Eredeti megjelenés időpontja: 2025. március 2., helye: hang.hu. Kicsit átírt változat.

Február 27-én elhunyt a sakklegenda Borisz Szpasszkij, adta hírül lapunk is. A hírt a Nemzetközi Sakkszövetség tette közzé, halálok megnevezése nélkül.

Az orosz sakklegenda neve egybeforrt az 1972-es, Reykjavíkban megrendezett Fischer-Szpasszkij világbajnoki páros mérkőzéssel, amelyet a hidegháború csúcspontjának időszakában váltott egymással az amerikai színekben versenyző Robert James Fischer és a Szovjetuniót képviselő Szpasszkij. Túlzás nélkül állítható, hogy a mérkőzés világtörténelmi jelentőségű volt, azt pedig biztosan, hogy minden idők legnézettebb sakkmérkőzése. A vereségét sportszerűen viselő Szpasszkij élete végéig nagy szimpátiával gondolt egykori riválisára, akinek  Reykjavíkban található sírját meglátogatva könnyekben tört ki, és azt kérte, hogy ide temessék majd, az amerikai sakkfenomén mellé. Többen felvetették, hogy titokban az amerikainak szurkolt. Erre semmi bizonyíték nincs, viszont Szpasszkij nyilatkozta egyszer, hogy ha tudja, hogy a világbajnoki korona elhódítása után Fischer visszavonul a sakktól, akkor még jobban küzdött volna.

Borisz Vasziljevics Szpasszkij 1937-ben született az akkor Leningrádnak nevezett Szentpéterváron. Nagyapja ortodox pap, az antiszemita, ellenforradalmi feketeszázak csoport politikai képviseletét vivő pártfunkcionárius volt, Szpasszkij pedig sohasem tagadta meg ortodox vallását és, a Szovjetunió bukása után, a cári Oroszországgal való szimpátiáját. (Sőt, 2005-ben nagy botrányt csinált maga körül anitszemita kijelentéseivel; úgy vélte, túl sok a nagyorrú az orosz kormányzatban, illetve, aláírt egy petíciót is, amiben az orosz hatóságokat arra kérték az aláírók, hogy tiltsák be az oroszországi zsidó szervezeteket, mert elsősorban ők a felelősek az antiszemitizmusért.) Sakkozni öt évesen tanult meg, a Leningrádból való kitelepítése idején a vonaton, amikor is a gyerekeket még a német ostromgyűrű bezárta előtt kimenekítették a városból, és egy árvaházban cseperedett fel a világháború évei alatt Szibériában. Sakkpályafutásában csodagyerekként indult, mindössze 10 évesen legyőzte az akkori világbajnok Mihail Botvinniket egy szimultánpartiban (később úgy nyilatkozott, hogy innentől kezdve számított profi sakkozónak), és mindössze 18 évesen megszerezte a nagymesteri címet. Ez akkoriban jóval nehezebben volt elérhető, mint manapság, amikor se szeri, se száma a címszerző versenyeknek: az idő tájt egy erős nemzetközi nagymesterversenyen kellett hozzá nagyszerű eredményt elérni.

Szpasszkij már 19 évesen, 1956-ban bekerült a világbajnokjelöltek döntőjébe, ám akkor még csak negyedik lett ott. A következő két ciklusban nem jutott be a nyolcas döntőbe, 1965-ben viszont Paul Keresz és Jefim Geller legyőzése után Mihail Tallal világbajnokjelölti döntőt vívhatott, és ott is győzvén, így 1966-ban kihívhatta Tigran Petroszjan világbajnokot. Ekkor az örmény nemzetiségű világbajnok még ellent tudott neki állni, ám Szpasszkij három évvel később Geller, Bent Larsen és Viktor Korcsnoj legyőzése után már diadalmaskodni tudott a világbajnoki döntőben, így 1969-től ő volt a sakkozás tizedik világbajnoka. Ekkor egyszobás lakása helyett egy kétszobásat utaltak ki neki és feleségének Moszkvában.

Amikor Robert, vagy ahogy mindenki ismerte, Bobby Fischer megkezdte 1971-es világbajnok-jelölti menetelését a világbajnoki páros mérkőzés felé, először Mark Tajmanovot győzve le 6-0-ra (annak ellenére, hogy Tajmanovot maga Botvinnik segítette egy Fischerről készült vaskos dosszié elkészítésével, benne elemzésekkel Fischer stílusáról, megnyitásairól, és ami után Tajmanovot kvázi árulónak tekintették, mondván, szovjet sakkozó csak akkor kaphat ki 6-0-ra egy amerikaitól, ha direkt gyengén játszik), majd továbblépve az 1970-ben a Szovjetunió-Világválogatott csapatmérkőzésben a Világválogatott első tábláján játszó (tehát effektíve a nyugati világ legjobbjának tartott) Bent Larsent is ugyanúgy 6-0-ás arányban ütötte ki a küzdelmekből, végül a „Vastigris” becenevű Tigran Petroszjant is legyőzte 6,5-2,5-re, a szovjet sakk-korifeusok megijedtek, és két szekundást bocsátottak Szpasszkij rendelkezésére. Szpasszkij későbbi elmondása szerint a két szekundánssal egy láda vodka és egy láda kaviár is járt, amit a szekundánsok megettek-megittak, majd lerészegülve végre békén hagyták őt, és így nyugodtan tudott Fischer ellen készülni.

