárgyalás mondjuk 2 hét, nem érnék a végére (ez volt egyébként a kampányidőszak alatt vele szemben hangoztatott kritikák egyike: hogy jogilag lehetetlen ezt megoldani — vagy ítélet nélkül kell őket kitoloncolni, ami meg alkotmányellenes). Moran közbevág: nem kell tárgyalás, de a meghallgatáshoz való jogot az alkotmány garantálja. T****: de ezek bűnözők, nem is amerikai állampolgárok. Moran: jó, de a mi jogrendszerünk szerint nekik is joguk van meghallgatásra, ügyvédre, és amíg nem bizonyosodik be a bűnösségük, addig ártatlanok, és még Joe Rogant is idézte, aki T****-szavazó, hogy a szörnyek elleni küzdelemben vigyáznunk kell arra, hogy mi magunk ne váljunk szörnyekké úgyszintén. Ekkor jött elő az elnök azzal, hogy ott van az a marylandi fickó, akinek az ujjcsontjain ott volt az MS13 tetoválás. Moran közbevág: nem vagyok szakértő, azt lehet úgy is értelmezni, majd T****: álljunk meg… ezt nem csak lehet úgy értelmezni. Ott van a képen tisztán és világosan az M S 1 3. Tisztán és világosan. Moran: az fotosop. T****: mi? Nem fotosop. Tisztán és világosan látszik. Láttad a képet? Moran: azt csak rárakták később. Lépjünk tovább… mondaná, de T**** ragaszkodik ahhoz, hogy saját magát egyre jobban blamálja, és újra és újra visszatér ahhoz, hogy márpedig az ott van a fényképen. (Erről az egészről Ágoston Laci írt egyébként.) Ekkor már kiakad a riporterre, és megjegyzi: soha életemben nem hallottam rólad, ezért kaptad meg ezt a lehetőséget, hogy leülhess velem, ehhez képest nem nagyon vagy velem kedves. (Moran évek óta Fehér Ház-i tudósító, de ettől még reális, hogy nem hallott róla, mivel az elnök Fox Newst, Newsmaxxot és OAN-öt néz.) Moran lezárja a témát: vitatott, hogy mit jelentenek a tetoválások. Térjünk át másik témára!

Amikor a gazdaság kerül terítékre, az elnök szokás szerint azzal nyit, hogy “fantasztikus munkát végeztem”, nagyszerű számaink voltak, erre jött Biden, ez a semmihez sem értő tökfej, aki alatt minden tönkrement, mindennek az ára felment, kedélyesen elfeledkezve arról, hogy az ő 2017-től 2021-ig tartó elnöksége idején ment fel mindennek az ára, és hogy Obama gazdaságát örökölte ő meg, Biden pedig T**** recesszióját és költségvetési hiányát örökölte meg, és Biden alatt ment le az infláció. Ez jellemző Donaldra: bár ő Obama elnökségének jó állapotú gazdaságát csak megörökölte, azt rögtön a sajátjának mondta, mert az ő elnökségének idején is jó számok voltak: míg most, alig 3,5 hónappal beiktatása után, a Biden utolsó évére jó számokat hozó gazdaság elkezdett kínlódni, estek a tőzsdék, és, bár ez már az ő elnökségének naptári idejére esik, az összes problémát az elődje nyakába varrja. Szintén, amikor a vámokról kérdezték, képes volt két mondatot egymás után úgy mondani, hogy bár nagyon jó állapotban van a gazdaság, remekek a számok, de muszáj bevezetni a vámokat, mert ez fenntarthatatlan, szabályosan “kirabolnak” minket a kínaiak, európaiak, 1 trillió a költségvetési hiány (Birkás Gyuri kedvéért: 1 billió, vagy valamennyi), és hogy majd visszajönnek a cégek és felépítenek új gyárakat, meglássátok, minden nagyon jó lesz. Moran közbevetésére, hogy de az embereket a vámok most sújtják, és nehezedik az életszínvonal, T. válasza az volt, hogy egyfelől az emberek tudták, hogy erre szavaznak, hiszen ő végig ezt képviselte a kampányban, másfelől meg a kínaiak a 145 százalékos vámot majd “megeszik” azaz lenyelik, és amúgy is nagyon jók a számok. Amikor Moran a turizmust hozza fel példának, hogy nem hogy felére, de töredékére esett a külföldről Amerikába tartó turistautak és foglalások száma, az elnök felháborodva visszautasítja a tényeket: majd nézzük meg hat hónap múlva, hidd el, igazam van. Az elődöm alatt nem tiszteltek minket, kihasználtak minket, most végre megint felnéznek ránk, tisztelnek minket. Az persze nem fér a fejébe, hogy a tiszteletet nem erőszakkal és zsarolással kell kiérdemelni, viszont attól tartok, hogy számára a “tisztelet” szó jelentése ajnározást jelent, megalázkodást a másik előtt jelent, hiszen ezt tanulta otthon, és középiskolás évei alatt a katonai iskolában is. Deformált gondolkodás.

