Eredeti megjelenés időpontja: 2025. április 17., helye: facebook

Az akadémiai világban rengeteget számít az idézettség: egy-egy kutató eredményeit, megállapításait (legyen az akár a biológia, akár a fizika, akár az irodalomtörténet tárgykörében is) minél több másik kutató idézi, azaz, épít az eredményeire, gondolja azt tovább, annál nagyobb nem csak a híre az adott kutatónak, hanem a különböző akadémikus mutatói (citációs indexe) annál jobbak. A világ legnívosabb folyóirataiba bekerülni nagyon nehéz, komoly tudományos eredményeket kell elérni hozzá, ezeknél előzetes, anonim értékelés van, közzé szokták tenni a cikket publikálás előtt az interneten, hogy bárki, aki akarja, azokat ne csak elolvashassa, de meg is kritizálhassa, és így tovább. Az ilyen folyóiratokban megjelent, és vissza nem volt (lásd a Lancet orvosi folyóiratban megjelent, teljesen alaptalan, ám a kevésbé tájékozott, vagy egyenesen kimondottan buta emberek fejében máig hivatkozási alapul szolgáló Wakefield-tanulmányt a vakcinalizáció és autizmust összefüggéséről, amely mögött Wakefiled azon szándéka állt, hogy egy saját fejlesztésű vakcinát dobjon piacra, és a konkurenseit lejárassa) tanulmányok teljes mértékben élvezik a kurrens tudományos világ támogatását, azok hivatalos állásfoglalásnak is tekinthetőek (így pl. az MMR-vakcinák hatásossága mellett is rengeteg érv szól, azzal együtt, hogy a jelenlegi, idióta amerikai egészségügyi miniszter, Robert Francis Kennedy Jr. gyakorlatilag nem támogatja már ezeket, és most már a második gyermek halt meg szüleinek oltásellenessége miatt kanyaróban Amerikában; ennek ellenére nem kerültek bíróság elé szándékos emberölés miatt, úgy, hogy az apa kamerába mondta, hogy ha lenne még egy gyereke, egészen biztosan nem oltatná be őt sem).

Persze, teljesen egyértelmű, hogy erre az akadémiai pályának szerves részét képező publikálási kényszerre rászálltak ragadozó folyóiratok, melyek bizonyos pénz befizetése ellenében megjelentetik egy-egy kutató olyan tanulmányát, amelyek a legjobb folyóiratokba nem tudtak bekerülni különböző okokból (mondjuk elsősorban szakmai okokból). Az ezekben való megjelenés nemhogy elismerést váltana ki, hanem többnyire lenézést jelent; pont olyan, mint amikor valaki befizet egy rakás pénzt, hogy a Louvre mellett egy kis galériában 10 napra megjelenhessen egy festménye, majd elmondhassa, hogy a Louvre-ban (vagyis: attól 15 méternyire) állított ki.

2005-ben két szoftverfejlesztő (“számítógépes mérnök” vagy mi), David Mazières és Eddie Kohler írtak egy tanulmányt, “Húzzál már le a Köcsög Levelezőlistádról” címmel, melyet egy konferencia-meghívásra küldtek el válaszul. Az egész tanulmány, több oldalon keresztül, mindössze annyiból áll, hogy a Húzzál már le a Köcsög Levelezőlistádról” mondatot ismételgeti, ezzel tiltakozva az ellen, hogy a konferencia híres volt arról, hogy oda bárkit beengednek, csak azért, hogy az illető elmondassa, felszólalt egy konferencián (a különböző konferenciákon való felszólalások száma is fontos mutatója a tudományos minősítésnek). 2014-ben Peter Vamplew kapott egy levelet egy “ragadozó-folyóirattól”, a hangzatos nevű Fejlett Számítógéptudományok Nemzetközi Szemléje címűtől, amelyben felkérték, hogy még meg nem jelentetett tanulmányait küldje már el nekik, hogy náluk jelenhessen meg. Válaszul megküldte a folyóirat kiadójának a korábbi “tanulmányt”, remélve, ezzel békén hagyják. Hamarosan megkapta a visszajelzést, miszerint a folyóirat szerkesztői szerint “kiváló” minősítést kapott az írás, leközlésre alkalmasnak találták, és mindössze 150 dollár hozzájárulásért cserébe le is közlik (nyilván drága volt a papír). Vamplew a 150 dollárt nem fizette ki, pedig ha megteszi, a folyóirat következő print száma garantáltan rekordmennyiségben fogyott volna el, többszörös utánnyomással.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 600-800 forintot vagy 1,5-2 eurót. Kéthetente egy gombóc fagyi.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!