Az évszázad mérkőzésén Fischer ellen az első meccset megnyerte, míg a másodikra az amerikai el sem jött, így 2-0-ás vezetéssel kezdte a 24 játszmából álló páros mérkőzést. Ekkor hívta fel Henry Kissinger Fischert azzal a beköszönéssel, hogy „Amerika leggyengébb sakkozója hívja Amerika legerősebb játékosát”, és kérte a mérkőzés folytatására. Fischer végül a következő négy meccsből hármat megnyert (a harmadik partit egy hotelszobában játszva, mindössze a bíró jelenlétében), és már 21 mérkőzés alatt elérte a biztos győzelemhez szükséges 12,5 pontot. Szpasszkij gáláns vesztő volt, Fischert pedig élete végéig barátjának tartotta; amikor az amerikait 2004-ben Japánban letartóztatták, kérte, hogy börtönözzék be őt is Fischerrel együtt, csak egy sakktáblát bocsássanak rendelkezésére; barátja elhunyta után pedig elérzékenyülve kereste fel annak izlandi sírkövét. 1992-ben, amikor a magyar Rajcsányi Zita megkereste Fischert, azzal a kérdéssel, hogy miért nem játszik, Fischer saját magát még mindig világbajnoknak tartva úgy válaszolt, hogy nem kapott jó ajánlatot. Ekkor részben vajdasági magyar, részben szerb szervezéssel felkérték Szpasszkijt egy „visszavágó” mérkőzés lejátszására, amit az orosz nagymester örömmel teljesített.

Szpasszkij 1976-ban kivándorolt Franciaországba, és 1978-tól francia állampolgárrá lett. Ennek ellenére egészen 1983-ig képviselte a szovjet színeket, ekkor ugyanis, Linaresben, még a vörös alatt játszva, megelőzte a kommunista párttag, ideológiailag is jól képzett Anatolij Karpovot. (Karpov ma parlamenti képviselő Vlagyimir Putyin pártjának tagjaként.) Ez után, Szpasszkij elmondása szerint, a feldühödött Karpov nyomására megfosztották nem csak a szovjet színekben való versenyzés lehetőségétől, hanem a Szovjet Sportbizottságtól kapott 250 rubeles járandóságától is (ez mai pénzen, forintban nézve nagyjából 200-220 ezer forintot jelentett) ­- ezt Szpasszkij nem vette fel, hanem a Szovjetunióban maradt családja megsegítésére fordította. Szpasszkij szerint a fő gond nem az volt vele, hogy elhagyta a Szovjetuniót (azt megtette többek között Viktor Korcsnoj vagy Gennadij Sosonko is), hanem, hogy a világbajnok homo soiveticus Karpov előtt végzett.

Szpasszkij 2012-ben tért haza Oroszországba, egy 2010-es sztrók miatt már kerekesszékben. Utolsó éveiben azzal viccelődött, hogy egy hosszú és elnyújtott végjátékot játszik… a halállal.

A világ valaha volt legerősebb játékosa, Polgár Judit, úgy búcsúzott tőle, miszerint nem fogja sohasem feledni lenyűgöző személyiségét, humorát, brilliáns elméjt. Garry Kaszparov vagy Magnus Carlsen sakkvilágbajnokok nem emlékeztek meg róla.

---

Miért kéri a szerző, hogy támogasd?

A szerző egy felmondott tanár, aki sakkoktatásból, versenyszervezésből és adományokból él. Majdnem minden hónapja negatív gazdasági növekedéssel zárul. Nem mindegyik, de majdnem mindegyik, így meg előbb-utóbb elfogy a pénze.

Mekkora támogast kér a szerző?

Szinte semekkorát. Havi 450 forintot vagy 1 eurót. Ez kb. két serclivég, ennél többet költesz kávéra egyetlen nap a Starbucksban vagy kakaóra a Cserpes tejivóban.

Ez nem jelenti azt, hogy aki tudná támogatni a szerzőt mondjuk havi 5 euróval vagy havi 10 euróval, ne tehetné ezt meg. A szerző saját patreon-felületén 1,5 euróra állította be a legkisebb összegű támogatást, mert ennél alacsonyabbat a Patreon nem enged. 5 euró a magasszintű támogatás és 10 euró a csak-ha-milliomos-vagy-szintű támogatás.

Hogyan tudod támogatni a szerzőt?

Legegyszerűbb támogatási forma, ha feliratkozol erre az oldalra illetve a facebook-oldalra, majd rendszeresen megosztod a neked tetsző cikkeket, amiket a szerző ír, így olyanokhoz is eljuthatnak ezek a cikkek, akik eddig még nem hallottak a szerzőről és nem iratkoztak fel az oldalára. Hátha közöttük lesznek a következő támogatók!

A második legegyszerűbb támogatási forma, ha ennél direktebben meghívsz ismerősöket az oldalakra, tehát aktívan mások figyelmébe ajánlod a szerzőt.

A pénzbeli támogatásnak három formája van: Patreon-on lehet támogatni a szerzőt, illetve közvetlenül Magyarországról forintban MagnetBankos számlára, külföldről euróban Revolutos számlára. (Ezek bankszámlaszámait kérd el a facebookon üzenetben!)

Lesz fizetős tartalom?

Nem, minden ingyen van továbbra is. Nincs előfizetés és nincs fizetős tartalom (így igazából az államnak sem szabadna áfát szednie be a Patreonos támogatói felkínálások után, hisz minden önkéntes adománynak számít, de a Patreon ezt nem tudja sajnos). A támogatók annyi előnyt élveznek, hogy bizonyos cikkeket megkapnak még megjelenés előtt, illetve velük szemben a szerző nagyfokú hálát érez.

---

Iratkozz fel a hírlevelemre is!