Ukrajna kapcsán viszont vissza kellett tekernem az interjút, annyira megütött, amit mondott. Eleve kezdjük azzal, hogy azt ígérte kampánya során, hogy már megválasztása utáni első napon elhozza a békét (és egyébként az láthatóan rendkívül frusztrálja, hogy nem így történt, de miért is történt volna úgy, attól még, hogy kimondja egymás után háromszor, nem történik semmi), és képes volt azt állítani, hogy

szerinte Putyin azért elégedett meg Ukrajna egy részével az egész helyett, mert őt elnökké választották.

Ezt nem hittem el, hogy jól hallom. Visszatekertem, és igen. Ez olyan szinten torz valóságérzékelés, hogy hihetetlen. Mondanám, hogy a védelmi minisztere és a vezérkari főnöke helyében én a fejemhez kapnék, de a védelmi minisztere egy alkholista fasz, a vezérkari főnöke meg egy fehér felsőbbrendűségtudató ajnározó — a pletykák szerint azért őt választotta vezérkari főnökül, mert egy gyűlésen egyenruhában és piros maga-sapkában jelent meg. (Amit egyébként törvény tilt.)

Putyinról még annyit sikerült mondania, hogy “nem helyénvaló” (inappropriate) tőle, hogy óvódákra és kórházakra rakátékat lő ki. Nem helyénvaló… ahelyett, hogy terroristának nevezte volna. De ezt a szót, hogy terrorista, nem akárkik számára tartja fenn: mindazokra, akik Teslákra horogkereszteket rajzoltak fel.

Hogy Terry Moran mennyire kevéssé ingott meg, jól mutatja még egy részlet. Amikor azt kérdezte az elnöktől, hogy 100 százalék bizonyossága van-e valamiben, az elnök így szólt vissza: 100 százalék… micsoda buta kérdés. Semmiben sincs 100 százalék bizalmam. Abban sincs 100 százalék bizalmam, hogy befejezem ezt az interjút. Moran: “We do.” (Nekünk igen.)

Az interjú vége nagyrészt kimerült Biden-fikázásban és önimádatban. Az egész interjú felért egy Alan Rickman-improvizációban megnevezett tettel (Rickman nagyon feljavította a Robin Hood forgatókönyvét, titokban belejavított a dialógusokba is és az egész forgatókönyvbe is, Kevin Costner tudta nélkül): mintha kanállal ették volna ki a szívemet. Borzalom volt végignézni, rendkívül tanulságos.

Ami még idetartozik, hogy ehhez az idiótához kötötte Magyarország sorsát a “nem igaza van, hanem igaza lesz” magyar miniszterelnök. Semmilyen más okból, csak és kizárólag ideológiai okokból, az országnak ugyanis semmilyen érdeke nem fűződött az ő megválasztásához, kizárólag az, hogy a magyar kormányfő nagyjából ugyanazt vallja a világról, mint az amerikai elnök és környezete. A különbség, hogy az erősebb kutya b*szik-elvet valló világhatalom és az ugyanezt valló kis törpe ország a b*szást a végén máshogy éli meg — mondhatni, mi kerülünk majd a rossz végére a … na, tudjátok. S valóban: ha tényleg 500 százalékos vám jön mindenki nyakába, aki orosz olajat használ, akkor Magyarország kizárólag az autóiparra feltett gazdaságpolitikája abban az értelemben kap gyomrost, hogy azt nem ököllel, hanem ágyúgolyóval viszik be.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!